2015 Körkép, Eurók - 1. rész

Javában benne vagyunk a márciusban és a társasjáték biznissz lassan felébred téli álmából. A hírek egyre terjedelmesebbek, és egyre sűrűbben szállingóznak, hogy aztán a Gen Con, majd később Essen előtt valódi cunamiba csapjon át, ami aztán kíméletlenül magával sodorja Legfontosabb Másik Felünk maradék türelmét és bankbetéteink maradék tartalmát.

Minden évben acélos fogadalmat teszek, hogy idén már nem költök többet társasjátékokra, elvégre a szekrény tele van, van amivel még sosem játszottunk, és olyan is, amivel valószínű már soha nem is fogunk... Aztán ahogy telnek a hónapok, apadóban lévő akaraterőm utolsó lehulló cseppjei csenevész szisszenéssel párolognak el a társasjátékgyár kohóinak lassan izzó parazsán. Ne csak a múltba révedjünk tehát a meglévő játékok milyenségén merengve. Tekintünket emeljük a magosba, és vegyük szemügyre az idő vékonyodó fátylán egyre kivehetőbben átsejlő fakockákat és műanyag figurákat (ezért az egész bekezdésért kérek valami BG költészet díjat!!).

A lista természetesen az én szubjektív érzéseimet tükrözi, semmi mást nem vettem figyelembe, mint hogy az adott játékról fellelhető információ megmozdított-e bennem bármit. Az izgalom kedvéért toplista formátumra alakítom a cikket, az ilyeneket imádom.

Az utóbbi napok savazási trendjét követve először az általam érdekesnek talált Euró jellegű játékokat veszem szemügyre, mivel az itt található reprezentatív közvéleménykutatás alapján, ez a műfaj többeket érdekel, mint az a bizonyos tudjukmilyen játékok (azért arról is lesz majd egy kis szösszenet). Meglepetésemre előbbiekből jóval több gyűlt össze (itt a vég?), így most csak nyolcra kerítek sort, a következő nyolc későbbre marad (közben meg hagyom, hogy az izgalom a tetőfokára hágjon).

Zárójelben jegyezném meg, hogy a BGG-n valójában nincs is euró/ameri osztályozás, épp azért, mivel ezek túl általános és nehezen körülírható kategóriák. Általában ezekről a vitákról mindig a folyó két partján vasvillával hadonászó földművessereg jut eszembe, ahol az egyik parton azt kiabálják, hogy FAKOCKÁK, a másik oldalt meg hogy MINIK! Igazából úgy érzem, hogy az emberek két műfajról alkotott elképzelése éppen olyan mint a segg: mindenkinek van, és senki sem kíváncsi a másikéra:) A lényeg, hogy lehet valamelyik listára bekerül majd olyan elem, aminek máshova kellett volna, csak érzésre rendezgettem a játékokat, nem végeztem mélyelemzést.

16. Port Nigra

Erről először a cikket megelőző gyors közvéleménykutatás keretében értesültem, de a leírás felkeltette a kíváncsiságomat. Egyelőre sokat nem tudni azon kívül, hogy a játékban a második századbeli német Trierben helyet kapó nagy római városkaput kell megépíteniük a játékosoknak.

Ennek mikéntje még kissé homályos, annyit lehet tudni, hogy a fenti kör alakú táblán járkálnak körbe a játékosok építőmesterei, és csak azon a negyeden lehet vásárolni és/vagy építkezni, ahol az építőmester éppen tartózkodik. Azt, hogy pontosan mit lehet csinálni, a játékosok akciópaklijának felső két lapjából kell kiválasztani. A körük során a játékosok szenátorokat is vehetnek, melyek áruktól függően adnak kisebb-nagyobb tápokat. A készítők - akik egyébként a Tikalért vagy El Grandéért felelnek - számos különböző győzelmi utat ígérnek, ami mindig vonzó, meglátjuk majd mit mondanak a reviewk.

15. Above and Below

Ryan Laukat játékai mindig megragadják a figyelmemet. Ha létezik valahol a pontos definíciója (lásd segges hasonlat) a száraz eurónak, akkor Laukat játékai épp ennek az ellentétei (Nem. Nem nedves euró. És nem száraz ameri...). Saját maga rajzolja a játékait és mindig kísérletezik valami újjal, valami merésszel.

Ez a játék storytelling-euróként van beharangozva, amihez hasonlóról még nem nagyon hallottam. A történet szerint a játékosok új várost alapítanak, de a város alatt mindenféle barlangok húzodnak, ahová a falusiak természetesen be fognak merészkedni. Mindenesetre a városépítős-gazdálkodós játékmenetet egy encounter book egészíti majd ki, amely a mindenféle kihívásokat és persze hangulatot ad a játékmenethez. A KS videókat elnézegetve meglehetősen nagy asztalfalónak ígérkezik a cucc, és százszázalékosan még nem gerjedtem rá a játékmenetre sem, de ha ténylegesen megvalósul az EU-friendly szállítás akkor van esély egy pledgere (pláne hogy a Blood Rage kaszát kapott nálam).

14. Elysium

Itt elsősorban a görög téma, aa minimalista, de mégis elegáns komponensek és lenyűgöző kártyák ragadták meg a figyelmemet. A játékosok félisteneket alakítanak, akik szeretnének Zeusz mellett állni az Olimpüszon, ennek pedig a legcélravezetőbb módja, ha híres hősöket állítunk magunk mellé, legendás küldetéseket hajtunk végre és mesebeli varázstárgyakra teszünk szert. Érdekes csavarnak tűnik, hogy miután felépítettünk egy erős kombinációt, azt át kell vezeteni az Elysiumba ami során a képességek nagyrésze elveszik, így arra is gondolni kell, mihez kezdünk a megváltozott helyzettel. A kártyákkal elsősorban aranyat és VP-t kell majd gyűjteni, míg a pontozást mindenféle lehetséges bónuszok teszik kevésbé átláthatóva. Ugyan most még nem látszik mennyire lesz száraz vagy éppen élvezetes a játékmenet, de mindenképpen érdemes követni a híreket.

13. Pandemic Legacy

Amikor kijött a Risk Legacy nagyon tetszett a koncepció, de a RISK játékok finoman sem szólva az én világom, így tehát kimaradt a dolog. Röviden, a Legacy vonal azt jelenti, hogy a rulebook ilyen Lutraalbum-SPAR szigetmánia formátumban érkezik, azaz vannak benne üres részek. A játékosok elkezdhetnek játszani, de bizonyos triggerek hatására ki kell bontani egy konkrét csomagot, választani belőle egy matricát, amit be kell ragasztani a rulebookba, a többit pedig szét kell tépni (!!!!). A lapok széjjeltépkedése elsőre zsigeri rettenetet váltott ki belőlem: olyan volt ennek a gondolata, mintha minden disznóvágáskor csak a hurkát tartanánk meg, a többit meg kivágnánk a kukába. Idővel aztán felfogtam a lényeget: a cél, hogy egy változatás egyszerre legyen meglepetés a játékosoknak, de ugyanakkor érződjön véglegesnek is. Ha csak egy sima fénymásolható checklist volna a dolog, akkor biztos nem volna a döntésnek ilyen komoly súlya.

A Pandemic ugyan sosem volt nagy kedvenc nálam, de ettől függetlenül jó és megérdemelten sikeres játéknak tartom. Most viszont úgy érzem, hogy a Legacy rendszer megadhatja a számomra szükséges pluszt, amolyan kampánymódot: egy vírusos, fertőzéses rettegésnek jelentős pluszt adhat egy váratlanul feltűnő új gócpont vagy egy újfajta mutáció. A "kampány" egy teljes évet fog felölelni, ahol nagyjából havonta történik valami kiszámíthatatlan. A dobozon szereplő Season 1 felirat pedig több mint sejtetés... Még az is lehet pár hét múlva jóval magasabban lesz a várós listámon.

12. Between Two Cities

Ez a játék is az utolsó napjait éli kickstarteren, egy érdekes koncepciójú tile laying játékról van szó, ahol a játékos a két közvetlen szomszédjával működik együtt egy-egy város felépítésében. Ez azt jelenti, hogy minden játékos két város felépítésében vesz részt, de egyikben sincs teljhatalma. Muszáj tehát ténylegesen egyeztetni, ugyanakkor nagyon kell figyelni, hogy mindkét városunk hasonlóan erős legyen, mivel az alacsonyabb pontszám fog ránk vonatkozni a játék végén. Érdekes ötlet, kíváncsi vagyok, hogyan sikerül az interakciót megvalósítani, mivel nekem a legtöbb euróval az együttműködés hiánya a legnagyobb bajom. A játékidő és játékosszám alapján icipici 7 Wonders érzésem is van, legalábbis ami a célközönséget illeti. KS-en valószínűleg ugyan nem szállok be, de Essenig követem majd a híreket és akkor majd meglátjuk.

11. Marco Polo

A játékosok Marco Polo korának híresebb szereplőit testesítik meg,
a cél pedig, hogy öt kör leforgása alatt újrajátsszák Marco Polo híres utazását Kínába.

Ami elsőre felkeltette az érdeklődésemet, hogy a játékosok különböző karakterekkel játszanak. És nem csak optikai tuningról van szó, az egyes karakterek radikálisan eltérő képességeket adja, amely ugye alaposságtól függően lehet előny vagy hátrány. Euró tipusú játékoknál épp a balanszolás miatt ritka az ilyesmi, így bizakodó vagyok, hogy itt az ötlethez megfelelő tesztelés is társul majd. Nyolc karakter lesz, így arra számítok, hogy jó játék esetén azonnal ki akarom majd próbálni egy másik szereplővel is.

Maga a tábla két részből áll, a térképből, amin zajlik a mozgás és az alsó részből, mely a választható akciókat mutatja. Az akciókat dobott kockákkal lehet beüzemelni, némelyik aktiválásához több mint egy kocka szükséges. játékosok titkos célokkal is rendelkeznek, hogy mely város meglátogatásáért kapnak bónuszpontokat. Mindent egybevetve, ez egyike a várósabb közepes bonyolultságú euróknak, remelem hamarosan kipróbálhatom.

10. Warband: Against the Darkness

Tavalyi Esseni válogatómon a középdöntőig jutott ez a játék, és egyszemélyes zsűriként és közönségként nehéz szívvel szavaztam ki, miután kiderült, hogy nem jelenik meg időben a játék. Ahogy nézem, azóta sem sokat változott a helyzet, szóval talán majd idén.

A W:AtD euró-ameri hibridként van beharangozva, ahol a játékmenet euro alapokon nyugszik (FAKOCKÁK, Yo), míg a fantasy tematika és az interakció inkább a sátánra amerikre hajaz.

Itt található egy részletesebb előzetes, lényegében akciókból kell sereget építeni, mellyel aztán a többi játékossal szövetkezve meg kell védeni a birodalmat. Ennek ellenére ez nem egy kooperatív játék, a szövetség kényszerű, a játék befejeztével pedig az győz, aki a legügyesebben találja meg az egyensúlyt az ellenfelek legyőzése, a hadsereg fejlesztése, a pénz gyűjtögetése és még néhány feladat között.

9. La Granja (reprint)

Lényegében az egyetlen nehézsúlyú euró, amit tavaly be akartam szerezni, de a cucc egész egyszerűen elfogyott a kiadónál még Essen előtt. Ez mondjuk nem akkora meglepetés, mert a Spielworxx kimondottan kemény eurók kispéldányszámú kiadására szakosodott. Akkor még azt mondta a kiadó, hogy nem is terveznek újranyomást, de úgy fest jobb belátásra tértek a nyomás hatására.

La Granja

Megmondom őszintén nem végeztem alapos szabályelemzést. A tematika valamelyest az Agricolára emlékeztet, de egyértelmű mechanikai különbségek vannak, mivel már a táblán is jól látható a területfoglalósdi, és ráadásul van eretnekség kockadobás is. Mindenesetre hosszú és az agyat jelentősen igénybevevő brainburnernek igérkezik. Úgy érzem ez tipikusan az a játék, amit sokkal jobb lesz játszani, mintsem írni róla (tudom, hogy a legtöbb euró ebbe a kategóriába esik, tudom:). Elismerem, ez nem nevezhető egy szakdolgozati alaposságnak, ennél a játéknál inkább a megérzés és a pozitív véleményekben való hit dominál, mintsem az utánajárás. De hát nem mehetünk mindig tutira, nem? Hol maradna akkor az izgalom...

comments powered by Disqus