7 Wonders Duel: Pantheon

A 7 Csoda sokáig a kedvenc játékom volt, és még a mai napig is a készletem egyik megdönthetetlen pillérének számít. A történelmi háttér, az izgalmas draft mechanika és a gyönyörű illusztrációk újabb és újabb partikra késztettek a '10-es évek elején, aminek köszönhetően jó 100 partinál járhatok. Nem csoda, hogy a több cikkem is született témában. Az alapjátékról ugyan nem, de a vezéreknek és a városoknak is szenteltem egy-egy bemutatót.

A Párbaj kiadás sokáig nem érdekelt, mert egy újabb rókabőrnek éreztem, de ahogy 2015-ös Spiel előtt egyre több részlet derült ki a játékról, egyre vonzóbbá vált. Essenből hazatérve már a táskámban figyelt, és nem váratott magára sokáig, hamar a kedvenc kétszemélyes játékommá vált, szóval nem véletlenül kapott tőlem elismerő kritikát itt a blogon. De nem csak én lelkesedtem érte, a játékosok java - még a 7 Wonderst nem kedvelők egy része is - elismerően csettintett a partik után, és a lelkesedésük egészen a BGG 7.(!!!) helyéig repítették a Párbajt. Az ilyen jelenségeknek pedig csak egyfajta következménye lehet a társasjáték-iparban: kiegészítők.

A 7 Csoda első kiegjében vezetőket toborozhattunk a városhoz. Úgy tűnik ugyan ezt a sormintát követik a szerzők a Párbaj esetén is hiszen a Patheonban is egyéniségekkel erősíthetjük államunkat, konkrétan 5 ókori mitológia 3-3 istenének kegyeiért fohászkodhatunk.

A doboz tartalma

Az előkészítés folyamán a Pantheon tábláját a hadviselés sáv fölé illesztjük, a 10 mitológia jelölölőt (hitvilágonként 2 db) összekeverjük, és a véletlenszerűen kiválasztott ötöt képpel lefelé az alábbi kártyákra helyezzük:

Amikor az első kor folyamán valaki a köre végén felfordít egy olyan lapot, amin jelölő van, akkor magához veszi a jelölőt. Ezután felhúz két istenséget a tokenhez tartozó pakliból, egyet visszaad, a másikat a panteon tábla egyik szabad helyére teszi képpel lefelé. A későbbiekben minél közelebb trónol hozzánk a választott égi úr, annál olcsóbban vehetjük meg mi és annál drágábban az ellenfél, illetve fordítva. Az első kor folyamán 5 helyet foglalnak el ily módon az istenek a panteonban, a 6. helyre pedig az istenek kapuja kerül.

A második kortól egy 4. akciólehetőség is a párbajozók rendelkezésre áll: az istenek toborzása. Ha ezt választjuk, nem kell kártyát kidobnunk a struktúrából, ellenben pénzbeli felajánlást kell tennünk a számunkra szimpatikus választott istennek, cserébe ő minket támogat a képességével. A kapukártya használatához dupla pénzt kell fizetni, viszont ily módon minden mitológiapakli legfelső lapját felvéve választhatunk magunknak egy istenséget. A különböző mitológiák különböző stratégiákat támogatnak: a mezopotámiai a technológia fejlődését, a föníciai fiskális politikát, az egyiptomi a csodák építését, a görög civil törekvéseket, míg a római a hadviselést tuningolja.

Istenek, köztük Baal a Diablo rajongók kedvéért

A harmadik korban, a céhek helyére az 5 hitvilág 1-1 panteonjából 3 kerül játékba véletlenszerűen. Ezeket ugyanúgy meg lehet építeni, mint bármely más épületet, viszont ha nálunk vannak megfelelő mitológiatokenek, akkor ingyen is magunkhoz vehetjük őket. Minél többet birtoklunk ezekből a lapokból, annál több pont jár értük a parti végén: 5/12/21.

Panteonok

A két új csoda nem meglepő módon szintén az égiekhez kapcsolódik: A szentély felépítésével olcsóbban magunkhoz csábíthatjuk az isteneket, míg az isteni színház felhúzásával ingyen megszerezhetjük bármely mitológia egy istenségét.

Csodák

Mindezek mellett találunk a dobozban a kiegészítőre építő új fejlődéskorongokat, illetve ún. felajánlás-jelölőket, amiket második koros kártyákról megszerezve szintén olcsóbbá tehetjük az istenek eljövetelét...

Most, hogy a szabályok mindenki számára világosak nagyjából ideje lenne eldönteni, jó-e a kiegészítő? Igen, az. Miért?

  • Először is nem mehetünk el szó nélkül a gyönyörű illusztrációk mellett. Bár kerülhettek volna az istenek ugyanolyan kis méretű kártyákra, mint az épületek, de a kiadó úgy döntött, francia tarot méretben jeleníti meg az égieket, amit szerintem nagyon jól tettek, mert így igazán szépek és hatalmasak az istenségek; igaz nem egyszerű fóliát találni rájuk.

  • A Párbaj kifejezetten áramvonalas motorjába szépen simulnak a kiegészítő mechanikái. Nem kell újrarendezni a korok kártyastruktúráit, nem kell felborítani a megszokott játékmenetet, pusztán néhány token elégséges az istenek játékba hozatalához.

  • Könnyebben elérhető a tudományos győzelem. Az alapjátékban a törvény fejlődéskorong nélkül nagyon nehéz volt pusztán zöld lapokkal nyerni. A mezopotámiai istenek megkönnyítik ezt, egyrészt Istár szintén megadja a törvény mérlegét, másrészt Niszaba segítségével lemásolhatjuk az ellenfelünk egy tudomány szimbólumát.

  • A kiegészítő legnagyobb erénye azonban, hogy megtörhető vele a ciklikusság. Aki már több partit is játszott a Párbajjal többször belefuthatott olyan szituációba, hogy mindenképp meg akart szerezni egy lapot, vagy szerette volna elkerülni, hogy egy kártya az ellenfélhez kerüljön; de ez nem volt kivitelezhető, hiszen minden akcióval el kellett venni egy épületet a struktúrából, így az áhított kártya mindenképp az ellenfél körére vált elérhetővé. Persze, ha van még meg nem épített "újrajövős" csodánk, akkor ez kivitelezhető, de a 3. korra ezek rendre már megépülnek, és marha bosszantó, ha a leggazdagabb korban már nem léphetünk ki a körforgásból. Mivel azonban az istenek meghívása akcióhoz nem kell kártyát elvennünk a felépítményből, ezért rugalmasabbá válik a második és harmadik kor lefutása. Persze az égiek sem garantálják, hogy minden esetben elkerüljük a fent vázolt kényszerhelyzeteket, de a számuk biztosan csökken a kiegészítőt használva.

Az egyetlen negatívum, amit felhozok, nem feltétlenül érint mindenkit, inkább ízlés kérdése. A problémám, hogy nekem nem igazán tetszenek a panteonok. Az új lila lapok a "straight forward" pontjaikkal, baromi unalmasak a száműzött céhek sokszínűségéhez képest. Értem én azt az érvet is, hogy ily módon a 3. korba biztosan bekerül 3 lap, amit összegyűjtve bármelyik fél jól járhat, míg a céhek előre nem tervezhetőek a tekintetben, hogy adott partiban végül mennyi pontot fognak érni. Nekem viszont így elveszik a játékból egy üde színfoltot. De mint írtam, ez csak ízlés kérdése, lehet, hogy valakinek ettől csak izgalmasabb lesz a 7 Csoda: Párbaj parti...

Az istenek a fejünkre ültek (fotó: henk.rolleman - BGG)

Ha szeretnél egyszerre játszani a panteonokkal és a céhekkel is, akkor érdemes kipróbálnotok ezt a nem hivatalos variánst, amit egy vonatkozó BGG fórumban találtam:

Így módosul III. kor setupja:

1) Keverd meg a III. kor összes III-as lapját.
2) Vegyél ki a pakliból 3 III. koros kártyát, és képpel lefelé tedd a dobozba.
3) Vegyél ki a pakliból 1 III. koros kártyát, és képpel lefelé tedd a dobópakliba. 1
4) Véletlenszerűen válassz 3 Céh kártyát, és tedd őket a III. kor paklijába.
5) Véletlenszerűen válassz 3 Panteon kártyát, és tedd őket a III. kor paklijába.
6) Keverd meg a III. kor pakliját.
7) Építsd fel a kor kártyastruktúráját az alábbi, módosított minta szerint:

F = Képpel felfelé
L = Képpel lefelé

Az egyetlen változás az eredeti struktúrához képest, hogy a középső sor két szélére került egy-egy lefordított kártya.

1 Azzal, hogy egy III. koros lap a dobópakliba kerül biztosíthatjuk, hogy nem kerül ki teljesen a játékból, miközben fenntartjuk a III. kor páros lapszámú struktúráját.

Összegzés: A Repos hű maradt a 7 Csoda márkához, és ismét egy gyönyörű és tartalmas kiegészítőt adott a játékosoknak. A Pantheon remekül simul az amúgy is áramvonalas mechanikába, az istenekkel pedig megtörhető a gyakran bosszantó ciklikusság. Kár, hogy az unalmas panteon lapok lecserélik a céheket, mert így csak nagyon jó a kiegészítő, de nem tökéletes.

Értékelés: ★ ★ ★ ★ (öt csillagból)

comments powered by Disqus