A legjobb 8 játék a nyaralásból

Na lepörgött ez a nyaralás is, és habár az időjárás nem volt idén a barátunk, azért nem maradtunk élmények nélkül, ezekből szemezgetek röviden. Idén többet pihentem nyugágyban, nem volt célom a nonstop társasjátékozás: idősödő szervezetemet egyre jobban igénybe veszi a setup és desetup...lehet fel kéne erre venni valami embert, dumálni kéne a polgármesterrel, hogy adjon már egy-két közmunkást. A chill mellett az új Corey regény sem tett jót a BG teljesítményemnek, de erről majd máskor (talán...).

8. Lewis & Clark

A listára még éppen becsúszott ez a kurta-furcsa euró. No nem a kinézete, vagy a könnyen fogyasztható ikonográfiája miatt (IRÓNIA ALERT), hanem relatíve egyedi tematikája és szokatlan, de mégis működő mechanikája miatt. A játékban vadnyugati expedíciókért és az őket segítő rézbőrű személyzetért vagyunk felelősek, akik nekiindulnak felfedezni az amerikai kontinenst. Szóval nem, nem Superman-ről meg a csajáról szól a játék:) A játék részben worker placement, de ennél nagyobb a kártyákkal való kombózás szerepe: egy lap kijátszásához általában szükséges egy másik lap is, amit képpel lefelé kell letenni, de így egy időre elveszítjük az eredeti képességet. Ez a bűvészkedés teszi ki a játék nagy részét, ami eleinte elég lassú, de a végére váratlanul begyorsul és némileg hirtelen is fejeződik be. Sajnos az ikonográfia rémes, volt olyan lap, amit háromszor néztünk meg a szabálykönyben, de még ekkor sem sikerült megjegyezni. Mindent egybevetve, ennek ellenére is kellemes nyomot hagyott.

Gyorspontszám: 6/10

7. Libertalia

Jó ideje lapult már a Libertalia a gyűjteményemben, és mivel nem hosszú játék, így sikerült is hamar összeverbuválnom hat embert egy partira. Azt mondanám a Libertalia nem más, mint Citadel on steroids, a mechanika nagyon hasonló, de a választható szerepek száma sokkal szélesebb és színesebb. Tematikailag nagyon rendben van a cucc: kalózok vagyunk ugyanazon a hajón és annak rendje-módja szerint fosztogatjuk a békés kereskedőket. Estefelé azonban amikor osztozkodásra kerül sor, bizony számít, ki hol áll a ranglétrán, éjszaka pedig könnyen előkerül a bökő és némelyik kalóz bizony természetes (legalábbis karib-tengeri viszonylatban) halált hal. A játék meglehetősen könnyed, kis előrelátással túl lehet járni a másik eszén. Ugyan nem mindenki volt maradéktalanul elragadtatva a kincsek véletlenszerűségétől, de a többség alapvetően jó érzésekkel állt fel az asztaltól.

Gyorspontszám: 7/10

6. Cosmic Encounter, Team variant

Magáról a játékról megemlékeztünk egyszer, ahol talán említettem is, hogy a csapat-variánst még sosem próbáltuk ki. Most ezt is orvosoltuk, és azt kell mondanom, hogy jelentőset dobott az amúgy is kiváló játékélményen: a játékosok kétfős csapatokba szerveződnek, és egy csapat csak akkor győzedelmeskedhet, ha mindkét játékos teljesíti a rá eső győzelmi feltételt (az esetek nagy többségében a szokásos ötkolóniás célt). Ez nagyon jó ötlet, mert többé nem elég arra figyelni, hogy az utolsó csatát önállóan megnyerd: a társadat is ott kell segítened, ahol csak tudod, mert nélküle nem nyerhetsz.

Gyorspontszám: 7.5/10

5. Twilight Imperium 3

Igazából ezt már csak azért is ki akartam próbálni, hogy az Ádám-féle wall of textek ismertetők jelenlegi 30% körüli befogadási hatásfokot kicsit feljebb tornázzam:) Most hogy toltam TI3-al, bizakodom a 80%-ban (az Arkham Horrort már ismertem korábbról:). Nos, a kezdeti elrettentés (12 órás partik, 2 órás körök) után sittysutty leszaladt a parti hat óra alatt (bá-gá-tell), és közben még ebédeltünk is, szóval nem tökörésztünk. Kicsit szégyen, hogy ez kimaradt eddig, de a 4x űrstratégiák közül messze ez volt a legkidolgozottabb és legepikusabb sodrású játék. Az Eclipse nagyon jó, de a rövidebb játékidőnek ára van, komplett aspektusok hiányoznak. Az Exodus sem volt rossz, de nem igazán említhető egy lapon a TI3 komplexitásával. Persze egy játék nem játék, de elsőre úgy tűnt a TI3 nagyon harcközpontú, nem igazán láttam miként lehetne harc nélkül győzni és valahol motoszkált bennem, hogy egyes játékosok már a setup során elvéreztek...

Gyorspontszám: 7.5/10

4. Catacombs (3rd edition)

A Catacombsról már többször megemlékeztem és remek időzítéssel meg is érkezett a doboz még a nyaralás előtt, így nem volt kérdés, hogy kipróbáljuk. Így is lett, és azt kell mondanom nem okozott csalódást. Lényegében egy Descentről van szó, csak itt griden való lépegetés helyett korongokat pöckölgetünk egymás felé. Az egész kampányt mintegy nettó három óra alatt letoltuk, ez hét pályát jelent, szóval cirka fél óra egy pálya tokkal-vonóval. A pöckölgetést nagy röhögések tarkították, nincs is jobb annál amikor az overlord a bénítónyílvesszővel tíz centiméterről mellélő. Az új grafika gyönyörű, a határolófalak pedig aranyat érnek, egy korongot sem kellett a padlón keresgélni.

Gyorspontszám: 8/10

3. Chaosmos

A Chaosmos egyike azoknak a kickstartereknek, amiket végül kihagytam, ezt pedig azóta is bánom. Nagy szerencsémre egy figyelmes barátom meglepett vele születésnapomra, mi több: egyenesen UK-ból hozta magával a cuccot, szóval ripszekt. A már említett cikkben szó van erről is, idézném magamat:

"A játék maga egy sci-fi köntösbe öltöztetett dedukciós-blöffölős játék és igazából nagyon eredetinek látszik. A háttértörténet szerint eljött a teljes univerzum vége (minek szarozni, nem?) és csak az élheti túl a pusztulást aki az ősi relikviát, az Ovoidot (Kisgömböc vajon tematikus fordítás?) birtokolja. A játékosok az utolsó megmaradt bolygók között utaznak és a bolygókon lévő borítékokban elrejtett kártyákat adott szabályok mentén felvehetik, illetve cserélhetik. A játékosok feladata, hogy a faji képességeik és egyéb eszközeik segítségével megfejtsék merrefelé, melyik borítékban utazik éppen az Ovoid, majd természetesen meg is kell szerezni."

Kettőt játszottam vele és megerősíthetem, hogy rendkívül eredeti és hangulatos ameriről van szó. Mindenképpen tervezek különálló cikket írni róla, de addig is: a borítékos mechanika tényleg újszerű és jól is működik. A borítékokba nem csak hasznos tárgyakat és magát az Ovoidot lehet elrejteni, hanem kellemetlen meglepetéseket is. Ezek közül is kiemelkedik a Vault, amely lényegében bezárja a boríték tartalmát egy páncélszekrénybe, amit meg lehet ugyan tekinteni, de a megfelelő kulcs nélkül nem lehet kinyitni. Nincs idegesítőbb, amikor ott van a kulcsfontosságú tárgy az orrunk előtt, de fogalmunk sincs hol a kulcs, amivel hozzáférhetnénk. Az univerzum ráadásul elég pici (he?) ahhoz, hogy egyetlen gyanús figura se tudjon túl messzire szökni a többiektől, bárkit el lehet kapni az utolsó pillanatban is, hogy jól megagyaljuk és elszedjük tőle a lootot.

Gyorspontszám: 8.5/10

2. Castles of Mad King Ludwig

Eredetileg nem nagyon érdekelt ez a cucc, de mindenki folyamatosan áradozott róla. Mikor Pali dicsérte, az inkább csak elvette a kedvemet, mert ő többnyire csak szar játékokat szeret, de aztán szerencsémre meg lettem győzve. A játék során mindenki egy külön kastélyt épít egymástól teljesen függetlenül: eredetileg épp emiatt nem nagyon akartam nekikezdeni, mivel szeretem ha egy játékban van interakció. Ebben is tévedtem, ugyanis a szobák megvásárlása eléggé interaktív: minden körben van egy főépítész, aki ár szerint növekvő sorrendbe rendezi a szobákat. Érdemes figyelemmel kísérni tehát, hogy a többiek mit építenek, ugyanis rendesen keresztbe lehet tenni a másiknak, ha a drága kategóriába soroljuk a szobát, ami neki nagyon kell. Ráadásként a megvásárolt szobák árát a főépítész kapja, amit neki aztán be kell osztani, míg újra ő lesz a főépítéssz. Bőven lehet tehát anyázni a többieket, ami mindig előny. Rengeteg mindenért jár pont a végelszámolásnál és igazából nagyon nehéz kiszámolni, hogy ki hogyan áll. Alig várom, hogy újra kapható legyen a cucc, azonnal beszerzem.

Gyorspontszám: 9/10

1. Tragedy Looper

Cirka Essen óta állt már a szekrényemben a Tragedy Looper. Volt, hogy én nem álltam készen a szabályokkal, volt hogy a gonosz lobbi győzedelmeskedett és mást játszottunk. A nyaralásra nagyon eltökélten érkeztem, és hamar sikerült is érdeklődőket verbuválnom. Megdöbbentő élmény volt, hogy amikor elkezdtem magyarázni a szabályokat a mastermind handbook instrukciói alapján, szép lassan mindenki odagyűlt és végül 13-an hallgatták a szabálymagyarázatot. Ez elég jól szimbolizálja mennyire berántós cuccról van szó.

2011-es japán dizájnról van szó, amit 2014 őszén adott ki a Z-Man. Ez egy dedukciós-időutazós játékról, ahol a játékosoknak adott számú ciklus során kell megfejteniük a rejtélyt. Értelemszerűen az első ciklusban szinte semmit nem tudnak és szinte biztosan veszítenek, de a megszerzett információkat magukkal viszik a következő körre, ahol nulláról indul az egész újra. Hogy a dolog ne legyen olyan egyszerű, van egy mastermind játékos (jól illik hozzam:), aki az ismétlődések során meg tudja variálni a történteket.

A Tragedy Looper egy fantasztikusan egyedi macska-egér játék a jó és a gonosz játékosok között. Az időutazók minden egyes megszerzett információmorzsát győzelemként ünnepelnek, a mastermind mozgástere pedig semmivel sem nagyobb mint az időutazóké: Rettenetesen nehéz döntéseket kell hoznia, mivel egyszerre kell ügyelni arra, hogy megnyerje az adott ciklust, de mindeközben minimális információt adjon a többieknek. A játék grafikája és a komponensek ocsmányak, de garantálom mindenkinek, hogy az első kör után ez a legkevésbé sem fogja érdekelni: a saját képzeletünk habarcsa fogja kitölteni a grafikai hézagokat. A slusszpoen, hogy mire hazajöttem, meg is jelent az első kiegészítő angolul.

A Tragedy Looper elvitte nálam a nyaralás királya címet. Bővebb review érkezik majd.

Gyorspontszám: 9.5/10

Futottak még

Spyfall
Viticulture
Colt Express
Sheriff of Nottingham
Roll for the Galaxy
Arcadia Quest
Imperial Assault
Evolution
Battlestar Galactica
Mysterium
Cutthroat Caverns
Magic: The Gathering (card game)
Mindenféle titkos prototípusok:)

Legrosszabb játékélmény

Fortune & Glory

comments powered by Disqus