A „Bauza hétvége” igaz története

2011 tavaszán játszottam először 7 Wonders-t, pont abban az időszakban, amikor alkalmi társasjátékosból hardcore gémerré alakultam, és azt hiszem, vagy legalább is szeretem azt gondolni, hogy a 7 Csodának ebben komoly szerepe volt. Az első lejátszott partim után megvettem az angol első kiadás utolsó hazai példányát, és bár sok víz lefolyt azóta a Dunán, és még annál is több játékot kipróbáltam - a készletem bővült, és fogyott - de a 7 Wondersnek továbbra is kiemelt helye van a készletemben. Akármikor szívesen játszom vele, ez az a játék, amiben - ha meg tudom építeni a klassz kis városállamomat, amit eltervezek - nem is igazán érdekel, hogy nyerek-e vagy sem.

A Hanabit a megjelenése után nem sokkal később ismertem meg. Elsőre nem fogott meg, később viszont annyira megszerettem, hogy a 30. születésnapomra a játék deluxe kiadását kaptam ajándékba a feleségemtől, ami már csak azért is különleges dolog, mert tőle egyébként sosem kapok játékot. Ez a történet viszont elsősorban nem erről a két játékról szól, hanem azokról, akik szintén nagyon szeretik Bauza ezen két szerzeményét.

2012-ben az egyik gimis barátom kitalálta, hogy ideje lenne összetrombitálni a barátokat egy hétvégére, mert ugye osztálytalálkozó csak ötévente van, és oda eljönnek azok az emberek is, akik egyáltalán nem érdeklenek minket. Az ötletet tettek követték, és Pécs-Pest tengely egyezményes féltávján a Balatonon jöttünk össze. Hosszú idő eltelt azóta, hogy így együtt nyaraltunk pár napig. Annak idején örültünk, ha néhány lányismerősünk igent mondott a meghívásra, és eljött velünk, ma már annak örülünk, hogy csak mi férfiak üthetünk el együtt néhány napot. Mivel az idő nagy részét már nem azzal töltjük, hogy több liter whiskey elfogyasztásával a tökösségünket bizonygassuk, hanem sörözünk-borozunk, vízipipázunk és focizunk, ezért úgy gondoltam, hogy a társasjátékozás mint olyan, jól illik majd a hétvége profiljába, a barátok többsége úgyis hardcore PC gamer volt a 2000-es évek elején.

Vittem is magammal egy szép, nagy táskányi játékot, és bár játszottunk kicsit ezzel-azzal, mégis többségében a 7 Csoda partykat élvezték a srácok a legjobban, természetesen a sör, a rosé fröccs, a foci és a pipázgatás mellett.

Egy évvel később ismét a Balaton partján, de új helyszínen ismét több 7 Wonders partit játszottunk, de felbukkant a Hanabi, és elsöpört mindent. Azonnal a társaság kedvence lett.

Hanabi day & night

2014-ben már teljesen feleslegesen vittem magammal más játékokat, csak páros 7 Wonders partykat és Hanabit játszottunk. Napközben a szokásos, sör-fröccs-strand-foci mellett a 7 Csoda volt asztalon, míg éjszakánként egymás után jöttek a Hanabi partik. Megértem azokat, akik nem szeretik a tűzijátékos game-et: Egy játékest fel- vagy levezető játszmájaként teljesen átlagosan funkcionál. A Hanabi akkor ragyog igazán, amikor megszokott csapattal játszol egymás után a 5-7 partit. A játékélmény játszmákon át ível, és abban testesül meg, ahogy élvezed, hogy a barátaid egyre jobban tudnak egymás fejévle gondolkodni, és már fél szavakból is értik egymást. Amikor látod, hogy egy tanács, vagy annak időzítése már éppen elég ahhoz, hogy a másik pontosan tudja, mihez kell kezdenie a kezében lévő lappal vagy lapokkal, na ilyenkor érzed igazán a Hanabi zsenialitását.

Hatfős, páros 7 Wonders parti eredménye

Valamelyik hajnali parti alatt merült fel bennem, hogy végül is semmi mással nem játszunk már napok óta csak Antoine Bauza játékaival, ezért nevezhetnénk a hétvégét „Bauza hétvégének”. Mosolyogtunk ezen egy kicsit, és egyetértettünk, hogy ez méltó névnek tűnik, de a gondolat a félszavas tanácsok és a vízipipa füst tömény homályába veszett. Csak miután hazaértem a kevéssé pihentető, de élményekben gazdag hétvége után jutott eszembe a „Bauza hétvége” kifejezés. Ekkor egy hirtelen gondolattól vezérelve, fogtam magam, és írtam pár vicces sort Antoine Bauza-nak, amiben tájékoztattam, hogy létezik egy 3 napos „rendezvény” Magyarorszgáon, ami az ő nevét viseli. Részemről a dolog ezzel le is volt rendezve. Pár nappal később kaptam egy levelet Bauza-tól, amiben sűrű smiley-használat mellett fejtette ki, mennyire megtisztelő, hogy elneveztük róla a háromnapos baráti szeánszunkat, és - itt jött a váratlan fordulat - azt ígérte, hogy amennyiben megadom a postacímemet küld nekünk ezt-azt, hogy méltó legyen a névadó szponzori címhez.

Gyuri: Emberek!!! Azonnal kell egy CoolMiniOrNot hétvégét csinálnunk, hátha küldenek merő jófejségből egy pakk Arcadia Quest és Zombicide kickstarter exkluziv pakkot.

Válasz ment, csomag jött. Egy üdvözlőkártya mellett számos dedikált promó kártya érkezett a borítékban Elsősorban a 7 Csodához és a Ghost Stories-hoz. Ezek nagy részét a résztvevő barátoknak adtam, a többit felajánlottam a karácsonyi jótékonysági liciten…

Bauza féle üdvözlet

Gyurci: HÉLLÓÓÓ! Ghost Stories promók? Azonnal add elő, vagy kisétálhatsz a hajópallóra.

Így esett hát, hogy hivatalosan is a „Bauza hétvége” nevet kapta a baráti összejövetelünk, és hogy ne csak öncélú ömlengés legyen ez a bejegyzés - bár lehetne az is, hiszen egy kalóz blogger azt tesz, amit csak akar a hajóján - következzen valami erőltetett, de igaz tanulságocska is. Mi sem bizonyítja jobban, a társasjátékok közösség-összekovácsoló erejét, mint hogy maga a nemzetközi gamer-közösség is egy hatalmas család, ahol a szerzők többsége - bármekkora név is - ugyanoly közvetlen halandó, mint mi magunk egyszerű játékosok. És hogy mi lesz idén? Természetesen szerveződik a „Bauza hétvége 4.0”, ahol a szerző küldte promók mellett újdonságként bukkan fel a Babel kiegészítő, míg a sima Hanabi helyett a deluxe verzió gazdagítja az éjszakáinkat...

Dedikálva

Gyurci: Szeretem nagyon a Balatont, a bort és - a háromszoros alliteráció jegyében - Bauzát is. Nem célzás...csak úgy mondom. No pressure.

comments powered by Disqus