A Monopoly jótékony hatása

Az egész egy ködös decemberi hétfőn kezdődött. Írtam egy álmos és minden szempontból hétköznapi kommentet a Társasjátékos facebook csoportba, amelyben a Mikulásom szótlansága miatt méltatlankodtam, de csak egy nagyon kicsit.

Legnagyobb meglepetésemre a válasz nem váratott magára sokáig. Este zörgött a virtuális kandallóm kizárólag virtuálisan tisztított kéménye, és a csak egyesekkel és nullákkal leírható korom sűrűjében hirtelen ott figyelt Santa e-postája. Nagyon megörültem, igaz, nem egészen olyan hangvételű levelet kaptam, mint amire számítottam. :)

"Kedves (bár ebben kételkedem) Imre!

Nagyon szomorú vagyok. Nálam már pedig csak a Télapó boldogtalanabb. A fülébe jutott a hír, hogy nem vagy megelégedve a teljesítményével. Szegény látástól mikulásig dolgozik és akkor egy-egy gonosz, türelmetlen gyermek (például, mint te) olyan híreket terjeszt róla, hogy lusta. Két napja megállás nélkül potyognak a könnyei, nem hajlandó egy ajándékot sem kézbesíteni. Nem fogad senkit sem, egyedül már csak én jutok be a szobájába. Gondolom, most azt tervezed, hogy bocsánatot kérsz, mert azért azt hallottam, hogy jól nevelt kisfiú vagy (és ő meg is bocsátana).

Én viszont berágtam és még ha bocsánatot kérnél, akkor sem kézbesíteném az üzenetet neki. Kivéve, ha teljesíted egy kívánságomat. Ez pedig a következő: akarom, sőt követelem, hogy áradozz egy általad választott Monopolyról a facebook-os társasjátékcsoportban. Hogy ez gonosz kérés tőlem? Hát, valóban az. De én azt mondom, hogy szemet-szemért, agancsot agancsért. Ha két napon belül teljesíted a diktátumomat, akkor talán, ismétlem, talán beszélek vele.

Rudolf, a pusztító"

Valahogy ilyennek képzeltem Rudolfot a levél elolvasása után

Kicsit elszégyelltem magam, és adventi hangulatba öltöztetett lelkiismeret-angyalkám azt súgta, hogy illene teljesítenem, Rudolf elsőszánú főagancsnok kérését parancsát. A másik vállamon ülő kisördög, nos ő kivételesen tökéletesen egyetértett angyalkával, az ő anyagias lénye ugyanis attól tartott, hogy ugrik a karácsony ajándék társas. Szóval nekiveselkedtem, és hogy látszódjék szándékom őszintesége, nem csak kamuztam valamit a Monopolyról, hanem megírtam a saját, őszinte Monpoly történetemet. Íme:

A Monopoly védelmében

Sok támadás érte a csoportban az utóbbi időben a Monopoly-t. Kapott, amikor hír érkezett a Trónok Harca kiadásról, kapott amikor egy lelkes amatőr sci-fi változatot készített házilag, és kapott ma is, amikor Magyarország egyik kedvenc játékává vált. Nem akarok álszent lenni, én is gúnyos mosollyal fogadtam ezeket a bejegyzéseket, de be kell látnom, hogy a Monopoly nélkül nem lennék itt ebben a csoportban.

2007 nyara volt az első nyár egyetemi éveim alatt, amikor nem a kari lap főszerkesztői teendői töltötték ki a mindennapjaim, és így huzamosabb időt tölthettem a szülőfalumban. Egy otthoni barátommal jobb híján előszedtünk ezeréves társasokat játszani. Előkerült a Gazdálkodj Okosan, a Rizikó, a Donald Kacsa magazin társasjáték melléklete, a Hadművelet c. játék és még sorolhatnám azokat a game-eket, amik a BGG adatbázisában fel sincsenek tüntetve. Ez volt az a nyár, amikor először próbáltam ki a Monopolyt. Rögtön beleszerettem. Tele volt interakcióval nevetéssel és fejcsóválással, az egész játéknak volt értelme a Gazdálkodj okosannal szemben. Így aztán a nyári munkával megszerzett pénzemből megengedtem magamnak egy Monopoly a Világ Csodái kiadást. Miután egy siófoki játékboltban szert tettem az elég borsos árú game-re, alig vártam, hogy hazaérjek is kibonthassam. Ahogy felemeltem a szépen csillogó doboz tetejét először éreztem azt, amit ma is minden új játék kibontásakor: Az új társas izgalmat, a szép komponensek mustrálását. Addig sosem gondoltam, hogy egy játék lehet szép. Minden addigi társasom totálisan indifferens volt számomra, de ez gyönyörű volt. A többi Monpolyval ellentétben itt a kiadónak sikerült eltekintenie az általában használt "kórházzöld" színtől, és az egész tábla leginkább egy Indiana Jones filmre emlékeztetett, amelyen bejárhattam a világ legszebb helyeit. A bábuk pedig nem holmi műanyag figurák , hanem fém műalkotások, amelyek az utazási eszközök úttörőit mintázták. Volt a kenutól, a kerékpáron át a T-Modell-ig minden. Ez volt az első játékom, amit élmény volt kézbe venni, és ez volt az első játék, amihez az egész családom leült. Ez pedig fantasztikus élmény volt... Onnantól nem volt megállás. Több tucatnyi partit játszottunk az egyetemen, majd vettem mellé egy Star Wars Rizikót és idővel, ahogy kinyílt a társasjátékok világa, jött a Rettegés Arkhamban, a Dominion stb.

A feleségem szerint kidudorodtak az erek a nyakamon a dühtől, amikor a minap megláttam a tv-ben egy Monopoly reklámot. Haragszom, amiért a boltok polcairól jobbnál jobb játékok helyett ezeket veszik meg a "tudatlan" vásárlók, és tűzzel vassal küzdök a karácsonyi Monpoly vásárlások ellen. Be kell látnom zonban, hogy a gyönyörű és fantasztikus a Világ csodái kiadású Monopoly nélkül, amely még ma is ott porosodik a polcon, nem játszhattam volna vasárnap T.I.M.E Storiest...

Az írás - természetesen Rudolf kérésének megfelelően - kikerült a facebookra jöttek is a hozzászólások szép számmal, és egy egész pofás kis bejegyzés kerekedett belőle. Büszke voltam magamra és Rudolf is enyhülni látszott:

"Jól van, Imre. Remekül megoldottad a feladatot. Azt hiszem, beszélek a Télapóval. Egyébként is unjuk már, hogy állandóan csak bőg.

Rudolf, a békülékeny"

Megnyugodtam, hogy sikerült helyrehoznom a dolgot köztem és a Mikulás között, és most már nagyon türelmesen várom a karácsonyt. Tudjátok, mi az egész történet csattanója? A Monopolynak hála, nemcsak elmélyültem ebben a kitűnő hobbiban, de 6 évvel azután, hogy utoljára játszottam vele, most újabb kitűnő játékhoz segít hozzá... persze csak akkor, ha Rudolfnak sikerült kiengesztelnie a Mikulást. Szóval sose becsüljétek le a Monopoly-t! ;)

comments powered by Disqus