17 kérdés: Iványosi-Szabó Gáborral (Játékmester) beszélgettünk - 2. rész

A beszélgetésünk Artax-szal igen hosszúra nyúlt, ezért döntöttünk úgy, hogy két részben közöljük az interjút. A múlt hétfői első rész után jöjjön a folytatás...

Kevesen tudják, de a boltod a Mahjong fellegvára is. Mikor szerettél bele, és mivel ejtett rabul ez az ősi játék?

Egyszer meghirdettek itt Kecskeméten egy kezdő Mahjong tanfolyamot. Elmentem, mert régóta tudtam, hogy az igazi Mahjong nem a számítógépes párosítós játék, amit mindenki ismer, hanem egy ősi kínai játék. Ott szerettem bele, és szereztem meg az alapokat, de az a klub sajnos feloszlott.

A Mahjong szeretete viszont erősen lángolt bennem, így elkezdtem alaposabban utánajárni, tanulni, jobban elmélyedni a játékban, utána nyomozni a játék eredetének, pontosítani a pontozással kapcsolatos tudásomat (ez a legnehezebb része az egésznek). Amikor már úgy gondoltam, hogy elég a tudásom ahhoz, hogy átadjam azt másoknak, velük is megismertetve, megszerettetve ezt a megunhatatlan, csodás játékot, szerveztem itt a boltban Mahjong tanfolyamot.

Ehhez a játékhoz külön tanfolyam kell?

Nos a Mahjong alapszabálykönyve 72 oldal. Abból, hacsak nincs melletted egy "mester", nem lehet megtanulni, mert nagyon sok minden nincs leírva, a pontozás bonyolultságáról nem is szólva. Persze 10-15 perces gyorstalpaló magyarázat után is tudsz már valamilyen szinten "játszani", ami leginkább a sötétben való tapogatózáshoz fog hasonlítani. De ha az ember komolyan meg akarja tanulni, ahhoz idő és egy hozzáértő "mester" kell. Tudom, ez riasztóan hangzik, de azt mondom érdemes elmélyedni a játékban. Jómagam közel a 9000 lejátszott partival a hátam mögött, még mindig nem unom, még mindig van mit tanulnom, és még mindig van benne kihívás. Az sem elhanyagolható tény, hogy a világon kb. 600 millióan játsszák.

Idővel aztán úgy alakult, hogy a Mahjong külön klubnapot igényelt. Péntek este van a felnőtt társasjáték klub a boltban, hétfő este pedig a Mahjong Klub. Azért hétfő lett, mert azt mindenki utálja, így viszont lett hétfőn egy olyan programunk, ami miatt várjuk ezt a napot. Egy idő után a tanfolyamokból megmaradt emberekkel megalapítottuk a Rejtett Kincs Mahjong Klubot, ennek keretein belül pedig versenyekre jártunk. Alig pár hete elkészíttetünk egy a pontozást segítő androidos applikációt is, ami sok időt tud spórolni a játékosoknak. Tudni kell, hogy mindig is keményen fogtam a csapatom a játékok alatt, igyekeztem maximálisan betartatni a szabályokat. Ez alatt nem azt értem, hogy nincs csalás, hiszen ez a felnőttek között evidens, hanem azt, hogy a legszigorúbb versenyszabályzathoz szoktattam a klubtagokat. Így ha ezt szokják meg, akkor versenyen könnyebb helytállni. Nem is maradtam soha szégyenben versenyen egyik tanítványom miatt sem. Soha senkivel nem volt szabályszegési probléma. Röviden: nálunk ez nem csak egy hobbi, hanem igyekszünk profi módon játszani.
Egyébként, ha bárki szeretne megismerkedni ezzel a fantasztikus játékkal, keressen meg bátran. Egyrészt rendszeresen szervezünk tanfolyamokat, másrészt bármilyen kérdésben segítek szívesen a Mahjongot illetően. Jaaa és persze nagyon szép Mahjong készleteket árulunk.

Említetted, hogy jártok versenyekre. Milyen versenyeken bukkannak fel a klubod tagjai? Büszkélkedtek esetleg eredményekkel is?

Többféle versenyen is részt vettünk már, a barátságos egynapos versenytől kezdve a "véresen" komoly többnapos nemzetközi versenyekig.
Az igazság az, hogy a csapatból leginkább én vagyok a legkevésbé versenyzős alkat. Vicces nem? A klubvezető, aki verseny szintre nevel, nem szeret versenyezni. Sajnos én túlstresszelem, és ez hiba, ezért én egy ideje nem járok. Talán még újra fogok, ha ismét lesz kedvem. Szerencsére azonban a klubtagok közül többen is járnak megmérettetésekre. Egyelőre az eredmények vegyesek, általában olyan középmezőny a jellemző, ami nem tűnik nagy eredménynek, pedig az. A Mahjong világában sok évnyi játék nagyon nagy előnyt jelent. A mi klubunk nagyon lelkes, de fiatal. Alig néhány éves. Nagyon bízom benne, hogy egyszer majd valamelyik tanítvány hazahoz egy kupát. Aztán egy másik egy másikat. Maximálisan bízom bennük, és a mai napig igyekszünk csiszolni a tudásunkat. Együtt, közösen. Egyelőre egy kiemelkedő eredményt tudunk felmutatni. Volt 2013-ban egy Hungarian Open nevű verseny. Ez a legkomolyabb és legnagyobb hazai rendezésű nemzetközi verseny.
44 résztvevő volt. Olaszok, franciák, hollandok, osztrákok magyarok. 7 kör. Összesen 112 partiban kell bizonyítani.
A játékosok többsége profi szintű, nemzetközileg is ismert név. Köztük a mi kis kezdő klubunk szinte minden tagja. Nem tagadom, be voltam gazolva. Aki nem vett még részt ilyen versenyen, el sem tudja képzelni, hogy mennyire komoly. A versenyzők sokszor semmiségek miatt is azonnal bírót hívnak. Attól nem féltem, hogy bármelyik tanítvány miatt szégyenben maradok, de az tény, nálunk nem ilyen pattanásig feszülten zajlanak a játékok a klubban. Mi a játék öröméért játszunk, egymás sikerének is örülünk. Na ez a verseny nem ilyen. Ez kőkemény világ. Nincs kegyelem, nincs pardon.
Az első kör végén én voltam a második a ranglistán 44 ember közül. Mondtam is nevetve, na most álljunk meg, ez így jó, mehetünk haza. Eltelt az első nap, lement 64 parti. Továbbra is tartottam az második helyem. Bár a csapatom tagjai szintén versenyben voltak, de mivel látták, hogy van esély a győzelemre, így nagyon szurkoltak.
Elégedetten mentem haza. Úgy voltam vele, akármi is lesz holnap, már így is örülhetek. Azzal a céllal indultam eredetileg, hogy legalább egy asztalt nyerjek meg egy ilyen versenyen. Eljött a második nap, az utolsó asztal volt hátra, ezen múlt minden. Még ekkor sem akartam elhinni, hogy van esélyem nyerni. Túl hihetetlennek tűnt. Lement az utolsó kör. Megnyertem az asztalt, s ezzel együtt a 2013-as Hungarian Opent. Csodálatos érzés.
Nekem nem is az volt a legszebb benne, hogy megnyertem a versenyt, hanem az ahogy a csapatom összetartott a verseny alatt. Ez egy fantasztikus érzés. Büszke vagyok rájuk ezért az összetartásért. Nélkülük sosem sikerült volna, s tiszta szívből kívánom, hozzanak haza hamarosan ők is kupákat.

Ha már a kedvenc játékokról beszélünk: Meglehetősen kevesen büszkélkedhetnek azzal, hogy saját kártyájuk legyen a kedvenc játékukban. Elmesélnéd az olvasóknak, hogy született meg Reverent Artax, a 51st State egyik vezére?

Régen nagyon szerettem a Race for the Galaxy-t (sci-fi is, gondolkodós is, nekem való!), aztán egyszer kipróbáltam az 51st State-et. Nem tetszett. Nagyon nyomasztott a hangulata. Nem is állt össze bennem. De aztán valahogy játszottam még egyet és még egyet. Idő kellett, míg megéreztem a mélységét és zsenialitását, le is taszította a trónról az RFTG-t a szívemben, nyomasztó design ide vagy oda.

Egyébként Ignacy-val a játék szerzőjével kapcsolatban vagyunk jó pár éve. Mint azt te is tudod, Imi (hisz itt voltál akkor), egyszer el is jött az üzletünkbe látogatóba, és elhozta az abban az évben kiadásra tervezett játékait megmutatni. Így alakult, hogy a Wintert megjelenése előtt - a 51st State-sorozat harmadik tagja - odaadta nekem tesztelésre. Tudta, hogy már akkor rengeteg parti volt mögöttem az alapjátékkal meg a New Eraval. Úgy gondolom, adott a véleményemre. Teszteltük a Wintert. Elmondtam Neki, mi tetszik, mi nem, ahogy ez lenni szokott tesztelésnél. Végül megjelent a Winter és azóta is imádom. Idővel jött a hír, hogy lesz egy kisebb kiegészítő is a sorozatban, odaadta azt is tesztelésre szokás szerint. A tesztpéldányban sokszor a lapoknak nincs végleges designja, vagy neve, néha pedig csak ideglenes neve van. Egyszer beszélgettünk is erről Ignacy-val, hogy mi alapján kapnak nevet stb.
Az egyik ilyen demolap neve Reverent John volt a tesztpéldányban. Aztán eltelt pár hónap, és elkezdtek felkerülni a megjelenés előtt az első végleges kártyaképek. Egy kedves barátom szólt nagy lelkesen, hogy: "Gábor te tudtad, hogy az egyik kártya rólad kapta a nevét a Ruins-ban?" Reverent John a végleges játékban már Reverent Artax lett!
Na ez nagy meglepetés volt. Egy gamer számára az, hogy bármilyen formában belekerül kedvenc játékába...nos igen, az fantasztikus érzés! Hálás vagyok neki érte, igazán megtisztelő!

Reverent Artax

Ha már szóba hoztam a 51st State, igaz, hogy Ignacy Trzewiczek felesége, Merry egyszer kihívott egy New Era partira?

Igen, bár elsőre ebben semmi különleges nincs. Hacsak az nem, hogy a tesztelések alatt folyamatosan tájékoztatnom kellett Ignacy-t, hogy milyen pontszámokat érünk el. Mondjuk úgy, nem voltak rosszak az elért pontjaim. Játszottam kb. 100-szor a játékkal. Merry ötször annyit és nagyon imádta, s nem akarta elhinni - és Ignacy sem -, hogy el lehet érni ennyi pontot. Meg volt róla győződve, hogy valamit nem jól játszunk. Aztán amikor megtudta Ignacy-tól, hogy mi inkább békésen játszunk, nem romboljuk egymás helyszíneit, akkor kicsit megnyugodott. Úgy gondolta, ezzel meg is magyarázta a dolgot. Ennek ellenére fente rám a fogát és kérte, hogy Essenben üljünk össze egy partira. Természetesen igent mondtam, és arra gondoltam nem baj, elvernek majd mint szódás a lovát, hiszen én nem vagyok "a romboljuk le egymás helyszíneit" típusú játékhoz szokva. Annyi meg egy bambi. De nem baj, úgyis a játék a lényeg, ugyanúgy alszom akárki nyer. Valamint úgy voltam vele, megtiszteltetés számomra, hogy játszhatok magával a szerzővel. (Időrendben ez még a boltbeli látogatás előtt volt, s persze Reverent Artax előtt). Szerencsére egy helyen volt a szállásunk. Az esseni kiállításon napközben összefutottunk az üzlet miatt, Merry jelezte felém kézmozdulatokkal, hogy este elintéz. Eljött az este, leültünk játszani, illetve csak leültünk volna, mert se Ők, se mi, nem vittünk játékot. Rendben, ezt buktuk. Másnap estére szereztek egy példányt, nekiültünk játszani. Merry, Ignacy, Hubert Bartos (A City Tycoon szerzője), valamint X-ta meg én.
Hát, frusztráló egy élmény volt eleinte. Ignacy szinte percenként kérdezte tőlem nem kis vehemenciával: "MIT CSINÁLSZ?" - megnézte - "Ja, jó!"... "MIT CSINÁLSZ?" - megnézte - "Ja, jó!"..."MIT CSINÁLSZ?" - megnézte - "Ja, jó!"... nem kicsit éreztem kontrolláltnak a lépéseimet. Nem haragszom rá ezért, nem kötözködni akart, csak ellenőrizte, hogy pontosan játszom-e. Az addig elért brutális pontszámok miatt csinálta.
Az is érdekes érzés volt amikor hallom, hogy a három lengyel egymással beszélget és a beszélgetésből csak a saját nevem értem. Rájuk nézek, hárman vigyorognak rám... hát nem lepődtem meg azon, ami jött ezután. Mind a hárman elkezdtek engem ütni, mint a répát. A játék végére a helyszíneim fele el volt pusztítva.
Volt olyan kártyám, ami szinte asztalt sem ért, már elpusztították. Mentségükre legyen mondva, néha egymásra is mértek egy-egy csapást, de szerintem csak azért, hogy ne legyen annyira átlátszó a dolog. Ettől még az volt.

Mindezek ellenére fantasztikus élmény volt velük játszani! Nagyon jól éreztük magunkat. Ignacy erről az esetről írt is részletesen a könyvében, így a végkifejletet onnan idézem, kicsit finomítva az eredeti nyersebb megfogalmazáson:
"Iszonyú dühös vagyok. Nem fogom hagyni, hogy valami jött-ment magyar játékos elpáholjon! Az nem lehet! 60 perccel később kiderült, hogy de, lehet. Gábor veszettül jó. Elvert. És nem csak engem, Merryt, Krisztinát és Hubertet is. A játék végén Gábornak több pontja volt, mint Merrynek és Hubertnek együttvéve. Ez kiütés. Én lettem a második, de Gábortól még mindig nagyon messze. Merry meghívta Gábort és Krisztinát Lengyelországba. Ismét meglátogatnak majd minket. Az elpáholás már úton van. Nem hiszem, hogy el tudom verni ezt a fickót..."

Az esseni Spiel-t te sem szoktad kihagyni. Mit jelent számodra Essen? Idén is számíthatunk tőled újdonságokra?

Essen a társasjátékosok Mekkája. Aki kicsit is komolyabb játékos, szerintem annak legalább egyszer kötelező elmenni. Essen egy csoda. Találkozhatsz személyesen kedvenc szerzőiddel, megcsodálhatod az újdonságokat, viszont pénzt ne vigyél többet, mint amit el szabad költened. Nincs az a pénz, ami oda elég lenne. Mivel így is elég hosszúra nyúlt már az interjú, most nem állok neki további ódákat zengeni Essenről, mert az még egyszer ennyi szöveg lenne. Aki teheti menjen el. Mi, mint az utóbbi 10 évben mindig (eleinte mint rajongó, nem mint üzlet) most is menni fogunk, és természetesen újdonságokkal megrakodva térünk haza.

Milyen jövőbeli terveket szövögetsz? Tervezel esetleg személyi bővítést?

Szeretnék több tőkét invesztálni a boltba, hogy még több különlegességet tudjak tartani, és hogy még a jelenleginél is szélesebb legyen a választék. Ez most az elsődleges cél.
Aztán persze ez idővel magával vonzza majd a személyi bővítést is...

Köszönjük az interjút, és további jó munkát és sok sikert kívánunk!

comments powered by Disqus