Betrayal at House on the Hill

Szeretem a rémtörténeteket, és amikor rémtörténetre gondolok, nem a tucatszám megjelenő horrorfilmek jutnak eszembe, amelyek egyetlen, mára igencsak kicsorbult fegyvere az ijesztegetés, hanem azokra a sztorikra, amik csordultig töltenek borzongással… Á, hagyjuk. Egy hete ülök a cikk fölött, és nem tudok értelmes bevezetőt írni neki, csak a fenti, nekem sem tetsző mondatot. Ez azért nagyon fura, mert általában a cikk eleje az, ami először összeáll a fejemben, és ha van egy jó felütés, akkor általában legépelem a cikk „maradékát” is. Ezzel szemben, most simán megírtam a bemutató közepét - amivel rendre kínlódni szoktam - cserébe itt ülök a gép előtt, a blogon egy hete nincs tartalom, és nekem semmi igazán jó bevezető nem jut az eszembe. Azt hiszem, most már nem is fog...

Akik rendszeresen olvassák az írásaimat pontosan tudják, hogy épülnek fel a bemutatóim. Rendre valami általános, vagy személyes témával kezdek, majd szépen lassan közelítek a kiszemelt játék felé. Most ugyanez fog történni pontokba szedve:

  • Nem vagyok nagy horror rajongó, de a gótikus horrort szeretem.
  • Ugyanakkor szívesen megnézem a műfaj azon „olcsó” alkotásait is, amelyben a készítők nem veszik véresen (!!!) komolyan a projektet.
  • A Betrayal at House on the Hill pont ezt a hangulatot fogja meg.
  • Az Avalon Hill és a Hasbro 2005-ben adta ki a játékot, ami elég sikeres lett.
  • „Virtuális” Oldie but Goldie sorozatunk következő darabjának ezt választottam.

No, jöjjön a cikk azon része, amit sikerült értelmesen megírnom.

Mi van az ajtón túl?

Engem már a borító levett a lábamról: Zöldes árnyalatú éjszakai homályban, sötétbe burkolózó ház a telihold alatt, a kopasz fák között. Aki a horrort egy kicsit is szereti, annak ettől megdobban a szíve. A 2010-es kiadás fedele lényegesen jobban tetszik, mint az eredeti 2005-ösé. No, nem a grafikával van bajom, mert a régi borító is elég trash-movie hangulatú, sokkal inkább zavar, ha egy társasjáték magazinszerű borítót kap, hogy minél több információt halmozzanak rá. Egy játék letisztult, egységes megjelenéssel szerintem sokkal jobban vonzza a szemet, mint egy rommá tördelt dobozfedél. (Igen, felétek kacsintgatok, Gémklub saját kiadású játékai!) No, de haladjunk kérem, nézzük meg mi van belül. Először is kapunk 3 darab, kb. A5-ös méretű füzetet. Ebből a legvékonyabb a szabály, a másik kettő az 50 szcenáriót tartalmazza, melyek a „Túlélés titkai” és az „Áruló kötete” beszédes nevekre hallgatnak. Tovább kutakodva találunk jó 50 szobalapkát, amikből felépítjük majd a házat, de van itt még egy nagy pakli kártya, 6 festett figura, 8 egyedi dobókocka, karakterlapok és egy csomó token. Mindez egy - csak elsőre - praktikusnak tűnő műanyagbetétben kap helyet. Ha ugyanis közelebbről szemléljük a dolgot, rájövünk, hogy sajnos a rengeteg jelölőt csak ömlesztve tárolhatjuk egy nagy „gödörben”.

tartalom Tartalom (fotó: shnar, BGG)

A komponenseket alaposabban szemügyre véve a következőket tapasztaljuk: A játék grafikája rendben van. Nem kiemelkedő, de hangulatos, és ebben a játékban ez elég is. Ahogy a megjelenésre, úgy a komponensek mennyiségére sem lehet panasz, azonban ha ezek minőségét nézzük, nos, akkor azért hagy kívánnivalót maga után a játék. A kártyák megfelelő vastagságúak, viszont a fóliafüggők nyüszíteni fognak, ha meglátják a lapok arányát. Nem hiszem ugyanis, hogy találnak rá megfelelő méretű bugyit. A tokenek és a házlapkák kartonjai nem mondhatóak FFG minőségűnek, ami azért sem meglepő, mert az Avalon Hill kiadó a Hasbro tulajdonában van, és az ő játékaik komponenseire azért szokott panasz lenni (lásdd még: Star Wars Risk vendégírásunkat). Bár a kartonok tényleg nem olyan masszívak, mint mondjuk Mansion of Madness-ben, azért összességében rendben vannak. Egyedül talán a nagyobb méretű bejárat elem hajlamos kicsit meghajlani, de ez sem zavaró a parti folyamán. Ami viszont tényleg kiábrándító, azok a műanyag jelölők, amivel a karakterlapok szélére csíptetve jelezhetjük a hősünk karakterisztikáinak aktuális értékeit. Ezek többsége ugyanis túl tág, és nem marad a karakterlapon. Emiatt azért ne álljatok el a vásárlástól, a CFP tud egy elég olcsó megoldást erre a problémára, amit keretes írásunkban ki is fejtünk…

A műanyagjelölők javítása

Forralj fel egy lábosban vizet. Ha forr, egy szűrővel mártsd bele a csúszkákat kb. 15 mp-re. Ezután vedd ki, majd egy fogóval kicsit nyomd össze őket. Problem solved!

A kísértetház titka

A Betrayal at House on the Hill a trash horror filmek hangulatát idézi meg minden alkalommal, amikor leültök vele játszani. A parti elején a 3-6 résztvevő egy különböző karakterekből álló társaság egy tagját alakítja (kislány, sportoló gimnazista, pap, tudós, jósnő stb.), akik a baljós villa halljában állnak, és természetesen azzal a céllal érkeztek, hogy kiderítsék, miért is olyan különleges a ház.

Épp ezért a játék első része - a Felfedezés fázis - a háromszintes ház (földszint, emelet, pince) feltérképezéséről fog szólni. Az egymás után következő szereplők a sebességüknek megfelelően tudnak mozogni, és amikor átlépnek egy olyan küszöböt, ami mögött nincs helyszínlapka, akkor egy, a szintnek megfelelő szobát helyeznek az ajtó túloldalára. És hogy miért érdemes felfedezni a házat? Mert erről szól a játék! No meg azért is, mert az újabb és újabb helyiségekben különböző kártyákat húzhatunk. A tárgy pakliban fegyverekre és eszközökre bukkanhatunk, amik segíthetnek a végjátékban. (Egy kislány plüss macival és dárdával a kezében mindig komoly fenyegetés!) Az esemény típusú kártyák különböző történéseket mesélnek el, vagy próbák elé állítanak, amiket kockadobásokkal eldöntve javul vagy épp romlik az adott játékos valamelyik készsége. Nem felejtkezhetünk el az ómen lapokról sem. Ezek többsége valamilyen nem hétköznapi tárgy. Ha valaki ómen lapot húz, akkor gurítania kell 6 kockával, aminek eredményként megkezdődhet a Kísértés fázis. A parti elején kicsi ennek az esélye, de ahogy egyre több ómen kerül a szereplőkhöz, egyre valószínűbb, hogy beüt a krach.

kártyákThings will happen (fotó: kilroy_locke, BGG)

Amikor megkezdődik a Kísértés fázis, akkor az utoljára felfedett ómenkártya és a megtalálásának helyszíne meghatározza, hogy az 50 szcenárió közül melyik lép életbe, illetve, azt is, hogy ki lesz az áruló. (Néha rejtett áruló van, de ennek megvannak a saját szabályai). A setét oldalra áttért társunk különválik a többiektől, és áttanulmányozza az Árulók kötetét az adott történet vonatkozásában. Ez egyrészt megadja az árulásának narratív körítését, másrészt új képességekkel, sokszor szörnyekkel ruházza fel a játékost. A könyv természetesen a győzelem feltételeire is részletesen kitér. A többiek - egy szobával arrébb - hasonlóan cselekszenek, csak ők a Túlélés titkait olvasgatják, ahol ők is megismerik a narratív keretet, illetve megtudják, mi kell ahhoz, hogy megnyerjék a játékot élve kijussanak a házból. Amikor az áruló is visszatért az asztalhoz, jöhet a játék veleje…

A játék (agy)veleje (fotó: volnon, BGG)

Amíg a parti első fele a házban való rohangálásáról, és a kártyák felolvasásáról szól, addig a játék második részében már tényleg a kooperációé a főszerep. Hiszen sokszor adott helyekre, adott időben, adott eszközökkel kell odaérni, miközben egykori barátunk (úgy is mint, szemét áruló) jó eséllyel azon töri a fejét, hogyan tehet el minket láb alól… vagy valami még rosszabbon. Pont az együttműködés miatt, hirtelen a mozgáson kívüli akcióknak is szerepe lesz, hiszen elkezdjük addig féltve őrzött tárgyainkat csereberélni, és a dobókockákon keresztül harcba bocsátkozunk gaz cimboránkkal vagy rettenetes szolgáival. Ha pedig valakinek bármelyik jellemzője nullára csökken, meghal. Még mielőtt azonban a túlélők elégedett vigyort kanyarítanának arcukra, megjegyzem, hogy az áruló játékos likvidálása csak a legritkább esetben jelenti azt, hogy megmenekültetek. Szóval nem érdemes fejvesztve nekirohanni az ellenfélnek.

Többet nem is írok a játék mechanikájáról, mert azok nagy része részletkérdés, ezt a játékot pedig fel kell fedezni! Tényleg.

Mansions of Madness vs. Betrayal at House on the Hill

Sokan szeretik hasonlítgatni a Mansions of Madness-t a Betrayal-hoz, én magam is szoktam rá úgy hivatkozni, mint „Mansions light”. Mindez persze nem véletlen, hiszen bőven akad hasonlóság a két játék közt. Először is mindkettő egy lepukkant villa felfedezéséről és egy rémes történet felgöngyölítéséről szól. Mindkét társas ameri stílusú, és mozgás/cselekvés szabályai is hasonlóak. Még a „mindenki egy ellen” felállás is stimmel, hiszen a Betrayala parti „Haunt” részében jellemzően egyetlen áruló ellen küzdötök. Csakhogy, amíg a Mansions of Madness egy komor hangulatú, lovecrafti rémtörténet, addig Betrayal at the House on the Hill egy magát csak félig komolyan vevő „B” kategóriás horrorfilm. Játszhatjuk ez utóbbit is elmélyült hangulatban, de egy idő után rájövünk majd, hogy maga a társas sem veszi magát túl komolyan. Minden hasonlósága ellenére a két játék hangulata közti különbség olyan jelentős, hogy nagyon simán megférnek egymás mellett a polcon, nem lesznek egymás konkurenciái. Szóval, ez már nem lehet a vásárlást elodázó kifogás.

Végítélet

A Betrayal at House on the Hill, az egyik legtipikusabb ameri játék, amihez valaha volt szerencsém. Euro játékosok, és azok, akik nem szeretnek adott hangulatokat megélni az asztal körül, nagy ívben kerüljék el. Ez a játék ugyanis nem akarja magát túl komolyan venni, és pont emiatt válik a nagybetűs TRASH horror élménnyé. Egy őrült ház, ahol boncteremből nyílik a konyha, amelyben kislányok plüss macival és dárdával a kezükben közlekednek, a szénledobón pedig a legkülönbözőbb szörnyek jönnek-mennek, és amelyben - az 50 szcenáriónak köszönhetően - bármi megtörténhet veled.

Árnyoldal? A kevéssé masszív komponenseken kívül egy-két dologról még szót kell ejtenem. Egyrészt sokan unalmasnak tartják a játék első fázisát, amelyben csak bóklászunk a házban. Ez érthető. Ugyanakkor engem ez a rész sosem zavart, én ezt mindig úgy élem meg, mint egy több szálon futó filmet. Igaz, mi egymásnak olvassuk fel/meséljük el, hogy kivel mi történik, mert így sokkal izgalmasabb, mintha a történet alanya magában dünnyögne valamit.

Továbbá mivel a játékban 50 szcenárió kapott helyet, ezért előfordulhat, hogy egy-egy küldetés szabályai nem teljesen egyértelműek, és emiatt elhúzódhat a két fázis közti átmeneti szakasz. Másrészről ez egy hangulatjáték, nem érdemes túlcizellálni egy apróbb szabálykérdést, játszattok az élményért!

Harmadrészt - míg a karakterek festett figurákat kaptak - addig szörnyeket tokenek jelenítik meg. Elismerem, hogy ez tényleg nem a legklasszabb megoldás, de ha az 50 küldetés mind megkapta volna az egyedi minijét, akkor Kingdom Death: Monster mennyiségű figurát csomagolhattak volna a dobozba, ami az amúgy sem olcsó játékot igen megdrágította volna.

Negyedrészt a Betrayal nagyon-nagyon nyelvfüggő. Mivel a játék adott pontján az árulónak egyedül kell megbirkóznia az Áruló kötetével, ezért aztán nem árt, ha a csapatban mindenki jól beszéli a britek nyelvét. Ugyan létezik magyar fordítás a könyvekhez, de ezeket érdemes fenntartással kezelni. (Lásd keretes írásunkat alant!)

A magyar fordítás

A Szellemlovas honlapjáról letölthető a játék szabályán kívül a Túlélés titkainak és az Áruló kötetének fordítása. Az Ormay Tamás által elvégzett munka nem csak a mennyiség miatt elismerésre méltó, hanem azért is, mert – hacsak nem játszotta végig előtte az összes küldetést – akkor ez a munka az összes meglepetést lerántotta a szcenáriókról. Akik ezen fordításon felbuzdulva szeretnék megvenni az erősen nyelvfüggő Betrayal-t, azok jobb, ha tisztábban vannak vele, hogy az Ormay féle fordítás a játék 2005-ös (első) angol kiadása alapján készült. A jelenleg kapható 2010-es (második) változatban azonban nemcsak a szabályokat írták újra, de a szcenáriók is változtak. A 17., 18., 19., 31., 33., 34., 43., 50. sztori teljesen más a javított kiadásban, mint az eredetiben. De még a változatlan kalandok esetén is faragtak az egyes szcenáriók szabályain és leírásain. Ez egyben azt is jelenti, hogy a magyar fordítás a felsorolt 8 sztoriban használhatatlan, míg a többi esetében segíthet értelmezni bizonyos szabályokat, de szigorúan az angol füzetekkel párhuzamosan olvasandó…

Kategória: Horror

Játékosszám: 3-6

Korosztály: 12

Nyelvfüggőség: Erősen nyelvfüggő

Értékelés: 7/10

Összegzés: A Betrayal at House on the Hill velejéig ameri játék. Egy igazi guilty pleasure horror élmény. Akik kedvelik műfajt vagy a „tudok egy rövidebb utat az erdőn át”, a „nézzük meg, mi van ebben a halálfejes ládikában”, vagy a „nézd, itt egy titkos pinceajtó” mondatokat, azok ne hagyják ki!

comments powered by Disqus