Black Fleet

Szokásos töltelék rizsa

Manapság nincs hiány a kalózos játékokban. Nálam valahol 2010-2011 környékén indult a dolog a Merchants & Marauderssel, de természetesen PC-n a Pirates! mindenféle inkarnációja megvolt előtte. Az újabb megjelenések közül nagyon tetszett a Libertalia: igaz ugyan, hogy erre a játékra bármilyen tematikát rá lehetett volna húzni és úgy is működött volna, de ebben a formájában különösen bejött. A családi vonulatból sikeres és jól ismert a Tortuga, az idei-tavalyi hullámból pedig (hullám, éééérted!) a Dead Men Tell No Tales kapott jó kritikákat. Emellett a közeljövőben érkezik az általam titkos befutónak tartott Captain's Wager, valamint az újabb Hűvös Mini kiadvány, a Rum & Bones. A CMON magához képest ugyan szerényen szerepelt a "csak" 1500%-os fundingjukkal, de azért csak nem volt sírásrívás az irodában.

A különdíjat saját hatáskörben megszavazom a papírból összeragasztható családi vikinges (ez nálam borderline kalózos:) Viking Horde: Papercraftnak, ezt egykor én is forgalmaztam, de erről psszt. Persze vannak, akiket ez a kínálat sem képes boldoggát tenni, mert ha nincsenek a térképen toligászható hajók, akkor az csirkefarhát... De szerencsére még épp időben megérkezett a Black Fleet, melyen kiváló minőségű hajókat lehet tologatni, tematikusabb beállítottságú emberek még a vitorlát is fújhatják, meg beatboxolhatnak ágyúdörgést is.

Természetesen kalózos játék nem maradhat kritika nélkül a blogon (nomen est omen!): vajon a tavalyi Spiel egyik legfelkapottabb üdvöskéje hogyan tetszett a szerkesztőségnek (ez engem jelent meg a különvéleményeket, csak így jó sznobul hangzott)?

[Ide most képzeljétek ide, hogy teatrálisan kiborítom a komponenseket az asztalra]

Itt kezdődik a lényeg

Vágjunk is a közepébe. A Black Fleet egy családi játék, melyben a karib tengeren hajókázva kell a többiek felé kerekedni. Szándékosan fogalmazok ilyen ködösen, először ugyanis azt akartam írni, hogy az a kalóz győz, aki a legtökösebben csáklyázza meg a riválisait... Aztán azt, hogy azé a győzelem, aki a legjobb árat csikarja ki a rábízott rumoshordókért és bálákért cserébe... Majd, hogy a szigetek közötti rendet leghatékonyabban felügyelő katonai gálya kapitánya hajtja boldogan nyugovóra a fejét. A furcsa igazság pedig az, hogy ebben a játékban minden játékos kalóz, kereskedő és pandúr egyszerre. Ez ugyan tematikailag számomra értelmezhetetlen játékelem, de majd mindjárt kiderül, hogy nem ez az egyetlen ilyen dolog itt.

Board A board és a megszerzendő képességlapok (bal felső sarokban az árukkal).

A játék során mindenki három hajót irányít, ebből kettő saját (kalóz- és kereskedőhajó), egy pedig közös (rendfenntartó spanyol és holland gálya). Alapvetően egy igen egyszerű pickup-and-deliver típusú játékról van szó: az nyer aki a legügyesebben használja ki a kedvező széljárást és juttat el dolgokat A-ból B-be, B-ből C-be és néhanapján C-ből A-ba, persze mindezt jópénzért. Hamar kiderül, hogy már a karib-tenger is egy mocskos anyagias világ volt, ahol néhány szutykos dublonért (de az is lehet, hogy már egy butykos égetett szeszért is...) az ember a saját anyját is a cápák közé löki.

A játékosok minden körük elején vélasztanak egyet a rendelkezésre álló két mozgáskártyából, mely a következőket határozzák meg:

  • Melyik hadihajó mozog és mennyit?
  • Mennyit léphetsz a kalózhajóddal?
  • Mennyit léphetsz a kereskedőhajóddal?
  • A kör végén mennyi sorskártyát húzhatsz vagy épp kell eldobnod.

A mozgáskártya kiválasztása után a játékosok tetszőleges sorrendben léptetik a hajókat, melyet különféle sorskártyák kijátszásával lehet megbolondítani (többet lépsz, több pénz kapsz az árudért, stb).

A kalózhajó kifosztja a kereskedőhajót, hadihajó elsüllyeszti a kalózhajót, a kereskedőhajó pedig fuvarozza a javakat a kikötők között. A feltöltés helyéhez képest távolabbi kikötőkben több dublon jár a javakért, mint a közelebbiekben. A játékot az nyeri, aki az előkészületek során véletlenszerűen kihúzott öt képességlapot legyorsabban megvásárolja, tehát a játék lényege a minél tempósabb pénzgyűjtés.

Képességlapok A már megszerzett képességlapjaim. Szerencsés kombót fogtam ki.

Határozott könnyítés, ám tematikailag ismét teljesen érthetetlen, hogy a kalózhajót az elsüllyesztése utáni körben újra meg újra behozhatod a térképre a megadott respawn pontokat... Ez egyfajta arcade jelleget kölcsönöz a játéknak: visszafordíthatatlan hátrányba szinte nem is lehet kerülni. Ezen kívül van egy enyhe taktikai aspektusa is a respwannak, mert az előző körben elsüllyesztett hajó könnyen lehet, hogy a pont ott jön be újra a térképre, ahol a te hasas gályád ringatózik békésen...

Ééééés ennyi... legalábbis a szabályok szemszögéből, nagyon egyszerű, gyorsan tanulható játékról van szó.

A papír, a műanyag és a fa (na meg a fém)

A komponensek egész egyszerűen lenyűgözőek...nem viccelek. A hajók gyönyörűek, szinte sikoltoznak, hogy "fessél ki, fessél ki" (persze Vilinek sikoltozhatnak berekedésig:). A dublonok igazi fémpénzek, melyet mindig jó megfogni. Ez amúgy valamiért már az igazi kockaság jele: a sima ötforintost sosem tapogatom végig, hogy húúúdejó, de ha egy játékban van fémpénz, akkor napokig a csodájára járok.

Kereskedőhajó Egy kereskedőhajó három darab izé...rumoshordóval?

A tábla szép, élénk színű, az artwork pont olyan cartoony amit én nagyon szeretek. A javakat fakockák jelölik, amikor ezeket megláttam, egy kicsit összerezzentem, hogy "csak nem euróznom kell most?", de aztán a műanyag hajók láttán a félelmeim hamar alábbhagytak.

Egy szónak is száz a vége: a komponensek kiemelkedőek, ezen nem múlik semmi.

A szerkesztőség (ez még mindig jó:) véleménye

Disclaimer: Mint köztudott, nekem nincs jó izlésem. Mint arra páran már rámutattak, amire én azt mondom, hogy , az igazából szar. Ugyanakkor mások által univerzálisan imádott játékok nekem nem igazán jönnek be (Legendary: an alien deckbuilding game). Ezért aztán a többség nyugodtan invertálja a véleményemet.

Szóval: nekem a Black Fleet nem igazán jött be. A játék maximum a partijáték és családi kategóriában indulhat. A partijáték kategóriában én említésre méltónak sem tartom, van hova nyúlni sokkal jobb cuccokért. A családi kategóriában megállja ugyan a helyét, de itt is bőségesen akad jobb jelölt (direkt nem írok példákat, így olyan lesz a poszt mint egy művészfilm, sokat lehet róla beszélni a kommentekben - na persze!).

A tematika és a mechanika is a végletekig le van csupaszítva: nekem hiányzik az igazi kalózosdi érzés a füstös taverna hangulattal és a krákennel. Még a kincs elásás is teljesen száraz dolog... Mechanikailag pedig eléggé értelmezhetetlen számomra, hogy miért irányítjuk az összes hajót? Miért jöhet vissza tök ingyen a kalózhajó? Miért csak egyfajta színű árut szállíthatunk a kereskedőhajónkkal?

A játék legrosszabb része pedig az, hogy aki egyszer előnybe kerül, az utána még gyorsabban tud tovább erősödni: a mechanika teljesen egyértelműen a győztest jutalmazza, ezzel nehéz helyzetbe hozva a szerencsétlen lapjárással küzdőeket. Ez az elem számomra lényegében teljesen kizárja, hogy felnőttekkel újra leüljek ehhez a játékhoz, maradnak tehát a gyerekek...

...Akiket (legalábbis a kisebbeket) az én fogvájósdim meg kukacoskodásom nem fogja zavarni. Ők örülni fognak, hogy tologathatják a hajókat, számolgathatják a dublonokat és lelőhetik apu kalózhajóját. Azonban őket meg a nyelvfüggőség szorít(hat)ja ki a játékból. A képességlapok és sorskártyák is angol nyelvűek. Persze ez magyarítással/jó memóriával és legalább egy angolul tudó játékossal kiküszöbölhető...mégis...Ahogy Pély Barna is mondogatta: "Nem jött át"...

Kategória: Családi.

Játékosszám: 3-4

Korosztály: 8+

Nyelvfüggőség: Közepesen nyelfüggő

Rövid értékelés: A sors úgy hozta, hogy ma mégsem leszek kegyetlenség-mentes. A játék nem tetszett: bármilyen szemszögből (gémer, parti, családi) vizslatom, találok benne valami kivetnivalót, így aztán nem is ajánlom igazán senkinek. Ha mégis muszáj, akkor 7-9 éves korcsoportnak ajánlanám magyarított lapokkal, ők szívesen elszórakoznak majd ezzel, de a kicsit nagyobbak szerintem hamar ráunnának. Sokkal jobb játékokat is lehet ennek a korcsoportnak találni.

Ítélet: 5/10.

Attila (Cz) különvéleménye: könnyed családi jàték, egyszerű szabályokkal, egy kör után már gördülékenyen folyt a játék. Nagyon szép a tábla, tetszettek a hajók is.
Sokat dob még a játékon, hogy egyszerre irányítjuk a tengerészeket, kalózokat és a haditengerészetet is akikkel levadászhatjuk a többiek kalózhajóit. A kártyák bár elbillentik a játék egyensúlyát nagyon jók, klassz képességekkel ruházzák fel a hajóskapitányt. Mindenképp ajánlom kicsiknek es nagyoknak egyaránt, izgalmas es fordulatokkal teli a kalózok es a tengerészek küzdelme.


Gergő különvélemény: A Black Fleet az én definícióim szerint a partijáték kategóriába esik (életem jelen szakaszában a 'családi játék' még a 'here be dragons' címkével egyenértékű). Így is ültem le mellé. Mi kell (nekem) egy jó partijátékhoz? Egyszerű szabályok, ahol inkább az a lényeg, hogy a játékosok hogyan alkalmazzák azokat és nem az, hogy hogyan tartják be. Kell még gyors, pörgős játékmenet, ahol eszedbe sem jut, hogy felállj az asztaltól tölteni egy kör pálinkát/feldobni egy teavizet; ízlés szerint aláhúzandó. És főleg kell HANGULAT. Lássuk hányasra vizsgázik ezekből a Black Fleet!

Egyszerű szabályok? 4-es. Nem mondom, hogy borzasztó sok kreatívitást engednek, de a célnak megfelelnek.

Pörgős, lebilincselő játékmenet? 4-es alá. Az egyszerű körök viszonlag gyorsan lemennek és általában a többiek köre is érdekes, főleg mert nagyon sokszor közvetlen hatással van ránk. Viszont semmilyen eszközünk nincs, hogy az ellenfelek akcióit bárhogy befolyásoljuk, csak ülünk megfigyelőként. És négy játékosnál az előre tervezés is gyakran teljesen értelmetlen.

Hangulat? 4/5. Magával a tematikus körítéssel semmi baj nincs, ehhez a komolysághoz elég is lenne. A játékmenet azonban kicsit mechanikus és száraz ahhoz, hogy megtámogasson egy a kettő közti szoros szinergiát.

Ezek alapján a játékot erős 4-esre osztályozhatnám. Azonban a Black Fleet elkövetett egy szarvashibát is. Az még bocsánatos bűn lenne - kizárólag ebben a stílusban! - hogy a 'runaway leader' szindróma nagyon könnyen felbukkan; egy partijátéktól nem várom el feltétlenül, hogy ilyen szinten fair legyen. Azonban a megvásárolható tápoló kártyák kiegyensúlyozatlansága már főben járó bűnnek számít a sok kártyahúzás miatt amúgy is sok véletlent tartalmazó játékban. Előfordulhat, hogy már pár körrel a játék vége előtt egyértelmű, hogy ki fog nyerni és hogy a többieknek semmilyen eszközük nincs, hogy a győzelemnek akár csak a közelébe is férkőzzenek azon a ponton már. Ez bizony egy jegy mínusz.

Nem rossz játék ez, sőt, határozottan jópofa. Viszont van a piacon nem egy cím, ami hasonló kategóriában maga mögé utasítja. Nagyobb kedvvel löknélek titeket az utcára a zombik martalékának a City of Horrorban, mint rabolnám ki a hajóitokat a Black Fleetben. Pedig zombik <<< kalózok. Nem is beszélve az osztályelső, köztársasági ösztöndíjas Cosmic Encounterről.

Hármas, fiam. Hozd ki az ellenőrződ!


Vili különvéleménye: A Black Fleet az egy aranyos családi játék, a kalózkodásnak csak az aranyos és romantikus aspektusai maradtak meg, minden más igazán izgalmas - a vérontás, a kétes hírű tavernák, a rum és a kráken - kimaradt belőle. Rengeteg szerepe van a véletlennek, mind a képességlapok esetében, mind pedig a felhúzott mozgás és akciókártyák tekintetében. Az első pár játék során mindenki az orrvitorlába kapaszkodva opportunista csillogással a szemében igyekszik a lehető legjobb üzleteket kötni, de hamar ráérez az egyszeri kapitány, hogy a szinte tökéletesen kiegyensúlyozott térkép malomszerű csiki-csuki játékra is tökéletes, hiszen 1-2 jól elhelyezett hajóval szinte teljesen el lehet vágni a gazdagság felé vezető lagúnákat a többiek elöl. Ekkor már mindenki beéri a kisebb hasznot hozó kikötők elérésével.

A játékot csak 3-an vagy 4-en lehet játszani ugyanazon a térképen, az igazi erejét csak 4 játékossal mutatja meg, 3-an elég szellős a pálya. A véletlenszerűen kiosztott képességlapok változatossá teszik a játékot, a grafika nagyon hangulatos a kis hajók meg zseniálisak. Az egyetlen baja az, hogy már kb. a játék felénél látszik, hogy ki fog nyerni, nagyon nagy a pozitív visszacsatolás - ha csinálsz pár jó üzletet, akkor majdnem behozhatatlan előnyre teszel szert – pont ezért egy idő után mindenki a legjobban álló játékost igyekszik akadályozni – ezt a célzott agressziót igyekszik tompítani az, hogy azzal, hogy a hajókat nem lehet véglegesen elveszíteni. A játékhoz nyelvtudás nem feltétlen szükséges, de valakinek azért tudnia kell angolul.

comments powered by Disqus