Búcsúzik a CFP

Úgy látszik ez egy ilyen hét. Nem terveztük el ugyan előre, a véletlen műve, hogy ugyanakkor vonulunk ki a társasjátékos közösségből, mint egy másik, általunk is kedvelt blogger, akit most nem akarok nevén nevezni. Mi azonban - egyelőre átmenetileg - a posztolást is beszüntetjük. Ennek számos oka van, ami - lévén hárman vagyunk a szerkeszőségben - nem mindannyiunknál ugyanaz. A magam részéről kicsit ráuntam a céltalan cikkírásra, melyek a jelek szerint nem mozdítják meg a (nem is olyan) kicsiny társasjátékos közösséget. Egy-egy cikkbe sok órányi tervezést és lektorálást ölünk bele, és sokan még egy lájkra sem méltatnak bennünket… Egy közösségi oldal legfőbb értékmérője maga az olvasók visszajelzése, ebből pedig nagyon keveset kapnak írásaink, és nagyon nehéz úgy alkotni, hogy a több ezer lelkes társasjátékos csak elvétve klikkel a cikkeinkre. A hónapok során mindannyiunkban gyűlt a keserűség, hogy akkor minek strapáljuk magunkat. Belefáradtunk kicsit a dologba, mindenki úgy volt vele, hogy már inkább munkának tűnt az írás, ilyenkor pedig abba kell hagyni.

Persze magára valamit is adó blogger az önreflexiót sem kerülheti el: az igazság az, hogy amióta megvettem a Kingdom Death: Monstert, azóta valahogy lanyhult az érdeklődésem a többi társasjáték iránt. Kevesebbet nézegetem a BGG-t, az olvasatlan értesítéseim száma 30-40 körül mozog, míg régen sosem ment 10 fölé. Mostanában az új KS-ek is egyre inkább hidegen hagynak, pedig régen rendületlenül olvastam a weekly kickstarter summaryt a BGG-n. Nem hinném, hogy a külvilág tehet minderről, van hogy befele kell nézelődni inkább

Ilyen szoros együttműködésben a konfliktusok is elkerülhetetlenek, ez is rányomta a bélyegét az utolsó hetekre. Kunó mindig is a hangos kisebbséget képviselte a CFP-ben: újító ötletei és elgondolásai a legtöbb esetben leszavazásra kerültek, és kreativitásának ilyen szintű lefojtása miatt egyre kevesebb kedve volt írni a blogra. Imi pedig, elmondása szerint már túl régóta írt társasjáték ajánlókat, hiszen korábban az lfg.hu-t gazdagította. Semmi sem tarthat örökké, még az ő lelkesedése sem, az írás irányába. Persze mindez csupán a jéghegy csúcsa, nem lehet egy rövid cikkben visszaadni egy évnyi szoros együttélésből fakadó feszültségeket.

Tudjuk, hogy néhányotoknak hiányozni fogunk, de úgy érezzük, hogy így mindenkinek jobb lesz. C’e la vie. Köszönjük, hogy ezt a bő egy évet velünk töltöttétek.

comments powered by Disqus