Chaosmos

Lassan, de biztosan igyekszem haladni a nyaralási élmények feldolgozásával, most pedig a Chaosmos kerül sorra, mely nemrég került a boltokba a sikeres kickstartert követően. Sajnos akkoriban nem szálltam be, éppen akut sóherságot diagnosztizáltak nálam, de azóta sikeresen kikezeltek. Igazából ahogy jöttek a hírek, egyre szomorúbb lettem, hogy kihagytam, de szerencsémre egy jóbarátom szuperérzékeny interperszonális antennái elfogták a sugárzott adást és szülinapomra meglepett a cuccal. Bizony, még fizetnem sem kellett érte, ráadásul a lapok már prémium Triumph swan panasia bugyikba voltak öltöztetve...Life is Grand!

A cím a Chaos és a Cosmos kifejezésekből lett összevagdosva, ami rögtön árulkodik a játékmenetről és a helyszínről is. Igazából a Chaosmos tematikailag lehetne akár a Cosmic Encounter spinoffja is, mivel a résztvevő fajok hasonlóan abszurdak. Érdemes pl. elolvasni a kép alatt található flavor textet, aztán megnézni a képet...mi az első játék negyedétől már csak úgy hívtuk, hogy a “Szuperpunci”.

Seductress

A játék alaptörténete nincs elaprózva: eljött az univerzum halála és csak egy faj élheti túl a kataklizmát, akinek a birtokában van az Ovoid. A fajok békében élnek egymás mellett, ami elég hihetetlen, de végülis idegen fajokról van szó: nem csak külcsínben térhetnek el az emberektől. A játékosok tehát e fajok hírszerző tisztjei, akik a meglepően apró univerzumban utazgatnak a meglepően kevés fellelhető bolygó között, és keresik az Ovoidot. Sajnos elég későn kapott észbe mindenki, így már csak 48 (illetve a rövid játékban: 36) kör áll rendelkezésre, hogy bebiztosítsuk fajunk túlélését, amihez ráadásul a többieknek is lesz még egy-két szava. Az említett kör egy játékos akcióit fedi, azaz egy négyjátékos rövid parti esetében minden szereplő kilencszer kerül sorra, tehát nem kell maratoni játékülésekre készülni: a gyors előkészületeket mintegy másfél-két órányi intenzív keresgélés és ujjal mutogatás követi.

A játékosok körei is meglehetősen egyszerűek: lehet mozogni a bolygók között, a bolygón található boríték tartalmát birizgálni és megtámadni a másikat. A legtöbben már pontosan tudják mit akarnak csinálni, mire rájuk kerül a sor, így a körök peregnek, mint dicetower reviewban a komponensek.

Ovoid

A leginkább egyedi rész a borítékosdoboz: ebben összesen tíz darab különböző színű tasak látható, mindegyik megfelel egy-egy világnak a térképen. Az előkészületek során a játékban található összes lapot szét kell osztani a világok között (illetve pár lapot a piacra is kell tenni, de ez igazából mindegy), azaz az Ovoid már a játék elején bárhol lehet, akár valamelyik játékos kezében is. Rögtön meg is indul az információk gyűjtögetése és/vagy rejtegetése: a játékosok világról világra járnak, lapokat cserélnek a borítékokban, próbálják elkerülni a gyanúba keveredést stb.

Envelopes

Természetesen a legjobb ötlet sem ér sokat, ha a megvalósítás tökéletlen. Ez jelen esetben azt jelenti, hogy megfelelő eszköztárra van szükség a célok eléréséhez, és a Chaosmos ezen a fronton szerencsére meglehetősen változatos. A kártyák segítségével meg tudjuk nézni más játékosok lapjait, meg tudunk nézni tetszőleges borítékot, elrejthetünk a kezünkből lapot a kíváncsiskodó szemek elől, visszaszerezhetünk tárgyakat a discardból stb. Külön említést érdemelnek az úgynevezett faceup lapok: ezeket képpel felfelé kell a borítékokba tenni, így mindig ez lesz az első lap, amit az arrajáró játékos meglát...és hát nem kellemesek:) A Telethwarter Trap hazateleportál a hazai bolygódra anélkül, hogy megtudnád mi van a borítékban. Ennél is gonoszabb azonban a Magnetostatic Vault elnevezésű apróság, ami lényegében bezárja a bolygón található értékeket egy kis széfbe, amibe bele lehet nézni, de a megfelelő kulcs nélkül nem lehet a tartalmához hozzáférni. Ez szokott lenni az a pont, ahol az addig pókerarcot vágó játékosok is felnyögnek kínjukban, különösen ha a játék végefelé járunk már.

Vault

Nyilvánvalóan egy magára valamit is adó faj nem adhatja fel csendben nyöszörögve a túlélésért folytatott küzdelmet: megesik, hogy nincs más választás és erővel kell elvenni a riválisoktól, ami a győzelemhez szükséges. Maga a harcrendszer sajnos nem sikerült túlzottan fenomenálisra, de legalább egyszerű. Mindkét fél dob két kockával, majd pár részletszabály alkalmazása után lapokat játszanak ki, és aki a végén a nagyobb értéket hozza össze, az nyert, és elvehet lapot az ellenfél kezéből vagy hazazavarhatja az otthonába, megnehezítve ezzel az újabb támadást. A gond csupán az, hogy tokkal-vonóval mindösszesen hét lapot tarthatunk a kezünkben, így a harcra felhasználható lapok száma igencsak véges, ezeket mindig valami más - szintén fontos dolog - kárára tudjuk csak a kezünkben tartani. Lényeg a lényeg, egy jól sikerült dobást csak sok erős lappal tudjuk ellensúlyozni, ezt pedig problémának érzem. Lehet, hogy ezt valami háziszabállyal kéne megoldani.

A szabálykönyv tartalmaz néhány variánst is, melyek közül egyet ki is próbáltunk: ebben a felállásban két Ovoid van a pakliban: a hagyományos és egy Dark Ovoid nevű páros. A trükk az, hogy egy harmadik kártya, a Cipher mondja meg, hogy melyik is az igazi, amit meg kell szerezni. Ötletes koncepció, mivel így a feladat nem bináris. A három tárgy különböző játékosok birtokában lehet. Ennek köszönhetően mindenféle érdekes felállások alakulhatnak ki: van aki tudja mit kéne megszereznie. Lehet, hogy valakinél ott van az egyik Ovoid, de fogalma sincs róla, hogy az ér-e valamit. És természetesen lehet olyan is, hogy egy játékos a világon semmit nem tud a pontos célokról (ez azért kellemetlen).

A harcrendszerrel kapcsolatos aggályok mellett hamar feltűnt az is, hogy az utolsó körben a később sorrakerülők komoly előnyben vannak, mivel ekkor az előttük következő játékosoknak már muszáj a kezükbe venni a cuccot (legalábbis ha nyerni akarnak). Ekkor az utolsó játékosnak elég odamennie a célszemélyhez és kiverni a fogait. Ez persze csak akkor működik, ha tudja is, hogy hol van az Ovoid, de a mi partink során mindig akadt egy-két segítőkész vesztes, aki a “dögöljön meg a szomszéd tehene is” dakota ősmagyar vezérelvet szem előtt tartva nem habozott önzetlenül átadni az információt szegény rászorulónak. A dolog nem csak velünk esett meg, mivel maga a készítő is foglalkozik a problémával.

A negatívumok közé sorolnám azt is, hogy néhány lap erősen körülményfüggő. Ennek a legjobb példái azok a fegyverek, amelyek konkrétan egy másik fegyvert tudnak semlegesíteni, amiből kb. egy van az egész pakliban. A már említett hétlapos maximum mellett egy ilyen lapot magunkkal cipelni elég nagy luxus, hacsak nem vagyunk biztosak benne, hogy jó hasznát fogjuk venni.

Kategória: Stratégia

Játékosszám: 2 - 4

Korosztály: 13+

Nyelvfüggőség: Igen.

Összegezés: Mindent egybevetve a Chaosmos egy ötletes koncepción alapuló ameri, mely szerencsés esetben (jó játékosok, kockajárás) remek szórakozást nyújt az információmenedzsment és blöffölés kedvelőinek. A külcsín is teljesen rendben van: a dobozban megtalálható néhány festhető mini, minden lapon saját art látható, szépek a borítékok és a papírparavánok is. A hossz is átlagosnak mondható a maga másfél órájával. Itt-ott a játék olykor csiszolatlan hatást kelt (harcrendszer, körsorrend), de ezzel együtt is tudom ajánlani. mivel az ötlet egyértelműen eredeti, a megvalósítás pedig minőségi: ezek azok a pillanatok, amikor hálát rebeghetünk a kickstarter létezéséért, mivel ezzel a játékkal sosem találkoztunk volna nélküle.

Értékelés: 8/10

comments powered by Disqus