Colt Express: Horses & Stagecoach

A Colt Express a tavalyi Spiel után robbant be a köztudatba. Nekem is az egyik kedvencemmé vált, méltattam is a játékot az LFG virtuális hasábjain. Christophe Raimbault szerzeménye úgy érte el ezt a sikert, hogy nem mozdította ki a társasjátékos világot annak négy sarkából. Nem volt benne semmi paradigmaváltó, semmi igazán újszerű, egyszerűen csak jól működött. Talán épp ezért mondogatják többen kicsit csalódottan, hogy a puccos vonat nélkül ez a játék épp olyan átlagos lenne, mint bármelyik partijáték. Nos, nekik igazuk van, de az állítás önmagában szerintem még nem elégséges, ha a játék sikerét akarjuk megfejteni. A Colt Express – véleményem szerint – azért sikeres, mert egyben van. Azért tetszik az embereknek, mert a játék által alkalmazott szabályok nemcsak könnyen elsajátíthatóak, de remekül leírják a vonatrablást, és a vonatralblósdi remekül illeszkedik a játék mechanikájához. Nincsen feleslegesen túlbonyolított játékrendszer, csak néhány kártya, amik egyszerűen szimbolizálnak valóságos cselekedeteket. Minden más, ami ezen felül a dobozba került, beleértve a 3D-s szerelvényt, az maga a 100%-os westernélmény. A játék olyan, mint egy vadnyugati Rejtő regény: csattanós pofonok, szimpatikus rosszfiúk és sok nevetés. Ghost nyugodtan lehetne a magyar kiadásban a Nevada szelleme, az enyves kezű Cheyenne pedig a mindig szerencsés Texas Bill… Szerintem emiatt lett ekkora sláger a Colt Express.

Ha pedig egy társas sikeres, akkor menetrendszerűen(!!!) érkezik hozzá a kieg, akár egy kevéssé váratlan fordulat egy ponyvaregényben, vagy egy olcsó klisé a filmvásznon. Ahhoz azonban, hogy a Colt Express kiegészítőt kapjon nem volt szükség a Spiel des Jahres díjra, hiszen a játék ordít a bővítmények után. No, nem az alapjáték hibái miatt – bár a karakterek képességeivel, konkrétan eggyel, van egy kis bibi -, hanem azért mert a téma tele van még kiaknázatlan lehetőségekkel. Lovak, indiánok, postakocsi, dinamit és még sorolhatnám azokat a klasszikus westernkellékeket, amelyek fiatal korunkban belénk ivódtak Karl May-t, vagy az imént említett Rejtőt olvasva. Amikor kiderült, hogy a kiegészítő a postakocsi és a lovaglás körül fog forogni, azonnal tudtam, hogy ez kell nekem. Nem azért, hogy a játék jobb legyen, egyszerűen csak bővíteni akartam ezt a klassz vadnyugat-szimulátort. Mivel Essenben sikerült beszereznem a kiegészítőt, be is mutatom a tartalmát.

Lovaglás

Minden játékos belekever a paklijába egy lovaglás kártyát. Ezt a lapot kijátszva ráugorhatunk a kocsink tetejéről, vagy utasteréből a vagon mellett ügető lovak egyikére – már ha üget épp abban a pillanatban ló mellettünk -, majd néhány kocsinyit haladhatunk lóháton előre, vagy hátrafelé a vonat mellett. Az akció végén pedig felugrunk a lóval szomszédos kocsiba, vagy a postakocsiba.

ló Fotó: Steven De Tavernier - BGG.com

Szuper kis modul, egy újabb lehetőség a mozgásra, vagy akár a “szintváltásra”. Önmagában nagy hozzáadott értéke nincs a játékhoz, de nagyon hangulatos elem. Milyen lenne már a vadnyugat lovak nélkül?

Whisky

Minden kocsiban megjelenik egy új zsákmány a whisky-s flaska. Amikor a jussunkat markoljuk fel, dönthetünk úgy, hogy pénzeszsák vagy drágakő helyett a Bourbon-t választjuk. A sima whisky-s flaskát a tervezés fázisban „meghúzva”, felvehetünk a paklinkból 3 kártyát, majd egyet kijátszhatunk a kezünkből. Ha pedig az öreg whisky-be kortyolunk bele, akkor nem húzhatunk lapot, de rögtön kettőt játszhatunk ki cserébe.

Egyszerű, de hatékony modul. Az alapjátékban mindig kín volt lemondani egy kártya kijátszásáról azért, hogy lapokat vehessünk fel. Igaz, a whisky is lemondással jár, hiszen zsákmány helyett ezt kell felmarkolnunk, de szorult helyzetben nagyon jól jön egy korty égetett szesz.

Postakocsi

A vonat mintájára szintén kartonelemekből megépített postakocsi adja a legtöbbet a játékhoz. A mozdonnyal együtt induló, ám körről-körre egy kocsinyit lemaradó fogat két meglepetést is tartogat. Először is, a kocsi tetején tanyázó narancssárga meeple nemcsak színében különbözik, de a formája is eltér. A többi figurával ellentétben ugyanis nem két pisztolyt tart a kezeiben, hanem egy vadászpuskát. Ezt azért fontos tudni, mert egyébként ő is egy 1000$-os bőröndöt szorongat, de addig nem foglalkozik a körülötte zajló csetepatéval, amíg valaki be nem mos neki egy akkorát, hogy átrepül a vonat tetejére. Onnantól viszont jobb nem az újába kerülni… Hogy egy újabb 1000$-os bőrönd érdemben változtat-e a játékon? Erre azok tudnak őszintén válaszolni, akik álltak már a mozdonyban az egyetlen bőrönddel a kezükben és érezték, hogy minden pisztoly rájuk szegeződik, hiszen ő a közellenség No.1. A postakocsival csökken ez a nyomás, hiszen a banda fele majd a másik bőröndre ácsingózik, amíg mi megpróbálunk eltűnni a marsall táskájával.

posta Fotó: Ann Th. - BGG.com

Másodszor, aki a postakocsi belsejében köt ki, az köteles túszt ejteni a bent utazók közül. A túszokat nem lehet elhagyni, vagy elvenni mástól, a parti végén pedig elég jó váltság díjat kaphatunk értük. Hogy akkor miért nem rohan értük minden bandita a játék elején? Mert mindegyik lassítja a játékosokat. A vén lányt nem lehet felültetni a lóra, az idős hölgyet pedig nem lehet felrángatni a tetőre. Hátrányok ide vagy oda a túszszedő modul nagyon jó lett. Bár nem számítottam rá, hogy a hangulat fokozásán kívül érdemben bármit ad majd ez a kiegészítő, a túszok mégis remekül muzsikálnak a játékban, leginkább azért, mert kitűnően lehet velük kompenzálni egy elcseszett partit. Aki túl van több Colt Express játszmán bizonyára ismeri az érzést, hogy körülötte mindenki összeesik a zsákmányok súlya alatt, neki meg két pénzeszsák fityeg az oldalán, mert sajnos az ideje nagy részét azzal töltötte, hogy mások töltényeit gyűjtögette a saját testében. Nos, neki csak annyi dolga van, hogy átugrik a postakocsira és foglyul ejti a fotográfust, aki miatt - lévén folyton vakuzik - alagútban is csak képpel felfelé játszhat ki lapot a játékos, viszont a fotós dokumentálja heroikus küzdelmünket, és minden a testünkben lévő töltényért ad 200$-t. Hello 1400$! Lemaradtál a drágakövekről, csak mihaszna pénzeszsákjaid vannak? Rabold el a pókerjátékost, aki minden zsákod után ad még 250$ nyereményt, és még sorolhatnám. Klassz, nem?

Az időutazó kocsi Delorean!

Nem képezi a kiegészítő részét, de mivel azzal együtt kaptam, most írok róla: Amikor véletlenül megtudtam még a Spiel előtt, hogy egy DeLroean lesz a promó ajándék körbeugráltam az irodában az asztalomat örömömben. Ez minden idők legeslegjobb promója! Aztán kiderült nemcsak dísz, de szabály is tartozik hozzá. Ha valaki egyedül marad egy forduló végén a DeLorean-ban akkor az bizony utazhat az időben. Azaz fogja a bábuját, elrejti az egyik kocsi alá, és csak a tervezés fázis végén fedi fel ottlétét. Ergo mindenki másnak úgy kell megterveznie a körét, hogy fogalmunk sincs, az adott játékos hol kezdi a fordulót.
Amikor először olvastam a szabályt, kicsit féltem, hogy az amúgy sem túl átlátható játékmenetet még kaotikusabbá teszi a DeLorean. De be kell látnom, hogy egy öt fős partiban, már rohadtul nem számít, hogy nem tudod Laci a téridő-kontinuum épp mely pontján leledzik. Ettől persze még okozhat meglepetéseket az időutazó figura. Az egyetlen probléma, hogy baromira körülményes a kocsi alá bepakolni a meeple-t, ezért inkább írjátok fel egy papírra, és azt fedjétek fel az alkalmas pillanatban.

DeLorean Fotó: Steven De Tavernier - BGG.com

Összességében egy remek kiegészítőt rakott össze a Ludonaute, amely mind a komponensek minőségét, mind a hozzáadott játékélményt tekintve nagyon megfogott. Hogy érdemes-e megvenni? Ha nem tetszett az alapjáték, akkor ezzel a bővítménnyel sem fog. A játék körüli káoszt ugyanis egyáltalán nem teszi átláthatóbbá, és a karakterek kiegyensúlyozottságán sem javít. Ha tetszett a Colt Express, akkor sincs feltétlenül szükséged rá. A kiegészítő bővíti a játékot, de csak keveset finomít az alapokon. Amennyiben azonban hozzám hasonlóan te is egy szuper vadnyugat-szimulátort látsz a Colt Express-ben, akkor a Horses & Stagecoach sem fog csalódást okozni. Na, irány a bolt.

comments powered by Disqus