Ecsetszoba #2 - Hogyan kezdjek neki

-1. Előszó

Az előző poszt kapcsolódó facebook bejegyésben a témában itt található.

Néhány megjegyzés elöljáróban:

  • Ebben a részben az Imperial Assault AT-ST kifestését mutatom be lépésről-lépésre. Ez utólag visszatekintve nem biztos, hogy a legjobb ötlet volt, mert eléggé robotikus és szögletes figuráról van szó és bizonyos dolgokat nem lehet rajta keresztül bemutatni. Ezért arra jutottam, lesz majd egy folytatás is, ahol hasonló dolgokat próbálok elvégezni, egy organikusabb minin, ami az egyik Arcadia Quest figura lesz.

  • A tévhittel szemben én maximum a kezdőnél icipicit haladóbb vagyok, a profitól mérföldek választanak el. A lényeg, hogy a tanulás folyamatos és jópár dolog van, amit ma már valószínű kicsit másképpen csinálnék már a lenti figurán is.

  • Az előzőhöz kicsit általánosabban: legtöbbször ugyanazt a végeredmény több különbözőképpen el lehet érni, nincs egyetlen üdvözítő techinka. Ebben és a következő részben megpróbálok különböző módszereket használni.

Gyurci végtelen bölcsessége, első cseppecske: Az idő ráfordításával egyenesen arányosan javul a végeredmény minősége, míg a gyakorlottság javulásával csökken a festésre fordítandó idő.

0. Előkészületek

Mielőtt még ecsetet (vagy alapozóflakont) fognánk a kezünkbe, érdemes kis időt szánni néhány dologra, holott ezen a ponton az ember általában már remeg az idegtől, hogy megtegye az első ecsetvonásokat. Mégis érdemes kis türelmet erőltetnünk magunkra, mert kellemetlen meglepetésben lehet részünk.

0.1 Műanyag figurák

0.1.1 Ragasztás

Elsősorban műanyag figurákkal szoktam dolgozni, ezen belül pedig olyan figurákkal, melyek nem igényelnek ragasztást. Amennyiben mégis ragasztást igénylő figurákkal találkozunk (pl. Shadows of Brimstone), úgy Revell Contacta modellragasztót javasolnék: ez kimondottan műanyagokhoz alkalmazható ragasztó, amely ugyan lassabban köt mint a pillanatragasztó, viszont jóval gyorsabban mint a kétkomponensű erősragasztók. Mivel ez a ragasztótípus egybemaratja a műanyagot, ha egyszer megszilárdult, akkor már a jóisten sem választja szét az alkatrészeket roncsolás nélkül. Alább egy kis információ fbről.

Máté: A revell pillanatragasztó hígító bázisú. Mikor a felületre nyomod, azt megmarja és a két felületet összeolvasztja. Nem szárad olyan gyorsan, mint egy pillanatragasztó, komótosan köt, legalább negyed óra kell a full kötésig, pár percig enyhén módosítható. Csak és kizárólag műanyagokt lehet vele ragasztani. Ezzel szemben a pillanatragasztó gyorsan köt, mert kristályos rideg kötést hoz létre két felület között, összetapasztva azokat. Azonnal köt, így pontosnak kell lenned. Nem szabad közel hajolni a ragasztóhoz, mert abból kiszálló ciángázok rongálják a szemet.

Vannak fanatikusok, akik ragasztás előtt lefestik a figurákat, ez szerintem nagyon nem jó ötlet, amatőrként meg különösen nem, mivel nem tudhatod, hogy az árnyalatok tökéletesen fognak-e passzolni, megfolyó ragasztó miatt szükség lehet korrekciókra. Esetleg ha egy felragasztandó tárgy nagyon nagy felületen takarja a minit, akkor megfontolandó az előre festés, de én úgy vagyok vele, hogy azt a részt amúgy sem fogja a kutya sem látni, nem kell fölöslegesen púposkodni.

0.1.2 Átmosás

Alapozás előtt érdemes egy kis szappanos vízzel és egy fogkefével átmosni a figurát, hogy az esetlegesen visszamaradt szeparátor anyag lejöjjön: ha valamennyi visszamarad, arról le fog válni a festék. Azért ez nem túl gyakori szerencsére, én eddig még csak egyszer találkoztam a jelenséggel, szóval akár be is lehet kockáztatni az elhagyását.

0.1.3 Hézagtalanítás

Megint csak a szutykos Shadows of Brimstonet tudom felhozni példaként: Néhány minin ragasztás után is akkora rések tátongtak, hogy bármelyik szexshop minden további nélkül átvette őket segédeszközként forgalmazni...

Szerencsére erre is van megoldás, venni kell egy green stuff nevű cuccot, melyet picit higítva olyan anyagot kapunk, mely száradás után sem megy össze, így ezzel ki lehet tömködni a réseket, majd természetesen festeni is lehet rá.

0.1.4 Sorjátlanítás

Ha valaki nagyon pro akar lenni, akkor egy hobbikéssel óvatosan érdemes levágni a sorjákat, ami jellemzően valahol a mini felénél található hosszában (ahol az öntőforma két fele nem érintkezik tökéletesen és betüremkedik a műanyag. Ezt én általában ellógom, mert igénytelen vagyok.

Dani: Csúnya dolog igénytelenségre buzdítani, de talán itt belefér, mert nem profi festőket képzünk, hanem inkább olyanokat, aki fel szeretnék dobni kicsit a társasjátékukat. Inkább lógd el a fenti három lépést, minthogy a sok előkészület miatt elmenjen az egésztől a kedved. Én is el szoktam, nagyon ritkán van csak rájuk szükség.

0.1.5 Deformációk javítása

Ez nagyon fontos: az eldeformálódott műanyagot ezen a ponton muszáj korrigálni, mert később már nem lesz rá lehetőség.

Ferde

A fenti képen látszik, hogy a jobb minotaurusz lándzsája sajnos a TESCO gazdaságos kategóriába tartozik, ezzel játékost ölni max akkor lehet ha menet közben elbotlik, így ezt meg kell reparálni, emberöléshez tisztességes fegyverzet dukál. A megoldás egyszerűbb mint gondolnánk.

Első lépésként lopjuk el az asszony hajszárítóját a fürdőből és tegyünk a helyére egy szeretetreméltó madárpókot. Második lépésként tegyünk egy megfelelő méretű pohár vizet kézközelbe és dobjunk bele egy jégkockát. Kapcsoljuk melegítő üzemmódba (ha nincs rajta ilyen akkor cserélj hajszárítót...vagy asszonyt, normális ember hideg levegővel nem fújja a fejét) és 5-10 másodpercig fújjuk meleg levegővel a figurát. Igazából lehet, hogy már ez is elég, mivel a figura nagy eséllyel a csomagolás vagy a szállítás során sérült meg és a műanyag rendelkezik némi "memóriával": volt rá példa, hogy a melegítés során magától visszahajolt a kérdéses rész az eredeti pozíciójába.

Ha ez mégsem történne meg, a felmelegített anyagot nagyon könnyű formázni. Mikor megfelelő a végeredmény, csak be kell dobni a figurát a vízbe, majd megszárítani és kész is. Ennyi az egész.

0.2 Fém figurák

0.2.1 Ragasztás

Kevés dolgom volt még fém figurákkal. A korábban említett Revell ragasztó nem használható fém figuráknál, helyette pillanatragasztóra van szükség. Ami nagyon-nagyon bejött nekem, az a Loctite 5mg ecsetes kiszerelése, mivel az ecsettel nagyon pontosan lehet a ragasztóanyagot a minire kenni, a megfolyást jól meg lehet úszni.

Nagyobb méretű alkatrészeknél elképzelhető, hogy a ragasztó egyszerűen nem bírja el a fém nagyobb súlyát. Ilyenkor csapolásra lehet szükség, ami azt jelenti, hogy a két összeragasztandó részbe vékony, de lehetőleg mélyebb lyukat kell fúrni, majd egy vékony drótot (pl. széthajtogatott és levágott gémkapcsot) bekenni pillanatragasztóval és a segítségével összeragasztani a részeket. Csinálni ugyan még sohasem csináltam, de ettől függetlenül ehhez is kurva jól értek.

- Tudsz lovagolni?

- Remek lovas vagyok.

- Ültél már valaha lovon?

- Nem.

David Gemmel: Árnyak Hőse

0.2.2 Hézagtalanítás

Ez ugyanaz, mint a műanyag figuráknál.

0.2.3 Átmosás

Ez ugyanaz, mint a műanyag figuráknál (vagy nem, igazából fogalmam sincs).

0.2.4 Sorjátlanítás

A sorjátlanítás hasonlóképpen zajlik, de az eszközök mások. Hobbikéssel nem lehet rendesen fémet vágni, így itt apró csípőfogóra és reszelőre van szükség.

További tudnivaló, hogy a fém figuráknál igen gyakoriak a kis vékony fém csapocskák, melyek akkor keletkeznek amikor a fém benyomul az apró lyukakba, ahol kifúvódik a levegő öntéskor. Ezeket a csapocskákat is a fent említett módon kell eltávolítani.

0.2.5 Deformációk javítása

A fém figurák puhák, így nem igazán van szükség a madárpókra hajszárítóra, szépen óvatosan meg lehet hajlítgatni őket, nem jellemző, hogy eltörnének.

1. Alapozás (prime)

1.1 Miért kell alapozni?

Primernek nevezik a figurára fújt alapozófestéket, mely más összetételű anyag, mint a figurafestéshez felhasznált akrilfesték.

  • Az alapozó sokkal ellenállóbb anyag: jól bírja a kézhőt és a zsírt, míg a sima akrilfesték szinte azonnal kopni kezd, ha kicsit kézben tartjuk. Épp ezért festés közben én az alapozás után már csak a talpánál fogom a minit, az akrillal festett részeket sosem szabad megfogni kézzel, mert azonnal kopni kezd.
  • Sokkal ütés és kopásállóbb is, ezen tulajdonságát pedig tovább is adja a ráfestett anyagnak, mivel az akrilfesték sokkal jobban tapad rá, mint a natúr műanyagra. Ha egy alapozó nélkül festett figurát elejtünk, jóval nagyobb a lepattogzás esélye.
  • Alapvetően meghatározza a figura világosságát is: sötét alapozóra rendkívül körülményes világos színeket felvinni és a fordított esetben is (világos alapozó) több rétegre van szükség a sötét színekből.

Gyurci végtelen bölcsessége, második cseppecske: Kicsit már a trükk kategóriába tartozik, de vállalkozó kedvűek megpóbálkozhatnak fekete alappal, majd egy kiválasztott irányból egy kevés fehéret fújnak a már száraz feketére. A festés során a vékony akrilrétegen átütő fehér színt fel lehet használni sorvezetőként, hogy hol végezzünk világosítást. Ezzel lehet egy konkrét forrásból érkező fényhatást könnyedén megfesteni.

Mint írtam korábban van ecsetelős és spray kiszerelés. A többség - nagyon helyesen - a sprayt preferálja, igazából 1 - azaz betűvel kiírva egy - darab ismerősöm van, aki az ecsetes verziót részesíti előnyben, de rá egy ideje már amúgyis gyanakoszom, hogy az idegenek elrabolták és egy félkész másolatot tettek a helyére.

Szóval van fehér és fekete spray, én eddig a fehéret kedveltem, de kezdem látni a fekete előnyeit is. A döntésnél érdemes elsőként átgondolni, hogy alapvetően mennyire világos a mini. A lépegetőnél én a fehéret preferáltam, mert világosszürkét szántam domináns színnek.

Dani: A fekete előnye, hogy el lehet lógni a nehezen hozzáférhető találkozások tökéletesre festését. A fehérrel viszont valamivel jobban látszódnak az apró részletek, nomeg összességében talán könnyebb a színek felvitele. Szerintem alkalomadtán próbáld ki mindkettőt és döntsd el neked mi a fontosabb. Én feketét használok, mert szerintem azzal kevesebb idő egy-egy figurát kifesteni a lógási lehetőségek miatt.

1.2 Hogyan kell alapozni?

Először is kell egy kartondoboz, vagy legalább egy családi pizza doboza (én ez utóbbit használom). Ezt ki kell vinni szabad levegőre, beleállítani a miniket és a jó alaposan (szóvicc, háhá) felrázott (ez is nagyon fontos) palackból legalább 15-20 cm távolságról elkezdeni szépen apró fújásokkal lefesteni a figurát. Ezek az új alapozók nagyon gyorsan száradnak, pláne ha kint kellemes idő van, szerintem fél óra várakozás bőven elég, de úgyis érezni érintéskor, hogy jó-e már. Érdemes jópár kört tartani és közben változtatgani a mini pozícióját, úgy könnyebb nehezen elérhető részeket is lefedni.

Nem kell minden egyes négyzetmillimétert tökéletesen lealapozni. Van ahol szebb lesz, van ahol kicsit vékonyabb és olyan is előfordul, hogy pár nagyon eldugott rész kimarad: nem szabad vérszemet kapni és addig fújni míg mindenhol tökéletes, mert előfordulhat, hogy a kiálló részek eközben túl sok festéket kapnak. Pár apróbb hiba nem a világ vége és akár ecsettel is le lehet javítani.

Természetesen az ember szeretne jó alaposan rányomni a szórófejre és lefújni mindent sitty-sutty, de ezzel csak azt lehet elérni, hogy a festék megfolyik és eltömíti az apró részleteket -> már kész is az EPIC FAIL.

Ugyanez vonatkozik a túl közelről alapozásra is: igaz, hogy a takarékos embereket zavarja a festékveszteség, de még mindig jobb, mintha a figura menne gajra.

Dani: Gyuri nem tudja elképzelni, mennyire hülyén néz ki lemenni a panelok közé alapozni az utcára. Lehet azt a lakásban is csinálni, csak büdös lesz kicsit. Ehhez érdemes valami mélyebb dobozba tenni a figurákat, hogy ne mehessen túl rajtuk vagy esetleg oldalra a festék. Ráadásul kültérben a legenyhébb szellő is a szépen visszatolja az arcodba az alapozót, szóval ha nem teljes szélcsendben ügyködsz, akkor vedd figyelembe a szélirányt. Nem árt arra is figyelni, hogy azért erős a menetszele magának a spraynek is, könnyebb vagy magasabb súlypontú figurák felborulhatnak a fújás közben. Emiatt én újrahasználható ragasztóval (ami olyan mint a rágó) szoktam őket a doboz aljához ragasztani. Igazából még jobb, ha nem is az doboz aljához ragasztod őket, hanem egy kb. ugyanakkora kartonlapra, mert akkor azt megfogva, könnyen meg tudod őket fordítani az alapozás közben. Ha valaki felborulna, inkább ne bántsd, hagyd úgy megszáradni.Nem tudom, más hogy csinálja, de nekem mindig kell még valamennyit ecsettel is javítanom az alapozáson a spray-zés után. Főleg a figurák feneke tud teljesen érintetlen maradni, hiszen alulról nemigen lehet lefújni őket.

2. Első réteg (base)

Igazából ez a rész semmi extra, egyszerűen arról van szó, hogy mivel fehér alapozóval fújtam le a lépegetőt, rögtön az alapozás után felviszek egy lehetőleg "közepes" színárnyalatot. A "közepes" itt azt jelenti, hogy az adott színhez legyen legalább egy sötétebb és legalább egy világosabb árnyalat, amit majd a mélységérzethez és a kiemeléshez használok.

Ennél a fázisnál különösen ügyelek arra, hogy ne maradjanak hátra fehér pöttyök és foltok az alapozásból. Fekete alapozásnál nem pont ugyanígy kell csinálni, mivel ott sokszor szerencsés, ha a legmélyebb részek feketék maradnak, ezzel a későbbi sötétitést meg lehet spórolni.

Az alábbi képeken a fehér alapra egy világosszürke szín van ráhúzva, az orron lévő ágyún viszont látható, hogy kicsit átüt az alapozó, azt utólag javítottam.

3 3 3 3 3

3. Bemosás (wash)

Általánosan használt technika a bemosás. Ehhez egy speciális anyagot, a washt (Citadelnél: shade) kell használni, ami egy rendkívül folyós, sötét színű tinta. A legjobban az érdes felületeken használható pl szőr, rücskös bőr, haj illetve általában az olyan területeken. amelyek túl mélyen vannak vagy túl kicsik a hagyományos festéshez. A lépegetőn leginkább a láb volt ilyen: én ugyan a fejrészen látható hosszú egyenes mélyedéseket is washoltam az egyszerűség kedvéért, de utólag visszatekintve tisztább lett volna azokat csak simán sötétre festeni. A lábon viszont nagyon jól beült az élekbe és sarkokba a wash és az eredmény a wash kicsit szabálytalam volta miatt itt jobb lett, mintha simán odafestettem volna.

4 4 4 4 4

A képeken jól látszik, hogy a washolás általában nem eredményez túl tiszta végeredményt. A sötét wash foltokat hagy mindenfelé, ezért nagyon fontos dolog, hogy amennyiben ezt a technikát alkalmazza a festő, azt mindig a szárazecsetelés és a kiemelés előtt kell megtenni. Egyrészt a bemosás jelentősen sötétít, így ha valaki ezt a szárazecsetelés után alkalmazza, azzal kiválóan le tudja nullázni az addigi eredményeket. Másrészt a szárazecsetelés és kiemelés természetes módon korrigálja a wash során keletkező hibák jó részét.

Egy könnyen elmulasztható apróság: a wash ténylegesen folyik, ezért a használatakor olyan pozícióba kell helyezni a figurát, hogy a felvitt wash ne folyjon váratlanul ki a mélyedésekből. Érdemes várni, amíg teljesen megszárad a wash és csak utána megmozdítani a minit (és a wash tovább szárad, mint az akrilfesték).

Egy fekete, egy bőrszínű és esetleg egy barna wash bőségesen elegendő kezdetnek, pláne hogy az ember egy időután elkezd direktbe a minire szabott washokat használni. Ezt vagy vízzel, vagy vallejo medium glaze-el vagy a kettő keverékével és a kívánatos színnel lehet elérni.

Dani: A washolás erőssége inkább majd a következő, fantasy figurás cikkben fog kijönni. Iszonyatosan sokat tud dobni az a pár apró mozdulat. A legjobb része a festésnek. Két dologgal lehet csak elrontani: Az első, ha túl szárazan visszük fel a figurára. Ennek tényleg folynia kell. Elsőre meglepő, hogy mekkora mennyiséget fel lehet kenni a minire, és száradás után milyen jó lesz az eredmény. A másik, ha nem vagyunk elég türelmesek és nem hagyjuk teljesen megszáradni. Ráadásul általában szárazecsetelés jönne utána, amivel szépen szét fogjuk kenni a félig megszáradt washt, ami igen ronda látvány lesz. Szóval nyugi, egy kevés pihi sose árt, washolás után ne bántsuk a figurákat addig, amíg kicsit is csillognak.

4. Szárazecsetelés (drybrush)

A szárazecsetelés az a technika, amellyel az ember akkor is profinak látszó eredményt tud elérni, ha igazából totál amatőr. A technika lényege, hogy a festékbe mártott ecsetet egy papírtörlőn addig kell törölgetni, amíg már alig hagy nyomot az ecset. Én azt az apró mélyedésekkel tarkított háztartási papírkendőt használok, amit a legtöbb SPAR-ban lehet kapni. Azért szeretem, mert ha az ecsetről a mélyedésben már nem látszik a festék az már majdnem jó.

5 5

Amikor már kellően száraz az ecset, szépen óvatosan el kell kezdeni a leginkább kiálló részt a célterületen simogatni az ecset végével. A cél az, hogy a kiálló rész elkezdjen világosodni, de úgy hogy semmiképpen se kerüljön festék a már korábban besötétített területekre.

A lenti képeken látható, hogy eltüntettem a foltokat és kivilágosítottam a peremeket, ez különösen a figura lábain látszik jól. Ezáltal azok a pontok amelyek sötétek maradtak kontrasztban vannak a világos részekre. A dolog nem tökéletes még ezen a ponton, nem javítottam le száz százalékosan a hibákat, mivel amúgyis ütöttkopott kinézetet képzeltem el a lépegetőnek.Csak úgy mellesleg itt már sötét fémszínnel lekentem a fegyverzetet és a gépesítést.

5 5 5 5

A figura ezen a ponton (persze alaposabb és pontosabb javítást feltételezve) már eléggé vállalható, a többi rész opcionális (bár igazából tulajdonképpen minden az:).

Dani: A legnehezebb része az, hogy megtaláld a megfelelő festékmennyiséget. Ahogy a washolásnál meglepő, hogy mennyire nyakon kell önteni a figurát, itt pont az a meglepő, hogy tényleg gyakorlatilag száraz ecsettel kell dolgozni. Nehézség még, hogy úgy kell megszabadítani az ecsetet a felesleges festéktől, hogy lehetőleg homogén maradjon benne a festék mennyisége. Gyakran szembesülsz majd azzal, hogy vígan szárazecsetelsz, és észreveszed, hogy az ecset egy-két szála kedves kis csíkot húz a highlightolás helyett. Emiatt érdemes minden oldalról jó alaposan lehúzni a felesleget.

Még egy fontos dolog: a szárazecsetelés mozdulatára kell a leginkább ráérezni. Én azt figyeltem meg, hogy akkor lesz a legjobb az eredmény, ha szinte táncol a kezedben az ecset. Tudom, ez hülyén hangzik, de a lényeg az, hogy sokkal szélesebb mozdulatokkal lehet csinálni ezt a folyamatot, mint a többit, miközben alig kell az ecsetnek a minihez érnie. Mint amikor a fodrász a kefével lesöprögeti a hajnyírás végén a hajat a nyakadról. (Fura ez a példa, mert 15 éve voltam utoljára fodrásznál, lehet, hogy már egész máshogy csinálják). A szárazecsetelős folyamatot nyugodtan meg lehet ismételni még egyszer-kétszer, mindig egyre világosabb árnyalattal, és egyre szárazabb ecsettel, egyre kevésbé a minihez érve, hogy csak a leginkább kiálló részeket érje a festék.

5. Egyebek

5.1 Kopás

A kopottas kinézet titka a 200 forintos szivacsecset. Sötétszürke, barnás vagy akár felváltva mindkét festékbe kell mártani, és a már tárgyalt papírkendőn leitatni a felesleget, majd szépen óvatosan elkezdeni tamponálni vele a figurát. Az életszerűség érdekében azokra a részekre több "kopást" érdemes vinni, amik nagyobb igénybevételnek lehetnek kitéve pl. a peremek és a lábrészek. Túlzásba sem szabad esni, nehogy életszerűtlennek tűnjön a figura.

Hasonló technikával lehet pl. a rohamosztagosokra felfröccsenő sarat, vagy egyéb hasonló terephatású mintát felfesteni.

6 6 6 6 6

Dani: Itt esetleg jól jöhetnek a Citadel technical festékei is. A rozsdához kettő is kelleni fog. Az első a Typhus Corrosion. Ez barnás wash, ami tele van apró szemcsékkel, így adva textúrát a rozsdának. Miután ezzel bemostuk a kívánt felületdarabkákat, jöhet a rozsdaszín rá: Ryza Rust. Ez egy szárazecseteléshez való – tehát inkább gél állagú, semmint folyós – nagyon narancssárga festék. Szárazecsetelős technikával kell felvinni a most már rücskös és sötétbarna felületekre. Nem kell beteríteni az egészet, elég csak bizonyos részekre tenni. Az eredmény nagyon látványos, garantáltan ki fog vívni egy-két elismerő pillantást.

5.2 Kopott színes csík

A megvalósítás itt sem egy nagy dolog: az egyenes csík festéséhez fogtam egy bármelyik barkácsboltban kapható festőszalagot, amit falfestéshez használnak, hogy az ajtófélfa ne legyen festékes. Szóval ebből vágtam egy kicsit, méretre vágtam és ráragasztottam a lépegető oldalára. Miután ez megvolt kb. kéttized másodperc alatt lefestettem a nekem tetsző színre, majd hagytam megszáradni. Végül újra fogtam a szivacsecsetet és azzal a szürkével, amivel a kezdet kezdetén felvittem az első réteget, megismételtem a kopáskészítést. Végül egyszerűen lehúztam a szalagokat és ennyi volt.

7 7

5.3 "Talpazás" (basing)

Jól van, ez egy totál elkúrt fordítás, de jobbat nem találtam ki. Röviden, ez a tudomány arról szól, hogyan csináljunk nagyon menő talpakat a kész minihez. Ebben nem vagyok egy nagy spíler, de ha valaki segít, akkor majd lesz erről is egy külön rész valamikor a jövőben. Ennél a lépegetőnél csak simán feketére festettem a talpat 'oszt jónapot.

6. Lakkozás (varnish)

Ez a lépés is elengedhetetlen, ha azt szeretnéd, hogy a mini túléljen egy játékalkalmat. Mint azt a beszerzős cikkben is írtam én a Vallejo Matte Varnisht ajánlom, a hobbiboltban kapható félfényes lakk úgy csillogott, mint egy karácsonyfadísz.

Szóval a lakkot nagyon alaposan fel rázni, majd az alapozáshoz hasonlóan kell felvinni: cirka 20 cm távolságról apróbb fújásokkal. Szerencsére a lakk picit elnézőbb mint az alapozó, ha picit megfolyik, az sem baj, mivel száradáskor nagyjából rendbejön.

A lakkozást érdemes többször egymás után elvégezni tervezett igénybevételtől függően. Én jellemzően három réteget fújok egymásra (nyilván mindig száradás után!), nem nagyon szeretném, hogy elkezdjenek kopni. Lekopogom, hogy eddig semelyiknem sem lett semmi baja, pedig a Descent figurákat egymásra dobálva tartom egy papírdobozban.

A matt lakk után opcionálisan lehet fényes lakkot kenni igény szerint

Dani: Érdemes figyelni arra, hogy állítólag nagy páratartalom vagy túl vastagon felvitt varnish esetén megsárgulhat a figura. Szóval, 5 fok, ködben, lehet, hogy jobb ezt is bent csinálni, annak ellenére, hogy elég büdös. Ha megtörténik a baj, akkor sincs veszve semmi, mert megfelelő körülmények között egy újabb réteget ráfújva kigyógyulnak a sárgaságból a hőn szeretett kalandozóink.

7. Más források

Az inkvizítoron van egy kiváló - bár képekben sajnos eléggé szegény - régebbi cikksorozat a festésről. Ezek jórésze még most is aktuális, bár az eszközöket illetően én inkább a saját korábbi cikkemet javasolnám, elvégre a két írás között 11 év telt el. Leginkább a negyedik és ötödik részt javaslom, a színelméletes rész nagyon hasznos, a különböző technikák bemutatása pedig remekül kiegészítik az itt leírtakat és kitér a fejlettebb technikákra is. Reményeim szerint az ott leírtakat idővel képeken keresztül is be tudom itt majd mutatni, ahogy fejlődök.

8. A folytatásban...

...pedig őt tervezem kifesteni és ezt képekkel is dokumentálni.

Hammer beast

+1. Még az előző poszthoz...

Az előző poszthoz kapcsolódó facebook bejegyésben Pali szokásos trollkodásán felül értékes kommentek is születtek, ezekből néhányat említenék meg. Elsőként egy nagyon praktikus használati utasítás azoknak, akik szeretnének nedves palettát gyártani házilag, melynek legnagyobb előnye hogy sokáig felhasználható marad rajta a festék, így saját magunk által kikevert színeket sem muszáj sietve felkenni.

Bertyák István: A nedves palettát a következőképpen kell elkészíteni: fogsz egy hungarocell tálcát (pl. amiben eredetileg pulykamell volt a SPAR-ból), teszel bele egy vékony réteg szivacsot, kb fél centi vastagot. Utána Szilvia papírtörlőt hajtogatsz bele, úgy hogy pont illeszkedjen méretre. Ezután pedig vizet engedsz az egészre, úgy hogy a szivacsot nyomkodod közben, hogy megszívja magát. Akkor jó a végeredmény, ha a papírtörlőn épp egy pici réteg víz van. Ha kész, lefeded egy zsírpapírral, úgy hogy a tálcáról kicsit lelógjon a papír széle, majd az oldalát picit lenyomkodod. A zsírpapírt a kezeddel simogatod addig, amíg kicsit át nem nedvesedik, én néha az ujjamat bevizezem és azzal is átnedvesítem kicsit: Így ha kinyomsz festéket, és felnedvesíted vízzel akkor az nagyon lassan szárad meg a párolgás miatt. Ha egy másik átvizetett papírtörlővel letakarod a tálcát, akkor a festék másnap is, ha pedig hűtőbe rakod, akkor elvileg még több nap múltán is felhasználható marad.

Dani: A vizes paletta tényleg nagyon ajánlott, főleg a pipettás kiszerelésű festékekhez. Ezen kívül igen hasznos nagyobb figurák festésénél is, mert nyugodtan keverhetsz magadnak tetszőleges árnyalatokat, és nem fog megszáradni félúton a kikevert festék. Harmadik nagy előnye, hogy a festési folyamat végén egy lendületből végig tudod javítani a láncban festett 5-10-20 minit és nem kell mindig újraszedni a színekből, ezzel egy csomó időt és festéket is spórolsz. Ha ennyi nem lett volna elég, akkor még egy ultimate előnye van: szinte automatikusan, folyamatosan szabályozza a festék konzisztenciáját. Nem lesz se túl sűrű, se túl híg az ide kipakolt festék. Egy dologra ne használd: washt ne tegyél rá, mert magába szívja az egészet.

A fenti mellett Tamás és Tünde is adott néhány hasznos tippet, akik egymaguk felelősek azért, hogy kezd némileg eloszlani a velemszületett kóros gyanakvás és félelem azokkal szemben, akik közös facebook oldalt használnak, annak ellenére, hogy többen vannak:) Az ő tanácsai sokrétűbbek voltak, viszont jórészüket (PVA ragasztó, basing, stb) egy későbbi epiződra tartogatom. Aki türelmetlen, az a linkelt fb posztban az utolsó kommentek között tájékozódhat.

Dani: Általános bónusz okosságok:

1. Mindig figyelj a festék konzisztenciájára, mennyiségére, eloszlására az ecseten. Ha valaminek a lefestése nagyon nem megy, gondolkozz el rajta, hogy nem lehet-e hogy túl sűrű vagy túl híg éppen a festéked, esetleg túl kevés vagy túl sok van-e az ecseten, nomeg hogy jó helyen van a festék. A legtöbb folyamathoz sok az a festék, ami egy mártás után az ecsetre kerül. Ráadásul jobb lenne, ha inkább az ecset hegyénél összpontosulna a nagyja, ezért nem árt a hegy felé irányuló mozdulatokkal kicsit lesimítani a felesleget a kübli szélén vagy egy papírtörlőn.

2. Mindig gondolkozz el azon is, hogy az adott feladathoz jól fogod-e a minit, illetve az ecsetet. Van-e elég fény, nem árnyékolsz-e magadnak. Egy-egy jól megtalált fogás rengeteget tud segíteni. Forgasd, mozgasd, helyezkedj máshogy, ha nem megy valami.

comments powered by Disqus