Essen '15 - Gyurci listája, 2. rész

A bemelegítő rész után most azokat az amúgy szimpatikus játékokat sorolom fel (továbbra is ABC sorrendben), melyek ilyen-olyan okok miatt kiestek a rostán, és első körben lemondtam róluk. Ennek több oka is lehet, melyek gyakran anyagi természetűek...Biztos vagyok benne, hogy sokaknak erről a listáról sok játék jobban fog tetszeni, mint a végső válogatás, ahol igyekeztem a nehezen beszerezhető, ritka darabokra rámenni. Ezek is sorra kerülnek majd valószínűleg, ha a vezénylő tábornok egyszer másfelé néz, de rutinos és Októberben már nagyon figyel:)

Castles of Mad King Ludwig: Secrets

Kategória: (Tematikus) Euró

A Castles of Mad King Ludwig bebizonyította, hogy a mi Palink nem csak szar játékokat tud szeretni: a kastélyépítés sokadjára is remek szórakozás, és habár kicsit sok a szerencse szerepe, furcsamód ebben a játékban ez kicsit sem zavar. A folyamatos lapkarendezgetés elegendő interakciót szolgáltat, hogy valaki mindig szidhassa a másikat, kis odafigyeléssel pedig csúnyán keresztbe tehetünk riválisainknak...néha még magunknak is.

Néhány parti után mindannyian egyetértettünk, hogy bőven van még kiaknázható potenciál a koncepcióban, így a Secrets hírére mindenki izgalomba jött. Harminc új szobát kapunk, melyek között megtalálható lesz a várárok, mely értékesebbé teszi a bekerített szobákat...de csak akkor, ha befejezzük őket. A új lapkákon rejtőző hattyúk amellett, hogy VP-t érnek, pénzszerzési lehetőséget is jelentenek, ami igencsak ráfér a játékra: néha nagyon keserves volt kivárni a teljes kört, hogy újra pénzhez jussak főépítészként. A szabálykönyv még nem érhető el, de ebben az esetben ezt nem érzem lényegesnek.

Miért nem veszem meg? Ok, miután mindenkit fellelkesítettem ideje színt vallani. Először is nincs meg az alapjáték sem, mindig Viliével toltuk eddig, mivel benindzsázta az utolsó példányt a Szellemből. A kettő együtt pedig bizony borsos tétel még akkor is, ha a cult of the new hatással nem számolunk, ami Essen környéken igen erős. A másik komoly probléma, ami elbizonytalanított az a lengyel verzió, amiben sokkal, de sokkal jobban néznek ki a lapkák. Sokak szerint túlzsúfoltak és kevesbé intuitívak ezek a lapkák, ízlés kérdése, nekem nagyon bejönnek. Szóval ezzel egyelőre kivárok.

Kunó mondja: És milyen igaza van Gyurcinak! A lengyel verzió szerintem is egy nagyságrenddel szebb az eredetinél. Szerénytelen személyemnek ez volt az egyetlen baja az alapjátékkal is, hogy nem tetszett a minimalista dizájn - ahogyan ezt anno a podcastunkban ki is fejtettem. Sokan csak legyintenek erre a kritikára, de az euró volta ellenére ez a játék szerintem mindenképpen megérdemel egy ízléses külcsínt. Hiszen elég “családbarát” ahhoz, hogy ne csak egy szűk réteg által ismert eurogame legyen.

Celestia

Kategória: Családi játék

A Celestia a néhány évvel korábban megjelent Cloud 9 új verziója. A jelentős grafikai ráncfelvarráson kívül vannak mechanikai újítások, de szabálykönyv hiányában ezekről nem sokat tudni, azon kívül, hogy a pontszerzésben most már lesz rejtett komponens is, azaz nem lehet előre kieurózni, hogy ki mikor fog nyerni. A Cloud 9-ről rengeteg információ és kritika fellelhető, és az új kiadásban érzésem szerint csak apróságok változtak, így a döntést könnyedén leszűkíthetjük az új kinézet iránti szimpátiára.

Miért nem veszem meg? A vállamon ülő kisangyal folyamatos nyomásának engedve a beszerzendő gyerekjátékok számát háromra limitáltam, ez pedig nemes egyszerűséggel kiesett a rostán.

Dilluvia Project

Kategória: (Heavy) Euró

A Spielworxx sosem az egyszerű, könnyen fogyasztható játékokról volt híres. Tavaly a La Granjaval a megszokottnál nagyobb siker arattak, de azért ott volt mellette a piacszimulációs Arkwright a maga laza 240 perces átlagos játékidejével.

Idén a Dilluvia Projecttel érkeznek Essenbe, amely a becsült 120 perces játékidejével már-már fillernek mondható a portfoliójukban. Tematikailag egy lebegő várost kell vonzóvá varázsolnunk a túlnépesedett föld lakosságának, gyakorlatban ezt különféle lapkák vásárlásával és megépítésével kell véghezvinnünk. Végsősoron egy piacozós worker placementről van, az erre a műfajra jellemző kiszorítós interakcióval.

Miért nem veszem meg? A szép színes board és még színesebb szabálykönyv érzésem szerint egy elég száraz játékot takar, így aztán hamar meggyőztem magam, hogy engem ennél szebb és sekélyesebb dolgok is várnak.

Five Seals of Magic

Kategória: Családi játék

Ez egy nagyon aranyos, gyerekbarát labirintusfelfedezős kockajátéknak tűnik, szép komponensekkel és szép táblával. Szabálykönyv még nincsen, van viszont Rhado video, amiből kb. mindent meg lehet tudni. Nekem a játékmenet is szimpatikus: alapvetően kockázat (érted, kocka-zat!!! Háhá:)) menedzselő játék, amelyben azt kell mérlegelned, melyik varázslathoz mekkora eséllyel érsz oda. A komponensek és a lapok szépek, valószínűleg simán játszható 6-7 éves gyerekekkel.

Miért nem veszem meg? Nos, egyrészt nem olcsó (50 ájró), de a fő problémát nekem az jelenti, hogy a doboz is és a kártyák is csak és kizárólag OROSZ nyelven lesznek elérhetőek. A készítők ugyan kijelentették, hogy a játék nyelvfüggetlen, én pedig készséggel el is hiszem nekik, de nekem rendesen valagba rúgja a hangulatot, ha azt kell olvasnom a lapokon hogy hárásó fortácská (sajnos csak ennyire emlékszem a tanulmányaimból:). Ellenben, ha esetleg kiadják humanoid nyelven is, akkor szinte biztosan megveszem.

Kunó: Gyuri, most hozzád szólok: meg azért se vedd meg többek között, mert 4.83 pontot kapott eddig a BGG-n, és azért 5 alá menni egy akármilyen 10 pontos listán sem túl szerencsés. Na jó, 3 ember szavazata alapján, de akkor is.

Gyuri: Tudod jól, hogy ateista vagyok, nem hiszek a BGG rating vallásban:)

My Village

Kategória: (Kockás) Euró

A díjnyertes Village testvére érkezik, a készítők pedig váltig állítják, hogy nem kistestvérről van szó, hanem az eredetihez hasonló komplexitású, ám attól alapjaiban eltérő játékról. Hogy ez igaz-e, vagy pedig az Imi által is említett rókabőr-szindrómával szembesülünk, azt most még nehéz megmondani. Alapvetően egy kockaválasztós játékról van szó, ahol többé már nem ugyanabban a faluban élnek a különböző családok. Igen, itt már mindenkinek saját faluja van, melynek boldogulásáért a játékos felel. Amennyire meg tudom ítélni a játékosok közötti kapcsolat a kockák kör elején való kiválasztásában kimerül, ezután mindenki építgeti a kis haciendáját a megszerzett kockákkal. Ezek amolyan worker-féleségként funkcionálnak, ahol az elvett kockák összege határozza meg, milyen akciókat aktiválhatsz. A komponensek nagyon szépek, a szabálykönyv alapján valóban el tudom képzelni, hogy kellően összetett játékról van szó, szóval érdemes figyelni.

Miért nem veszem meg? Ez a játék mozgott talán a leginkább a határon. Sőt, igazából még most is versenyben van valamennyire, csak az első listáról csúszott hátrébb. Első olvasatra úgy tűnt, ez is egy multiplayer solitaire lesz, amiket nem túlzottan kedvelek, de alaposabb vizslatás után rájöttem, hogy a játékosok ugyanabból a kockahalomból válogatnak egymás után. Ez a pedig máris több mint pl. amit a Roll for the Galaxy tud… A végszó, hogy igazából akarom, de már sokat költöttem, ez pedig biztos lesz idehaza is.

Shakespear

Kategória: Euró

Az Ystari kiadó visszakanyarodik a gyökerekhez: az elsősorban Caylusról ismert kiadó néhány kisebb kiterő után visszatér a rá jellemző erős témával és egyedi külcsínnel megáldott eurókhoz.

A Shakespearben a játékosok színházigazgatók, akiknek le kell nyűgőzniük az éppen arrajáró Királynőt, mivel őfelsége a szezon végén csupán egyetlen színházat fog kegyeibe fogadni (Magyarországon őfelsége választása természetesen a József Attilára esne, de itt most szerencsére Angliáról van szó:). A szezon vége ráadásul itt van a nyakunkon, a királynő kerek egy hét múlva dönt, most tehát kapkodni kell. Fogalmam sincs, hogy a szezon nagyobbik része mivel telt, a lényeg, hogy itt most a hátralévő egy hétben kell virítani a lóvét az előadást.

A játékosoknak színészeket kell felbérelni, akiknek aztán napról napra használni kell a képességeit: elpróbálhatjuk a darabot, varrathatunk ruhákat a próbához vagy éppen építgethetjük a díszletet. Természetesen vannak ezen felül is akciók, melyek az említettekhez hasonlóan nagyon szépen illeszkedik a tematikához. A végelszámolásnál fontos szerepe van, hogy a próbákon illetve a végső előadáson mekkora tapsvihart tudunk kicsiholni a közönségből.

A játék elképesztően szép: láthatóan mind a kinézet, mind pedig a mechanikák kiszolgálják a színházas témát, igazából úgy érzem ezzel a játékkal az Ystari biztosra megy.

Miért nem veszem meg? Nos, egyrészről nem lehet mindent megvenni, a pénz sajnos véges és ez a játék nemes egyszerűséggel nem volt eléggé elöl a listán. Másrészről, egészen biztos vagyok benne, hogy nagyon sok ismerősnek meglesz ez a játék, így jó eséllyel tudok majd vele próbát tenni, mielőtt pénzt adnék érte.

Imi: Ez a játék az én “Kell - Nem kell” listáim határán is billeg. Pusztán azért nem írtam róla, mert láttam, hogy Gyuri igen, és egy erőszakmentes kalóz nem veszi el más erőszakmentes kalóztársa kenyerét. Pláne, ha az a másik épp a kapitány. Nem vagyok egy elkötlezett színházba járó ember, de úgy tűnik a Shakespear pont abban jó, amit én kedvelek a társasokban: a téma és a mechanika összhangja. Márpedig úgy tűnik, hogy a motor magját képező “akciólicit” valahogy kifejezetten jól működik, ezen a színtéren... Szeretném kipróbálni Essenben, a többit majd meglátjuk.

Stronghold

Kategória: (Tematikus) Euró

A kalóz-rádióban érintettem már, hogy miért szeretem a Strongholdot és miért követem a második kiadásról érkező híreket, ezért itt most nagyon rövidre fogom. A Stronghold az egyik legtematikusabb kétfős játék volt, amit valaha játszottam és a gyerekbetegségei ellenére maradandó nyomot hagyott. Hozzájárul ehhez, hogy egyik kedvenc fantasy íróm, David Gemmel Legenda című regénye, mely lényegében egyetlen várostromról szól.

A második kiadásban javítják az eredeti verzió hibáit, kidobják a négyjátékos módot és új játékelemeket is becsempésznek, mint például a rejtett célok vagy a lerövíditett hossz.

Miért nem veszem meg? Nagyon szeretném a polcomon tudni ezt a dobozt, de mivel kétfős játékról van szó, ezért automatikusan hátrébb sorolódott, ahonnan nem is sikerült felférkőznie az azonnal megvásárolandó cuccok listájára.

T.I.M.E. Stories

Kategória: Ameri (azt hiszem…)

Imi nagyon várós üdvöskéje, amiről itt értekeztünk bővebben. Időutazós tematikáról van szó, mely a koncepcióját az egyik kedvenc műfajomból a point ‘n’ click kalandjátékokból kölcsönözte. Az időben visszautazva rejtélyeket kell felderíteni, de az amúgy kiváló Tragedy Looperrel ellentétben itt szemet gyönyörködtető dizájnt kapunk a pénzünkért...amire szükség is van, mivel az alapdoboz 1 - azaz betűvel kiírva: egy - darab kalandot tartalmaz, melyet állítólag három-négy óra leforgása alatt le lehet rendezni. Ezután kezdhetjük várni a kiegeket, melynek amúgy darabja 25 ájró lesz (ezért hasonló mennyiségű játékidőt kapunk).

Miért nem veszem meg? Szomorú, mert egy rendkívül ígéretes ötletről van szó, amiben szinte minden kedvemre való...kivéve az ár/teljesítmény arányt. Inkább kivárom a Big Box kiadást.

Tail Feathers

Kategória: Ameri

A Mice & Mystics sorozat nagyon a szívemhez nőtt: annyira szeretem a koncepciót, hogy az alapjátékhoz elkészítettem a lapokat és a karaktereket magyarul és természetesen minden kiegészítő is megvan. A Tail Feathers ugyanebben az univerzumban játszódó játék, de itt nem közösen kell felderíteni Kéregvárost és környékét, hanem madarakra pattanva egymás ellen kell küzdeni.

A M&M legerősebb oldala a történetmesélés volt, ezt pedig folytatják a Tail Feathersben is: saját könyvecske fogja adni a történetekben gazdag hátteret, hogy a csaták ne legyenek túl szárazak… Hab a tortán, hogy a doboz kiegészítő lapokat is tartalmazni fog, amellyel az eredeti Mice & Mystics játék figuráit is használhatjuk a harcok során. Ugyanakkor elbizonytalanít, hogy a tervező a Mice & Mysticset is jegyző Jerry Hawthorne, aminek a hangulata ugyan remek volt, de a szabályrendszer azért nem volt túlzottan acélos: kicsit aggódom, hogy egy kompetitív módban nem lesznek-e ebből gondok...

Miért nem veszem meg? Lásd Stronghold… Kétfős játék, és habár a M&M a szívem csücske, de a 80 ájrós vételár meg a bankkártyámé és a két csücsök harcában az utóbbi győzedelmeskedett...egyelőre...

comments powered by Disqus