Evolution

Ahogy időm engedi, átemelem és kipolírozom a korábbi kritikáimat ide a blogra, hogy ne tűnjenek el a tartalomfogyasztás süllyesztőjében. Ennek kezdetleges eredetije itt található.

Eredetileg Gergő kezdte el reklámozni a játékot, amikor beindították kickstarteren a projektet, mondván, hogy a korábbi verziók igéretesek, de imbák voltak, viszont úgy tűnt hogy ebben a kiadásban helyrehozzák a hibákat. Nosza, be is neveztem egy PnP-re: mikor megjöttek a fájlok, konstatáltam, hogy szép, 'oszt itt ennyiben is maradt a dolog...

Egészen Essenig, ahol a North Star Games egész tisztességes standdal állt ki, és teljesen impulzusból mindannyian vettünk egy példányt (kivéve Gergőt, aki a az előrendelését vette át). Másnap visszaosontam venni 10 euróért kickstarter exkluzív promókat, ez mondjuk bukta volt, de ez van: volt benne egy béna műanyag first player marker, aminél sokkal jobb a fából készült eredeti jelölő. Ezen kívül volt még hozzá pár darab egyedi grafikájú és méretű fajlap, ami tökéletesen használhatatlan, túl nagyok és nem látszanak a számok rendesen (bár a rajzok szépek), meg egy plusz szett poháralátét, ezek mondjuk tök jók, csak nem ennyi pénzért. Sajnos dedikáltatni nem sikerült a cuccot, pedig többször visszamentem a standhoz, de a tervező mindig valamerre másfelé haknizott, a tesztelők aláírására meg nem annyira vágytam, így egy idő után ráuntam a fölösleges cipekedésre és feladtam.

Unboxed

Mikor hazajöttünk, bereklámoztam az asszonynak, hogy miket vettem, de sajnos a legtöbb cucc hidegen hagyta. Viszont amikor meglátta az evolution dobozt, majd utána a kártyákat, felszólított, hogy ezzel mindenképpen játszani akar és azonnal szervezzek egy partit. Így is történt.

Ebben a játékban mindenki - átvitt értelemben - Darwint (vagy a Mindehatót, az erre vonatkozó mélyfilozófiai eszmecseréket lehetőség szerint kerüljük:) testesíti meg és próbálja a lehető legéletképesebb fajokat összehozni, akik aztán a dzsungel farkastörvényei (képzavar) ellenére is képesek túlélni és győzni. A "túlélni" kifejezést tessék szó szerint érteni, sajnos bizony van, hogy békés növényevő fajunkat vagy az éppen indulóban lévő apróságainkat jóizűen bekajálja egy harciasabb kedvű ragadozó.

Nos, az én harci teknőceim falkában vadásznak, ezért aztán hiába nagydarab ott az az elhízott vízimalac, becserkészünk és jó alaposan belakmározunk belőled.

A játék kezdetén mindenki egy darab fajtáblával kezd, melyen megtalálható az adott faj mérete, mennyisége és különböző jellemzőkártyái (=maximum három). Hangulatos szabadságot ad a játéknak, hogy a fajoknak nincsen nevük, csak jellemzőik, igy bármit oda lehet képzelni a fajtábla helyére. Pl. lehet fáramászó páncélos teknőc, dögevő okosmajom, stb. A készítők is láthatóan így gondolták, mivel a játékossegédleten helyett kapott egy hangulatos elnevezési útmutató.

Kártyák

Minden kör laphúzással kezdődik, majd a húzott lapokból a játékosok egyet bedobnak az itatóba képpel lefelé. A lapokon található számok összege határozza meg, mennyi élelem kerül az itatóra majd később, az etetés fázisban.

Ezután következik a játékosok köre, mely lényegében abból áll, hogy a fajodat fejlesztgeted (méretét, számát, jellemzőit). A kör végén minden állat elkocog az itatóhoz, ahol táplálékot kell szerezni. A játék elején, amíg kevesen vannak a fajok, ez még könnyű, de ahogy szaporodnak az állatok, a élelemhez jutás egyre nehezebb, így előbb-utóbb elkerülhetetlen hogy egyesek a túlélés érdekében ráfanyalodjonak a húsra - származzon az az ellenfélből, saját fajból vagy éppen a hullákon való élősködésből:).

Faj

Egy példa: A fenti képen középen látható faj egyes méretű és kettes populációval rendelkezik, továbbá rendelkezik a Mászás és Intelligencia képességekkel. Előbbi megvédi a Mászás képességgel nem rendelkező ragadozóktól, utóbbi pedig védekezés során semlegesítheti a támadó egyik képességlapját. A fajtáblán az is látható, hogy ez a faj már jóllakott, éppen annyi élelemjelölőt gyűjtött be az itatóról, mint amekkora a populációja.

Nehogy már belőlem egyél, előző körben is engem vadásztatok le, és nála amúgy is nagyobbak azok a majmok, sokkal több húshoz jutsz, ha belőlük eszel!

Kellemes kis stratégiai elem, hogy vannak olyan lapok, amelyeken mínuszpont szerepel: Ezzel jelentős mértékben lehet csökkenteni az itatón fellelhető élelem mennyiségét, és bizony gyakran előfordul, hogy a szerencsétlenebb fajok nem jutnak elég élelemhez, ekkor pedig az éhen maradt populáció nem éli túl a kört.

Természetesen mindez nem túl érdekes, ha a játékmenet nem jó. Örömmel jelenthetem, hogy erről nincs szó, számos különböző stratégiával sikerült már győzni, de nincs nagy előnyben az sem, aki sokat játszott: egy cimborám a második partijában sikeresen lenyomott ötünket, pedig én akkor már hatodjára játszottam. Ezres nagyságrendben mozog a lehetséges faj-kombinációk száma, de a legjobb mégis a metajáték, ahogy a játékosok kénytelenek reagálni a megváltozott helyzetre: fogyóban van az élelem? Akkor bizony kénytelenek leszünk hosszú nyakat növeszteni, hogy a magasan található gyümölcsöket is elérjük. Sok a ragadozó? Érdemes megfontolni a dögevés képességet, hogy a hátrahagyott tetemekből még falatozhassunk. Nem akarunk prédául esni erős ragadzóknak? Másszunk fel a fára, ahol nem érnek el az éhes velociraptorok. Minden kártyához könnyedén hozzá lehet képzelni, hogyan változik meg tőle a fajunk jellege, egyszerű mivoltuk ellenére süt a tematika a lapokból.

Sajnálattal közlöm, hogy te ma itt hoppon maradsz: ez itt felmászott a fára, majd figyelmeztette a többieket, hogy ragadozó közeledik. Az a szélen pedig bebújik a kemény páncélja alá. Javaslom, nézz szét a szomszédomnál, az ő csapata olyan, mint egy komplett svédasztal.

Asztal

A végén az nyer (micsoda meglepi), akinek a legtöbb VP-je van: ez a képességlapokon, valamint a fajok méretein és létszámán kívül a megevett élelemjelölők számát jelenti (logikus: amit már megettél, azt senki nem veheti el:). Kicsit árnyalja a képet, hogy az elfogyasztott élelmet egy zsákba kell elrejteni, ezért igen nehéz kiszámítani, ki fog nyerni.

Az egyszerű mechanikák együtt összetettebb játékélményt adnak, mint a részek összege. A játék pörgős és akár hat fő is játszhatja, ekkor minden játékos egyszerre teszi le a képességlapokat, így lényegi lassulásra ilyen felállásban sem került sor. Az rajzok egész egyszerűen gyönyörűek, a kártyákon lévő képek színei valószerűtlenül élénkek. Nem mellesleg az a John Ariosa készítette a képeket, aki a Mice & Mystics artworkért is felel, ez gondolom elég jó ajánlólevel (nekem az). Aranyos kis apróság, hogy a fajlapok egyik oldala vízszintesen, míg a másik függőlegessen orientálható: ha fogyóban a hely az asztalon, csak sutty, megfordítjuk a fajlapokat függőleges állásba, és meg is van oldva a probléma. Ha valami rosszat kéne mondanom az volna, hogy a lapok húzása azért be tudja határolni a stratégiát, van hogy nagyon jól jönne egy konkrét lap, ami csak nem akar megérkezni. De ez inkább szőrszálhasogatás, kevés rosszat tudok mondani. Zárszóként ismét Gergő véleményét idézném, aki szerint a korábbi verziók hibáit sikerült kijavítani, míg az eredeti remek hangulatát sikerült megtartani. Mindent egybevetve számomra eddig ez a legváratlanabb pozitív meglepetés Essenből.

Köszönet Vilinek és Gergőnek a lektorálásért!

Kategória: Stratégiai játék

Játékosszám: 2-6

Korosztály: 8+

Nyelvfüggőség: Van, bár összesen 12-13 fajta különböző kártya van, nem nehéz fejben tartani őket.

Rövid értékelés: Igazi gyöngyszem, alig várom a kieget, ahol majd remélhetőleg repülni is lehet:) Mindenképpen ajánlom, idei év egyik legjobb játéka és mindenki, aki eddig kipróbálta az ismeretségemben kivétel nélkül kedvelte.

Ítélet: 10/10.

comments powered by Disqus