Gyurci Essen '16 vételeiről...

Na jó, takarítsuk el az útból ezt a hatalmas elefántot: nem írtam fél éve. Azért nem, mert ...szóval azért, mert csak. De leginkább azért, mert ráuntam az állandó rivaldafényre. Igen, bele lehet unni a folyamatos sztáréletbe is: csajok seggén gurítani a Kingdom Death kockákat, Eclipse player aid kártyákkal csíkozni a kokót és szellemlovas prémium bugyiban szárítani az afgán rodeót. Lassan elkezdtek egybefolyni a napok, és már fogalmam sem volt, hova tettem a “workereimet” a sok egyéjszakás Caverna során. Aztán egyik reggel arra kellett ébrednem egy alkalmi BSG-partner lakásán, hogy valaki túl komolyan vette a cylon szerepet, mivel egy plasztik basestar állt ki a hátsómból (ouch). Ez volt az a pont, ahol ráébredtem, hogy ez nem mehet így tovább: eladtam a blogot és az így kapott milliókból elutaztam Tibetbe, ahol a mindent átható prána segítségével megtisztítottam a nadijaimat, legyőztem a kétségeimet, most pedig visszatértem...

Kevesen tudják, de évente néhányszor ellátogatunk Szváziföldre Békéscsabára, ahol részt veszünk a híres PaliConon. Idén is így történt, és ha már ott voltunk, akkor ki is próbáltunk egy csomó újdonságot, amik ráadásul hihetetlen módon majdnem mind az én cuccaim közül kerültek ki. Most pedig Imi finom noszogatásának köszönhetően rittyentettem ide egy kis beszámolót nektek.

Clank!

A Clank! az egyik legvárósabb játék volt Essenből annak ellenére, hogy deckbuilder és hogy a fair-en kerek 20 euróval többért adták a gyökér forgalmazók a pórnépnek, mint amennyibe retailben kerül. Szerencsére Tudjukkire mindig lehet számítani, így okosan kivártuk míg érkezik belőle Tudjukhova.

A "Clank" csörömpölést jelent, mely itt a sárkány barlangjaiba lemerészkedő kalandozók páncélcsörgését jelenti. Ezek zajok pedig bizony felkeltik a sárkány figyelmét, ami rossz hír a kincskeresőknek. A játék során a játékosoknak a hagyományosnak nevezhető pakliépítős mechanikát (itt most épp kardocskát, mozgáskát és vásárlóerőcskét lehet szerezni a lapokkal) kell arra használniuk, hogy minél mélyebbre jussanak a barlangrendszerbe, felmarkolják a legértékesebb kincseket, majd ki is jussanak élve. Ami a Clank!-et egyedivé teszi, az, hogy a [Tyrants of the Underdarkhoz] hasonlóan egy közös játéktáblán mozognak a szereplők, ami a mesebeli várat és az alatta meghúzó labirintust ábrázolja. A paklink nem az egyetlen erőforrásunk, szerezhetünk pénzt, amiért például vehetünk kulcsokat, melyekkel nehezen elérhető helyekre juthatunk be, vagy épp lerövidíthetjük az utunkat kifelé menet.

A már említett TotU-hoz képest a Clank! kevésbé interaktív (nincs sok eszköz a kezünkben a másik szívatására), viszont sokkal jobban átjön a tematika, mely a részletekben (és tokenekben) gazdag játéktáblának köszönhető. A körök gyorsan pörögnek, és mindig extra izgalmat okoz, hogy kibe kóstól bele a sárkány (hát abba, aki a legnagyobb zajt csapta). Nem egy sírvaröhögős játék, nagy nevetések nem tarkították a partinkat, ennek ellenére egyöntetűen meg lett szavazva a szűk esseni merítésünk legjobbjának.

Gyorsértékelés: 9/10

Captain Sonar

A Captain Sonar egy sokszemélyes, tengeralattjárós Firkaland, mely a régi torpedót újítja fel aknákkal, szonárral, drónokkal es lopakodó móddal súlyosbítva.
Mi csak a körökre osztott variánst toltuk (hatan), azaz a kapitányi es az elsőtiszti feladatokat egyben látta el Vili, illetve a másik csapatban Ádám. Vicces játék, és körökre osztott módban szerencsére még stresszmentes is. Ráadásul rá is tettünk a hangulatra egy kis Vadaszát a Vörös Októberre filmzenével, valamint Vilmos Vilmosovics kapitány elvtárs es Herr Adam Schäfer obersturmbanhoff U-boat kapitän részvételével.

A próbajáték kicsit szerencsétlenül alakult, mert a játék kezdetén a két rivalis tengeralattjáró teljesen spontán módon épp egymás mellett kezdett, úgyhogy kis kerengés után rövid úton szétlőttuk egymást, ettől függetlenül ez egy rövid és kellemes partijátek. Aszondják hogy 8 fővel az igazi, de szerintem az elsőtiszt feladata tiszta kamu, kizártnak tartom, hogy ne unná halálra magát, aki csak ezt csinalja. Szóval jobb volt hatan.

Gyorsértékelés: 8/10

Goth Save The Queen

Ebben a játékban két gót klán (Vizigótok és Osztrogótok) megy egymás ellen, a cél pedig az, hogy minél hamarabb elérjék a pálya közepén lévő objective kártyákat (a királylányt, aki az egyik királynak a lánya, a másiknak meg a felesége), tehát ez egyfajta capture the flag játék.

A játék alapkoncepciója, hogy a középkorban a gótok között nem ment annyira flottul a kommunikáció és nem volt túl könnyű megfejteni, hogy a király mit is akar mondani a hadvezéreinek. A király minden kör elején képpel lefele letesz egy kártyát, aminek a hátán mindig egy kártyapár látható, a letett lap pedig a hátlapon látható két kártya közül tutira az egyik...csak azt nem lehet tudni melyik, ugyanis a a játékosok egyáltalán nem beszélhetnek egymással. A warchiefeknek tehát ki kell következtetniük a táblán látható helyzetből, hogy most vajon a király katapult-betöltésre, vagy éppen barikádépítésre adott parancsot. Aki nem találja el mit akart a király csináltatni vele, annak elveszett az akciója, ezzel pedig a csapat azonnal hátrányba kerül, azokhoz képest akik jól tippeltek.

A mi esetünkben mindkét csapat 3 emberből állt: egy királyból és két warchiefből. Alapesetben ugyan csak négyen játszható a gém, de én előreláthatóan két szettet vettem, mert írták, hogy így akár nyolcan is tolhatják. Ülésrendből adódóan itt is Vili és Ádám voltak a főnökök, es őszintén szólva mindenki úgy röhögött, hogy majdnem összeszartuk magunkat. Az egyszerű koncepció döbbenetes helyzeteket generált, nincs jobb, mint amikor a főnök szól, hogy lőni kéne az ellenfélre, ehelyett viszont mindkét hadvezér rohamra vezényli a barbárjait. Garantáltan sokszor fog asztalt látni a cucc.

Gyorsértékelés: 9/10

London Dread

A London Dread az egyik felkapottabb esseni újdonság volt, Tudjukki is vett egyet, és sokan le is csúsztak róla. Ez egy viktoriánus angliában játszódó nyomozós-horror játék, mely szemet gyönyörködtető kinézettel és érdekes mechanikákkal van megáldva. Ha valamihez hasonlítani kéne a játékot, akkor az az FFG X-COM lenne, mivel van egy időre menő tervezős rész, majd egy nyugisabb végrehajtás fázis.

Az időre menő rész messze a legjobb, minden játékos kap egy nagy karton órát, ahova a rendelkezésre álló tizenkét perc alatt meg kell tervezni, hogy az adott nap egyes óráiban hova megy a csapat. A tizenkét perc nagyon kevés, pláne elsőre... mondjuk ebből alakult ki a legjobb pillanat a játékban: már a végrehajtási fázisban derült ki, hogy a sietségből kifolyólag négy játékosból három nem tervezett semmit délután kettő és négy közé...angoloknál ugyeu a kései ebéd szent dolog, mindegy milyen pogány kultista szektat kell kézre keríteni (én speciel négy után még sziesztáztam is egyet). Szóval ahogy Sting is énekelte, "A gentleman can walk but never run".

A végrehajtási fázis már nyugisabb és matekolósabb. A gyönyörű komponensek és a készítők igyekezete ellenére a tematika nem jön át annyira, hacsak a playerek rá nem tesznek maguktól. Az ikonok összehozása valójában félig matekfeladvány (karakterektől függően) félig pedig szerencsejáték (hogy mit húzól az investigation dekkből). Ráadásul ha elrontottad a tervezést, akkor már csak lassú halálvárás van, nem lehet helyrehozni amit korábban elszabtunk.

A végjáték egy, a korábbi résztől teljesen elszeparált, minigame: ez tetszett nekünk a legkevésbé, mivel új mechanikákat kellett megtanulni, amihez épp nem volt kedvünk, és annyira azért szórakoztató sem volt. Nem segített az ótvarszar szabálykönyv sem, fontos dolgok maradtak ki a nyomtatásból.

Mindent egybevetve a London Dread olyan, hogy ha más vette volna meg, akkor örülnék, hogy kipróbáltam, de nem jutna eszembe megvenni. Viszon így, hogy megvettem, nem bánom a dolgot és nem tervezem eladni. Sok múlhat azon, hogy az amúgy nagyon reszponzív és jófej készítők milyen irányba viszik el kiegekkel és hogyan supportálják a jövőben. Tervek vannak, az eddigi rulebook updatek alapján a dolog kitarthat, de persze senki ne számítson Eldritch Horrohoz hasonló kiegpumpára.

Gyorsértékelés: 7/10

Futottak még

Fearsome Floor (vicces), Battlestar Galactica (örök klasszikus), Cosmic Encounter (mindig fasza), Red Dragon Inn (szintén jó, bár hat játékos sok), Bang (más jaátek szabályait olvastam), Isle of Sky (aludtam), Fireteam Zero (aludtam, de a játékosok közül erre senki nem emlékszik, mivel eddigre Qqcs ajandek liter pálinkája elfogyott, legnagyobb bánatomra)

comments powered by Disqus