Interjú: Hogyan díszítsünk Karácsonyfát?

Vannak együttesek, akik az első albumuk nevét a bandáról nevezik el. Félreértés ne essék, ez nem a kreativitás hiánya részükről, inkább egy megerősítés, amellyel nem csak a világnak de maguk számára is nyomatékosítják, hogy "igen, ezt mi tettük le az asztalra". Rögtön ez az analógia jutott eszembe, amikor fél éve Balázs - aki a Karácsonyfa becenévre hallgat baráti körben - elújságolta, hogy kiadót alapít, és az első játéka, amit kiad a Karácsonyfa lesz. Már ekkor eldöntöttem, hogy bemutatom a társast a blogon, de mivel magam is több szállal kötődöm ehhez a játékhoz, nem tűnt volna hitelesnek bármit is írok. Végül arra jutottam, hogy mivel én is mindig szívesen olvasok a feltörekvő magyar kiadókról és szerzőkről, ezért készítek egy rövid interjút Balázzsal, hogy ti is megismerhessétek őt és a Clevergreen Board Games kiadót...

Hogy kerültél kapcsolatba a társasjátékokkal, mióta játszol? Továbbá Mióta foglalkoztat a társasjáték-tervezés?

A két kérdésre együtt válaszolok, mert szervesen összekötődik. Ugyanis amióta az eszemet tudom, rajongok a társasokért és azok elkészítéséért. Vannak pillanatképeim kiskoromból, ahogy a mamámnál az asztal fölé görnyedve rajzolok valami szellemes játékot, vagy ahogy ovis koromban hurkapálcákból és kartonlapokból építem össze első játékomat, a Lavinát (Ami egyébként egy interaktív dobj és lépj játék volt. Nagyon vicces volt, amikor valakinek a bábuja olyan mezőre érkezett, ami beindította a lavinát, mert az minden játékost a hegy lábához visszasöpört, és így újrakezdődött a játék :)). Akkoriban még a Monopoly is megmozgatott, volt egy barátomnak egy példánya, és annyira rajta voltam, hogy nem bírtam ki, hogy csak akkor játszhassak vele, amikor megyünk hozzájuk vendégségbe, így megcsináltam otthon a teljes játékot Mosonmagyaróvárra átültetve.

Aztán ezután volt egy kis szünet, és a gimis magyar tanárom izzított be újra, amikor pár osztálytársammal egyetemben elhívott magához Rizikózni. Teljesen rápörögtem, és onnantól már nem volt megállás. Jött a Catan, és a Gyűrűk Urás Rizikó, majd egy hirtelen ugrással az Agricola, és az egyéb euro mészárlás.

Tíz éve játszunk együtt, és ez idő alatt több tucatnyi különböző társast ismertünk meg. Sokat emeltünk közülük piedesztálra, és sokat átkoztunk el örökre, szóval adja magát a kérdés: Mik a kedvenc társasaid?

Sok játékot, és sok típusú játékot kedvelek, de talán a legkedvesebbek számomra a következők. Amun-Re: imádom benne a licitálás feszültségét, A Feast for Odin: a legkedvesebb Uwe Rosenberg játékom, egy évnyi számtalan játék után is még mindig azt érzem, hogy fedezem fel a mélységét (és persze a szigeteket is..), és a Roll for the Galaxy: nagyon letisztult a logikája, és nagyon elegáns a kivitelezése.

De ezeken kívül meg kell említenem a Mansions of Madness-t is, hogy egy ameri is képviseltesse magát. Rengeteg izgalmas estét köszönhetek neki, bár ehhez hozzá kell tennem azt is, hogy a játékot jelentősen "házi-szabálytalanítva" játsszuk...

Nem feltétlenül egyértelmű, hogy egy tervező saját kiadón keresztül álljon a nagyvilág elé. Miért döntöttél úgy, hogy ezen az úton indulsz el?

Beleuntam, hogy a kiadók, akiket felkeresek egy-egy játékötletemmel, meg sem nézik a videó anyagot, amit elküldtem nekik, illetve válaszra sem méltatnak (tisztelet a kivételnek). Persze értem én, hogy rajtam kívül kismillióan bombázzák őket különböző minőségű ötletekkel, és nem kis feladat mindezt menedzselni, de ez rajtam nem segített…

Úgy voltam vele, hogy mivel a jövőben úgyis az volt a tervem, hogy legyen egy saját kiadóm, hát minek várjak vele, és bénázzak más kiadókkal, mikor lehet saját is, ráadásul én még egyelőre hajlandó is vagyok magammal szóba állni. Szóval megléptük.

Az első játékod, amivel a közönség találkozhat, a Karácsonyfa. A városépítés, világűr hódítás, a vikingek, zombik és Marsra szállás korában honnan jött ez a meglehetősen ritka téma? Tudatos döntés volt részedről a mainstream-től ennyire eltérő témát választani?

A játék mechanikájának ötlete független volt a témától, de miután végiggondoltam, rájöttem, hogy a kártyalapok piramisszerű lehelyezése pont olyan, mintha egy karácsonyfát díszítenék. Aztán szép lassan az eredeti mechanika kikopott a játékból, de a téma megmaradt. Ráadásul a karácsonyfa szóhoz van egyéb személyes kötődésem is (lásd a bevezetőt, a szerk.), így úgy éreztem, hogy ez egy most vagy soha pillanat, és ezzel a névvel, ezzel a játékkal kell beleugrani a mindenbe.

Rutinos Essenbe járó vagy, de idén először voltál ott kiadóként. Milyen volt most a saját játékoddal ott lenni? Mik a tapasztalataid?

Lenyűgöző élmény volt, még úgy is, hogy elkövettünk sok alapvető hibát az újoncságunknak köszönhetően. Aztán beletelt egy kis időbe, míg felfogtam és megszoktam, hogy a standunknál felgyülemlő emberek tényleg azért vannak itt mert érdekli őket a játék, hogy élvezik játszani azt és hogy hálásak azért, hogy részesei lehetnek egy kezdő kiadó első lépéseinek. Nagyon sok szeretet kaptunk, ami segített áthidalni az egyébként egész napos darát. Azóta is visszavágyunk. :)

Milyen tapasztalatokat vontál le az első játék kiadása kapcsán? Mit csinálnál másként, ha most újrakezdenéd?

Nagyon meg kell válogatni, hogy az ember kikkel dolgozik/dolgoztat. A határidők betartásával folyamatos problémáink voltak, és még úgy is majdnem lecsúsztunk az esseni elkészülésről, hogy két hónapot ráterveztem az egész folyamatra. A következő megjelenéshez már rutinosabban állunk, és időnk is több lesz, ezért gondosan utána fogunk nézni, hogy kiket bízunk meg a különböző részmunkák elvégzésével. Másként csinálni persze nem csinálnék másként semmit, mert ezeknek a bénázásoknak köszönhetően például egészen beletanultam a különböző grafikai szoftverek kezelésébe, és így ha egyszer rájövök, hogy egy irdatlan hülye ötlet volt belevágni a játékkiadásba, még mindig elmehetek grafikusnak, fordítónak vagy tördelőnek. :)

Mi a következő lépés a kiadó életében, és a mik a terveid mint szerző?

A Karácsonyfa szerencsére a kezdőségünkhöz képest egész jó visszhangot kapott, így most a külföldi terjesztés megszervezése áll előttünk a következő „szezonra”. De ez akármennyire is fontos dolog, sokkal kevésbé izgat, mint az hogy jövőre új játékkal jelenhessünk meg. Szerencsére az elmúlt 5-6 évben már jócskán előre dolgoztam, így van pár játékterv, ami van annyira előrehaladott állapotban, hogy jövőre lehessen belőle kész játék. Ezért reményeim szerint most következik az év legkellemesebb időszaka, és pihenésképpen mártózom egy nagyot a gondolataimban. Alig várom.

Köszönjük az interjút! Rengeteg további sikeres megjelenést kívánunk nektek!

Fotók: Clevergreen Board Games

comments powered by Disqus