Mythotopia

Jónéhány kínos vallomással kell kezdenem: elöször is, csupán mérsékelt tapasztalataim vannak Martin Wallace játékaival. Igen termékeny tervezőről van szó, aki évente két-három játékkal is bejelentkezik. Sajnos az életműből eddig csak A Study in Emeraldot és az Onward to Venust volt szerencsém kipróbálni, és mindkettőt csak egyszer. A korlátozott mintavételezés alapján előbbi kevésbe tetszett, míg utóbbi kimondottan, de egy dolog mindkét tapasztalatban közös volt: ez a figura kimondottan egyedi játékokat készít, mely lehet hogy bejön, lehet hogy nem, de a koncepciók és a mechanikák mindig érdekesek.

A második vallomás, hogy sosem játszottam a Dominionnal. Elég sokszor tolódik ugyan ilyen vagy olyan módon az arcomba, de valahogy mindig elkerült, később pedig miután láttam élőben, már inkább én kerültem el "őt": ekkorra már sok játékkal játszottam, a pakliépítősdi valahogy sosem volt erős oldalam és a Dominion maga egy picit egyszerűnek tűnt már ránézésre. Ez azért fontos, mivel a Mythotopia saját bevallása alapján is jelentőset merített a nagy elődből: elsőként a kétszemélyes Few Acres of Snow készült el 2011-ben, ami kiváló sajtóvisszhangot kapott, majd ezt követte a négyszemélyessé bővített verzió, a Mythotopia.

Eredetileg nem terveztem megvenni ezt Essenben, de valahogy elkapott ott a gépszíj, egyszerre eszembe jutott a sok pozitív kritika az elődjéről, sokat számított, hogy ehhez már akár négy fő is leülhet és az ár is eléggé barátságosnak volt mondható 35 euróért, így aztán némileg váratlanul a csomagtartóban landolt ez is. Ezután megbújt egy darabig az újdonságok tömkelegében, majd december közepén sikerült is kipróbálni.

...egy absztrakt wargame...

Ha egy szóban akarnám jellemezni, akkor ez egy wargame. Kettőben? Euro wargame. Ennél bővebben pedig a rettenetesen hangzó pakliépítős absztrakt wargame. Ebből is ered számomra a furcsasága: hozzászoktam, hogy a háborús játékokban mindenféle csini minik jönnek-mennek a térképen. Ehhez képest a standard kiadásban csak karton tokenek vannak: még egy árva fa komponsens sincs a dobozban (a deluxe kiadás már fa egységekkel és épületekkel érkezik).

A tematika elég vékony, méghozzá olyannyira, hogy szabad szemmel szinte nem is látható: adott egy világ, melyet feldúlt egy nagy háború, majd mi - a játékosok - megörököltük valakiktől, és ránk hárul az újjáépítés feladata. Természetesen mi más lenne a legüdvözítőbb módja az újjáépítésinek, mint egy (vagy akár több) újabb háború...

Térkép

A játék kezdetén mindenki azonos számú saját provinciával kezd, ám ezeket véletlenszerűen húzzák ki, és ezért eléggé szétszórva helyezkednek el a térképen. A fennmaradó tizenegynéhány zóna semleges területként kezd, ezeket változatosabbá tehetik bizonyos térképelemek - például sárkányok és rúnakövek. A játékos kezdőpakliját a kihúzott provinciák lapjai, illetve néhány mindenki számára azonos kezdőlap alkotja. Jópár akciót - építkezés, toborzás, háború indítása - ezen lapok kijátszásával lehet elindítani, de természetesen kivételek is vannak: új (fejlesztés)lap vásárlása, kézben lévő lapok tartalékba helyezése, passzolás, stb.

Most következzen az évtized meglepetése: a játékot az nyeri....dobpergés....hatásszünet...a kezem hozzért a mappához, a szavazás lezárult: akinek a legtöbb VP-je van. A VP szerzési lehetőségek azonban már elég változatosak: minden parti elején véletlenszerűen kell négy darab győzelmi kártyát húzni a három adott fix mellé, melyekre aztán felkerülnek a VP jelölők: ezeket lehet különböző módokon begyűjteni, amíg a készlet tart.

VP lapok

A rendelkezésre álló akciók száma ugyan nagy (tizenöt), a döntések szerencsére nem emiatt nehezek: a kézben tartható lapok száma maximum öt és ahhoz, hogy egy provinciában építkezhess vagy esetleg hadjáratot indíthass, előfordul, hogy három-négy lapra is szükség lehet. Annak elérése tehát, hogy a szükséges három-négy lap egyidőben legyen a kezedben, átgondolt tervezést igényel. Mindenki két akciót hajthat végre a köre során, melyek jórészt a hadsereg menedzselésére, a pakli bővítésére illetve vékonyítására szolgálnak, építkezésre, mozgásra vagy éppen támadásra szolgálnak.

A pakli bővítése elsősorban hódítással, illetve fejlesztés lapok vásárlásával történik. Ez utóbbiak többé-kevésbe meghatározzák majd a hosszútávú stratégiánkat, így érdemes gyorsan és jól választani a kínálatból.

Fejlesztések

Két nagyon érdekes mechanikát emelnék ki, melyek jelentős taktikai mélységet adnak a játéknak. Az egyik maga a hadjárat: szándékosan nem csatának nevezem, mivel a hossza előre nem meghatározott. Mindig csak és kizárólag valamelyik résztvevő játékos körének az elején lehet első akcióként befejezni egy hadjáratot. Ez azért jó, mert ha valakit megtámadnak, akkor van lehetőségre reagálni és csapatokat vezényelni az adott provinciába, viszont ha így tesz, ő már semmiképpen nem fejezheti be ebben a körben a háborút: jó eséllyel alakulhatnak ki - pozitív értelemben szereplő - állóháborúk.

Asztal

A másik említésre méltó játékelem a tartalék fogalma: Minden játékos egy akcióért cserébe bizonyos számú lapot tartalékba helyezhet, ahonnan később aztán kijátszhatja őket, ez tehát egyfajta meghosszabítása a kéznek. Az itt tartható lapok száma növekedhet, attól függően hány várost épít a játékos. Jól lehet tehát taktikázni, hogy mit tart itt a játékos, azonban ezek a lapok mindenki számára jól láthatóak, így az ellenfelek is következtethetnek a tárolt lapokból az ellenfél terveire.

A játék tehát vitathatatlan érdemekkel rendelkezik, de ez csupán az érem egyik oldala. A fentiek fel- és elismerése mellett is maradt bennem hiányérzet: a legfőbb ellenérzésem, hogy a játék mindent egybevetve rendkívül száraz. Igazából itt-ott már az absztrakthoz közelít a játékmenet: vannak sárkányjelölők, amik megnehezítik egy semleges területet elfoglalását, de lényegében ez és az értük járó VP az egyetlen szerepük. A provinciák teljességgel karakter nélküliek, bár elhelyezkedésüknek természetesen van stratégiai jelentősége. A laphúzáson kívül a véletlennek gyakorlatilag nincsen szerepe és ennek következtében elég hamar beüt a sokismeretes matematikai egyenletmegoldás szindróma. Nekem valahogy azzal is nehéz volt azonosulni, hogy a provinciáink szanaszét vannak a birdalomban: lehet, hogy túl maradi vagyok, de nekem ez valahogy nem klappol tematikailag. Természetesen értem, hogy milyen célt szolgál ez, de mégsem tetszett...

Van jópár apróbb panaszom is, a szabálykönyvben akad néhány csúnya nyomdahiba, a példányomból hiányzott az angol nyelvű segédlet, a standard editionben pedig a komponensek a legjobb esetben is csak középszerűnek nevezhetőek. Emellett a táblán csak hatvannyolcig van számozva a győzelmi sáv (mondjuk azért ez elég magas szám), a szabálykönyv pedig nemes egyszerűséggel azt tanácsolja, hogy ha túllépitek ezt az értéket, akkor "valahogy oldjátok meg"...

Ahogy formálodik a blog úgy alakulnak a szokások is: legújabb kísérletként szeretném meghonosítani, hogy azok is írják le a meglátásaikat pár mondatban, akikkel együtt játszottam és így több különböző véleményre támaszkodhat a köz. Az értékelés után következzenek tehát a különvélemények.

Kategória: Stratégiai játék

Játékosszám: 2-4

Korosztály: 12+

Nyelvfüggőség: Van, leginkább a fejlesztés típusú kártyákon. Minimális magyarítással (vagy jó memóriával) jól játszható angoltudás nélkül is.

Rövid értékelés: A fentiek alapján remélhetőleg mindenki számára világossá vált, hogy neki való-e ez a játék. Egész biztos vagyok benne, hogy sokan nagyon fogják szeretni, mivel a motorháztető alatti motor szépen duruzsol, nagyon szépen össze van rakva a mechanika. Sajnos én olyan sekélyes alak vagyok, akinek számít a karosszéria is és olyan verdát keresek, ami megadja nekem azt a kicsi megfoghatatlan pluszt is. Ez a játék számomra minden erénye ellenére sem ilyen, a játékmenet túlontúl színtelen-szagtalan, erősebb hangulattal sokkal jobban kedvelném. Ennek ellenére mégis tudom ajánlani, ha valaki az erős taktikai lehetőségeket és egyedi játékelemeket előbbrevalónak tartják mint a hangulatos tematikát.

Ítélet: 6/10.


Gergő különvéleménye: A fenti "absztrakt wargame" meghatározással kb. egyetértek. Gyorsan hozzá is tenném, hogy sem wargamer nem vagyok, se az absztrakt játékokat nem szeretem. Ennek fényében a helyén kezelendő tőlem ez a kategorizálás.

A játék barna. Ejtsd: ronda. Szvsz, meg ízlesek, meg minden, de ronda. Amikor meglátom, mindig a Metal Gear Solid valamelyik része kapcsán elhangzó "brown is the new black" fricska jut eszembe. Ez így önmagában is lelombozó lenne már számomra, de pláne az, ha belegondolok a potenciálba, hogy csak néhány plusz szín milyen jól megtámogathatná a játékmenetet. (Például a provinciákon 'termelt' nyersanyagok szerint színezett térkép és a hozzájuk tartozo kártyák nagyban segítenék, hogy lássa az ember, hogy ha kaját termelő területre lenne szüksége, akkor merre nézelődjön. Sokkal intuitívabb lenne az egész. A hangulatról nem is beszélve.) Azzal is bőven egyetérték, hogy a játék sok helyen száraz és gyakran éreztem közben, hogy a mechanika fontosabb volt, mint a tematika. Márpedig nekem fontos, hogy ez a kettő mindig szimbiózisban legyen egymással. Talán a legfontosabb egy játékban.

Tehát, van egy absztrakt, száraz, barna ~wargame. Ha valaki megmagyarázza nekem, hogy ez mindezekkel együtt mégis miért tetszett nekem... Senki? OK, megpróbálom én. Ez a játék úgy mozgatja meg az agyamat, mint ahogy egy árkád platformer számítógépes játék a reflexeimet. Tudom, hogy mi a végcél és tudom, hogy sok kis, jól kimért ugrással tudok eljutni oda. Minden egyes ugrásnál lehet/kell improvizálni, hogy hogyan és hova ugrok, de azért nem árt fejben tartani, hogy az egyik ugrást néha érdemes egy kicsit elrontani, hogy a kettővel később érkező akadályt nagyobb eséllyel tudjam venni. És ez valamiért ebben a játékban most elég nekem. Olyan, mint egy nagyon finom, de kicsit már kiszáradt süti: irtó jó lenne hozzá egy bögre kakaó, de azért így is vígan elmajszolom.


Dani különvéleménye: A doboz kicsit uncsira sikeredett, a komponensek jó minőségűek, de nem kiemelkedőek, viszont a tábla nekem kifejezetten tetszett. Az egész kicsit szomorkás, késő őszi hangulatot áraszt. Némi Study in Emeraldos rutinnal álltunk neki a szabálynak és a játéknak. Sajnos a szabálykönyvben maradtak hibák, így még a fenti tapasztalattal is nehéz volt értelmezni bizonyos dolgokat. Figyelembe véve, hogy a játék mechanikája elég egyedi, az átlagosnál nehezebb betanulásra kell számítani.

A játék területfoglalós, harcolós pakliépítés, ennek minden áldásával és átkával. A pakliépítős rész nagyon tetszett, mivel minden játékot egyedivé tesz. A pluszban megvásárolható kártyák mind nagyon erősnek tűnnek, elsőre csak tátottuk a szánkat, hogy még mindig tud valami még durvább jönni. Az újrajátszhatóságot növeli még a célkártyák sorsolása is, amik amúgy szintén nagyon ötletes mechanizmusokat hoznak a játékba. A harcolós-területfoglalás résszel már nem voltam ennyire elégedett. Ez a mechanizmus bennem eleve ambivalens érzéseket kelt, mivel általában hosszú, de ahhoz képest végtelenül konfrontatív játékok sajátja. Logikusan, ha valaki sok-sok órát ül egy játék mellett, akkor még jobban fáj, ha a Béla megtámadja és lenullázza a játékát. Itt viszont nem annyira egyértelmű a helyzet. Nincs kikényszerítve a harc, mert rengeteg a semleges terület, ezért ráérünk a végén harcolni. Ez egyfelől elveszi a dolog élét, másfelől súlyosbítja is a helyzetet, hiszen még jobban fáj, ha valakit annak ellenére kezdenek el támadni, hogy a fél tábla még üres.

Mechanizmusok terén ki kell emelni a játék befejezését: már a Study in Emeraldban is megtapasztaltuk, hogy a szerző szereti a csavaros befejezéseket. Ott viszont valahogy nem sült el túl jól a dolog, mert könnyen be tudott ragadni a játék. Itt talán nem annyira súlyos a helyzet, de itt is jelen van a probléma. Könnyen lehet, hogy az a pont, amikor már akár vége is lehetne a játéknak, valójában még csak időben a felét jelenti. Szóval nehezen tervezhető az időtartam, és ez kellemetlen lehet bizonyos helyzetekben.

Imádom az egyedi játékokat és ez minden kétséget kizáróan az, nem nagyon találni más szerzőtől ilyesmit. Jól össze vannak pakolva a mechanizmusok, élvezetes fejleszteni a paklidat és a birodalmadat egyszerre. Ha nem zavar a magas szintű konfrontáció, és nehezen tervezhető időtartam, akkor mindenképp megér egy próbát.


Balázs (fa1latka) különvéleménye: A játékot eddig háromszor sikerült kipróbálni 2, 3 és 4 játékossal és mindegyik party másképp zajlott. Volt olyan, ahol vérre menően támadtuk egymást, és volt olyan, ahol mindenki inkább építkezéssel és a szabad területek elfoglalásával foglalkozott, és mindkét út élvezetes volt.

A játék egy absztrakt, táblás, pakliépítős euro stratégia, ahol a győzelmi célok és a kezdő felállás is változik minden alkalommal. A játék elején nagyon kell figyelni a hozzád illő improvement lapok megszerzésére, mert mindegyikből egy van és nem töltjük fel az elvett lapok helyét. Az, hogy ki milyen lapra veti rá magát nagyban függ az aktuális győzelmi céloktól és a személyes stratégiától. Érdekes mechanizmus a kezedből lerakott lapok későbbi felhasználása, mert volt olyan kör, hogy ilyen lapon múlt egy-egy háború kimenetele. Érzésre egyébként olyan játszani, mintha kevernéd a TTR-t a Dominion-nal, nincs az a nagy nyomás, hogy egy körben minden akciót szeretnél egyszerre és nem tudod, hogy melyiket válaszd, hanem inkább középtávon gondolkozol, veszel épületet itt, veszel sereg tokeneket ott, és amikor a lapok is jók, és a tábla is úgy áll, akkor megléped, amit terveztél. Nem annyira elegáns, mint a két említett játék, van jópár kivétel a játékban, amit fejben kell tartani (ennyi az ára, de ha x akkor nem; ezt az akciót, csak elsőnek használhatod; a szabad akció nem számít, bármikor lehet kijátszani, kivéve háború és játék vége előtt…stb.).

A szabálykönyv nagyon Wallace-os, 18 oldalban mesél el indent, tényleg nem hagy ki semmit és nagyon olvasmányos, de gamer-eknek kicsit túl sok. Kinézetre nem csúnya, de nekem túl egysíkú volt, amit a LE kiadás faépületei nagyon feldobnak, és úgy már egész pofás. De az azért szégyen, hogy az idei Wallace játékoknál az LE kiadás faelemei nincsenek benne a szabálykönyvben és úgy kell kisakkozni, hogy melyik mire való… :) Összeségében mi szeretjük és megtartjuk egyelőre, mert látunk benne lehetőséget.

comments powered by Disqus