New Angeles – avagy „az FFG ismét megcsinálta…”

alt Eljött az én első 2017-es cikkem ideje is, amely - sajnos az utóbbi időben tapasztalható alacsony aktivitásomnak hála - egyben az első olyan önálló cikkem, ami a saját nevem alatt kerül fel a blogunkra. A dolognak több apropója is van. Az egyik, hogy reméljük, hogy ismét van kedvem írni és ez folytatódik a jövőben is. A másik pedig, hogy elkezdtem a 2016-os évet összefoglaló cikkemet, és úgy gondoltam milyen hülyén jönne ki, ha egy régen publikált blogoló egyből egy toplista / bestof jellegű írással nyitna. Sokan lehet azt se tudják ki vagyok, hisz oly rég távoztam a társasjátékos online közéletből (már ha lehet ilyen fancy-n fogalmazni). Jelentem itt vagyok, igyekszem írni, és a fenti mondattal el is spoilereztem, hogy készül a szokásos TLDR éves beszámolóm, amelyet természetesen szintén a blogon olvashattok majd.
alt (Akit megbontránkoztat a mémben található indokolatlannak tűnő káromkodás az kattintson ide egy kis referenciáért.)

Na de térjünk vissza mai írásunk tárgyára. Nem véletlen, hogy ezt a játékot választottam 2017 első cikkének, mivel részemről óriási várakozások előzték meg. Már amikor bejelentette az Fantasy Flight Games a témát és a koncepciót, akkor tudtam, hogy nekem ez a társas kelleni fog. Ezt a megérzést a játékról szóló hivatalos cikkek tovább erősítették, így nem aggódtam, hogy rossz lesz. Igaz nem is volt miért, hisz ez a kiadó ritkán nyúl mellé. Azt tudni kell még a New Angeles-ről, hogy az FFG saját maga által kreált cyberpunk témájú úgynevezett Android univerzumában játszódik (mint a Descent Terrinothban) és elég fantáziadús lore-t kapott a készítők részéről. Elsőnek a kevésbé sikeres Android című társas jelent meg ebben a környezetben, majd később a nagyon is népszerű Netrunner LCG. Közben regényeket, novellás köteteket és artbookokat is publikáltak így minden adott most már, hogy a játékosok beleéljék magukat az új világba, ami azért nem olyan egyszerű egy már mindenki által ismert SW, LotR, AGoT, Warhammer és hasonló univerzumokkal szemben. Nekem nagyon is tetszik az Android világának cyberpunk és noir stílusa, mert természetesen a Blade Runner filmet juttatja eszembe, de az újabbak közül pl. James S. A. Corey – Expanse könyvsorozatának a környezetét is beleéreztem néha. Azon kevesek közé tartozom, akik nem utálják az első Android nevű társasjátékot és többször is végigjátszottam így van egy kis alapom az említett világ történetét tekintve és sok ismerős arc bukkant fel a New Angelesben. Mivel a Netrunnerhez is rengeteg egyedi art készült, így az azt játszóknak is déjá vu-ja lesz játék közben azt garantálom. Én azóta annyira rákattantam a témára, hogy már vettem pár FFG-s Android könyvet is.

Na de milyen is ez a világ? Cyberpunk az oké, de azonkívül?

Az Android univerzum elsősorban a klasszikus földi túlnépesedés, a pénz a legfelsőbb hatalom és a technika fejlődése visszafelé sül el témákat próbálja meglovagolni nagyon egyedi megközelítésből. Elsőre azt gondolnánk, hogy New Angelest is azért hívják így, mert a jövőben a nyugati parti városok teljesen összenőttek és Los Angeles is mindent bekebelezett a környéken, de nem. New Angeles még csak nem is Észak-Amerikában található, hanem délen, mert az amerikai kormány felvásárolta fél Ecuadort. A város a Guayaquilt-től, a déli kikötővárostól terjed északra a part mentén egészen a Cayambe hegyig, amelyre a Beanstalk nevű űrbe nyúló liftet építették, hogy az emberek könnyebben elhagyhassák az atmoszférát egy Hold vagy Mars utazás alkalmával. Mindez egyébként gyönyörűen megjelenik a játék tábláján is.
alt Egész New Angeles a vállalatok, ún. Corporation-ök (továbbiakban: Corp) kezében van és ők döntenek városigazgatásról, magyarán a kezükben van minden és mindenki a városban. Az emberek elégedetlenek, mert a helyükre olcsóbb munkaerőként ún. Androidokat alkalmaznak így gyakoriak a tüntetések, lázongások és, ahogy lenni szokott a közbiztonság és a közegészség sincs a topon. Szerintem mindenkinek ismerős ez a jövőkép, amelyet sok platformon feldolgoztak már így jobban nem is megyek bele. A New Angeles társasjátékban az előbb említett Corp-ok szerepébe bújhatunk és kezünkbe vehetjük a város irányítását.

Az alapkoncepció

A játék 4-6 fővel játszható, amit azért tartok fontosnak kiemelni, mert a mai társasjátékos világban a készítők próbálnak mindenkinek megfelelni. Egy kooperatív játékot eleve már szóló móddal is terveznek és minden játékot minél több létszámra próbálnak optimalizálni. Ezzel szemben a New Angeles egy viszonylag magas minimum létszámot igényel, vagyis nem az a tipikus „kipróbálom otthon az asszonnyal” mielőtt a haverokkal játszunk elsőre játék. A részemről ajánlott létszámról annyit, hogy így első ránézésre mind 4-5-6 fővel működhet a parti, de a stílusából kifolyólag minél többen vagyunk annál jobb. Mi egyébként 5-en próbáltuk és 4-en így látatlanban is kicsit kevésnek érzem a létszámot a teljeskörű játékos aszimmetria, interakció és licitálás/szavazás élményhez.

A létszámon kívül még azt érdemes tudni, hogy egy igazi semi-coop játékról van szó annak minden szépségével, így szeretném gyorsan elkeseríteni a csak coop élményre áhítozókat, hogy azt nem itt fogják megtalálni. Ezt egyébként fontosnak tartotta az FFG is kihangsúlyozni, egy külön cikkben felhívták erre a figyelmet, hogy a New Angeles csak névben semi-coop, inkább egy összedolgozós versenyjáték ahol mindenki csak a saját gesztenyéjét szeretné kikaparni és még akár áruló is lehet köztünk. Micsoda? Áruló?! Igen jól olvastátok, végre ismét kaptunk egy komolyabb, nem partygame szintű árulós játékot így bár sok embert elvesztettem a korábbi sorok olvasásakor remélem ugyanannyinak felcsillant a szeme most.

Ez a stílus elég nagy népszerűségnek örvend, de sajnos ritkán sikerül nagyot alkotni benne. Természetesen a Battlestar Galactica az etalon a téren, amelyről Gyurival írtunk is egy csomót tavaly, aztán jön sorban a többi. Én még kiemelném a Shadows over Camelot-ot, amely szépen hozza ezt az élményt viszonylag rövid időn belül, illetve sokan szeretik még a Dead of Wintert is, de abban szerintem pont az áruló mechanizmust sikerült iszonyatosan elcseszni. Kicsit ilyen Dead of Winter bevillanásom volt, amikor a New Angeles szabályában azt olvastam, hogy különféle célokat húzunk és LEHET lesz áruló, de aztán közben rájöttem, hogy semmi okom nem volt az aggodalomra, hisz az említett játék legnagyobb hibájába nem estek bele. Itt, ha van áruló csak fokozatosan rombolhat, mint a BSG-ben és ha lebukik, akkor eléggé elvágták a dolgát, mint a Shadows over Camelot-ban. Ugyanakkor neki is dolgoznia kell a többi Corp-hoz hasonlóan, hisz attól, hogy áruló számára is vannak minimum elvárások a végső pontszámot illetően.

Nagyon érdekes a mechanizmus, ha még azt is belevesszük, hogy a fent említett játékokban az árulót leszámítva a játékosok teljesen coop összedolgoznak, de itt még arról sincs szó. Elég nagy káosznak hangzik mi? Szerintem kiválóan működik, de tény, hogy nem sértődősekkel kell ezt sem játszani. Utolsó hasonlításként még az Archipelago-t említeném, amelyet ugyan még nem játszottam, de elvileg az is egy ilyen pontversenyes, "össze is dolgozunk meg nem is" eurogame. Erre mondta Fisha Dani barátom, hogy az sem való mindenkinek, ha van olyan játékos, aki inkább hagyja, hogy felakasszanak mindenkit a rabszolgák, minthogy második leggazdagabb földesúr legyen.

Ezt érdemes a New Angeles játszásakor is figyelembe venni, hisz a szabály kiemeli, hogy többen is nyerhetnek, de egy vesztes tuti lesz. Szerencsére a valóságban ez nem ilyen drasztikus, hanem fogalmazzunk inkább úgy, hogy páran nyernek és páran nem.
alt

A játékmenet

Amennyire bonyolultnak hangzik a New Angeles alapkoncepciója a játékmenet annyival egyszerűbb. Mint említettem van egy város, amelyet a játékosok irányítanak. A várost folyamatosan a coop játékokra jellemző krízisek érik és a játékosok ezeket próbálják meg kezelni, de úgy hogy közben a lehető legtöbb tőkét gyűjtsék saját maguk számára. A krizisek többfélék is lehetnek, de összességében elmondható, hogy időről időre csupa rossz dolog bukkan fel a táblán, amelyet nekünk a város tejhatalmú urainak kezelni kell. A városhoz tartozik egy fenyegetettség számláló is, amelyen növekszik a "threat", ha a városban 1-1 krízist nem megfelelően, vagy időben kezelünk. Ha a fenyegetettség eléri a 25-öt akkor egyből vége a játéknak és az áruló játékos nyer ha elért közben 25 tőkét. Jobb esetben a játékosok képesek fenntartani New Angeles status quo-ját és végigmegy a játék. Ilyenkor az áruló játékos, aki tulajdonképpen egy állami beavatkozás mellett kollaboráló Corp, mindenképp veszít, mert az állam nem avatkozik be New Angelesben és a vezetés megmarad a Corp-ok kezében. A többiek közül pedig azok nyernek, akik teljesítették a játék elején húzott feladatukat, ami mindig egy bizonyos másik Corp megelőzése tőkében, ha pedig véletlenül saját magadat húztad, akkor 3 Corp-ot kell megelőznöd (vagy 2-t, ha 4-en vagytok). Egyszerűen hangzik ugye?

alt A lényeg, hogy gyűjtöd a pénzt és úgy adod elő a tevékenységeidet a többiek számára, hogy ne legyen feltűnő, ha te is jól jársz a város megmentése mellett, pont mint a valóságban. New Angeles, a vállalati mutyi városa a 21. században. Igazából még nem ültem soha multinacionális vállalat vezetői székében, de a játék annyira tematikus, hogy valahogy így tudom elképzelni azt.

Na de, hogy is néz ki mindez játék közben?

A táblán New Angeles egyes kerületeit látjuk szépen megrajzolva. Itt az Ecuador földrajzában jártas geekeknek ismerős lehet 1-2 városrész neve, pl Esmeraldas, Manta, stb, amelyek ma is létező városok csak a jövőben ugye New Angeles bekebelezte őket.
Ezekben a városrészekben az emberek sztrájkolnak ha android munkásokat használunk, felbukkan a Humans First mozgalom, a szervezett bűnözés, néha betegségek kezdenek terjedni vagy épp csak az áram megy el és megbénul a kerület. Szóval csak egy átlagos nap egy cyberpunk városban. Ezek közül egyikből se lehet két egyforma krízis egy kerületben, így ha egy további odakerülne az mozog a következőbe, amely akár láncreakcióként eljuthat a Beanstalk gyökeréig 2-vel növelve a threat-et (a Pandemic outbreak mechanizmusához hasonlóan). A betegség különösen gonosz krízis, mert az még ezen felül a fertőzött kerületben való akciózást is 2 threat-tel bünteti.

A játék körökből áll, de nem mindenki kerül sorra minden körben, mert a körök hosszát az adott kör eseménye határozza meg, ami lehet 3-5 forduló is. Mindig van egy aktív játékos, aki lejátssza a fordulóját, majd jön a következő játékos. Ha elfogytak az előre meghatározott fordulók, akkor az adott körben termelünk, új eseményt húzunk, majd jön a soron következő játékos. Két ilyen nagy kör után pedig megnézzük, hogy találkozik-e a városi kereslet azzal, amit csapatként össze tudtunk hozni, illetve megtérültek-e a befektetéseink. Egy teljes játék során mindez háromszor történik meg, vagyis 6 db nagy kör lesz változó számú fordulóval és minden második után megnézzük a keresletet. A termelést és a keresleti kört majd később részletesen bemutatom, de addig is nézzük miből áll egy játékos köre.
alt A játékos a fordulója elején frissíti az esetlegesen kimerült eszköz lapjait, majd húz 3 lapot a Corpjának megfelelően. Ez utóbbi teljesen olyan, mint a BSG-ben, vagyis mindenki csak bizonyos színű lapot húz. Minden teljesen tematikus így a klónozással és gyógyítással foglalkozó Jinteki cég főleg biotech, míg az építési beruházó Weyland Consortium construction vagy épp a Netrunnerból jól ismert NBN tévés cég főleg media lapokat húz. Mindenkinek a 3 húzott lapjából 2 a rá jellemző pakliból jön, míg 1 a cég másodlagos profiljához illeszthető. Egyedül a ruszki Hélium bányász Melange Miningnak van szabadsága, de ők viszont 3 különböző lapot húznak.
alt A laphúzás után a játékos elveszi a fordulóját jelölő lefelé fordított eszköz kártyák közül a soron következőt, amelyeket korábban az körhöz tartozó eseménykártyán jelzett szám alapján helyeztünk a tábla mellé. Ha nincs több ilyen eszközkártya két játékos köre között, akkor történik az említett termelés és új eseménykártya húzása, amely ismét meghatározza hány eszközkártyát tegyünk a tábla mellé, vagyis hány fordulóból áll a következő kör. Így most már szerintem átlátható ez a kicsit szokatlan rendszer.

A felfedett eszközkártyára mindenki licitálhat, de elég kötött szabályok között. Elsőnek az aktív játékosnak kötelezően ki kell játszania egy ajánlatot a kezében lévő korábban említett akciólapok közül (Construction, Biotech, Labor, Media, Security), hogy ő mit szeretne véghezvinni a városban amellett, hogy a városba frissen érkezett eszköz (hacker, biztonsági szakember, üzleti tanácsadó, stb.) is az ő cégéhez csatlakozik. Ez a kijátszott ajánlat az, amit korábban említettem, hogy érdemes úgy előadni a többiek felé, hogy a város érdekében teszed, amit teszel, és az csak mellékes, hogy te is jól jársz. Persze ez nem ilyen egyszerű, mert nem biztos, hogy gyakran tudsz olyan ajánlatot tenni, amivel közvetlenül anyagilag jól jársz, de azért a várost érdemes életben is tartani, szóval nyugi itt azért megcsillan szépen a játék coop része is.
alt Az ajánlatodra a többi játékos körsorrend szerint ellenajánlatot tehet, de minél később tesz, annál több lapba kerül neki így nem biztos, hogy kifizetődő felül licitálni a másikat. Azért érdemes ellenajánlatot tenni, mert így a másik körében esetleg áttolhatsz egy neked jó akciót, megkapod az eszközt is és úgyis mindjárt a te köröd jön, amikor felhúzod ismét a kezed. Miután mindenkinek volt lehetősége ellenajánlatot tenni a végén két ember marad, az aktív játékos az ajánlattal és az, aki utoljára tett ellenajánlatot, mert ő felülírta a többiekét ha előtte tettek.
alt Ez után az említett két játékost leszámítva a többiek szintén körsorrendben szavazhatnak arccal lefelé tett lapokkal, hogy melyik ajánlatot támogatják. Ahova több lap kerül, az nyer, de döntetlen esetén az aktív játékos nyer. Az arccal lefelé tett akciólapok mennek a discardba és azokat kvázi elbukjátok, viszont lehet, hogy megérte neked kedvezőbb akcióra szavazni, vagy éppen csak a titkos riválisod ellen. A játékban semmit nem lehet átadni a másiknak csak a tőkét, azt viszont bármilyen mennyiségben és bármikor. Az igaz, hogy a tőke kell a győzelemhez, de lehet megér 1-2 tőkét beáldozni azért, hogy valaki támogassa az ügyed és nyerj vele később 4-5-öt. Az egész játék egy folyamatosan egyezkedés és diplomácia, de a szó legjobb értelmében.
alt A licitálás és szavazás után a győztes játékos végrehajtja az ajánlatán szereplő akciót és elveszi az eszközkártyát, amely mostantól a cégéhez tartozik, majd használhatja bármelyik ilyen kártyáján lévő forduló végi képességét. Ezek az eszközök nagy része így a kör végén használható, de gyakran a másik fordulójában is a kártya kimerítése fejében, például van olyan, amivel eldönthetsz egy döntetlen szavazást. Az eszközöket a fordulód elején frissíted, ahogy azt már említettem.

Ezután következik a következő játékos, egészen addig, amíg van eszközlap, amire licitálhattok. Amint elfogy következik a termelési fázis, amely során az Android tokennel ellátott helyeken „betakarítjátok” az adott körzetre jellemző nyersanyagot. Ezt természetesen a sztrájkok, szervezett bűnözés, instrastruktúra hiánya vagy fejlettsége befolyásolják. Azért érdemes jól termelni, mert 2 körönként a keresleti fázisban ezeket a nyersanyagokat hasonlítjuk össze azzal, amit el kellett volna érni a város számára. Fontos, hogy az akcióink során úgy kezeljük a város kríziseit vagy éppen oda küldjünk az Android tokeneket dolgozni ahol rend van, hogy minden ilyen termelési fázisban eleget termeljünk a közös jó érdekében. A termelés után új eseménykártyát húzunk, amelyen egy szöveges esemény következtében nőhet a threat, ha épp egy bizonyos fenyegetésből X számú van a pályán. Erre szerencsére enged következtetni az eseménykártya hátoldala, szóval nem full random. Majd új fenyegetések (lázongások, szervezett bűnözés, betegségek) kerülnek fel a táblára és végül felrakunk bizonyos számú eszközkártyát, amely a következő kör fordulóinak a számát jelöli. Minden második kör után pedig a keresleti kör következik.
alt

A keresleti kör során megnézzük, hogy sikerültek a befektetéseink és, hogy elértük-e a városi szükségleteket. A táblán van egy közös nyersanyagszámláló, ahol a város energia, fogyasztás termékek, technológia, szórakozás és hitel készletét követhetjük nyomon. A játék elején a játékosok a végső céljuk mellett választhatnak 2 db titkos befektetés közül egyet, amelyet a korábban említett kereslet elszámolásakor pontozhatnak, illetve kapnak közösen egy célt, amely a keresletet jelöli. Ez azt mutatja meg tulajdonképpen, hogy 2 kör múlva melyik nyersanyagból mennyire van szüksége a városnak, különben 5-7 ponttal nő a threat és ugye 25-nél jön az állambácsi rendetrakni. A befektetés meg csupán egy titkos célod, hogy a következő elszámoláskor bizonyos játékelemből X darab legyen a pályán, hogy további tőkéhez juss. Vagyis nem elég, hogy a közös cél érdekében dolgozik mindenki, még hátsó szándékai is vannak. Megéri, hogy nőjön a threat 5 pontot, ha most szerezhetek 8 tőkét, míg amúgy csak 4-et kapnék a befektetésemért, ha leverem a sztrájkot a gettóban? Komoly CEO szintű döntések ezek, és itt látszik kinek mi a fontosabb, a nyereség vagy a közös jó.
alt Természetesen minden kereslet elszámolása után új közös városi keresleti célokat és új egyéni titkos befektetéseket húzunk, vagyis utóbbit ismét kettőből választjuk. A város helyzete nem változik, de a nyersanyagok nullázódnak. A keresleti kör után a játék visszatér a rendes kerékvágásba, a következő játékos húz lapokat, majd ismét licitálunk a következő eszközkártyára. A harmadik keresleti kör végén a játék véget ér és mindenki felfedi a végső célt jelölő rivális kártyáját és kiderül sikerült-e megelőznie az adott ellenfelét. Akinek sikerült az nyer, a többiek és az áruló, szövetségiekkel kollaboráló cég pedig veszít.

Mitől különleges?

A New Angeles egy eléggé szokatlan játék, amilyennel ritkán találkozunk az új megjelenések között. A korábban említett hasonlatok mellett, most, hogy már elmagyaráztam a játékmenetet a Cosmic Encountert is idevenném, mert az egyezkedős, meggyőzős része nagyon hasonlít arra, csak ebben nekem pl nagyon bejött, míg a CE-ben egyáltalán nem. Ott teljesen egyértelmű, hogy bár a kártyák vezérlik kit támadhattok, ha van rá lehetőség az összefogás mindig az aktuális győzelemhez közel álló személy ellen szerveződik. A New Angelesben ilyesmi nincsen, hisz a titkos szerepek miatt azt se tudjuk, hogy ki kinek a farkasa így azt sem, hogy egyes lépésekkel kiket segíthetek még magamon kívül. Ez a koncepció így elmondva baromi randomnak hangzik, de élesben nagyon szépen lehet követni a magadban felépített tervet, amelyet mindig ahhoz igazítasz, ahogy a többiek reagálnak.

A diplomácia mellett a licitálás és a szavazás elég erős része a játéknak. Ezek olyan mechanikák, amelyekre az emberek nagy része kapásból rávágja, hogy utálja. Még az eurogamerektől is gyakran hallom ezt, pedig ott sok játék használ ilyen mechanikákat. Az az igazság, hogy szerintem a licitálásnak van egy ilyen negatív visszhangja, ami így rajta maradt, mert sokaknak biztos volt 1-2 rossz élménye licitálással amikor sokat bukott vagy nem érzett rá az ízére. A szavazás meg nagyon kevés játékban jelenik meg. Az az igazság, hogy én se tartom magam általánosságban sem a licitálás, sem a szavazás kedvelőjének, tehát ha valaki megkérdezné a fenti fújoló tömegbe tartoznék. Ugyanakkor ha belegondolok egy csomó játékban szeretem a licitálást, mint a Game of Thrones BG, vagy épp a Spartacus, sőt egyik kedvenc játékom a Star Wars LCG alapja is egy vak licitálás. Na jó egy nap biztos beismerem magamnak, hogy valójában szeretem a licitet és az estét már egy aukciós házban töltöm.
Azért mentem így bele a témába, mert sokan akik a New Angelesről hallanak egyből visszakoznak a licit és a szavazás hallatán. Az az igazság, hogy a BGG szavazást ír mechanikának, de a licitálás érzése ugyanúgy megjelenik. Elsőként mindig a felbukkanó eszközökre licitáltok, hogy egyáltalán kit érdekel, majd utána szavaztok arról, hogy ki kapja meg és mellé saját akciója is végbemenjen. Ugyanakkor a szavazás is úgy megy mint egy licit és körben a másik oldal fölé tudtok menni. Ez az egész mechanizmus bár fontos része a játéknak és minden körben van, azért koránt sem olyan érzés a New Angelesben licitálni, mint mikor nyersanyagokat teszel fel 1-2 fontos lépésre. Először is itt magadra nem is tehetsz semmit hanem másokat kell meggyőznöd, hogy szavazzanak rád. Ez szerintem egy olyan megközelítés, amely teljesen más szemszögbe helyezi a licit fogalmát és eleve leveszi a súlyt róla. Ez a része a játéknak mindenképpen egyedi és nagyon izgalmas így nem javaslom, hogy bárki is a licit vagy a szavazás szó miatt idegenkedjen tőle.

A játék harmadik nagy különlegessége az ún. variable player power, ami ugyan nem túl ritka dolog, de mégis ritkán olyan sikeres mint, mondjuk a Chaos in the Old Worldben. A New Angelesben is a Corp-ok bár alig különböznek, annak köszönhetően, hogy másra kapnak tőkét és más lapokat húznak nagyon is máshogy nyúlnak bele a játékba, de szerencsére nem annyira, hogy predesztinálja mindig mit kell tenniük. A fent említett dolgok mellett még kap minden Corp egy saját különleges akciókártyát ami szinte játékonként egyszer lőhető el, de szerencsére ha bukod a licitet akkor mivel nem használtad visszakapod. Ezek az elemek pont annyi asszimetriát adnak a játékhoz, hogy mindenki kicsit különlegesnek érzi magát az asztalnál, de azért rengeteg döntési helyzetet kap és nem szűkülnek be a lehetőségei.
alt Amit még kiemelnék a játékkal kapcsolatban azok a körök és fordulók. Bár nagyon egyszerű elsőre kicsit szokatlan, hogy van amikor úgy termelünk, hogy 2-3 játékos még nem is volt abban a körben, ugyanakkor ők majd lesznek a következő körben amikor mi nem. Ez sokakból előhozhatja a kritikát, hogy "de hát még nem is voltam, milyen játék ez"?! De emiatt nem aggódnék, mert a különleges körrendszerhez egy egyedi akciórendszer is kapcsolódik, amikor ugye a másik körében érvényesíthetjük az akciónkat. Tehát lehet, hogy hiába van soron valaki ha bukja az akcióját, de az is lehet, hogy közben pedig belobbizik két másik játékos körében 1-1 akciót. Nagyon dinamikusan kezeli a játék a köröket és, hogy épp ki mikor mit csinál, így nagyon oda kell figyelni ha érvényesítenénk az akaratunkat.

Ezek a felsorolt mechanikák számomra eléggé egyedi játékká teszik a New Angelest. Ha mellévesszük a játék alapkoncepcióját is, hogy olyan árulós semi-coop játék ahol a nem-traitor játékosok sincsenek teljesen együtt akkor mindenki láthatja, hogy egy nem mindennapi játékot kapunk és nem egy Kickstarteres közönségvadász lehúzott sokadik bőrről van szó. Az biztos, hogy emiatt nem is való mindenkinek, hisz néhány eleme megosztó lehet.
alt

Kiknek ajánlom

Az eddigiek alapján szerintem egyértelmű, hogy a New Angeles nem való azoknak, akik a coop rész miatt találtak rá, továbbá a kompetitív játékosok közül sem ajánlom az erősen sértődőseknek sem, hisz attól, hogy nagyon kiegyensúlyozott csapatmunka van a játékban, amikor már látja mindenki a végét nem egyszer hátba szúrással zárulhat a parti. Nem ajánlom továbbá azoknak sem, akik úgy játszanak, hogy ha ők nem nyerhetnek, akkor dögöljön már meg a szomszéd tehene is, mert ez a hozzáállás nem igazán passzol a játék szellemiségéhez, bár melyikéhez passzol egyáltalán?

Viszont bátran ajánlom azoknak, akik szeretnének több fővel (5-6) is nem partijáték szinten játszani, szeretik az interakciót és a pörgős, kvázi nulla holtidővel operáló játékokat. Hihetetlen, de 6 fővel se alszol be mire sorra kerülsz és szerintem gyakorlott játékosok 2-3 órán belül lezavarhatják az egészet. Természetesen ajánlom azoknak, akik szeretik a titkos célokat és az árulós játékokat.

Aki a cyberpunk témát kedveli, az se menjen el a játék mellett, mert az az igazság, hogy egy nagyon tematikus játékról van szó. Sok esetben tényleg olyan érzés volt játszani mintha tényleg ilyen vezetők lennénk és egy asztal körül tárgyalnánk meg a város és több millió ember sorsát.

Végezetül pedig a licittől és a szavazástól idegenkedőknek is ajánlom a játékot, hogy tegyenek vele egy próbát, mert itt tényleg nem olyan mint sok másik esetben.
alt

Összegzés

A New Angeles-el úgy érzem egy kiváló szereplővel bővült a semi-coop műfaj. Természetesen a BSG trónjára nem tör, de nem is ezt vártuk el tőle. Egy nagyon szolid jól kitalált és sok mindenben egyedi játékot kaptunk, amelyben próbára tehetjük a meggyőzőerőnket. Mindig szimpatikus, amikor egy ilyen „régi” játékokat idéző, de mégis innovatív társas jelenik meg így én is örültem, hogy bejött a megérzésem vele kapcsolatban. Végezetül pedig Ákos barátom gondolatával zárnám az értékelést, amit igaz nem erre a játékra, hanem a közel vele egy időben megjelent Doom-ra mondott: „az FFG ismét megcsinálta…”
Hm, talán írnom kéne egy Doom cikket is…

Kategória: Sci-fi, cyberpunk

Játékosszám: 4-6

Korosztály: 14+

Nyelvfüggőség: Nagyon nyelvfüggő

Értékelés: ★ ★ ★ ★ ★ alt

comments powered by Disqus