Patchwork

Beszélgetés a terapeutámmal:

Meséljen, kérem Uwe-val való kapcsolatukról! Hogyan ismerkedtek meg? Kapcsolatom Uwe Rosenberggel 2009 tavaszán kezdődött. Mivel korábban csak olyan kommersz címekkel játszottam, mint a Monopoly vagy a Rizikó Star Wars kiadása, ezért úgy hatott ránk akkor az Agricola doboza az asztalon, mint a 2001: Űrodüsszeia monolitja az előemberekre: Elindította a fejlődésünket a gémerség agyagtéglákkal kikövezett, nádfedelű útján. Persze, ha ma valaki Monopoly-s múlttal tanácsot kérne tőlem újabb játékok irányába, biztosan nem az Agricolat javasolnám neki először, de nekünk bevált anno ez a hatalmas minőségi lépés, és a mai napig ritka, hogy nemet mondjak egy középkori gazdálkodópartira. Mivel bátran állíthatom, hogy - az Arkham Horror mellett – az Agricolának is kulcsszerepe volt a társasjátékos hobbim elmélyülésében, ezért azóta is mindig figyelemmel kísértem Uwe Rosenberg újabb játékait.

Ha jól sejtem ebben a harmonikus kapcsolatban idővel problémák léptek fel. Kifejtené kérem, mi történt? Igen, sajnos a viszonyunk viharossá vált az évek alatt, és nem lett épp meseszerű a sztori íve. Emiatt szinte biztos vagyok, hogy sosem veszi meg ennek a jogait tőlem Hollywood, hogy Valentin napon tömött pénztárú mozik, tömött termeiben a Kickstarter projekteknek köszönhetően kopott ruhájú gémerek könnyezzék végig ezt a történetet. Amíg az Agricolat nagyon tisztelem, az At the Gates of Loyang a mai napig a kedvenc Rosenberg játékom, addig Le Havre már nem igazán tetszett, pont azért, amiért az Ora et Labora már kifejezetten irritált. Egyszerűen nem szeretem az olyan játékokat, ahol a játék mélységét az adja, hogy 10.000 különböző akciót kombinálhatsz össze, és ahhoz hogy megtaláld az igazán jó lépést, az asztal fölött kell röpködnöd, hogy lásd mi van a többiek előtt. A Caverna jó volt, de nem éreztem benne, hogy többet nyújtana, mint az Agricola (a kiegészítővel együtt!). Nem zárkózom el tőle, de magamtól eszembe nem jutna leülni vele játszani. Ugyan ez a „Minek?” érzésem volt a Glass Road esetében: Van egy jó kártyamechanizmus, amire Rosenberg nem tudott mást rátenni, mint ugyanazt az anyagcsereberélős, épületkombinálgatást, ami minden játékára jellemző. Már kezdtem lemondani Uweról, és már csak legyintettem, amikor a tavalyi esseni listán megjelent a Fields of Arle c. új generációs gazdálkodós. De aztán felbukkant a Patchwork, ami végül lehetővé tette, hogy ez ne csak egy sima kapcsolatterápia legyen, hanem egy játékbemutató is egyben...

Kedvencem a Loyang - fotó: flyinghair

Úgy tűnik ez visszaadta a bizalmát. Mesélne erről a Patchwörkről? A Patchwork, azaz magyarul foltvarrás, pontosan az, amit a címe is sejtett: Egy foltvarró verseny. Elnézést, hogy mondta? Nincsenek épületek? Nincsenek, ahogy jószágok sem. Azt állítja, hogy még csak egy árva tök vagy marha sem kandikál ki a dobozból? Azt, csak gombok vannak. Ezért etetni sem kell. Döbbenet! A Patchwork egy kétszemélyes lényegében absztrakt játék, amelyben a célunk hogy a rendelkezésre álló foltok optimális felvarrásával a lehető legtöbb pontot gyűjtsük. Ebből kifolyólag egy akkora dobozban is bőven elfér a játék amilyenben a kétszemélyes Agricola és a kétszemélyes Le Havre is helyet kapott. A két játékos tablója mellett ugyanis csak egy idősávtábla, 3 fajelölő, kartongombok és egy rakás Tetris elemeket idéző folt került a dobozba. Ha már szóba hoztam a tartalmat, megjegyzem, hogy a komponensek rendben vannak, a kartonok vastagsága pont jó, a foltok pedig elég tarkabarkák ahhoz, hogy a varrogatástól még oly távol álló emberek is, mint jómagam, rögtön az asztal mellé kívánkozzunk egy parti Patchworkre.

Na jó, tegyük fel, hogy tényleg érdekes ez a játék, de hogyan kell játszani? Miután mindenki megkapta a maga 9×9 négyzetből álló tablóját és véletlenszerűen körberaktuk a foltokat el kell helyeznünk a patchek közt a megfelelő helyen egy fabábut, és kezdhetünk is.

Setup - fotó: François + Daphné via BGG.com

A játékosok két akció közül választhatnak egyet a játék folyamán:

  1. Foltvásárlás: A letett fabábu előtti 3 folt elérhető a soron lévő játékos számára. A folt - és felvarrása - gombba és/vagy időbe kerül. A játékos befizeti a kiválasztott patch árát gombban, és előrelép az idősávon annyi egységet, amennyi időbe a felvarrás kerül. Ezután elhelyezi a foltot úgy a tablóján, ahogy neki tetszik, csak arra kell ügyelnie, hogy az le ne lógjon róla. A bábut pedig előremozgatja annak a foltnak a helyére, amit épp felvett...
  2. Gomb kérés: A játékos időért cserébe gombot kérhet. Ilyenkor pontosan annyit kell előre lépnie az idősávon, hogy épp eggyel megelőzze a társát, cserébe pontosan annyi darab gombot kap, ahány egységet előrehaladt.

Ha az adott játékos végrehajtotta az akcióját, mindig az a játékos következik, aki az idősávon hátrébb áll, és így haladunk, amíg mindenkinek le nem jár az ideje.

Ennyire egyszerű? Ennyire. Kifejtené, hogy ez mitől izgalmas? Egyrészt attól, hogy a foltok különböző méretűek és alakúak. Így aztán lehet gondolkodni, hogy melyiket hogyan érdemes feltenni, de még ennél is fontosabb tulajdonságuk a rájuk rajzolt gombok száma, mivel ezek "termelik" majd a gombjainkat a játék folyamán. Amikor ugyanis az idősávon valaki átlép egy gomb szimbólum felett, akkor megszámolja a saját foltjain látható gombokat, és annyi gombot kap a készletből. Ezeket aztán újabb foltok vásárlásra költhetjük a későbbiekben. Persze a sokgombos foltok vagy nagyon sok gombba vagy nagyon sok időbe kerülnek, ezért aztán ha nagyon mohók vagyunk, akkor lehet hogy jó sok gomb fityeg majd a patchworkünkön, de tutira üres marad a tablónk fele, amiért meg annyi mínusz pont jár a végelszámolásban (üres négyzetenként kettő), hogy a végén örülünk, ha a pontjaink száma pozitív előjelű lesz. Különböző foltok- fotó: Ender Wiggins via BGG.com

Másrészt nem árt szemmel tartani az ellenfelet, amikor foltot vásárolunk érdemes lehet azt is mérlegelni, hogy ezáltal milyen új foltokat kínálunk fel az ellenünk varró játékosnak. Ezt fűszerezi még a 7×7-es kis cél, illetve az idősávon megszerezhető 1×1-es foltocskák.

Értem. Ez így egész jól hangzik, de biztosan akad egy-két negatívum, amit eddig elhallgatott... Ha szőrszálhasogató akarok lenni, akkor azt mondom, előfordulhat, hogy egyes foltokat kicsit nehezebb egymásba illeszteni, a külcsínben más hiba viszont nincs. Azt még érdemes azonban megjegyezni, hogy a játék nem olyan nagyon mély, mint egyes kétszemélyes absztraktok, inkább a könnyedebb szórakoztató fajtába tartozik. Ez jelenthet hátrányt is néhány potenciális vásárlónál. És az újrajátszhatóság? Mivel a foltok körberakása mindig véletlenszerű ezért minden parti más lesz, de az igaz, hogy itt nincs 30 különböző út a győzelemhez. Ugyanakkor egy 20 perces játékban ez nem is feltétlenül elvárt. Ezektől függetlenül a játékélmény nagyon kellemes, ahol egy-két lépésst előre tudsz tervezni. Valószínűleg ennek és a téma frissességének köszönhető, hogy idén a Golden Geek szavazáson megnyerte a Legjobb Absztrakt Játéknak járó díjat. Én mindenkinek javaslom kipróbálni, és aki rám hallgat, annak nem lesz nehéz dolga találni egy példányt, hiszen a Compaya jóvoltából már magyarul is elérhető Uwe Rosenberg legújabb szerzeménye...

Kategória: Tematikus absztrakt (új kategóriát alkottam)

Játékosszám: 2

Korosztály: 8+

Nyelvfüggőség: Nem nyelvfüggő.

Az eddigi legszebb munkám - fotó: flyinghair

Diagnózis Összegezés: A Patchwork ízét saját erőforrásaink okos menedzselése, a foltok ügyes elhelyezése, az ellenfél szemmel tartása adja. Bár lényegében egy absztrakt játékkal van dolgunk, a téma és a mechanika mégis kéz a kézben jár, mert a pontok gyűjtésén kívül egy csinos Patchwork-öt is összehozunk a parti végére. A játékkal bárki remekül szórakozhat, aki el tudja fogadni, hogy ebben kivételesen nem középkori városokat, űrbázist vagy zombik elleni barikádot építünk..

Értékelés: 7/10

comments powered by Disqus