Pinata Party

Bevezető

Kicsit ciki a helyzet, mivel a Pinata Partyból a blogunk kapott egy példányt, hogy írjunk róla, aztán ez a dolog úgy is maradt és azóta is a szekrényemben pihent a doboz. Megemlítettem párszor ugyan a feleségemnek, hogy vágjunk neki, de valahogy mindig mindenki fáradt volt hozzá. Imi mondta, hogy postázzam, de ehhez meg túl önző vagyok, nehogymár továbbadjak egy játékot úgy, hogy nem próbáltam. Szóval nincs mentségem, de multicéges szófordulattal élve: ne nézzünk a múltba, megoldást keresünk, nem bűnbakot. Sovány vigasz ugyan, de most még a karácsonyi őrület előtt pótolom a mulasztásom.

Valamikor a nyáron ugyan megfogadtam, hogy az összes, a blognak felajánlott játékról igyekszem majd elfogulatlanul írni, akkor is ha ezzel a jó viszonyt kockáztatom a felajánlóval. Kis ország vagyunk tele nagy egyéniségekkel, így reális kockázat lehet, hogy nem köszönnek rám egy-egy kritika után. Ezzel együtt mégis arra jutottam, hogy PR okokból nem fogok mellébeszélni a saját blogomon. Szerencsére most nincs erre szükség, mivel a Pinata Party tetszett. És nem csak nekem, hanem a feleségemnek is. Őszintén szólva jobban tetszett, mint amire számítottam: az absztrakt játékok hagyományosan a gémer látóterem vakfoltjába esnek, így amikor meglátok egyet, a legnagyobb lelki nyugalommal tovább sétálok. Ennélfogva sok összehasonlítási alapom sincsen: szupervájtfülű absztrakt-szakik kezeljék fenntartásokkal az alább következő véleményemet.

De mit is csinálunk a partin?

Nos, az előkészületek csupán egy-két percet vesznek igénybe, fel kell hajítani a négy board-negyedet az asztalra, rájuk a "cukorkákat" és ennyi. A pontozósáv inkább csak vizuális pimp, nincs igazán szükség rá, maximum ha nem megy a fejben összeadás.

A szabályok is nagyon egyszerűek: minden partiban két darab lépéslap és egy darab pontozólap vesz részt. Természetesen a dobozban mindkettőből több van, de mindig csupán ennyi vesz részt az aktuális játszmában. Ez több szempontból is rendkívül hasznos: egyrészt, minden parti előtt körülbelül három mondat elmondani az éppen aktuális szabályokat. Másrészről, ezek a szabályok tényleg elég egyszerűek ahhoz, hogy egy kisebb gyerkőc is pillanatok alatt megértse és alkalmazza.

A játékosnak a saját körében kettőt kell lépnie, egyet-egyet a két lépéskártya szabályai szerint. A harmadik akciót nem igazán illetném ezzel az elnevezéssel, mivel itt valójában semmilyen döntést nem hoz meg a játékos, csak felveszi azokat a cukorkákat, melyeket az előző két lépéssel "helyzetbe" (=egymás mellé) hozott.

Nagyjából ennyi közös minden játszmában, ettől a ponttól a játékmenet bonyolultsága nagyban függ a választott lépéslapoktól: Az első játékra ajánlott fogócska és ugróiskola még egyszerű és könnyen átlátható játszmákat eredményez, ugyanakkor pl. a labirintus lappal egy lépésen belül háromszor mozgathatsz két irányváltással. Ez utóbbi eléggé kitágítja a lehetőségeket, izzottak az agytekervények rendesen, ahogy próbáltuk észrevenni a kombókat.

Érdekesek azok a lépéslapok, amelyekkel egymás tetejére pakolgathatunk cukorkákat. Az így felépített tornyokat aztán a megszokott módon mozgathatjuk, a toronyból pedig kombóban lehet kiszedegetni az édességeket. Érdekes ötlet, aminek köszönhetően olykor nem elég két dimenzióban gondolkodni. Emiatt aztán kicsit furcsállottam, hogy a tíz lépéslapból csak három teszi lehetővé a toronyépítést, de persze azt választjuk ki a partira, amelyiket akarjuk.

Véleményem

Kivételesen már korán elspoilereztem a véleményem, a Pinata Party nekem is tetszett és a feleségemnek is. A dobozból kivéve az egész nem tűnik túl érdekesnek, puritán board, pár színes fakocka és elég jellegtelen artwork fogad minket. Amikor azonban felpakoltad a fakockákat a boardra, akkor már magára vonzza az ember tekintetét a színkavalkád, és az ember szinte azonnal ösztönösen elkezdi keresni a kombókat, ami - lássuk be - egy absztrakt játék esetében fontosabb, mint a rajzok.

Másodlagos ugyan, de az illusztrációknak a világon semmi közük nincs a Pinatahoz, inkább valami sportszakosztályt ábrázolnak, nem bántam volna, ha a rajzok illeszkednek a tematikához.

Kicsit sajnálom, hogy nem sikerült kipróbálnom négy emberrel, mivel két fővel nagyon gyorsan lement egy parti, sokkal gyorsabban, mint a dobozon feltüntetett 30 perc. Ez persze nem baj, de mivel a "cukorkák" száma ugyanannyi minden játékban, ezért négy fő esetén kb feleannyi lépés jut egy játékosra. Kíváncsi volnék tehát, hogy a négyfős parti mennyire érződik rövidnek.

Továbbadtam a példányunkat, ezért még az is megtörténhet, hogy később Kunó vagy Imi hozzátesz a cikkhez pár hét múlva.

Kategória: Absztrakt

Játékosszám: 2-4

Korosztály: 6+

Nyelvfüggőség: Magyar kiadás:)

Összegzés: A repi-példányt nehéz szívvel adom tovább a cella- blogtársaimnak, mivel a PP tényleg olyan játék, amihez nyugodtan leültetem a nagyobbik fiamat, annak ellenére, hogy még nem sok türelme van a társasjátékokhoz. Az egyszerűbb lépéslapok kellően egyszerűek, hogy felkeltse akár a kisiskolások figyelmét is, de a bonyolultabbak már a felnőtteknek is szürkeállomány-izzasztó feladatot jelenthetnek. A Pinata Party kellemes meglepetés.

Értékelés: 7/10

comments powered by Disqus