PortalCon 6: Rattle, Battle, Grab the Loot

A PortalCon látogatás ötlete eredetileg Imitől jött: azt hiszem valahol már röviden említette, hogy ő és Ignacy jóbarátok, és az ember természetesen meghívja a barátait a rendezvényeire. :) Amiről Ignacy nem tudott, hogy Imi vitte magával az egész sleppet, így a rendezvény ajtaján már négyen toppantunk be. Namármost, én egész pontosan nulla elvárással közelítettem az egész bulihoz, úgy voltam vele, hogy autózunk egy jót, másnap játszunk ameddig a csövön kifér, este meg sörözünk, és esetleg még egy kicsit játszunk. Nem készültem a Portal termékskálájából, gondoltam nem torzítom az értékítéletemet holmi téves prekoncepciókkal.

Olyannyira fogalmam sem volt, hogy mire számíthatok, hogy nem is hallottam a Rattle, Battle, Grab the Loot nevű játékról. A kocsiban a srácok már magyaráztak valami kalózos játékról, de a dolog a telefonom nyomkodása közben nem akadt bele emlékezetem nem-is-annyira-ragadós pókhálójába. Amikor tehát a nap végefelé, az interjútól megfáradtan leültem játszani a prototípussal, lényegében semmit sem tudtam a játékmenetről.

A Rattle, Battle, Grab the Loot a már az Imperial Settlersben megismert vevőcsalogató cuki grafikát viszi tovább, ezalkalommal a Karib-tenger vizeire vitorlázva. A hasonlóságok ezzel nagyjából ki is merülnek, mivel míg az IS egy aranyos grafikával megáldott, némi játékosinterakcióval megfűszerezett euró, addig a RBGtL egy ízig-vérig családi játék rengeteg kockadobással és gonoszkodással. Amikor a sok kockát megláttam, valamiért amolyan King of Tokyo/New York típusú játékra számítottam, de nagyobbat nem is tévedhettem volna.

Minden játékos egy hajóval, pontosabban egy hajó-tervrajzzal kezdi a játékot, mely meghatározza, hogy hajói mennyit tudnak mozogni, mennyi rakományt tudnak elcígölni, és hány ágyúval tudnak lődözni. Ezt a tervrajzot a játékosok mindig maguk előtt tartják, és a játék folyamán fejlesztgetik. Ezen felül minden játékos három hajóval rendelkezik, ezeket átlátszatlan dobókockák jelképezik. Egy parti öt körből áll, egy kör során pedig két-három eseményt kell megoldani. Ezeknek az kis kalandoknak a nagyobb része tengeri csatát jelent, de vannak úgynevezett Őrült események, melyek meglepetésemre nem a nehézségre utaltak, de erről majd később.

Ijesztő, ugye?

A játékmenet java a doboztető belsejében zajlik, mely mindig az adott karib-tengeri csatateret jelképezi: a prototípusban ez ugyan egy Theseus doboz volt:), a belsejére ragasztott kék papírral, de biztos, hogy a végső kiadás alaposan fel lesz pimpelve. A játékosok minden esemény kezdetén összeválogatják a csatához szükséges hajókat (=kockákat), beleértve a saját kockákat is, melyek döntésüktől függően részt vesznek az eseményben. Ezután az aktív játékos jól megrázza a kockákat (Rattle!) és belevágja a doboztetőbe, a kockák így kialakult helyzete pedig meghatározza a csata térképét.

Ekkor a játékosok körben haladva elkezdik a saját képességeiket használni: közelebb mozoghatnak és megcsákázhatják az ellenfeleket (ebben az esetben a kockának hozzá kell érnie a másik kockához), esetleg ágyúlövésekkel el is süllyeszthetik őket (Battle!). A térképen való ügyködéshez társul majd egy rövid mérce is, mely meghatározza milyen messzire lehet mozogni/lőni, a prototípusban egy kártyát használtunk erre a célra. Természetesen az ellenfelek sem maradnak adósok, számos alattomos képesség nehezíti majd a játékosok dolgát.

"A karib tenger"

A csata végeztével mindenki, aki részt vett az eseményben, húz a loot zsákból (Grab the Loot!), sikerességtől függően többet vagy kevesebbet. A tehetséges kalózok jó eséllyel több zsákmányra tesznek szert, mint amit vissza tudnak vinni magukkal a rejtekhelyükre, így fontos előre sejteni, hogy mit is akarunk majd fejleszteni ha visszaérünk a kikötő biztonságába a események végrehajtása után.

A megszerzett zsákmányt többféleképpen használhatjuk: matrózokat bérelhetünk fel, a hajóinkhoz vehetünk alap- vagy éppen szupermenő fejlesztéseket és persze el is tehetjük VP-nek, ami az ötödik kör végén esedékes végelszámolásnál jöhet nagyon jól.

Középen láthatóak a fejlesztés lapok, balról jobbra kalóznyelven: matrózbérelde, hajófejlesztőde, hajószuperfejlesztőde, győzelmi pontászat.

Említést érdemelnek még az Őrült események, melyek méltóak a nevükhöz, mivel viccesebbnél viccesebb feladatok elé állít: találkozhatunk szerencsejátékkal, ahol helyesen kell megtippelnünk, hogy az eldobott kockák értékei közül, mely szimbólumnak lesz csupán egyetlen előfordulása. Olyan feladattal is találkoztunk, ahol az ügyességünkre is szükségünk volt, mivel amolyan Rampage-jelleggel a másikat kockáját kellett eltalálnunk egy jól irányzott dobással.

De végsősoron milyen játék is a RBGtL? Nos, a rendezvényen kettőt tudtunk játszani, és mindkét alkalommal csak három kört toltunk az időkorlátokra való tekintettel. Szintén nem tudtuk kipróbálni a nagyon érdekesnek hangzó PvP szkenáriót, ahol egymást is üthettük volna. Elmondhatjuk tehát, hogy kaptunk előételt, de a teljes menüsort nem tudtuk végigenni. Ami biztos, hogy egy friss és rendkívül szórakoztató családi játék vár majd ránk Essenben, melynek a kockadobálós mechanikája aranyos és újszerű. Természetesen a megfelelő hozzáállás elengedhetetlen, mivel amikor felmarkolsz egy rakás kockát, bedobod az összeset egy dobozba, majd az egymáshoz viszonyított helyzetük alapján döntöd el, hogy mit csinálsz, akkor a stratégia tervezés szerepe finoman szólva sem jelentős. Ezt az érzést erősíti az is, hogy már a csatában való részvételért is viszonylag nagylelkűen jutalmaz a játék: az abszolút győztes nem sokkal kap több zsákmányt, mint az utolsó.

Ugye milyen cukik? Ennél az asztalnál nem ültek boldogtalan emberek

A teljes játék öt körből fog állni, ami egy picit elgondolkodtatott, mivel már a három kör sem tűnt rövidnek: bár az első játékot nyilvánvalóan meghosszabbította a szabálymagyarázat, én mégis úgy érzem a BGG-n feltüntetett 45-60 perc játékidő elég óvatos becslés...különösképpen ha öt játékos ül le az asztalhoz. A kártyák többségén sajnos van szöveg, magyarításra tehát mindenképpen szükség lesz, ha valaki a gyerkőceivel akarja játszani a dolgot. A kártyákat átnézve sikerült átmenteni az Imperial Settlers apróbetűs szövegeit, remélem a végső verzióban olvashatóbbak lesznek az ellenfelek képességei. Érdekesség, hogy amerikában fémpénzekkel fog megjelenni a játék, míg nekünk csóringer európaiaknak csak karton jut majd, igaz olcsóbban. Mindent egybevetve a játék felugrott a wishlistre, de nem bánnám, ha esetleg egy magyar kiadás is feltűnhetne a horizonton. Hogy teljesen biztos legyek a dolgomban, vétel előtt még a szabálykönyvet is elolvasom majd, mert a szóbeli ismeretetés azért hagyott kérdőjeleket, főleg azt illetően, hogy hosszútávon is lekötne-e vajon a játék.

Imi különvéleménye: Számomra nem volt meglepetés a RBGtL érkezése, de én is a King of Tokyhoz hasonlatos élményre számítottam. A két próbajáték után, vegyesek az érzéseim: Egyrészt - mivel kockafil vagyok - baromira tetszett a dobálózás, a kockák térbeli mozgatása - kicsit az X-Winget juttatta eszembe -, ugyanakkor körülményesnek és sokszor kuszának éreztem a játék szabályait. Ebben azonban bőven benne van az is, hogy a egyikünk sem olvasta a RBGtL szabálykönyvét, mind hallás után tanultuk meg. A játékidő szerintem is elnyúlt, de elég kezdők voltunk, és sokat értetlenkedtünk. No, ezek miatt egyelőre a megvegyem - ne vegyem meg határán egyensúlyoz a játék. Még egyszer próbát kell tennem vele....


Vili különvéleménye: A moduláris hajó eszetlen jól néz ki. A játék során a szemünk előtt fejlődik ahogyan az új darabokat tesszük hozzá, egyre több vitorla dagad, egyre több ágyú sorakozik a fedélközben. De ami a legmenőbb az a szuper fejlesztések, hiszen ezekhez nem csak kártya hanem a hajónkba beépíthető darabka is tartozik legyen az szuper vitorla, propeller vagy Nagy Bertha, az óriás ágyú. A játék hosszával kapcsolatosan nekem is fenntartásaim vannak. 1 óra alatt 3-an csak a játék feléig jutottunk, a játékosok számának emelkedésével pedig az idő arányosan fog nőni. Fontos azt is kiemelni, hogy a kinézete ellenére nem egy gyerekjáték. Sok a szöveg, az ellenfelek képességei leíró kulcsszavakat - van vagy egy tucat biztosan - néha még nekünk is problémás volt értelmezni. A játék vége felé megszerezhető 5-6 speciális képességet fejben tartani sem egyszerű.
A kocka dobásra használt doboz tető érdekes ötlet, működik is, csak az a baj vele, hogy nagyon magas a pereme, többször fel kell állni, hogy átlássuk a pályát. Ez egy vérbeli ameritrash amit nem szabad komolyan venni. Tervezni szinte lehetetlen, a fejlesztésekkel fel tudunk készülni bizonyos helyzetekre, de hiába tudunk nagyot lőni, ha a kockadobás a doboz másik sarkába sodorta az összes ellenfelet, és mire odaérünk a többiek már mindent begyűjtöttek. Olyan a játék mintha a Black Fleetet összekevernénk a Merchants & Marauders-el és adnánk hozzá egy marék konfettit. Szigorúan rázva, nem keverve.


Kunó különvéleménye: Elsőre nagyon tetszetős játék.. és másodikra is, leginkább az egyedi mechanizmusa miatt. Bármikor leülnék vele játszani, de sajnos a harmadik kör után unalmassá vált valahogy - nyilván ez még nem a végleges változat, és pont ezen kidolgozatlan részletek miatt nem szabad elítélnünk a játékot. Ignacy megint megcsinálta, nagyon egyedi ötlettel rukkolt elő, és SEMMIKÉPPEN nem szeretnék senki lebeszélni a beszerzésről, viszont aki teheti, játsszon vele egyet a vásárlás előtt. Ugyanis nagyon magával tudja ragadni az embert. Én tipikusan olyan játéknak érzem, mint a Galaxis Roncsderbit (csak kevesebb lutrival!): egyszer-egyszer nagyon jó leülni vele játszani, de mélységet ne keressünk benne. Grabra fel!

comments powered by Disqus