Railways of the World

Néhány hete kitettem egy Railways of Mexico-s képet a társasjátékos facebook csoportba játékmegjelölés nélkül. Azt hittem a Railroad Tycoon annyira ismert játék, hogy erre nem igazán van szükség, de aztán a kommenteket látva, be kellett látnom, hogy tévedtem. Ezért elhatároztam, hogy “rendet teszek a fejekben”, és - kihasználva a Gyuri által indított Oldie but Goldie sorozat kínálta lehetőséget – írok egy kicsit a Railways of the World-ről.

A vonatozás nem csak a lakodalmak sajátossága, legalább ennyire gyakori téma társasjátékberkekben is. Nem is csoda. Kissrácként ki ne rajongott volna a gigantikusnak tűnő vasúti szerelvényekért? Volt ismerősöm, aki mozdonyok sorszámát írta fel egy füzetbe, egy barátomnak saját modellvasútja volt, míg én fagyizás után mindig rávettem a szüleimet, hogy várjuk meg a következő vonatot a Balatonszéplak-alsói állomáson. Másrészt a vasútfejlesztés a történelmünknek sem elhanyagolható fejezete. A vasúttársaságok kovácsolták egyetlen országgá az addig inkább csak papíron létező egyesült amerikai államokat. Nyugat-Európában az iparosodás zálogaként tekintenek Stephenson találmányára, és még mi magyarok is könnyes szemmel gondolunk a dualizmusra, amikor eszükben jut, hogy vonaton a Pécs-Nagykanizsa távot egy órával hamarabb letudhatta utazó, mint napjaikban.

Nem, ez nem a MÁV egyik új mozdonya, ez Stephenson Rocket-je

Nem véletlen hát, hogy minden évben jelennek meg vasút körül forgó játékok: Legyen szó akár fűrészpor szárazságú euroról (Russian Railroads), agyondíjazott partijátékról (Colt Express), lerágott mechanikájú pakli építésről (Trains), egyszerű kártyajátéktól (Trambahn), a vonatozás áthatja átszeli a hobbinkat. Ezek a társasok pedig többségében azért - kisebb-nagyobb késéssel (!!!) – eljutnak kis hazánkba is. Itthon a legismertebb vonatos játékok között valószínűleg a Ticket to Ride-é a virtuális 1. hely. Bár a játék világszerte több mint 3 millió példányban kelt el, mégsem számít a vasútfejlesztő játéknak, hiszen a Zug um Zug városok közötti utazgatásról szól. A szebb napokat megélt M-Ágnes kiadó révén a Chicago Express-é a 2. hely. A használtjátékok piacán örökké jelenlévő társas már igazi kapitalista játék, hiszen vasúttársaságokba kell bevásárolnunk magunkat, és ügyesen fejlesztenünk azokat, hogy a végén mi legyünk a leggazdagabbak. A 3. helyre vágányra vélhetően a Railroad Tycoon fut be, ami mai cikkünk tárgya. Ácsi, a címben Railways of the World szerepel, egy sorral feljebb meg a Railroad Tycoon-ról beszéltem, akkor, hogy is van ez? Hogy tisztázzuk a kavarodást érdemes mindent a legelejéről kezdeni, ezért vissza kell mennünk bő 10 évet az időben…

Vasúttörténeti áttekintés

Minden Martin „A Hitel” Wallace-szal kezdődött, akit arról lehet felismerni, hogy a játékaiban központi szerepet játszik a hitel. (Igaz, vannak kölcsön és kötvény nélküli játékai, de azokkal nem érdemes foglalkozni, mondhatnám azt is, hogy hiteltelenek.) Még a ’90-es éve közepén kereste meg egy bizonyos John Bohrer Wallace-t azzal a kéréssel, hogy tervezzen egy vonatos játékot, ami nem annyira összetett, mint a 18XX széria darabjai. Nem csodálom, hogy volt igény egy könnyedebb vasúti kalandra, és talán azért is kevésbé ismertek itthon 18XX játékok mert kb. annyi idő lenyomni egy partit, mint valójában felfejleszteni egy vasúttársaságot. Ebből a megkeresésből két játék született: a Ferrocarriles Pampas, illetve az a Lancashire Railways, ami az Age of Steam közvetlen elődje.

1830 - a vasúti játékok néhezésúlyú bajnoka (fotó: Kortatu, BGG)

„A gőz kora” 2002-ben látott napvilágot, és annak idején a BGG Top 10-ben tanyázott. A Bohrerrel közösen fejlesztett játékról Wallace úgy nyilatkozott, mint „álmai vasúti játéka… amely jól néz ki, nem tart egy örökkévalóságig lejátszani, és szórakoztató”. Az Age of Steam doboza azonban - bár könnyedebb, mint az 18XX játékok – így is egy kőkemény euro játékot takar, ahol a hibáknak súlyos következméznye van.

Age of Steam (fotó: wizardless, BGG)

2005-ben Glen Dover – aki az Age of Empires-t is jegyzi – fogta az addigra számtalan díjat begyűjtő Age of Steamet, és áramvonalasította azt. Elsősorban a pályaépítésre koncentrált, egyszerűsítette a részvénygazdálkodást, kihajította a speciális liciteket. Az így kapott game-et aztán nyakon öntötte egy adag szuper komponenssel, ráadásul az Eagle Games kiadó még a Railroad Tycoon márkanevet is megszerezte a dobozra. Glen Dover el is érte a célját, hiszen az így előálló termékben minden megvolt, amivel a szélesebb közönséget meg lehet nyerni: ismert cím, elképesztő komponensek, könnyen elsajátítható játékmenet. A számítás pedig bejött, az emberek vitték, mint a cukrot. Nem véletlen, hogy annak idején a magyar kiadásban is láttak fantáziát.

Railroad Tycoon (fotó: simonh, BGG)

Bár Martin Wallace azt állítja az Age of Steam álmai vonatos játéka, még sem lehetett vele teljesen elégedett, hiszen 2009-re teljesen átdolgozta az eredeti játékot. A Steam néven megjelent game nem csak játékrendszerében változott, de alapos esztétikai beavatkozáson is átesett. A módosításokat úgy tűnik a gamerek többsége értékeli, legalább is erről tanúskodik a BGG világranglistája, ahol a Steam néhány hellyel előzi az Age of Steam-et.

Steam (fotó: (henk.rolleman, BGG)

Amíg Wallace gőzerővel (!!! – anyám, mennyi kitűnő szóvicc rejtezik a vonatos témában) dolgozott a Steamen, addig az Eagle Games sem volt rest, és megjelentette az addigra hiánycikknek számító Railroad Tycoon új kiadását. Mivel a kult pc-s játék nevének joga akkor már nem volt a birtokukban, ezért a címet Railways of the Worldre cserélték. Azonban nemcsak a név változott, a tartalom és szabályok is átesetek egy kisebb ráncfelvarráson, és ezzel el is ékeztünk mai bemutatónk célállomására (még mindig tudom fokozni!).

Figyelem! Szolgálati közlemény következik: Az alábbiakban nem a Railroad Tycoon és a Railways of the World összehasonlítása következik, hanem az utóbbi bemutatása. Ha a két játék közti különbségek érdekelnek, akkor kattints Ender Wiggins elemzésére, ahol milliméter pontossággal megtudjátok, miben tér el egymástól a két játék.

A mozdony alkotóelemei

Ha kezünk ügyébe kerül a Railways of the World, egy dologra biztosan nem lehet panaszunk: a tartalomra. A kicsit semmitmondó dobozgrafika ugyanis 3 kilónyi komponenst takar. Ennek nagy része a két tábla, amelyek közül a nagyobbik az USA keleti partját ábrázoló térképóriás. Ennek persze megvan az a hátárnya, hogy kell egy megfelelő méretű lakás ahhoz, hogy játszani lehessen. A kisebb tábla Mexikót ábrázolja, és bevezető partikra, vagy 2-3 személyes alkalmakra javasolja a kiadó. Ha daruk segítségével sikerült kiemelnünk a térképeket, találkozhatunk szuper műanyag mozdonyokkal, túlcizellált „üres város” jelölőkkel, egy csomó vasúti lapkával, kártyákkal, árukat jelképező fa kockákkal, játékpénzzel, kötvényekkel. Akár hová pillantunk, láthatjuk, hogy a kiadó semmit sem bízott a véletlenre, a Railways of the World minden eleme jó minőségű. Ráadásul, akik a második kiadást birtokolják már remek műanyag betétet is kaptak a dobozba, amiben praktikusan tárolhatóak a tartozékok.

Egyedül talán a grafikák hagynak kívánnivalót maguk után. A XXI. századi látványhoz szokott szemünknek alultextúrázottnak tűnhet a térkép és a kártyaillusztrációknak sem egységes a kinézete, lévén a kiadó egyaránt alkalmazott korabeli fotókat és grafikákat. Ezeket leszámítva a doboz tartalma rendben van.

A komponensek bizonyítják, hogy az Eagle Games ambiciózus tervekkel dobta piacra a játékot, de nézzük a játékmenet is igazolja-e az elvárásokat?

Komponensek (fotó: (EndersGame, BGG)

A gőzgép működési elve

Ha eddig nem lett volna egyértelmű, a játékban vasúti befektetőket alakítunk, akik vasúti közlekedés hajnalán beruházásokból akarnak meggazdagodni és a lehető legtöbb győzelmi pontot szerezni.

Ehhez nem kell mást tennünk, mint vennünk egy akkora asztalt, amelynek közepén el tudjuk helyezni táblát. Ezt követően a térképen lévő városokra feltesszük a jelzett számú árukat, és mindenki megkapja a saját színének megfelelő mozdonyokat. A partit mindenki egy John Bull mozdonnyal és egy vasúti báró kártyával kezdi. Az előbbi az áruszállításhoz kell, az utóbbi győzelmi pontokat ad, egy adott cél elérése esetén. Nem kapunk azonban egy árva centet sem, így bármit is szeretnénk tenni a játék elején, ahhoz kötvényt kell kibocsájtanunk.

Minden forduló elején licitálunk a kezdésért, majd a győztestől kezdve felváltva végrehajtunk 3 akciót, a következők közül.

  • Vasúti vonalat építünk: A hexákkal tagolt térképre sínlapkákat helyezünk le, igyekezvén összekötni két várost. Mindez azonban nem olcsó mulatság, a végösszeg a felszíni viszonyoktól függ majd.

  • Árut szállítunk: A győzelmi pontjaink nagy részét abból szerezzük, hogy megfogunk egy adott színű árut, és egy ennek megfelelő városba szállítjuk. Minél több településen keresztül szállítjuk, annál több pont lesz a jussunk.

  • Vonatot fejlesztünk: A kezdetben meglévő John Bull-unk csak egy városnyi távolságot képes megtenni, ezért minél messzebbre szeretnénk szállítani az árunkat, annál magasabb szintű gépre lesz szükségünk.

  • Urbanizáció: A térképen vannak színtelen települések, ezért ezek a parti elején nem képesek árut fogadni. Ha úgy döntünk, hogy fejlesztünk egy ilyen várost, akkor a színlapkát választhatunk a városnak, és további árukockákat húzunk a helység hexájára.

  • Vasút üzemeltetési kártya szerzése: Egy akciókért felvehetünk egyet az elérhető vasút üzemeltetési kártyákból. Ezek a lapok jól jöhetnek birodalmi terveink kivitelezésekor, pl. olcsóbbá teszik a pályák kiépítését…

Miután mindenki végrehajtotta a három akcióját, jöhet a bevételi fázis, amikor megkapjuk az eddig elért pontjainkért járó dollárjainkat, azonban minden egyes meglévő kötvényünkért vissza kell fizetnünk ebből egy-egy ezrest a hitelezőinknek.

A játék addig folytatódik, amíg megfelelő számú városból el nem fogynak az áruk. Ekkor az eddigi eredményünkhöz hozzáadjuk - már ha teljesítettük - a vasúti báró kártyánk pluszpontjait, továbbá minden kezünkben lévő kötvényért levonunk egy-egy pontot. Hogy ki a győztes? Azt talán ti is ki tudjátok találni…

Teljesítmény

Bár a doboz méretei és a komponensek mennyisége alapján, sokan egy kifejezetten összetett játékra számítanak, a szabályok ismeretében be kell látnunk, hogy összességében egy nem túl bonyolult társassal van dolgunk. S hogy mitől jó ez a játék? Mindattól, amit eddig ebben a bemutatóban leírtam:

  • A komponensek tényleg klasszak, és ez egyáltalán nem elhanyagolható egy építkező játékban. Jó ránézni a táblára a parti közben, ahogy a fejlődnek a vasútjaink, és a beruházásainknak látható eredménye van.

  • A szabályok könnyűek és áramvonalasak, a Railways of the World könnyen tanulható és tanítható játék, ráadásul nem egy örökkévalóság lejátszani, hiszen nagyjából 2 óra alatt le is megy egy parti.

  • Bár a játék egyszerű elemekből építkezik, korántsem mindegy, hogyan játsszuk a partit. A rövid távú célokat választjuk, vagy hosszabb távúakra koncentrálunk? Ugyanakkor ez egy versenyjáték is, tele feszültséggel. Versenyzünk a városokért, árukért, kártyákért stb., sokat nyom a latba, hogy melyik akciónkat mikorra időzítjük.

  • Azok a játékok a kedvenceim, ahol a szabályok és a téma kéz a kézben járnak, és magyarázzák egymást. Nos, ez a paritás itt kézzelfogható, és a Railways of the World olyan kiemelkedően teljesít ebben, hogy nehéz is pusztán euroként gondolnom rá.

A sok pozitívum mellett, az egyetlen dolog, amibe bele lehet kötni, a térképek: Egyrészt elég aszimmetrikusak, New Orleans-ba pl. soha senki nem megy. Ráadásul az impozáns Kelet-USA térkép kicsit nagy 2-3 játékosnak, a Mexikó kevés fővel jól muzsikál, de a rutinos játékosoknak túl kevés lehetőséget biztosít.

Egyszerűen gyönyörű (fotó: bkunes, BGG)

Ezt leszámítva egy kitűnő vasúti játékkal van dolgunk, ha tehetitek, próbáljátok ki.

Kategória: Gazdasági

Játékosszám: 2-6

Korosztály: 12

Nyelvfüggőség: Közepesen nyelvfüggő

Értékelés: 9/10

Összegzés: A Railways of the World egy látványos vasútfejlesztő, áruszállító játék. A könneny áltláható szabályainak, illetve a hangulatos komponenseknek és a témának köszönhetően egy remek hibrid társassal van dolgunk, amelyen még nem fogott az idő kereke.

forrás: A Vasúttörténeti áttekintés részhez Ender Wiggin cikkét használtam.

comments powered by Disqus