Rise of the Kage

Közismert, hogy megmagyarázhatatlanul, beteges módon vonzódom a dungeon crawlerekhez, a műfaj jelesebb képviselői mind a szekrényemben porosodnak várnak a sorukra. A kickstarter projekt kezdetén csak annyit hallottam, hogy három játékos besurranó ninjáként, egy pedig a védekező félként vesz részt a játékban, az akció pedig gyönyörűen megrajzolt japóniai kerteket, középkori dokkokat és papírfalú épületeket ábrázoló táblákon zajlik, szamuráj minikkel. Plusz adalék, hogy nagyon szerettem a Mark of the Ninjat, és valami hasonlóban reménykedtem. Szóval úgy voltam vele, hogy “Descent Ninjákkal!!!”. Mi baj lehet? Semmi, igaz? Ha tudtam volna...

Csillagidő 1314, Kapitány a naplónak: soha a retkes büdös életbe ne vegyetek olyan játékot KS-en, ahol nem publikus a szabálykönyv.

Már a KS projekt során is kicsit gyanakodva szemléltem a szabálykönyv hiányát, de a projekt többi része annyira szimpatikus volt, hogy valahogy szemet hunytam efölött. Nem kellett volna. Annyit mondok, hogy a komponensleírás négy oldalt foglal el, míg a ninjákat adó klánok háttere hat sűrűn írt oldalt kapott. Ezek után valamelyest vékonynak érzem a két harcoló félre vonatkozó szumma két - azaz számmal kiírva 2 - oldalnyi dokumentációt, és ezzel nem csak én vagyok így: az internet népe a játék megjelenése óta sikoltozik a FAQ-ért.

Kicsit előreszaladtam: a látszattal ellentétben a Rise of the Kage nem egy Descent-klón. Igen, három játékos száll szembe eggyel, de ez a Tragedy Looperre is igaz, mégsem hasonlítja senki a Descenthez. Persze itt azért több a hasonlóság, de különbség is akad szép számmal.

A legfontosabb tudnivaló, hogy a RotK nem csak nevében lopakodós játék. Eleinte azt hittem, annyi lesz az újítás, hogy plusz egy kockával dobunk támadás előtt, de ennél jóval többről van szó. Az egész rendszer a rejtőzködésre épül: a ninják akár az őrök orra előtt is el tudnak osonni (bár a hátuk mögött nyilván egyszerűbb) és könnyedén el is tudják hallgattatni őket...véglegesen. Ezzel szemben az őrszemek sokan vannak, és ha zajt hallanak, akkor gyanút fognak, utána pedig éberebbek lesznek. Játéktechnikailag kifejezve ez azt jelenti, hogy minél nagyobb zajt csapnak a ninják, annál több akcióval rendelkezhet a Guard játékos, melyek segítségével mozgathatja az őröket (vagy épp újakat hozhat játékba).

A kickstarter verzióban rengeteg a plusz mini, az őrökből és a ninjákból is kettőt-kettőt kapunk, eltérő színekben: a ninják egy detected-et és egy undetected-et, míg az őrök alerted és unalerted. Ez nagyon hasznos - bár kicsit pazarló - ötlet, mivel sokkal könnyebb a táblát áttekinteni (és ebből kifolyólag: tervet kovácsolni is), ha látod melyik őr figyelt fel a zajokra, és melyik ninját vették már észre.

Szintén friss és ígéretes mechanizmus a ninják mozgatása: a játékosok a kör elején jelölőket tesznek fel a táblára, éppen annyit, amennyit léphetnek. Ezzel programozzák be a kör elején, hogy merre indulnak. A trükk az, hogy ezeket mindenki egyszerre helyezi fel, később pedig már nem lehet módosítani a terven. A ninják tárgyakat is csak akkor cserélhetnek, ha - előre megtervezett - útjaik keresztezik egymást. A lépéseik során a harcosok akciókból gazdálkodhatnak, melyek egy részét csak lopakodásra, másik részét csak harcra használhatják. Aki megsérül, az - igen tematikus módon - egyre kevesebb akciót használhat. Eleinte picit macerás volt az apró jelölőket felrakosgatni, a böszme ujjainkkal folyamatosan odébblökdöstük őket, de a gyakorlat biztos sokat javítana a problémán.

Hangulatosnak tűnik? Az is. Mint mondtam, remek ötletekkel van tele a játék, melyek látszólag kiszolgálják a témát. Akkor, mégis mi a baj? Nos, a fő baj a már említett szabálykönyv: rövid, de legalább velőtlen. Nem ma kezdtem társasozni, a hőskorban még az is megesett, hogy este tizenegykor kezdtük el (először!) átolvasni a Civilization szabályait, hajnali négyre pedig végeztünk is az első partival. Ezzel szemben a RotK szabálykönyvet már jóelőre átolvastam, a setup után két órával mégis valahol a második kör környékén vergődtünk, folyamatosan a nemlétező részletszabályokat kutatva.

A végső koporsószöget a guard játékos kártyái ütötték be: a lapokon semmiféle instrukció nincsen, hogy mikor játszhatod ki őket, ez pedig folyamatos fejvakarást eredményezett. Az elvileg titkos lapokat percenként próbáltuk közösen megfejteni, hogy akkor mikor-hogyan. Végül szégyenszemre úgy döntöttünk, hogy ebből ennyi elég volt, és előkaptuk a Karnivore Koalát.

Több okból is fájó csalódás volt ez: egyrészről fertelmesen drága volt a pakk, másrészről pedig ígéretes ötletek és koncepciók vesztek kárba, legalábbis az én szememben. Az “elveszett lehetőség” érzését tovább erősíti a tény, hogy a fizikai kivitelezés kiváló, a minik tényleg szépek, és rengeteg van belőlük (itt találhatóak képek a bontogatásról). A táblák is szemet gyönyörködtetőek a maguk visszafogottságában. A doboz ízléses és funkcionális, és a kártyák is teljesen rendben vannak.

Kategória: Ameri

Játékosszám: 2-4

Korosztály: 12

Nyelvfüggőség: Nincs

Összegzés: Mondtam már, hogy szomorú vagyok? Tény, hogy nem volt túl mély a mintavételezés a részünkről, mivel a kezdeti akadályokon nem tudtunk átlendülni, ez pedig megfosztotta a játékot a további esélyektől (lásd elmélkedésem a kemény versenyről). A lelkem mélyén mégis úgy sejtem, hogy a már említett hibák alatt egy fantasztikus koncepció van eltemetve. Ha valaki egy kitartó társasággal képes pár próbajáték alatt kihámozni a készítők szándékait, esetleg hoz egy-két háziszabályt az imba guard lapokra valamint átrágja magát a folyamatosan bővülő FAQ-n, az végül kiaknázhatja a játékban rejlő remek lehetőségeket. Én azonban nem vagyok sem ennyire kitartó, sem ilyen megbocsátó: jelen formájában a Rise of the Kage tavalyi év legnagyobb benézésének minősül a részemről, és nem ajánlanám jó szívvel megvételre (hacsak nem a szép minik miatt).

Értékelés: 5/10

comments powered by Disqus