Sponsio

Mini tinédzserként imádtam a gladiátorokat. Még ma is ott van a polcon a Mi Micsoda sorozat Gladiátorok c. kiadása, amit annak idején rongyosra olvastam. Úgy emlékszem, egyszer farsangkor egy Murmillonak öltöztem, de az is lehet, hogy csak szerettem volna… Az viszont egészen biztos, hogy gimiben önként és dalolva tartottam egy vélhetően lesújtóan unalmas kiselőadást a gladiátorokról - mondjuk én élveztem - és tudni kell azt is, hogy a Russel Crowe fémjelezte Gladiátor volt az első multiplex mozi élményem. A gladiátormánia idővel lecsengett. A Spartacus sorozat körüli felhajtás meg sem érintett, és az azonos játékkal sem játszottam. Hogy akkor most minek hozakodtam elő az egész témával? Mert Essenben megjelent a Sponsio c. játék, és Dorsonczky József, a szerző küldött nekem egy példányt kipróbálásra. Ha már dörzsölitek a tenyeretek, hogy valami véres trancsírpartiba invitállak, akkor ki kell sajnos ábrándítanom titeket: a játékosok belei a helyükön maradnak…

A Sponsioban ugyanis nem gladiátorok, hanem a lanistak szerepébe bújunk. Nem, nem! Nem Lannistereket testesítünk meg, bár az igaz, hogy Casterly hegy urai épp olyan számítóak, mint az ókori lanisták. Ők ugyanis a római időkben gladiátorok adás-vételével, képzésével foglalkoztak és színpadias elhalálozásukban voltak érdekeltek. Pláne, ha közben jól meggazdagodtak. Márpedig a Sponsioban - ami a viadalok előtt megkötött fogadásokat jelenti latinul – pontosan ez a célunk.

A játék egy nem túl nagy dobozban érkezik, a tartalom cserébe teljesen kitölti a dobozt. A haladó gémerek valószínűleg megsüvegelik ezt a megoldást, hiszen nekik már minden négyzetcenti hely számít. A masszív kartonfedő alatt aztán egy rövidke szabályt, 4 játékostablót, egy kártyapaklit, kartonpénzeket, jelölőket, illetve egy marék fa korongot találunk…

Domitianus császár uralkodásának csúcsán ott állunk az Amphiteatrum Flavium előtt. Nemsokára megkezdődik a viadal, a porondot megtöltik a vérszomjas vadállatok, a lelátókat pedig a náluk is vérszomjasabb római polgárok. Temérdek gladiátor megy ma a halálba, és csak maroknyi harcosra vetül a dicsőség fénye. No, ezt a pátoszt mi pont leszarjuk. Azért vagyunk itt, hogy a velünk érkező gladiátorok győzelméből és bukásából jól megszedjük magunkat… A parti elején a 3-4 lanista kap egy játékostablót, 10 dénárt és 5 fogadózsetont. Ezekkel indulunk neki napnak, no meg azzal a céllal, hogy minél előbb 30 dénár csörögjön markunkban, vagy zsinórban megnyerjünk 9 fogadást. A viadal 5 fordulóból áll, és minden forduló 3 fázisból. A játék központi eleme a kártyapakli, amelynek lapjai gladiátorokat testesítenek meg, 4 színben, színenként 1-9-es erővel. A fordulók előtt mindenkinek osztunk nyolcat, a maradék 4 lapot (vagy 3-at, mivel 3 játékos esetén csak 3 színnel játszunk) talonba tesszük, és már kezdődhet is a játszma.

Fogadás (Sponsio) fázis: A viadal előtt itt élik ki magukat igazán a lanisták, és a következő cselekvések közül választhatnak:

  • Gladiátorcsere: A kezünkből kicserélünk egy gladiátort a talonban lévők egyikére.

  • Fogadás: Befizetünk egy dénárt - a tétet - és elviszünk egy fogadószelvényt. Ilyenkor gyakorlatilag bármire lehet fogadni, hiszen a szelvényeknek számos fajtája van. Hány ütésünk lesz a forduló végig? Adott színből mennyi lesz ütéseinkben? Üt-e az utolsó kártyánk vagy sem? Minden 9-es ütni fog-e? stb.

  • Token elvétel: A játékban van 4 speciális jelölő, mindegyik különböző hatással (pl.: kezdőjátékossá válhatunk, módosíthatunk egy megtett fogadást)

Fontos megjegyezni, hogy a lanistak ritka hencegő népség, ezért - hacsak épp nem passzolnak - akkor a cselekvésükkel egy időben nyílttá kell tenniük egy lapot a kezükből, amivel aztán információt adnak a többi játékosnak. Aki 4 kör alatt semmire sem fogadott troll lesz (a szabály is ezt a kifejezést használja :) ), és a többiek bukásaiból szedheti meg magát.

Küzdelem fázis: A fogadás után jöhetnek a viadalok. A kezdőjátékos hív egy lapot, amire a többieknek kötelező kijátszaniuk egy megegyező színűt, ha annak híján vannak, mehet bele bármi. Az ütést a legerősebb gladiátor nyeri és övé a következő hívás joga. Miután lement a 8 viadal értékeljük a fordulót.

Kifizetések fázisa: A nyert szelvényekért bezsebeljük a pénzt, ha nem buktunk egy szelvényt sem, akkor azt jelezzük a tablónkon az előrehaladás jelzővel. Továbbá, aki a fordulóban a legtöbb pénzt gyűjtötte kap még 2 dénárt.

Ha valaki tablóján ott csörög a 30 dénár, vagy zsinórban megnyert 9 fogadást, akkor ő a győztes, egyébként jöhet a következő forduló.

Sponsio a kollégákkal

“Recipe ferrum!” Az utolsó szavak, amit a bukott gladiátorok hallottak (illetve igen gyakran azon tanulók is, akik nem tudták a választ Kromek tanár úr kérdésére kémia órán, de ez egy másik történet). A Sponsiora viszont szerencsére nem a bukottak sorsa vár, mert ez a játék jó. Sőt, nagyon jó. Megmondom őszintén, amikor a szerző először beszélt nekem a Sponsioról, ráncoltam a homlokom: „Ne már Doki, te a kétszemélyes absztraktjaidról vagy ismert. Mi közöd a kártyajátékokhoz, amikben a szerencse szerepe finoman szólva sem elhanyagolható?” A lejátszott partik azonban bebizonyították, hogy a Mind Fitness Games ismét kitett magáért. A BGG szerint a Sponsio mechanikailag egy ütésvivő játék, és tényleg vannak a játékban ütések, mégsem sorolnám ebbe a kategóriába. A szóban forgó társas lényege ugyanis épp a fogadási fázisban rejtezik, hiszen akkor kell igazán okosnak lennünk, jól időzítenünk, elhozni a megfelelő szelvényeket, és nem árt ügyesen lapot cserélni. Az viadal fázis, már csak a levezetése a fordulónak, ahol szintén nem árt figyelnünk, mikor mit játszunk ki, de a hangsúlyt nem erre tette a szerző. Ezen az úton haladva pedig el is jutunk a játék legnagyobb erényéhez: Nincs a játékban "holtkéz". Biztosan ismeritek azt az érzést, amikor kártyajátékok közben, már alig várjátok, hogy vége legyen egy fordulónak, mert annyira haszontalan lapok vannak a kezetekben, hogy csak a partoldalról szemlélitek az eseményeket. Nos, a Sponsioban ez nem fordulhat elő. Ha például alacsony lapok vannak a kezedben, akkor arra kell fogadnod és játszanod, hogy ne vigyél el ütést, és esetleg le kell cserélned egy-egy magas lapot. Minden leosztással lehet valamit kezdeni, és emiatt mindvégig játékban vagy. A körök gyorsan pörögnek, a játékmenet végig feszes. Holtidő nincs, hiszen folyamatosan figyeled, melyik lapját fedi fel az ellenfél, és amikor rád kerül sor legszívesebben várnál még egy-két kört, mert de jó lenne még egy kis infó a többiek kezéről. A viadalok alatt aztán próbálod a legjobban ütemezni lapjaid kijátszását, hogy bejöjjenek a fogadásaid.

Több mint 10 különböző emberrel játszottam már Sponsiot, alkalmi játékosokkal és megrögzött gémerekkel egyaránt, és mind elégedetten álltak fel az asztaltól. Akár 3, akár 4 fővel próbáltuk, a társas jól muzsikált. Igaz, 3 résztvevővel taktikusabb a játék a kevesebb szín miatt, 4 fővel már kicsit családias jelleget ölt, de mindig nagyon szórakoztató partikat tudunk magunk mögött. Ezek után nem csoda, ha a Sponsio nálam bekerült 2016 TOP 5 megjelenésébe.

Ha negatívumot kell említenem a játékmeneten nem találok fogást csak a megjelenésen. Bár a doboz kompakt, és minden gladiátor kártyán egyedi grafika díszeleg az ábrázolások mégis kicsit a ‘90-es évek érzetét keltik. Továbbá szerencsésebb lett volna a ha játékostablók színe eltér a kártya színektől, ugyanis minden szabálymagyarázatnál megkérdezi valaki, hogy a zöld tablóhoz a zöld gladiátorok tartoznak? Ezek azonban apróságok, amikért a játékmenet bőven kárpótol minket, épp ezért a Sponsiot mindenkinek bátran ajánlom.

Sponsio a klubban

Ha tetszett a cikk, az ismertetők oldalunkon sok egyéb érdekes írást találhatsz

Összegzés: Bár a Mind Fitness Gamesnek ez az első kártyajátéka, a kiadó nem hazudtolta meg magát, hiszen a Sponsioval ismét egy kompakt és nagyon okos játék került az asztalra. A 30-40 perces parti minden pillanata feszült és izgalmas. Semmikép se hagyjátok ki!

Kategória: Történelmi

Játékosszám: 3-4

Korosztály: 10+

Nyelvfüggőség: Nyelvfüggetlen

Értékelés: ★ ★ ★ ★ (öt csillagból)

comments powered by Disqus