X-COM: The Boardgame 2. rész (Ludens vs CFP)

Ez a bejegyzés a Ludens bloggal közösen kipróbált X-COM: Enemy Unknown társasjátékról szóló kétrészes cikk második része. Az első részt a Ludens blogján találjátok, itt ni. Ha már arra jártok, dobjatok egy lájkot is nekik.

4.3 Az "App"

Gyuri: A legnagyobb hírverés a játékhoz társuló appot övezte. Az biztos, hogy telefonos/PCs app ennyire központi szerepet még nem kapott tabletop játékban: sok példa van rá, hogy a játékmenetet könnyítő kényelmi funkciók kapnak helyt a telefonon, de mainstream játékban még sosem volt elengedhetetlen az app használata. Itt pedig lényegében még szabálykönyv sem jár a doboz mellé, még a setup folyamatát is a telefon diktálja.

Öt nehézségi fokozat közül lehet választani: a Tutorial fokozaton az első két körben nem fut a stopperóra, lehet tanakodni ki merre mit és később is korlátlanul meg lehet állítani az órát. Normal fokozaton már nem korlátlan a szüneteltetés, csak 24 másodpercre lehet megállítani az órát. Ugyanez Expert fokozaton már csak 2 másodperc, és itt ha az egyik játékos kifut az időből, az app automatikusan indítja a következő játékos fázisát...És azért kellemetlen tud lenni, amikor a timed phased közepén csöngetnek a pizzával...Ha úgy vesszük a világ megmentésének a része ez is, 24 másodperc áll rendelkezésre átvenni a rendelést.

App

A zinterneten már fejtegetik, hogy az app azért jóval bonyolultabb mint egy pakli kártya. Ugyanezt a logika paklikkal működtetve valószínűleg nagyon körülményes lenne. Pl. az események és gyakorisága sorrendje (mint pl. hány ellenfél támad a bázisra, hány krízis kerül feloldásra) helyzettől függően változik. Az időzítés megoldhatósága szintén kérdéses. Mindent egybevetve az app jelenléte egyáltalán nem ront a játékon. Sőt: a velemszületett optimizmusom azt súgja, az app jobb megoldás a körülményesebb és összetettebb folyamatok menedzselésére, mint egy hagyományosabb megközelítés.

Gergő Az app kétségtelenül a játék legjellegzetesebb pontja - és egyben marketingfogása. Ami szimpatikus, hogy a játék menedzselésének terhét (tokenek pakolgatása, kártyák forgatása, stb.) részben leveszi a vállunkról és gyakorlatilag minimalizálja a figyelmetlenségből eredő hibákat. Szimpatikus az is, hogy kiadták Androidra, iOS-re, Windowsra, sőt, még egy böngészős verzió is született belőle. Ami kevésbé szimpatikus, az az app átgondolatlan megtervezése. Bizonyos fázisokat, amik igényelnék, hogy részletesebben kifejtse őket, egyetlen, hosszú, scrollozható szövegbe szed össze (ennek köszönhetően egy fontos lépést ki is hagytunk az első körben), más fázisokat pedig teljesen fölöslegesen túlkombinál. Ez tipikusan olyan hiba, amit tesztelés közben ki kellett volna szűrni. Nem hinném, hogy kettővel több gomb beszúrása olyan sok munkát igényelt volna.

4.4 Komponensek

Gyuri: FFG-ről van szó, így kapunk egy kisebb halom műanyag katonát, elfogó vadászt és UFO-t. Az utóbbi kettő elég fölösleges, igazából tökéletesen megfelelnének tokenként is.

A katonák már jobbak, és itt bizony el tudom képzelni, hogy komoly haszna lehet, ha a figurák ki vannak festve, vagy valamilyen más - egyszerűbb módon - volnának megkülönböztetve. Squad Leaderként sok idő megy el ugyanis vele, hogy felismerd a szürke massza közepette, hogy melyik a Support és melyik az Assault. A "sok idő" XCOM kontextusban értendő, 2-3 másodperc itt már komoly veszteségnek számít.

A kontinenseket jelölő tokenek használhatatlanok: irtózatosan nehéz felismerni őket, pláne ha el vannak forgatva, de legalább ezeket nem az időkritikus szakaszban kell toligászni. A kártyákon lévő illusztrációk egy az egyben a PCs játékból vannak átemelve: A célnak megfelelnek, de nem nevezhetőek szemet gyönyörködtetőnek. A tábla színvilága nekem személy szerint nem jött be, túl sok a piros és a sárga: nincs túlzott színkavalkád, de mégsem szimpatikus.

Mindent egybevetve a komponensek minősége és a játék kinézete olyan elmegy kategória. Szépnek semmiképpen sem szép. Megfelelnek a célnak, nem túl szépek, de ez az az FFG játék, amit amúgysem a minik miatt fog az ember megvenni vagy szeretni. FFG mércével nézve mindenesetre inkább átlag alatti a külcsín.

Gergő: Ez a játék szerintem nem szép. Olyannyira, hogy ha nem lennének műanyag repülők és űrhajók, akkor egyenesen rondának nevezném. A tematikának persze jót tesz a három-négy színt használó dizájn, de ez sajnos az átláthatóság rovására megy. A tokeneket nem könnyű megkülönböztetni (főleg a kontinenseket) és kifejezetten sajnálom a Squad Leadert, hogy ilyen eszközökkel kell magára vállalnia a játék egyik legnehezebb feladatkörét. Egy olyan cégtől, akinek a gyárából már került elő egy World of Warcraft társas és egy Odalent, kifejezetten hanyag munkának tűnik az XCOM.

5. Végszó

Gyuri: Alapvetően a realtime játékstílust nem az én világom. Az Escape papíron tökre tetszett, gyakorlatban meg kicsit sem jött be a hangzavar és az adrenalinfröccs. Abban bíztam, hogy az XCOM egyszerre oldja meg az alfajátékos és a kapkodás problémáját is. Sajnos az app csak az előbbire nyújt megoldást: a második játéknál már az első körben masszív anyázás ment, amikor valaki elrontott valamit.

A kezdőjátékosok kimondottan hátrányból indulnak: a kezdetben megismert szabályrendszer egész egyszerűen nem elegendő a hatékony játékhoz. A csapatnak egy effektív jelzésrendszert vagy metanyelvet kell maguk között kifejleszteni, hogy az időkritikus fázisban is hatékonyan tudjanak egyeztetni, képességeket aktiválni stb.

Az app megosztja a tabletop közösséget: van aki szerint zseniális, mások eretnekségnek tartják. Egyik csapat véleményét sem osztom: az app egy megsüvegelendő kísérlet, korai hírmondója az közeljövőnek és nincs vele semmi gond, illetve nem ezzel van a gond.

A nehézségi szintek szerintem rendben vannak, a Tutorialt éppen hogy sikerült megcsinálni, míg a Normal partiban jórészt a horrorisztikus dobásoknak köszönhetően hamar vesztettünk. Nem véletlenül említem a kockákat, mivel a végrehajtás fázis elég nagy rollfeszt...sajnos az én ízlésemnek már túl nagy is. Különösképpen, hogy nem igazán éreztem a tematikát a dobások mögött: dobsz, nő a piroskockás track, megint dobsz stb. Meglehetősen száraz volt a dobálósdi, pedig nem szokott bajom lenni az ilyesmivel.

A legnagyobb gond mégis a játékmenet egysíkúsága. Két játék után úgy érzem minden parti pontosan ugyanolyan lesz. Nehézségi foktól függően ugyan függ, hogy hány UFO lesz a táblán vagy mennyi idő van reagálni, de a szerepek kötöttek, a feladatok pedig kicsit sem változatosak, dobálsz, dobálsz és slussz. Természetesen erős együttműködésre van szükség a győzelemhez, de a játék lefolyása még ezzel együtt sem nevezhető túlzottan inspirálónak. Éppen emiatt nem hinném, hogy olyan sokszor az asztalra kerül a játék, hogy a fentebb említett metanyelvet sikerüljön kifejlesztenünk.

Nem próbáltam ugyan, de nem tudom elképzelni, hogy kevesebb játékossal jobb lenne a játék, érezhető, hogy négy főre van optimalizálva a motor. Ádám mesélte, hogy ha egyedül játszol, akkor sincs több időd cselekedni, pedig hát a komponenseket lerakni, felvenni szintén időigényes folyamat.

Kategória: Stratégia

Játékosszám: 1-4

Korosztály: 12+

Nyelvfüggőség: Teljesen nyelvfüggő.

Rövid értékelés:

Gyuri: A digitális iránnyal való kísérletezés mindenképpen értékelendő az FFG részéről, de az úttörőknek sosincs könnyű dolguk. Egy új út kitaposásánál sokat lehet nyerni, de érzésem szerint ez most nem sikerült az FFG-nek. A stresszes kooperatív játékok kedvelőinek és adrenalinfüggőknek szívesen ajánlom a játékot, mivel nincs vele semmi nagy gond, hozza amit vállal, sőt bizonyos szempontból jól össze van rakva. Viszont aki szereti a kooperatív játékok adta feszültséget, de nem jön be a kapkodás játék közben azok inkább maradjanak a Robinson Crusoenál vagy a Ghost Storiesnál, mivel ha az appot és realtime aspektust kivesszük az egyenletből, az XCOM sem kiemelkedőt, sem emlékezetest nem nyújt a koop játékok között.

Gergő Az XCOM kísérlet. Kísérlet egy olyan tényező bevezetésére a társasjátékok világába, amihez eddig nagyon kevesen mertek fordulni, pedig adja magát. 2015-öt írunk: túlhaladtunk a babszemeken, a sakkon és a fakockákon is. A társasjátékok sem lehetnek ugyanolyanok örökké. Az XCOM megpróbált egy lépést tenni a fejlődés irányába, de csak mérsékelt sikerrel. Egészen biztos vagyok benne azonban, hogy nem ő volt az utolsó próbálkozó és előbb-utóbb valakinek be fog jönni ez a lépés. Akkor pedig nem lesz megállás, vég nélkül fognak érkezni az appal játszható játékok. Ami engem illet, nem bánnám, ha kellene még vele játszanom, de magamtól biztos nem fogok partikat szervezni. Neked azt tanácsolom, hogy tegyél vele egy próbát, mert egészen eredeti a hangulata. A vásárlást viszont gondold meg, lehetőleg a próba után.

Ítélet: 6/10.


Tom különvéleménye: Real-time kooperatív játékkal először az Escape révén volt szerencsém játszani, kifejezetten taszított a dolog, hogy egymást túlharsogva kell rohangálni körbe-körbe. Az XCOM már témájában is közelebb áll hozzám, azt mondjuk nem értem, hogy hozták ki, hogy a videójátékban pont körökre osztottan, míg a való életben real-time küzdjünk a gonosz idegenek ellen (a fordítottja a megszokott szerintem). Nem mondom, érdekelt a játék, de tartottam is tőle, hogy idegőrlő lesz és kapkodós. Mindkét tipp bevált. Ennek van egy negatív és pozitív oldala is. A játék mellett szól, hogy minden kör a túlélésről, és az adrenalinfröccsről szól, és még a hibátlan tervezésbe is beleszólhat a kockadobás. Illetve nagyon életszerűen rákényszerül az ember a hadseregben is használt hatékony, egyszavas kommunikációra, észrevétlenül is beleélve magát a szerepébe. Másik részről ami inkább idegesítő, hogy bizonyos dobásokon elbuknak teljes küldetések. Minden veszteséget a sajátjának érez az ember, és ez valahol jól van így.

A negatívumok közé tartozik a Squad Leader kiemelt szerepe, aki gyakorlatilag egy személyben testesíti meg a győzelmet, vagy a vereséget, és ezzel párhuzamosan az ő feladatát tartom a legnehezebbnek. A másik, erősebb ellenérv, hogy nem érzem azt, hogy másról szólna alkalomról alkalomra a játék: a hard fokozat inkább csak annyi, hogy több alien jön, és több kártyát kell húzni. Emiatt nem hiszem, hogy két-három alkalomnál többször elővenném, mert igazából sosem fog meglepni a játék, pedig az applikáció használatától valahol pont azt vártam, hogy egy okosabb gépi ellenfelet fogok kapni, nem pedig egy lebutított kalandmestert.


Vili különvéleménye: Ez pont egy olyan játék, amit csak egy jól behatárolható társaság fog élvezni, ők mondjuk nagyon. Fenntartom a véleményem - bár lehet, egyedül maradok vele-, hogy a dice fest ellenére ez inkább egy brain burner euró jellegű játék - szöges ellentétben azzal, amit a doboz sugall. Gyakorlatilag az egész alapja egy folyamatos esélylatolgatás, hogy egy adott feladat teljesítésére hányszor 33% sansz kell, hogy a lehető legkevesebb veszteséggel jöjjünk ki a dologból. A játék folyamatos odafigyelést igényel, képben kell lenni, hogy kinek milyen tech-je van, ki milyen bónuszt tud adni a másiknak. A kör elején a tudósnak már fel kell mérnie, hogy kb. hány katonát kell majd kiküldeni a kör végén, mert attól is függ, hogy mit tud fejleszteni. Minket már a tutorial szint is megizzasztott mindkétszer - hozta a reménytelenség érzést, majd a katartikus győzelmet, amit az ember fia elvár a játéktól. Normál szintet viszont - a koncentráció, a tapasztalat és a szerencse hiánya miatt - a földbe lettünk döngölve. Szóval ez nem egy casual játék, csak akkor lehet élvezni, ha komolyan veszed, sokat gyakorlod, lehetőleg ugyanazzal a társasággal. Ha kihívásnak tekinted, hogy minden nehézségi szinten lenyomd a játékot akkor sokszor fog előkerülni.


Garry különvéleménye: Not enough time units! Ez a felirat volt a 2. legidegesítőbb dolog* fiatalkorom egyik meghatározó PC-s játékában, az UFO – Enemy Unknownban (Trivia interrupt: a cucc tavaly volt 20 éves, ebbe belegondolni is borzasztó…). Ezen felirat emléke tört felszínre tudatalattim lelakatolt verméből péntek este, amikor gyanútlanul leültem Gyuriékkal XCOM-ozni… Aztán nem kellett hozzá 5 perc, és máris úgy éreztem magam, mint Graham Chapman, amikor John Cleese-hez ment állásinterjúra, abban a bizonyos Monty Python jelenetben… 5! 4! 3! 2! 1! Jó éjt, dingdingdingdingding….

Egy pár mondatban összefoglalnám a tapasztalataimat azért; disclaimer: sarkítás és vulgaritás következik, valamint az események sorrendjét lehet, hogy összekevertem, de igazából nem számít…

DO {

Nnna jó, szóval tudós vagyok, fejleszteni tudok. Felhúzom a 6 lapot. Lássuk csak… (UFÓT láttak) Van itt egy plazmaágyú (KRÍZISkártya… ez vagy az, az vagy ez? De mi volt az?), egy újjáélesztés (repülők mennek, katonák mennek), valami UFO irányítós szar, meg…

KUTATÁS, 1. fázis! Bakker, le kéne rakni valamit… aham… 5! 4! 3! na mindegy, ez jó lesz. „Három mikroszkópot tettem rá”. Na akkor elolvasom a többit… (Ticsung- ticsung, dolgok történnek a boardon, Vili dörmög, mindenki kapkod…)

KUTATÁS 2. fázis! Na bakker, próbáltam átlátni, hogy mi folyik a játékban, és tessék… Oké, mehet egy plazmaágyú, három mikroszkóppal. Kaptam roncsot, de jó! Repülő elhúz, kutya ugat, 3-2-1, autó balról… vésztartalék, pánik Európában… ki klónoz kit?

KUTATÁS 3. fázis! Asdasdasdasd… Banyek… filmszakadás… na, az Újjáélesztés jónak tűnik, és még maradt is rá 2 mikroszkópom. Ne tegyél annyit, kifutunk a pénzből! Cseszd meg, azt nem mondtátok hogy ez pénzbe is kerül… most már mindegy. Jöhet a kiértékelés… katonák ide-oda, ufók oda-ide, repülők huss, pénz elfogyott, pánik! Meg krízis is van: ki kell dobni a roncsokat. Még jó, hogy kaptam. Műhold megy. Védd a bázist, ne siránkozz! Ide az ikonra egy, kártyára kettő, mission megvan? Bázis találat! Mivan??? Na lássuk a fejlesztést. Dobás, semmi. Na még egyszer. Nulla. Na de majd most! Egy siker. Na van ott még, ahonnan ez jött! De nincs. Hátha a következő… itt már az alien kocka is bukó, ennyit erről a fejlesztésről. Lássuk a másodikat. Na, ez megvan… kinek adom? Ja, rá van írva. Harmadik? Dobás. Nem nyert. Dobás. Még mindig nem. Dobás. Egy siker, nagy nehezen. Dobás… de minek. Hát, ez egy eredményes kör volt.

Sóhaj. Lépjünk tovább.

}

WHILE (RÁBASZTUNK != 1)

Nem értetted? Akkor mit szóljak én, 3 másik kalimpáló fazon és egy idegesítően csipogó tablet között, amint véres verítékkel próbálom meg dekódolni, hogy mi folyik éppen a játékban, miközben a saját kis fejlesztéseimmel passziánszozok… mondjuk lehet, hogy segített volna, ha az elején minden szabályt elmondanak, nem csak ami rám vonatkozik…? 

Konklúzió

Interakció: még a Dominionban is több van

Stresszfaktor: valahol az Escape és egy átlagos ukrán parlamenti ülésnap között

Újrajátszási faktor: talán, majd ha sikerül újra beállítani a vérnyomásomat

Butának éreztem-e magam: határozottan

Anyázás: az volt

A fenti írás ne vegye el a kedveteket, ne csüggedjetek, az első állítólag mindenkinek fáj, át kell esni rajta, és kész… próbáljátok ki bátran, és ne hallgassatok rám! (De amikor 2 üreset meg egy piros 1-est dobtok elsőre, akkor majd jussak eszetekbe…)

*Az első természetesen pedig az, amikor hosszú perceken át kajtattam az 1 db megmaradt alien után, és csak azért nem vettem észre, mert egy beugróban állt, és nem felé voltam fordulva a folyosón…

comments powered by Disqus