7 Wonders: Duel

A mai napig jól emlékszem 2010 azon ködös novemberi délutánjára, amikor leballagva Szellemlovasba szembenézett velem a 7 Wonders zsúfolt grafikájú, meglepően rózsaszín doboza. Már abban a momentumban éreztem, hogy nem mozdult meg bennem semmi… A játék teljesen hidegen hagyott. Bokor Peti mondta ugyan, hogy mekkora sláger volt a játék Essenben, de ezzel sem csigázott fel jobban. Egyrészt akkor hallottam először az esseni Spielről, és fogalmam sem volt, mi az, másrészt úgy gondoltam, hogy van nekem már építkezős kártyajátékom Dominion címen, hát tessék engem békén hagyni, és mentem tovább nyitott játékok dobozaiban kutakodni. Pár hónappal később a Civilization kipróbálása indukálta a 7 Wonders iránti érdeklődésemet, mert egy könnyed, kvázi civilizációépítő játékot kerestem. Végül a 7 Csoda megváltoztatta a gémerségem: Nemcsak hosszú ideig a kedvenc játékomként állt a polcon, de neki köszönhetően fedeztem fel egy működő pécsi társasjátékklubot, szóval kockulásom igazi mérföldköve lett.

A sors iróniája, vagy - drámaibb kontextusban - a történelem ismétlődése, hogy amikor először hallottam a kétszemélyes 7 Csoda megjelenéséről, az is teljesen hidegen hagyott. Minek? Hiszen van az alapjátékban egy elég jól működő, igazán taktikus, kétszemélyes variáns. Nem több ez, csak egy újabb rókabőr. Azért a szemem sarkából figyelemmel kísértem a híreket, és ahogy egyre több részlet derült ki a játékról, úgy lettem egyre izgatottabb. Nyáron még azt mondtam a Kalóz-rádióban, hogy szeretném Essenben kipróbálni, de mire a spieles listámat írtam, addigra már elő is rendeltem. És hogy mi ennek a hosszú bevezetőnk a tanulsága? Egyértelműen az, hogy ha Kevin Wilson nem készíti el a Civ társasjátékot, ti nem olvasnátok most ezt az írást. És persze az is, hogy soha ne mondd, hogy soha. No, egy pillanat, csak kipipálom a napi elcsépelt bölcsességemet, és már beszélhetünk is a címben szereplő játékról.

Itt szeretném felhívni mindenki figyelmét, hogy a cikk írása közben a 7 Wonders: Duel-t az eredeti 7 Csodával fogom összehasonlítgatni. Mivel Ferenc pápán kívül nagyjából mindenki írt már a 2011-es Kennerspiel des Jahres győztesről, ezért eltekintek az eredeti játék ismertetésétől. Aki nem ismeri a 7 Wonders-t, pótolhatja e hiányosságát bármely klubban, vagy utána olvashat magyar nyelven ezen link mögötti linkek valamelyikén…

Ami a külcsínt illeti...

Az első szembetűnő különbség, rögtön a játék megjelenése. Amikor felkerült a borító grafikája a BGG-re, azt hittem, hogy egy 7 Wonders: Babel méretű dobozzal lesz dolgunk, és ez a hitem megmaradt egészen addig, amíg közvetlenül Essen előtt meg nem jelentek az első videoismertetők. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy a doboz alig nagyobb és mélyebb mint a Patchwork doboza. Ez alapvetően nem baj, sőt legalább jobban elfér az amúgy is szűkös polcon. Felemelve a szép fedelet és az elmaradhatatlan szabályfüzetet a jó kialakítású műanyag insertben a hadviseléstabló és hadviselés-jelzölő fogad minket, a pénz tokenek, egyéb jelölők valamint a pontozófüzet kíséretében. Itt találjuk a 12 csodát is, illetve egy 13-ikat is: a tényt, hogy a különböző rekeszekbe prémium fóliákkal is beférnek a kártyák, igaz csak csiszre. A lapok ugyanis nemcsak kicsik, de sajnos elég vékonykák is, ezért gyorsan lefóliáztam őket. Leszámítva a fizikai sebezhetőségüket, a kártyák és csodák ábrázolásai igazán szépek, Miguel Coimbra ismét kitett magért. A Repos becsületére váljék, hogy nem a kézenfekvő megoldást választotta, és nem a meglévő 7 Csoda artokat használta, hanem újrarajzoltattak mindent.

A tartalom (fotó: Steven Smolders, BGG)

Mi az ami megmaradt?

A játékot 3 korszakon keresztül játsszuk, mindegyik kort egy pakli képviseli. Továbbra is hét különböző színű kártyával van dolgunk a parti folyamán a megszokott felosztásban: barna/nyersanyag, szürke/áru, sárga/kereskedelem, kék/civil épületek, zöld/tudomány, piros/hadviselés és lila/céh. Ezen felül itt is 3 különböző módon használhatjuk fel a választott lapot: megépítjük, csodát építünk, eldobjuk pénzért. Megmaradt az egyes épületek láncban építhetősége is, illetve abban sincs változás, hogy a legtöbb pontot gyűjtő játékos lesz a győztes, hacsak...

Mi változott?

Minden más. Vegyük őket sorra. A legszembetűnőbb változás, hogy Antoine Bauza és Bruno Cathala kihajította a szimultán laphúzást, amely világszerte híressé tette a társast. Ehelyett a játékosok minden kor elején egy előre meghatározott formában kirakják a kor kártyáit egyeseket képpel lefelé míg másokat felfelé. Ezek a lapok átfedik és részben takarják egymást. A két fél a forduló folyamán egymás után vesz fel kártyákat. A kor elején csak az első sorból lehet választani, és később csak azok lapok vehetőek fel, amelyek már nincsenek takarásban. Hogy ez miért jó? Azért, mert a játékosok gyakran kényszerülnek döntésekre: Néha jó lenne elvenni egy sok pontot érő kártyát, de az megnyitna két jó lapot az ellenfél előtt. Akkor inkább mégis egy kevésbé jót választunk, amivel rákényszeríthetem az ellenfelem, hogy az egyetlen elérhető kártyát húzza fel, hogy ezzel engem hozzon jó pozícióba.

Lapok előpkészítve

Megváltozott a kereskedés is. Ezentúl nem az ellenfél erőforrásait vásárolhatjuk meg, hanem bármelyik hiányzó erőforrást beszerezhetjük egyenesen a banktól két pénzért, így sosem lesz elérhetetlen nyersanyag... csak rohadt drága, mivel a 2 forintos alapárat további eggyel növeli az ellenfélnél található minden ugyanolyan erőforrás. Ezért a 7 Wonders Duelben nem nagyon lehet ellébecolni nyersanyagok nélkül, egy-kettőre biztosan szükség lesz. Cserébe viszont könnyebben juthatunk pénzhez: Egy lap kidobásával ugyanis nem fixen 3 pénzt kapunk, mint a régi szép időkben, hanem kettőt plusz az előttünk lévő kereskedő lapok számával egyenlőt. Az egyébként is nagyon hasznos sárga kártyák így még értékesebbek lehetnek a parti folyamán.

Szintén apróbb változás, hogy nem egy, hanem mindenki 4 csodával kezd a játék elején, ezek mindegyikét egy kártyával aktiválhatjuk, cserébe viszont jó sok nyersanyagba kerülnek. Jó azonban tudni, hogy a játék hű marad a címéhez, így összesen csak 7 csoda építhető fel. Aki lemarad, hát az majd legfeljebb elfoglalja a másik városát annak csodáival együtt.

Artemis temploma

A párbajt ugyanis nemcsak játékvégi pontozással nyerhetjük meg, de nem ám. Bár a római és egyiptomi vezérek egymásnak háttal állnak a borítón, de a parti folyamán szemtől szemben feszülnek egymásnak a felek, és ez a háborúzásban mutatkozik meg leginkább. Ha piros lapot veszünk, akkor annyit halad a hadviselés-jelölő az ellenfél irányába, ahány pajzs a lapon szerepel. Ha az ellenfél is játszik ki hadikártyát, akkor a jelölő visszafelé mozog a mi irányunkba. Ha valakinek a városába ér ez a token, akkor az ellenfél automatikusan, pontozás nélkül nyer. Nagyon tetszik a játék hadviselés aspektusa. Szuper jó érzés, amikor nyomást gyakorolsz az ellenfélre, és látod, hogy nagyon szeretné elvinni a 7 pontot érő palota kártyát, de nem teheti, mert muszáj kezdenie valamit az egyre nyomuló fronttal. Ezért is örülök, hogy előrendelőként a műanyag pajzs mellett kaptam egy nehezebb fémpajzsot is. Így még súlyosabbnak hat a helyzet, amikor felemeled a jelölőt, és teszel néhány lépést az ellenfél felé... Azt hiszem kitűnő agresszor lennék.

Ha az ártatlanok (és ártók) vérének kiontásához nem fűlik a fogunk, akkor megpróbálhatunk okoskodva nyerni. A tudományos lapokon 6 különböző szimbólum egyike díszeleg. Ha ezek mindegyike felbukkan a birodalomunk határain belül, akkor okostojásként azonnal nyerünk. A katonai győzelmet egyszerűbb kiharcolni, hiszen ott csak a pajzsok mennyisége dönt, míg a tudományos fejlődés rögös útján a szimbólumok minősége is számít. Azért senkinek sem kell kardjába dőlnie, ha a gaz ellen meghiúsítja ebbéli törekvéseinket, nem vész minden kárba. Ha ugyanis sikerül egy tudományszimbólum párját is megszerezni a küzdelem során, akkor választhatunk egyet az 5 tudományos jutalom közül, amelyek mindegyike elég hasznos előnyöket ad.

A fém hadviselés-jelölő (fotó: Leon Stansfield, BGG)

Nos, kilóra ezek a hasonlóságok és különbségek, de gondolom az is érdekel titeket milyen a játékélmény? Csak a nemzetközi kritikusokat tudom ismételni. A játék egyszerre tűnik ismerősnek, mégis egészen más. Mintha a kókuszgolyót hasonlítanád össze a Bountyval: Az íz ismerős, az élmény mégis külünböző. Nagyon tetszik az új draftmotor, ahogy ügyesen rá tudod kényszeríteni az ellenfeled egy-egy lap felvételére, különösen élvezem, hogy ha a pontok nehezen is jönnek, mégis megfordíthatod a dolgok állást a tudomány vagy a hadviselés segítségével. Viszont mindeközben ismerősek a lapok, a színek, a lapkijátszás módszere. Továbbá tetszik, hogy a játék kompakt, könnyű hordozni, és egy parti fél óra alatt lemegy.

És hogy hol vannak a negatívumok? Mint minden kártyajátékban itt is befolyásolja a játékot a lapjárás, így a szerencsének természetesen van szerepe. Előfordulhat, hogy a 3. korban az egyik játékos számára eljön az a pillanat, amikor rájön, hogy semmit sem tehet a vereség ellen, és ilyenkor szívesen okolja az éppen akkor felforduló kártyákat, amiket nem láthatott előre, pedig ha tudta volna… Ez benne van a pakliban, de túlzás lenne csak erre fogni a vereséget. Továbbá ne felejtsük azt sem, hogy ez nem a GMT Games több órás, idegőrlő monstruma, hanem egy gyors, könnyed mégis taktikus kártyajáték.

Kategória: Stratégia light

Játékosszám: 2

Korosztály: 10

Nyelvfüggőség: Nincs

Összegzés: Antoine Bauza és Bruno Cathala ügyesen szabta fazonra a 7 Csodát. Az új grafikáknak és a módosításoknak köszönhetően, nem csak egy olcsó rókabőrről van szó, hanem egy egyszerre ismerős mégis más játékkal van dolgunk. A 7 Wonders: Duel önállóan is megállja a helyét, és ezt igazolják a Spiel utáni első visszajelzések is. Ha a 7 Csodát egy ókori civilizációnak tekintem, akkor a 7 Wonders: Duel annak a civiláziónak a romjain létrejött új társadalomként tündököl: Magán viseli az előd bizonyos jegyeit és szokásait, de mégis egy teljesen új nép, amelynek megvannak a maga jól látható vívmányai és értékei.

Értékelés: 8/10