7th Continent

Nemrég fejeződött be a 7th Continent (továbbiakban: 7C) második kickstarter projekje, ma pedig levelet kaptam, hogy holnap nyílik a pledge manager. Érzem tehát, hogy ez lehet az utolsó lehetőségem a lehetséges vevők befolyásolására. Némi hezitálás után arra jutottam, élni kívánok ezzel a lehetőséggel, mivel a 7C egy igazi ritkaság a mai hihetetlen BG és KS dömpingben: újszerű, de nem öncélúan az, ez pedig az én szememben hatalmas erény.

De kezdjük az elején: a 7C saját magát egy felfedezős kalandjátékként aposztrofálja, ami nagyjából fedi is a valóságot. Ugyan a "The game, where YOU are the hero" szlogen szánalmas, mert hatásvadász és pont nem árul el semmit a játék valódi értékeiről, de itt nagyjából ki is merülnek a panaszaim. A történet az 1900-as évek legelejére repít bennünket, egy Jules Verne által megálmodott korszakba, ahol az expedíciók még nem műholdakkal, hanem a saját lábukon fedezték fel a világ eldugottab zugait.

A legjobban megfogható marketing-pont maga a kontinens: a térkép minden parti során ugyanaz, nincs semmiféle diablos véltetlenszerűen generált map, csupán a kiindulópont változik a választott átok függvényében. Természetesen van némi randomizáció, de ezek amolyan encounterek (a felhős lapok a képeken), nem részei a világtérképnek. Elméletben tehát a kíváncsi természetű tulajdonosok az egész világot kirakhatják, hogy lássák egyben a hetedik földrészt, de ezzel a saját - igen drága - játékélményüket lőnék lábon. Eddig még a BGG-n sem jött szembe egy komplett kollázs sem, azaz a játékosállomány meglehetősen fegyelmezett.

Szokásomtól eltérően picit beszéljünk a játék mechanikáiról, mert vannak közöttük érdekesek: a leginkább említésre méltó pont, hogy nincsenek hagyományos értelemben vett körök. A csapat minden végrehajtott akció előtt eldönti, hogy ki fogja azt végrehajtani azt. Ezután a helyszínen lévő többi karakter segíthet a feladatban, ez azonban kockázatokkal is jár. Azaz még az is előfordulhat, hogy egy karakter sosem hajt végre akciót, mégis sikeresen véghezviszi a küldetést. Ijesztő, de nagyon jól működik.

Ezen a képen jól látható, hogy milyen akciókból választhat a csapat: a felfedett lapon megnézheti a hegyormot, vagy éppen elnézhetnek északra vagy nyugatra. Ha így tesznek végre kell hajtani a felhős lapka hátoldalát, ami lehet hasznos tárgy, de akár vadonélő szörny is

A játékmenetet ezek az akciók hajtják előre, a választott "pálya" (=átok) előrehaladtával a választék pedig egyre bővül, de sosem lépi át az átláthatatlanság küszöbét. A csapat szétválhat, de akár együtt is maradhat, mindkét megközelítés működőképes, és időnként mindkettő szükséges is.

Szintén jól működik a közös akciópakli koncepció: a kártyák mennyisége jelöli a csapat kipihentségét és vállalkozó kedvét. A kevesebb lap kimerült, elcsüggedt csapatot jelent, ami pedig a kaland végének közeledtét jelzi. Amikor a játékosok pihennek, táplálkoznak vagy más módon gyógyulnak, akkor visszakeverünk lapokat a már eldobottak közül.

Rengeteg játéknál dicsérjük a külcsínt, de manapság ha egy játék nem gyönyörű, akkor már felé sem nézünk, villámsebesen tűnik el a süllyesztőben. Egy egyszerű artwork dicséret már teljesen értéktelen. A 7C esetében mégsem mehetünk el a kinézet mellett, mivel nem csupán szemet gyönyörködtetőek a rajzok, hanem szerves részei is a játékmenetnek.

Jobboldalt látható egy elkészíthető tárgy: felül látható, hogy milyen anyagok kellenek az elkészítéséhez, minden egyes rendelkezésre álló erőforrás csökkenti az eldobandó lapok számát (=kék rombusz), amit minimálisan el kell dobni a barkácsoláshoz. A fekete kocka a jobb felső sarkoban mutatja, hogy hányszor lehet majd használni a tárgyat, lenn középen pedig a hatás és hogy milyen típusú akcióknál hasznos az adott tárgy.

Egy jó példa erre a tárgyak készítése: pl. egy sín (amibe a törött lábakat rakják) legyártásához szükség van fára és indára. Minden térképlapon fel van tüntetve, néhány dolog, hogy az adott helyszínen mi áll rendelkezésre, de nem minden! Tegyük fel hogy az erdőben találunk fát, ez talán nem olyan elrugaszkodott feltételezés. Viszont ha korábban megvizsgáltuk a zátonyon megtelepedő piros hínárt, akkor kapunk egy quest-itemet, amely azt mondja, hogy mostantól minden olyan térképlapon, ahol te - mint játékos - kiszúrod ezt az indát a rajzon, akkor attól a pillanattól fogva ezen a helyszínen inda nyersanyaggal is rendelkezel. Ezután senki nem fog többször szólni, hogy figyelj az indákra, nincs figyelmefelhívó ikon a lapokon, tehát ránk hárul, hogy alaposan megvizsgáljunk minden rajzot, hátha észreveszünk valami fontosat, ami aztán hasznunkra lesz.

Másik példa: a rajzokon néha el van rejtve egy alig észrevehető háromjegyű szám. Ha ezt észreveszed, kicserélheted az adott térképlapot arra, melyet ez a szám azonosít. Tematikailag ez azt jelenti, hogy észrevettél valami fontosat, amit addig nem láttál. Az új lapon ugyanaz a térképrészlet lesz megtalálható egy vagy több új választható akcióval kiegészítve. Remekül kigondolt és ötletesen megvalósított felfedezősdi, melyhez fogható nem nagyon volt eddig társasjátékban (a T.I.M.E. Stories kivételével, de hamarosan..).

• A legtöbbeket eltántorító tényező az újrajátszhatóság: sokan a T.I.M.E. Storieshoz (továbbiakban: TS) hasonlítják a játékot, a párhuzam pedig jogos. Az alapjáték 4 darab átokkal érkezik, melyet az optional buy-okkal együtt 12-ig tornászhatunk fel. Egy 7C átok nagyjából egy TS kalandnak feleltethető meg. És igen, ha egyszer végigjátszottál egy átkot, akkor el kell telnie némi időnek, hogy elfelejtsd a részleteket és újra kedvet kapj hozzá. Az is elképzelhető, hogy nem akarod letolni többször. Ilyen szempontból tehát jogos az összehasonlítás: aki nem szerette a TS ezen aspektusát, az itt is jó mélyen nézzen a tükörbe, mielőtt felugrik a vonatra.

Vannak azonban enyhítő körülmények:

• Először is, az alapjátékban itt négy kalandot kapsz egy helyett. Engem még ma is lever a víz a gondolattól, hogy kiadjak 10+ezer forintot, egy egyestés társasjátékért.

• Másodszor, egy kaland jóval hosszabb, mi az első átoknak kétszer futottunk neki, ez eddig tíz óránkban volt, és habár a végére értünk a küldetésnek, de ott hibádzott egy fontos tárgy, melyről fogalmunk sincs merre lehetett. A tíz óra ellenére senki nem érezte úgy, hogy kiégtünk volna, egyöntetűen meg szeretnénk próbálni mihamarább újra. A TS-ben sokkal rövidebb a visszacsatolás, egy este szinte tutira ki lehet végezni egy kalandot.

• Harmadszor, a TS számomra rettenetesen erőltetett volt: ilyen szabályokat tartalmazott pl. hogy a többiek nem nézhetik meg a helyszínlapot, nekem kell elmesélni nekik mi van rajta. WTF? Számos mesterségesnek érződő szabály volt, ami szabad szemmel is jól láthatóan csak azt a célt szolgálja, hogy minél tovább nyújtsa az élményt, ez pedig rettenetesen dühítő. Ilyesmi nincs a 7C-ben. : Tíz óra után még mindig csak a felszínt karcoljuk. Tény, nem fog örökké tartani, de ez az élmény sokkal intenzívebb, mint a 30. ugyanolyan euró vagy a 25. ugyanolyan babás dungeon crawler. Nem csak az eltölthető órák számítanak, hanem az eltöltött órák minősége is. (Disclaimer: Összeségében persze jó élmény a TS - pláne ha más vette meg -, de az árához képest nevetséges mennyiségű játékélményt ad, ez pedig a 7C-re szerecsére nem igaz)

Mindent egybevetve a 7C nem egy igazi boardgame, inkább egy narratív élmény társasjátékos elemekkel megtűzdelve. Lebilincselően adja vissza a hajdani Kaland-Játék-Kockázat hangulatát, szinte ugyanolyan izgalommal várom a következő térképlapot, mint amikor alig vártam, hogy a 156-os fejezethez lapozzak a Vértengerekben. Meg kell jegyeznem, hogy habár a szó szoros értelmében nem tartom társasjátéknak a 7C-t, a játékosok közötti kooperáció valódi és meglepően jelentőségteljes, nem csupán egy odaragasztott szépségtapasz. Ez az én szememben hatalmas eredmény.

A review nem review negatívumok nélkül. A 7C is rendelkezik néhánnyal, ezek megítélése természetesen vérmérséklet kérdése:

• A legtöbbet emlegetett fájó pont az újrajátszhatóság, melyet fentebb kifejtettem.
• Másik népszerű fanyalgási ok (a TS-hez hasonlóan), hogy első próbálkozásra száz százalék a kudarc. Minden átok úgy van megtervezve, hogy többször kell nekifutni és ügyesen hasznosítani az előző próbálkozásokban szerzett tudást. Akit ez irritál, az kerülje el ezt a játékot.
• Szintén lehetett volna finomítani a befejezésen: miután elfogyott a paklid, újrakevered az eldobott lapokat és abból kezdesz el húzni. Ha ekkor feljön egy átok lap (alapból öt van a pakliban), akkor kész, vége, hirtelen halál. Ennek következtében elég frusztráló, amikor elkezd elfogyni a dekk, a játékosok elkezdenek sietni, hogy hátha mégis sikerül befejezni, pedig nem fog.
• Apróság, de a sikertelen csoportos akciók elég ügyetlenül vannak szankcionálva. Ilyenkor minden résztvevő játékos húz egy fix büntilapot, ami mindig ugyanaz. Igazán lehetett volna különböző, nem került volna semmibe, valószínűleg későn került be ez a szabály.
• Nem fáj igazán, de a minik nagyon picik, talan egy centiméter magasak, vagy még annyi sem. Mi mindig standeekkel játszunk, miniket még nem vettem elő. Kellemetlen példája ez annak, hogy manapság mindenhez kellenek a minik, hogy jobban eladható legyen.

Számos kiegészítő beszerezhető: az alapjáték négy átokkal érkezik, ez hétre növelhető az Icy Maze, Forbidden Sanctuary és Swamps of Madness kiegekkel. Az új ks egy új nagydobozos kieget tartalmaz, melyben a föld fölött kalandozhatunk egy léggömbben, vagy éppen csillékben utazhatunk alatta, mint Indiana Jones a Végzet Temploma. A nagydobozos kieggel együtt 12-re emelkedik a lejátszható átkok száma, ami már százas nagyságrendű órát jelent.

Az összes elérhető gameplayt tartalmazó kieg kivéve magát a "What goes up, must go down" nagydobozos kieget

A kiegek mellett vehetünk egészen érdekes dolgokat, ezek közül nekem a legjobban a Cartographer's Notebook indította be a fantáziám, melybe a saját két kis kezünkkel rajzolhatunk térképet, hogy aztán a megismételt újrajátszásokba ezt hasznosíthassunk. Szépen visszahozza az emlékeket, amikor négyzetrácsos füzetbe rajzoltam a Skorpió Mocsarának térképét.

Mindenképpen szeretném megemlíteni az egyik legutolsó SG-t, mely szerint kapunk egy augmented reality appot: ez tematikailag egy varázslatos szemüveg lesz a játékban, melyet ha megszerzünk, a telefonunkkal rápillantva az adott térképlapra új dolgokat fedezhetünk fel. Zseniális ötlet, mely érzésre hihetetlenül belepasszol a koncepcióba!

Ha tetszett a cikk, az ismertetők oldalunkon sok egyéb érdekes írást találhatsz

Összegzés: Azt hiszem talán utoljára az első Robinson Crusoe partim rántott be annyira, mint ez a játék. Mindenki úgy érezte, hogy igen, a kontinensen sétálunk, nem pedig az asztal mellett ücsörgünk. Minden egyes új lap felfedésekor úgy izgult mindenki, mint a kisgyerekek és remegett a várakozástól, hogy mit találunk az elhagyatott kunyhóban. Habár a hagyományos értelemben nem igazi boardgame, az élmény roppant intenzív és nem úgy fest, hogy alábbhagyna ez az érzés. Ahogy feljebb is írtam, nem csupán az eltölthető órák mennyiságe számít egy társasjáték esetében, hanem ezen órák minősége is. Ez utóbbi pedig ennél jobb talán nem is lehet. Aki teheti szerezzen egy példányt, vagy társuljon a pledge managerbe.

Értékelés: ★ ★ ★ ★ ★ (öt csillagból)