Assassinorum: Execution Force

Sziasztok, Ádám vagyok, bár egyesek Jamie-ként ismernek a társasjátékos körökben és nem ez az első alkalom, hogy a CFP blogba írok. Egyszer korábban már Gyuri felkért, hogy tömören véleményezzem a Shadows of Brimstone-t, de mégis most először adatik meg, hogy egyedül kalózkodhatok itt saját cikkel. A blog szerzőihez hasonlóan én is nagy társasjáték-geek vagyok, és gyakran véleményezek különböző játékokat a BGG-n vagy a Facebook-on. Ezzel szerintem kimerítem a „társasjáték szakértő” fogalmát. Na, ja persze, csak szimplán szeretek játszani és Gyurihoz hasonlóan exhibicionista hajlamaim miatt meg szoktam osztani a véleményemet másokkal, még ha ezzel egyesek kedvenc játékát sárba tiprom is. Muhahaha! Azért nem vagyok ilyen szívtelen és ritkán vagyok lehúzó véleménnyel játékokról, de ez főleg azért van, mert lehetőleg olyanokkal ülök le játszani, amelyek érdekelnek. Elsősorban a tematikus, amerikai stílusú táblás játékokat szeretem, szóval ebből a szemszögből viszonyuljatok a véleményemhez.

Most, hogy sikerült idevonzani a cikkre a figyelmet a sci-fi geek pornós borítóképpel és már be is mutatkoztam, nem ártana szót ejteni arról, hogy milyen játékról szeretnék írni. Ez pedig nem más, mint a Games Workshop legújabb táblás játéka az Assassinorum: Execution Force, amelyet a napokban sikerült kipróbálnom Tudjukkinek köszönhetően.
A cég elsősorban a figurás terepasztalos játékairól híres, de kiadtak olyan sikeres táblás játékokat is, mint a HeroQuest, a Warhammer Quest vagy a Space Hulk. Nekem egyikkel sincs semmilyen tapasztalatom, így nem fogok ezekhez hasonlítgatni, sem utalgatni rájuk. Inkább szeretném az új játékot tömören bemutatni és véleményezni. Az az igazság, hogy a 40k univerzumot is csak pár hónapja ismertem meg mélyebben a Warhammer 40k: Conquest és a Relic társasjátékoknak köszönhetően. Azóta viszont elmerültem a világban a 40k-Wikipedia, vagyis a Lexicanum áttúrásával és Ian Watson regényeinek olvasásával. Mondhatjuk úgy, hogy nagyjából képben vagyok az univerzummal, még mielőtt lesújt rám a 40k-sok haragja egy Exterminatus formájában.

Átjön-e a téma?

A történet szerint az Istencsászár egy különleges alakulatának, az úgynevezett Execution Force-nak a tagjait alakítjuk, akik az Officio Assassinarum négy legnagyobb templomában képzett bérgyilkosok. Név szerint: Vindicare Temple (mesterlövészek), Callidus Temple (alakváltók, beszivárgók), Eversor Temple (droggal megerősített őrjöngő gyilkológépek) és Culexus Temple (psy energiahasználókra specializálódottak).

Balról jobbra: Culexus, Vindicare, Eversor, Callidus Assassin-ok… persze nem ilyen szépen festve vannak a dobozban.

Ellenségünk egy Drask nevű káosz-lord, akit különféle káosz kultisták és káosz űrgárdisták támogatnak. Kapásból szeretném piros ponttal illetni a témaválasztást, amely nem csupán egyedi, de nagyban kihat a játék stílusára és mechanikájára is, hogy ne csak egy újabb sablon dungeon crawlert kapjunk. Ha a 40K univerzumról beszélünk, akkor abban egyetérthetünk, hogy az űrgárdisták - Space Marine-ok - örvendenek a legnagyobb népszerűségnek. Nekem személy szerint kicsit már a könyökömön jön ki, ha meglátok még egy rájuk épülő játékot. Így üdítő volt látni, hogy a Games Workshop nem félt újat lépni, és az Officio Assassinarumra alapozta legújabb játékát.

A téma nagyban kihat a játék stílusára is, hisz bár dungeon crawler-ről van szó, nem a szokványos formában tálalják mindezt. Az Assassinorum valójában egy hangulatos lopakodós játék, ahol taktikázva kell minél gyorsabban megoldani a feladatot és közben lehetőleg észrevétlennek maradni a káosz szolgái előtt. A játék elsőre nagyon egyszerűnek tűnt, de pár kör múlva kibontakozott, hogy miről is van itt szó, és azt kell mondanom, hogy az Assassinorum nagyon egyben van a témával. Érződik ahogy profi gyilkosok szinte hiba nélkül ölnek, míg a buta ellenfelek fel alá járőröznek, mint a régi Commandos számítógépes játékban. A környezet szép, a figurák minőségiek. A képességek illenek a témához, de ez nagyon klisésen hangzik, hiszen ilyen típusú játékokban kb. 90%-ban tematikus minden esemény vagy karakterképesség.

Mi van a dobozban?

Nem kényeztet el minket a Games Workshop kb. 30 ezer forintért mert kapunk 1 db!!! - egy darab - küldetést, 3 különféle ellenfelet és 1 főgonoszt, mégis azt kell mondanom, hogy amit kínálnak, legalább rendben van. Az Assassinorum nem egy kampányos dungeon crawler, ahol mindenféle különleges formájú térképen kalandozhatunk, fejlődhetünk és minden sarkon más ellenség bukkan fel, hanem egy kaland során kell csendben kipucolnunk egy majdnem fix létesítményt a káosz követőitől.

A tábla hihetetlenül vastag kartonra van nyomtatva és szépen meg van tervezve, bár sajnálom, hogy nem széthajtós és helyette több elemből áll, mert így egy kisebb lökésre szétcsúszhat. A figurák elképesztően részletesek, az FFG Descent, Imperial Assault és Mansions of Madness figurái elbújhatnak mellettük (szerk: a GW bevalottan figuragyártó cég, talán a legprofesszionálisabb a szakmában). Ugyanakkor, a figurák nagyon merev műanyagból is vannak, így óvatosan kell őket kezelni és szállítani, inkább vitrinbe valóak. Gyuri biztos minden layeres meg shaderes vágyát kiélhetné rajtuk egy kis basing orgazmussal nyakon öntve, de aki ilyesmire nem gerjed, annak csak fölösleges kényelmetlenség ilyen profi figurákkal bíbelődni. Ja igen, mert ezek jó Games Workshop-os szokás szerint nincsenek ám összerakva, hanem a keretből neked kell kivágni és összeragasztani. A csekély Brimstone-os tapasztalatomból kiindulva azt kell mondanom, hogy nem ördöngösségről van szó, és ez ne tartson vissza senkit. Illetve Tudjukki szerint a figurák gyönyörűen illeszkednek, így reszelni és igazítani sem kell nagyon. Mindenesetre, ez lehet egy negatív pont annak, akit nem érdekelnek az ilyesfajta élvezetek, és szeretne dobozbontás után egyből játszani.

Vág, reszel, ragaszt, fest… mikor fogunk játszani a dobozbontás után?!

Az én fétisem szerencsére nem a figura, hanem a kártya. Az a helyzet, hogy bár ezen a téren is adtak a minőségnek és gyönyörű grafikákat kapunk, egy kicsit jobban is megerőltethette volna magát a kiadó. A karakterek kártyáinak egyik oldalán a védelmük, az életerejük és a használható akciók vannak felsorolva, illetve az, hogy melyik fegyverrel hány kockával dobnak és azok bónuszaik. A másik oldalon a karakterek 2 passzív és 2 aktiválható tulajdonsága van részletesen kifejtve. Értem én, hogy az Event kártyák és az ellenfelek kártyái is ekkora méretűek, de igazán lehetett volna egy nagyobb karakterlap akár kartonból, ennyi pénzért már. Így a kezdők folyamatosan forgathatják a kártyát attól függően épp mire kíváncsiak. Persze nem nagy problémáról van szó, mert mindenkinek 6 a védelme és 2 élete van és az akcióik is ugyanazok, így könnyű megjegyezni, de azért mégis kicsit hiányérzetem volt. A fegyverről igazán csinálhattak volna egy grafikát a karakterlapon a kockák számával és a bónuszokkal, ahogy a szabálykönyvben részletesen be is van mutatva minden bérgyilkos előtörténetestül, fegyverestül, mindenestül.

Szép design, de egy karakterlap a fegyverekkel ábrázolva elfért volna még.

A táblán, a figurákon és a karakterlapokon kívül kapunk még pár tokent, amelyek szintén minőségiek és rendben vannak. Az NPC-k stun, illetve alert státuszát vagy sebzést jelölhetnek, plusz minden karakter aktiválható képességét is tokenekkel számolhatjuk.

Minden minőségi, de mégis olyan hiányérzetem volt néha, hogy ennyi pénzért kicsit igazán tehettek volna bele még anyagot.

A kártyák között direkt nem írtam az event kártyákról, mert azok megérnek egy külön misét. Sajna, ezeken nincs semmilyen szép grafika, de szöveg az található bőven. A vastaggal kiemelt az, ami az adott eseményt jelöli, és egész könnyen értelmezhető, elég csupán ezeket felolvasni és véghezvinni. Ugyanakkor mi voltunk annyira tematikusak és lelkesek, hogy a flavour text-et is majdnem mindig felolvastuk. Nem volt a kezemben még 40k történetet angolul, de az mindenképp figyelemreméltó, hogy 4-en jelentős angol nyelvtudási és fordítási tapasztalattal, nyelvvizsgával stb. a hátunk mögött nem egyszer mosolyogva körbeadogattuk a kártyákat, hogy más is nyugodtan próbálkozhasson meg vele. Az biztos, hogy nyelvtanulásra jó cucc!

Na és milyen a játék?

Ahogy már korábban említettem nem egy szokványos dungeon crawlerről van szó, de kezdjük a sablonos dolgokkal. A karaktereink körönként 2 akciót hajthatnak végre, de egyik akciót se lehet kétszer. Az akciók a szokásosak: maximum 6 mező mozgása, további sprintelés d6 mezőnyit, gyógyulás ha d6-al 2+-t dobsz, közelharci támadás és távolsági támadás. Külön kiemelném, hogy végre egy játék, amiben nem lehet átlósan lépni négyzetrácsos táblán és átlósan nem számítasz szomszédosnak közelharc során sem, viszont lőni lehet. Bevallom, ez az átlósan mozgás a leginkább az én agymenésem, de totál megtévesztő sok hasonló játékban, amikor átlósan ránézésre sokkal nagyobb távokat tudsz megtenni, illetve elcsúszol a sarkok mentén, ami még hülyén is néz ki tematikailag. Abszolút rendben van a mozgás, és hozzá még sprintelhetsz is, ha kevés a fix 6 lépés. A közelharc és a távolsági harc is tematikusan van adaptálva, de egyszerűen csak annyi, hogy amíg van melletted valaki addig csak közelharcban sebezheted őt, majd ha megölted, akkor lőhetsz távolra is. A gyógyulásról annyit, hogy minden bérgyilkosnak 2 élete van és nincs feltámadás: aki fekszik, nyugszik. Cserébe viszont nehezen, csak 6-os dobásra találnak el a lények, és támadásonként is csak 1 seb szerezhető. Vagyis ha éppen észrevesznek, ki lehet eurózni, hogy maximum csak egyvalaki támadhasson rád. Ugyanez igaz visszafelé is: lévén profi bérgyilkosok vagyunk, így mi szinte mindig találunk a nekünk preferált fegyverrel, viszont mi is csak 1-et sebezhetünk. Minden alap ellenfélnek 1 élete van, kivétel a káosz űrgárdistákat, akiknek 2 illetve a főgonosznak 3.

A végső ütközet: A legnagyobb figura Drask. Az összes assasin átjutott a portálon, de 2 kör múlva a famulus (jobb szélen) befejezi a rituálét így sietniük kell.

A korábban említett aktiválható képességek nem számítanak akciónak, és a játékonként egyszer használhatóak. Nem olyan erősek, hogy rombolnák a balanszot, egyszerűen csak hasznosak. Többnyire rerollt, lopakodást, stunt adnak vagy akár önmegsemmisítést tudnak. Mindegyik tematikusan működik és passzol az adott karakterhez.

A játékosok köre után húzunk event lapokat a riadóban lévő ellenfelek számának megfelelően, majd azok megoldása után mozognak a lények. Az események lehetnek akár pozitívak is, de többnyire negatívak. Ezek raknak fel a táblára további ellenfeleket, vagy épp 1 körig minket gyengítenek, vagy a lényeket erősítik a káosz terjedésének köszönhetően. Érdekes, hogy a Culexus bérgyilkos az események nagy részére immúnis és hozzá 6 mezőre a többiek is, így ezzel is lehet taktikázni.

Az ellenfelek nagyon egyszerűen mozognak, nincs semmi bonyodalom, mint a Brimstoneban. Minden lény annyit lép, amennyit dobtok, és arra néz amerre a pályára festett nyíl mutatja neki. Ez lehet fix nyíl, de lehet olyan, hogy 2-4 irányból kell kidobni merre fordul épp az ellenség. Tulajdonképpen folyamatosan járőröznek és megláthatnak minket, hogy riadóba kerüljenek. A járőröző lények után jönnek a riadóban lévők, akik célirányosan mennek a legközelebbi bérgyilkos felé, vagy ha tudják, akkor támadják azt. Végül a stunnolt lényekről kerül le a stun token és járőrözőkké válnak. A riadó alatt lévő lényekről még azt kell tudni, hogy ha a játékosok körében valamelyik a lény látószögébe kerül, akkor az ingyen megtámadhatja a bérgyilkost körönként egyszer. Ezért is kell lopakodni és lehetőleg észrevétlenül támadni.

A látószög, vagy LOS is kifejezetten tematikusan van kitalálva. Ez sok dungeon crawler gyenge pontja és egyik verzió se tökéletes, még az innovatív Imperial Assault megoldása is néha tematikátlan és logikátlan. Az Assassinorum LOS szabálya mindenképpen a jobbak közé tartozik és támogatja a lopakodós játékstílust. Először is, a figurák ugye mozgás közben meghatározott módon forognak, így mindenki arra lát, amerre néz. Ez sok tematikátlanságot felold, mint például amikor az Imperial Assault-ban a telepített géppuska minden irányba lőhet (Képzeljük el, hogy egy forgó állványra van szerelve - a szerk.).

Az Assassinorumban a figura csak előre lát, de úgy, hogy az előtte lévő mezővel és oldalt két szomszédos mezővel egy csíkban. Magyarán, a figurák tulajdonképpen egy 3 sávos vonalban látnak előre, amelyet bármilyen belógó fal vagy figura blokkol. Nincs vonalzózás, nincs méricskélés, minden egyértelmű. Azért persze ez sem tuti megoldás, mert milyen tematikátlan hogy mindenki csak csőládással előre nézhet és perifériás látás mintha nem is létezne, illetve a belógó falaknak se kéne a végtelenségig blokkolniuk a LOS-t. Mégis azt mondom, hogy jól eltalált célzó rendszere van a játéknak, amely kiválóan illeszkedik a játék stílusához és a kialakított játéktérhez.

Fix tábla, fix küldetés, de random szobák. Inkább ez, mint sokféle tábla de mindig hasonló a küldetés? Mindenki döntse el…

A harc nagyon egyszerű: mindenki 1-3 kockával dob, többnyire attól függően, hogy épp mivel támad. Bizonyos kedvező fegyverekre a lényeknek és a bérgyilkosoknak is több kockája illetve módosító bónusza van. A lények ugyebár 6-osra találnak, a bérgyilkosok meg 4-6-ra, és attól függően, hogy kire lőnek, a védelem erősödik. Nincs túlbonyolítva, így akik a Descent és az Imperial Assault kombózós surge-ölős ikonrendszeréhez szoktak, azok csalódni fognak. Tulajdonképpen nincs gond ezzel a rendszerrel. Mi profi bérgyilkosok vagyunk, akik szinte mindig találnak, míg ők meg alig, de azért jobb ha vigyázunk. Teljesen tematikus minden. Az eddigi pár vélemény, amit olvastam, mind a szerencsefaktort hozza fel negatív példának, de én nem értem miért. Ha a magas szerencsét szeretnénk kiemelni, akkor inkább az Event deckben keresném azt (mi is amiatt vesztettünk az utolsó percben). A kockadobás teljesen kiszámítható, sőt már-már szükségtelen. Magasan a „legeurósabb” dungeon crawler amivel eddig játszottam. Végig mászkálni kell, taktikázni és az akciókat beosztani. Az elején úgy tűnik, hogy simán leszedhetünk mindenkit, de később a pálya elkezd iszonyatosan megtelni, amely fokozza a feszültséget és az izgalmat.

Utolsóként a felfedezést és az egyetlen küldetést szeretném bemutatni a játékmechanikát illetően. Bár fix a térkép, azért vannak random szobák, amik szintén hoznak fel különféle ellenségeket. A szobák felrakását se bízták a véletlenre, hisz mindig annyit húzunk (2-3) amennyit az adott szoba helye kér, és a kisebb sorszámút kell letenni az adott helyre. Vagyis véletlenül nem bukkanhatunk a magas sorszámú fontos szobára, ahol a kulcs van a teleporthoz, amely a főgonosz külön térképére visz minket. Egyébként röviden ez is a feladat, hogy megtaláljuk a teleport szobát és a kulcsot, majd utána átmehessünk a másik térképelemre és legyőzzük Drask-ot, mielőtt famulusa befejezi a rituálét. A famulus egy kis figura szintén, ami tematikusan egy káosz jelen jár körbe Drask körül, minden event kártyakor 1-et lépve és szorongatva minket az időben. Valóban kevésnek tűnik ez az egy küldetés, illetve a viszonylag fix pálya, de az se jó ha van 20-30 küldetés amiben mindig az a feladat, hogy nyomd meg a gombot vagy ölj meg mindenkit.

Szerintem az eddigiekből is látható, hogy az Assassinorum egy nagyon egyszerű mechanizmusokon alapuló ugyanakkor kivételesen taktikus dungeon crawler játék, ahol nem az a fontos, hogy ki mennyire tápolja fel magát és üt egy óriásit a szörnyön, hanem a valóságnak megfelelően mindenki 1-2 sebzést bír el és vigyázni kell magunkra, mert a Birodalom jövője a tét.

Vélemény

A végleges véleményem az, hogy ez egy jó kis játék viszont a magas ára miatt nem tudnám ajánlani nyugodt szívvel senkinek. Úgy vélem ennyi pénzért tehettek volna több mindent is a dobozba, de legalább amit kapunk az rendben van.

Számomra mindenképp pozitív volt az egyedi lopakodós játékstílus, illetve az, hogy végre nem egy újabb kampányos karakterfejlődéses dungeon crawlert kapunk dicefest-tel nyakon öntve. Ne értsetek félre szeretem az ilyesmit, de jelenleg is vagy 5 játék kampányát tolom különböző társaságokkal és jó volt végre csakúgy elkezdeni és befejezni valamit, nem félbehagyni. Bár imádom a karakterfejlődést a több éves WoW-os múltamnak köszönhetően, de sokszor az a tapasztalatom a kampányos karakterfejlődéses dungeon crawler társasokban az, ami pont megbontja a balanszot és elviszi a játékot valamilyen irányba, amelyet valaki biztosan nem élvez. Többnyire az az eredmény, hogy túl könnyűvé válik egyesek számára és elveszik a kihívás. Itt nincsenek patch-ek mint egy számítógépes játékban, hogy ezeket hibákat hotfix-eljék, így a karakterfejlődés hiánya szerintem nem feltétlenül jelent hátrányt. Nem jobb ez a megoldás, mert néha jó érzés dönteni két dolog között és formálni a karaktert, de sokszor jó az is, ha csak megyünk és profik vagyunk.

Külön piros pont továbbá a témáért és azért, hogy a 4 fős full coop dungeon crawler mechanikát kiemelkedően jól megoldották. Korábban egy D&D-ben, Mice & Mysticsben, Brimstone-ban sokszor kiszámíthattad, hova jönnek az ellenfelek, de itt minden meglepi és új kihívásokat nyújt. A járőrözés és a lények riadóba lépése nagyon tematikus és a régi Commandos-os időket idézte fel számomra.

Nálam kap egy 7/10-et. Jó játék, jó ötletekkel és szívesen játszanám máskor is, de nem hiszem, hogy megvenném az ára miatt. Így is van már elég dungeon crawlerem, és úgy se tudnám elég szépen kifesteni meg vigyázni a törékeny figurákra. Egyelőre passzolom, de még 1-2 játék Tudjukki példányával és lehet meginogok az elhatározásomban.

Kunó: Ha ismerjük a Games Workshop történetét, akkor nem csodálkozunk ezen a borsos áron. Az elmúlt években a GW úgymond "prémium" cégnek, és főleg figuragyártónak kategorizálja magát játékgyártó helyett, és inkább a profi figurákra állt rá, mint a kiegyensúlyozott játékmechanikák fejlesztésére. Több mint 10 éve követem e cég termékeit, és a csalódottságom folyamatosan fokozódott. Így sajnos eleve kétkedéssel állok ehhez a játékhoz. Ez az ajánló viszont reményt keltő. Egy kérdés maradt csak bennem csak: mennyi játékalkalom lehet ebben a játékban - főleg, ennyi pénzért?

Kinek való, kinek nem?

A játékot azoknak ajánlom, akik szeretik a szép figurákat és a 40k univerzumot, illetve valami új dolgot keresnek a dungeon crawlerek világában. Lehet furán hangzik, de ez egy olyan dungeoncrawler, amit eurogamerek-nek is nyugodt szívvel ajánlanék. Az egésznek olyan Pandemic érzése van végig, ahogyan jönnek fel kártyavezérelten az ellenségek, mi meg mozgunk és leszedjük őket több kevesebb sikerrel. A szerencsefaktor a kockákon minimális, ugyanakkor a kártyahúzáson sokkal több minden múlik, de ott sem kritikus. Végül is nem létezhet coop játék szerencsefaktor nélkül. A játékidő is elfogadható, ha az ember nem vacakol az eseménykártyák flavour textjével. Simán tartható a 60 perc, de maximum másfél-két óra alatt lemegy úgy, hogy több hangsúlyt fektetünk a tematikába - még szerencsétlen szobahúzás mellett is.

Azoknak semmiképp sem ajánlom, akik az összetett kombókat, változatos kockadobásokat, karakterfejlődést és kampányt keresnek egy dungeon crawlerben, mert ezek mind hiányoznak. Tovább azok is kerüljék, akik nem szívesen ragasztgatnak össze figurákat.

Érdemes továbbá azt is figyelembe venni, hogy full co-op játékról van szó, amelyet maximum 4-en lehet játszani, és ha kevesebben vagyunk, mint 4 fő akkor valakinek 1-nél több karaktert kell vinnie. Gondolom ez is sokaknál kizáró ok lehet.

Kategória: Dungeon Crawler

Játékosszám: 1 - 4

Korosztály: 14+

Nyelvfüggőség: Igen.

Értékelés: 7/10

Jaime