Assault on Doomrock
Ahogy időm engedi, átemelem és kipolírozom a korábbi kritikáimat ide a blogra, hogy ne tűnjenek el a tartalomfogyasztás süllyesztőjében. Ennek kezdetleges eredetije itt található.
Elöljáróban...
Tudni lehet rólam, hogy a kooperatív játékstílus a szívem csücske: számomra is megmagyarázhatatlan okokból a koop elemek nagyon hamar megragadják a figyelmem. Lehetséges, hogy tudat alatt arra készülök, hogy a fiúkkal majd ezeket játsszam, ha kicsit belenőnek, de az is lehet, hogy csupán ez a zsánerem.
Ennek megfelelően az Assault on Doomrock is előnyből indult nálam, mikor az esseni preorder listát masszírozgattam: már az indiegogo kampány óta radaron volt, de csak Essenben zsebeltem be. Azóta felkerült egy Tom Vasel review is, nekik elég vegyesek voltak az érzelmeik, nem igazán jött be nekik, melyet aztán a fanok kicsit boncolgattak, érdekes olvasmány.
Maga a játék egy kártyaalapú térképfelfedezős-kincsgyűjtős-szintlépős fantasy koop. A legszembetünőbb jelenség, hogy nincs board (bár ártani nem ártana), a játéktér 100%-ban kártyákból és jelölőkből áll. A játékosok a szokásos fantasy karaktertipúsokat testesítik meg (harcos, tolvaj, paladin, stb): egy karakter összesen hatféle választható lapból áll össze. Minden karakter kap négy darab kezdőképességet a kezdőlapjai alapján. Ezeket majd a harc során kockákkal kell működtetni, ahol véges számú újradobással lehet javíthatjuk az esélyeinket. Amikor egy karakter szintet lép (a csapat által gyűjtött aranyért cserébe), választhat egy új, erősebb képességet és több kockával dobhat a csata köre elején.
Bal oldalt második helyen látható az osztályt meghatározó lap (paladin), mellette balra pedig a trait kártya, ami egyéni (általában negatív) jellegzetességgel ruházza fel hősünket. Ezen a két lapon alul és bal oldalt láthatóak a felszerelésnek kialakított helyek (jobb kéz, bal kéz stb.), míg jobb oldalt a rendelkezésre álló képességek láthatóak.
Felfedezés
A viszonylag gyors előkészület után meg is indul a játék, ami három felvonásból áll, ezen belül pedig minden felvonás két részből: van egy térképen közlekedős, tápolós, szintlépős rész, majd ennek végeztével (amikor a csapat kifut az időjelzőkből) egy harc. Ez logikusan azt is jelenti, hogy egy játékülés három harcból áll: a dobozon az egészre 150 perces időtartamot becsülnek, ami akár reális is lehet. A lényeg, hogy a doboz méreteihez és a komponensek mennyiségéhez képest hosszú játékról van szó.
A térkép "falu", "hegység", "vadon" és a "végzet sziklája" típusú lapokból épül fel. Minden egyes terület jónéhány helyszínnel rendelkezik, melyek látogatása általában valamilyen erőforrást igényel (pl. homokóra) és van, hogy a látogatás kockázatot is hordoz magában, melyet esemény lapok keltenek életre.
A felfedezés rész során a playerek a térképlapokon lépkednek és meglátogatják az ezeken található helyszíneket. Maguk a helyszínek elég változatosak és ötletesek: elhagyatott bánya, törpe város, gombaliget. A helyszínek közötti mozgás legtöbbször időben illetve egyéb - kritika szemszögéből lényegtelen - erőforrásokba kerül, viszont extra jár egy adott helyszin teljes felfedezésért, van ahol lehet pihenni, gyógyulni. A felfedezés fázis során a csapatnak komótósan, de határozottan haladnia is kell a következő kártya felé, mert a játék végére el kell érni az utolsó, névadó (doomrock) kártyát, ahol a főcsata majd lezajlik. Ha ez nem történik meg a megadott időkereten belül, a csapat veszít.
A megszerezhető kincsek lehetnek hétköznapiak és epikusak (ez de ótvarul hangzik lefordítva).
A felfedezés rendkivül absztrakt, ugyanakkor nem mentes a véletlen eseményektől és a fantasy hangulattól: a csapat együtt dönt és cselekszik, a jutalom pedig jelölőkben kifejezett pozitiv (pénz, hősiesség) vagy negativ hatás (sebzés, sérülékenység). A térképen való mozgás és interakció jelentős mértékben leegyszerüsitett és felgyorsított, lényegében semmilyen tipikus dungeon crawler időhúzó mechanika nincs jelen. Amikor pedig elfogynak az időjelzők, érkezik a felvonás vége, ezzel együtt pedig a csata.
Csata
A harcrendszer igencsak innovatív: jelölők jelzik a hősöket és ellenfeleket is. A jelölőkből álló torony magassága jelzi az ellenfelek életerejét: ez a magasság tehát csökken, ahogy amortizálja őket a csapat. A jelölők egymáshoz viszonyítva lehetnek távoliak (amikor nem érnek egymáshoz) illetve szomszédosak (meglepi: amikor egymáshoz érnek). A legtöbb mozgással kapcsolatos képesség erre az absztrakcióra épül: kiléphetsz egy csoportból, beléphetsz egy csoportba, stb. A fentieken kívül számos további szabály komplikálja a taktikát pl. ha adott létszámú csoportot kétszer annyi ellenfél vesz körül, akkor a hősök körbevettnek számítanak, és nem tudnak kitörni az ellenfelek gyűrűjéböl, azaz nem mozoghatnak el. A csoportok száma tetszőleges, a csata során pedig a játékosok tetszőleges sorrendben használhatják a képességeiket, ami lehetőséget ad tervezésre és együttműködésre.
Kutyaszorítóban: négy szörnyeteg körülveszi a lovagot.
A játék meglepően tematikus és egyben váratlanul taktikus is. Már a térképen való mozgolódás is nehéz döntések elé állit, csatában pedig végképp jól kell alkalmazni a képességeket. Nem is ment elsőre igazán. Ennek jó példája, hogy a csata előtt már volt elegendő pénzünk, mégsem jutott eszünkbe szintet lépni. Emellett sikerült a legszutykosabb encountert kihúzni, amin húsz darabb ellenfél volt. Később átnéztük a paklit, és a második "legnagyobb" lapon tíz ellenfél (nyilván több életerővel), mig az átlag hat körül mozgott. A szabályok is jóval összetettebbek, mint azt feljebb leírtam. Le is lettünk darálva az első felvonás végén.
Vélemény
Természetesen nagyon kevés a tökéletes játék, nem kivétel az Assault on Doomrock sem. Sokszor eltalálta a céltáblát, de jópárszor mellé is lőtt.
Ami a legjobban zavart, az a harci AI: minden szörnytípusnak van egy mini paklija, melyből szörnyenként húzogatni kell a lapokat. Ez az említett húsz zombis muriban rendkívül idegesítő volt, pláne, hogy talán 12-14 lap van egy ilyen pakliban, így minden körben folyamatosan keverni kellett. Elképzelhető, hogy kicsit több mintavételezéssel a hátrány előnnyé válik, feltéve ha a különböző szörnyek valóban különböző jellegűek, de elsőre a dolog nem jól jött át.
AI paklik (egy részük legalábbis)
Szintén kellemetlen, hogy bizony még az újradobások végeztével is előfordul, hogy nincs értelmes felhasználása az adott értéknek, ez pedig egy kiélezett csatában elég frusztráló. Érdemes lett volna egy kicsit jobban figyelni rá, hogy valamire mindig használhatóak legyenek a kockák.
A térképlapok is lehettek volna nagyobbak. Tarot méretben könnyeben olvashatóak lennének a helyszínek és impozánsabban is festenének a lapok az asztalon. Egy ideig gondolkodtam a magyarításon, ha ez valaha megvalósulna, úgy egész biztos, hogy ezeket a lapokat nagyobb méretben lenne érdemes elkészítettni.
Az indiegogo kampány során beígért challenge módnak se híre se hamva; a tervező pedig hetekig nem reagált BGG-n a kérdésre. Az ilyesmit nem szeressem. Viszont egy nagyon friss, nagyon ropogós hír, hogy a héten bejelentésre kerül egy kiegészítő! Emellett felkerült egy javított szabálykönyv, amiben a fejlesztő kicsit polírozott a mechanikákon és eloszlatta a félreértéseket, amikre eddig csak a FAQ-ban lehetett választ találni.
A remek festmények a kártyákon jelentős mértékben hozzájárulnak a fantasy hangulathoz, a kártyák és a jelölők jó minőségűek. Sajnos itt is beleestek a készítők a "nagyobb doboz, több pénz" verembe, Essenben még vígan be tudtam rakni a Gaia dobozát a meglévő komponens emellé, pedig az nem sokkal kisebb ennél a játéknál. Prémium bugyikkal ugyan sikerült valamelyest javítanom az anyag/levegő arányt, de még így is kényelmesen be fog férni a kiegészítő az alapjáték mellé.
Kategória: Kooperatív, Fantasy.
Játékosszám: 2-4
Korosztály: 10+
Nyelvfüggőség: Erősen nyelvfüggő.
Rövid értékelés: Az Assault on Doomrock a hibái ellenére nagyon belopta magát a szívembe. Olyan mint egy kis költségvetésű kamara scifi. A színészek picit túljátsszák a szerepüket, a rendező a szükségesnél eggyel több csavart tett a filmbe, a végkifejlet pedig némileg szájbarágósra sikerült. Mégis, napok múltán is azon kapod magad, hogy nem akar kimenni a fejedből és nagyon szívesen néznél még ilyen egyedi darabokat. Az Assault on Doomrock is ilyen. Egyértelműen nem való mindenkinek, de akinek bejön, annak nagyon bejön.
Ítélet: 8/10.
Gergő különvéleménye: Egyszer volt, jó régen volt: láttam Rahdot végigszaladni a játék egy korai verzióján. Akkor, néhány design iterációval korábban, még igen csak egy szegény ember dánzsön królerje benyomást keltette a prototípus. Nem is nagyon követtem a projectet aztán.
Majd valamikor tavaly Rahdo újra nekiveselkedett egy addigra már átgondoltabb, újradolgozott verziónak. És bizony látszott, hogy a designer nem tétlenkedett. Egyedi, itt-ott egészen innovatív ötletek kerültek a játékba. Bár, elég sok aspektusa nagyon absztraktnak tűnt, de ezek mind azt a célt szolgálták, hogy a zsáner szokásos sallangjait sutba dobva a lényegre koncentrálhassunk. Itt nincs kérem line of sight, nincsenek movement pontok. Helyettük a kalandozáson, a közben közösen meghozandó döntéseken és a karaktereken van a hangsúly. Rögtön el is kezdett érdekelni a dolog.
És a játék majdnem zseniális is lett. A térképen mászkálás a zseniális. A harc a majdnem.
A térképes rész számomra tökéletesen teljesíti az előbbi célokat; egyszerű, nagyszerű, a lényeg a kalandon, a döntéseken, az előrehaladáson van. A harc pedig... nem is lenne rossz. Kis reszeléssel egy olyan tabletop taktikai játék lehetne, aminek én is szívesen adnék akár több esélyt is, pedig annyira nem szeretem az ilyesmit. És félreértés ne essék, nem is ezért nem tetszett. Szerintem egyszerűen ez a harcrendszer nem ebbe a játékba való. Túl hosszadalmas és 'bonyolult'. Bonyolult, mert körülötte minden más annyira - a jó értelemben - leegyerűsített. Teljesen megszakítja a megelőző hangulatos térképen kolbászolást, mintha semmi köze nem lenne hozzá. Olyan érzésem volt, mintha két külön játékkal kellett volna játszanom körönként váltakozva. És ez számomra megölte az élményt.
Ha készülne egy Doomrock Tactics a játék csata részéből, alig várnám, hogy kipróbálhassam. (Remélem, a designer olvassa a blogot! Elég, ha majd megemlíti a nevem a szabálykönyvben, köszönöm!) Ha készülne egy egyszerűbb, de főleg a játékba jobban integrált harcrendszer az Assault on Doomrockhoz, szívesen ülnék le újra játszani. A kettő együtt viszont számomra így csalódás volt.