Catacombs

Bevezető

Amikor mintegy masfél évvel ezelőtt először belefutottam a Catacombs kickstarter projektbe, a haverjaim finoman szólva sem lelkesedtek a dologért, az égegyadta világon senkit nem hozott lázba a cucc. Akkoriban sem a Rampage (illetve újabb nevén Terror in Meeple City), sem az újabban nagy sikereket arató Flick ‘em Up! nem volt még a láthatáron, és mivel a korábbi kiadásokkal nem találkoztam, így a nem igazán tudtam mit várhatok a Catacombstól…

Cseppet gyerekbarátabb lett a külcsin

Már a KS címéből világos, hogy harmadik kiadásról van szó, így első utam természetesen a BGG otthonos fapadosságot árasztó oldalaira vezettek, ahol hamar szembesültem a játék eddigi ismeretlenségének fő okával: az első két kiadást gótikus-sötét színvilággal szerelték fel, mely eufémisztikus megfogalmazása az ocsmány kinézetnek. Nagy szerencsémre a harmadik kiadás éppen ezt a negatívumot orvosolja, elég csak egy pillantást vetni a projekt oldalára és azonnal szembetűnő, hogy az eredeti monokróm-csontvelős külsőt is utolérte a korunkra olyannyira jellemző elcukisodás...ami itt szerencsére előny!

Így festett az eredeti...kiadása...a...játéknak…(lenn az asztalon, srácok, lenn az asztalon….)

A dungeon crawlerről a legtöbbünknek a Descent (esetleg Imperial Assault), ezen belül is pedig négyzetrácsos kartonlapok, műanyag figurák, és dobókockák jutnak eszünkbe. Na itt, egyik sincs. Semmi. Nichts. Nada. Van helyette viszont három kétoldalas tábla, egy rakás fakorong és pár lapnyi matrica. A doboz elég nehéz a rengeteg fakorong miatt, így ha valakinek nem jönne be a dolog, azért a fűtőérték még elég jó, télen tehát hasznos lehet. Ráadásul nincsenek műanyag minik, amik azt a kellemetlen büdös füstöt árasztják magukból, amikor égnek, ez tehát win-win.

A fehér korongok a hősők, a nagy feketék kerülendő akadályok, a többi meg a horda.

Játékmenet

A recept ismerős: a kampány kezdetén a jófiúk választanak hősőket, a rosszfiú meg antihőst. Ezek az eredeti tervektől eltérően kártyák kombinációját jelenti, mindenkinek van egy karakterkártyája, a hozzátartozó szabályösszefoglalója és a kezdőtárgyai. Analóg módon az Overlord is összeszedi a Catacomb Lordot, a lapokat, szörnyeket, stb majd mindkét fél egy player boardra pakolja ezeket a dolgokat. Ha ezzel megvagyunk, mindenki összeszedi a korongjait, és már neki is lehet vágni a kampánynak, ami itt hat-hét szobát jelent.

Mint már említettem a felállás klasszikus: egy rossz- és maximum négy jófiú feszül egymásnak. Minden pálya elején húzunk kártyát, ami alapján fellőjük a tetszőlegesen választott táblát és indulhat is a pöckölgetés. A közelharci hősőknek be kell rohanni a tömegbe és a saját koronggal eltalálni az ellent, míg a távolsági hősőknek vannak külön lövedékkorongjaik, melyek azonban végesek. Ugyanez igaz a varázslókra, akiknek szép nagy tűzgolyóik vannak, ezekből azonban szintén kevés van. Az ellenfeleket sem kell félteni, óriási a változatosság, van mindenféle alamusziság a fegyvertárban: kábítás, mérgezés, fagyasztás, stb stb, sokféleképpen meg tudja szívatni a játékosokat az Overlord Adversary. A harcrendszer változatos, sokféle lehetőség van támadni vagy védekezni, egy példa erre a pajzs korong, amit magad elé tudsz rakni, és ami szerencsés esetben megvéd a találattól. Az egész performansz letudható két-három óra alatt tokkal-vonóval bottal-szakócával, nem kell tehát jegyzetelgetni nap végén, hogy ki hányadik szintű.

Megy tehát a pöckölgetés: a találatot kapottak elhunynak, ez esetben járnak az aranyak, amiből tápolódunk sabla sabla szokásos cucc...legalábbis ami a labirintusosdit illeti, mivel maga a pöckölgetés hatalmas móka. Nincs is jobb, amikor a szörny előhúzza a kábító nyílvesszőt, az overlord mindenkit elparancsol az asztaltól, hogy ideális szögben lőhessen, méricskél, majd nagy műgonddal pöcköl egy egycentiset… Visítva röhögés garantált.

A kampány során egyszer költhetjük csak el az aranyainkat (illetve Cavern of Soloth modullal még egyszer), ez egy picit meglepő volt, valahogy folytonosabb tápolódásra számítottam, ezt elképzelhető, hogy valami háziszabállyal meg kell majd hekkelni. A megvehető tárgyak három kategóriára oszlanak, van amit minden körben használhatsz, van amit csak egyszer az adott szobában, és olyan is amit összesen egyszer. Értelemszerűen ez utóbbiak a legtáposabbak, de nagyon meg kell gondolni, mikor pukkantsuk el. A kampány végén persze előkerül a főgonosz is teljes valójában, akinek a lerendezése után öröm és bódottág van.

Nagyjából ennyi a játékmenet. Nem bonyolult, de azért vannak szituációk, amikor a siker érdekében közösen kell tervezgetni, hogy ki hova lőjön mikor. Míg a Descentben ugye a legkidolgozottabb tervből is sikítózós túlélőhorrort tud csinálni a legendás “X”, addig itt ugyanezért a mutatóujjunk a felelős. Ráadásul ezt nem csak pöckölésre használhatjuk, hanem a másikra mutogatásra is, így ebben sincs hiány: ha valaki egy kritikus lövést melléküld, azt általában a társai talajvízig kutyázzák. Az egész szerfölött szórakoztató.

Komponensek

Az obstacle korongok tökéletesen passzolnak a táblán lévő lyukakba, egyetlen korongnak sem pattant le a pereme vagy csorbult meg, a tábla köré rakható kartonfal pedig aranyat ér: ennek köszönhetően lényegében egyetlen korong sem landolt a földön.

A táblák nagyok és szemet gyönyörködtetőek, icipicit kár, hogy funkciójukban majdnem azonosak: csak a nagy korongoknak való lyukak vannak máshol, mondjuk ez azért számít. A kártyák szépek, de jó tudni, hogy nem minden lapra jutott külön art, főleg a tárgylapok sokszor csak nevükben és a rajtuk szereplő ikonban különböznek. Kockák és minik nincsenek a dobozban.

Ha valamibe bele kéne kötnöm, az a matricák perforációja: a legkisebb matricáknál megesett (nálam is), hogy el van csúszva a vágás és csak a kép fele látszik. Ez szerencsére csak a legkisebb (kisujj-körömnyi) matricáknál fordult elő és ráadásul egyből írt updatet a cég, hogy ingyen cserélik, ennél többet senki nem várhat.

Egyebek

A kickstarter edition tartalmazza az első kiegészítőt, a Cavern of Solothot valamint volt egy átlagos sütős tepsi dimenzióival rendelkező plusz dobozt, amely a Crypts of Shaurath névre hallgat, ez utóbbiba kerültek a KS exkluzív extrák. Ezeken kívül érkezett két kisebb Add-on, melyek a Chicks in a Catacomb és a Zombie Horde névre hallgatnak. Az igazság az, hogy ezek teljes egészében a more of the same elvet követik, és hacsak valaki nem akar éjjel-nappal ezzel a játékkal játszani, úgy tökéletesen ellesz az alapjátékkal is… Persze vannak új hősök, meg szörnyek is, de ezek simán nélkülözhetőnek tűnnek.

Kategória: Családi játék

Játékosszám: 2 - 5

Korosztály: 8 (Szerintem)

Nyelvfüggőség: Enyhe.

Összegezés: Mindent egybevetve remek móka a Catacombs, még ha kicsit drágácska is, ahhoz képest hogy fakorongokat kapsz. A játék kis indoktrináció után akár már 7-8 éves gyerekekkel is játszhatónak látszik. Ugyanakkor felnőttekkel is jó az élmény, ráadásul egészen mást ad, mint amit a ma népszerű társasok nagy többség nyújt. A kiegek beszerzését kezdetben semmiképpen nem ajánlom, életbevágó újítás nincs egyikben sem: előbb próbáljátok ki az alapjátékot, ezután érdemes megfontolni, mennyi változatosságra van szükségetek.

Értékelés: 8/10 (Kieg: 7/10)