Első benyomás: Comanauts

A játék a Plaidhat Games kiadásában jelent meg, a Stuffed Fables (SF) szerzőjének új játéka, és ugyanazt az Adventure book, illetve kockarendszert használja, mint az előd. Állítólag. Hogy mennyi a különbség a mechanikák között, azt nem tudom, mivel az SF-fel nem játszottam. Zsolt azonban olyan sokat áradozott róla, hogy amikor kiderült a mechanikára ráhúznak egy "felnőttebb" témát Comanauts néven, rögtön a bevásárlólistám élmezőnyébe ugrott.

A sztori szerint, adott egy Martin Strobal nevű korosodó prof, aki feltalál egy örökmozgó energiaforrást, ami megmenti az emberiséget. Nem kell többé háborúzni a kőolajért, stb. mert minden háztartásnak jut tiszta energia. Királyság! Csakhogy a gép beindítása napján valami balul sül, a gép ön- és világpusztító üzemmódba kapcsol Strobal meg kómába zuhan. Ez már önmagában is kellemetlen, már csak azért is, mer csak ő tudja leállítani a gépet. No, itt jövünk mi, játékosok a képbe. Beküldenek minket Strobal elméjébe - ami 11 ún. különböző kómazónára oszlik - hogy megküzdjünk a belső démonaival, amik fogva tartják. Ha legyőzzük a fő belső démont, Strobal felébred. A 11 kómazónából random létrehozunk egy 5 kómazónából álló nexust, ezekben a világokban kalandozhatunk. Ez lehet egy képregény világ, vagy Martin gyerekkora stb. A játék folyamán szerzett nyomkártyákból, rá kell jönnünk, hogy melyik világban lakozó fő belső démont kell levadásznunk, oda kell utaznunk, és szét kell rúgnunk a hátsóját. De jajj! Ha túl sok időt tökölünk, Strobal meghal. A prof fejében az avatarjaink a különböző kómazónákban fellelhető figurák. Akik bizonyos kómazónákban feltűnésmentesek, máshol meg gyanúsak (jogos: egy tünde, egy bazi nagy pöröllyel gyanúsnak mondható egy fővárosi tüntetésen. True story!)

Setup

Szabályok: A szabály alig 10 oldal, kétszer elolvastam, és minden érthető volt. Alacsony küszöb, a többi a kalandkönyvben leírva. Remek, kezdhetjük is. Aztán jön az első fekete leves. A kaland könyv tele van speciális külön szabályokkal. Ebben a világban ez így működik, ott amúgy pakoljuk fel a jelölőket, mintha folyton kivételágon mozognánk, nehéz elsajátítani a szabályokat így. Ráadásul kicsit úgy éreztem magam, mint Betrayal at House on the Hill közben, hogy a sztori könyvben leírt alternatív szabályok, nem túl bőbeszédűek, így sokszor nehéz volt kihámozni, bizonyos következményeket. (Például: alap esetben adott módon jönnek vissza a szörnyek a pályára. Most viszont van itt egy alternatív szabály, és nem tudom, hogy ennek következtében máshogy jönnek-e vissza, mert logikusnak tűnne, de nincs leírva.) Na emiatt rohadt sokat kellett forgatnom a szabálykönyvet, hogy rájöjjek, mit hol, hogyan kellene kezelni. Persze ez idővel biztos, jobb lesz, de ha folyton új világok, új kivételágaiba kerülök, akkor eltart egy darabig, mire minden tisztázódik.

Végjáték

Sztori és újrajátszhatóság: Másik problémám, hogy az első nyomravezetőkártya alapján már gyakorlatilag tudtuk, melyik kómazónába kell átutaznunk, így elmaradt ez az utazunk ide-oda élmény (lehet más belső démonoknál, nem ennyire egyértelműek a nyomok). Ez másrészről kicsit áldás is, mert így csak másfél kómazónát játszottunk végig a 11-ből. Ha egy kómazónát végig toltál, visszamehetsz, de a sztorit már ismered abban a világban. Lehetnek nagyon apó sztori módosultak (más szekciót olvasol fel), de a sztorit már ismered.

Mechanika: A különböző színű dobókockákat húzol amik különböző akciókat tesznek lehetővé. Sok akcióhoz, bármilyen színűt használhatsz, de támadásokhoz, feladatokhoz adott színű kocka kell. A kihúzott fekete kockákon múlik, mikor támadnak az ellenfelek stb. A mechanika nagyon tetszett. Könnyed, nincs túlbonyolítva, de ad lehetőséget taktikázni. Ráadásul pörögne is a játék, mert húzol 5 kockát, megnézed mit tehetsz, lépsz, és jön a kövi játékos, de a szabályok miatt volt a holtidő bőven. Az avatarok is nagyon tetszenek: Mindenkinek van a játék elején 3 avatar-ja. Egyet választ, a másik kettő véletlenszerű és titkos. Ha egy avatar meghal, jön a következő. Ha mindhárom oda, vesztettünk.

Nyertünk

Összességében pont leverte a lécet, pedig magasra ugrott. Baromira tetszett a mechanika a sztori, a hangulat, ahogy ötvözi az Inception és a Sejt című filmet. De ez az állandó szabályértelmezés, a szabályok rossz a visszakereshetősége keserű ízt hagyott. Nagyon szeretnék vele játszani mihamarabb, csak félek, hogy ott is a tanácstalanok leszünk sok esetben.

comments powered by Disqus