Első benyomás: Hunt for the Ring

Szolgálati közlemény: Játszani se sok időm van mostanság, hát még blogolni róla. Gondoltam kipróbálok egy új, rövidebb, kötetlenebb formátumot. Hátha bejön nektek és nekem is. Aztán majd meglátjuk... (Imi)

Tavaly úgy mentem Essenbe, hogy egyetlen játék van, amit igazán szeretnék megvenni, ez pedig a Hunt for the Ring. Természetesen nem jutott belőle. Hiába kértem meg Somát, hogy szerezzen be egyet a 0. vagy 1. napon, nem sikerült neki... Ennek a levét elsősorban Kohári Zsolt itta meg később, mert utána kb. hetente írogattam neki, hogy "van-e már a gémklubban?". Februárig nem volt. Ez elég sok felesleges üzenet volt Zsoltnak, utólag is bocsi. De a gyűrű végre felbukkant Budapesten, és rögtön le is vadásztam egy példányt, hogy aztán ott pihenjen a kandalló felett, mint egy nem használt mágikus gyűrű. A megyében közben kizöldültek a fák, és szép lassan nyár lett, de a Nazguloknak csak nem akarózott lejönni a polcról.

Ennek volt pár oka:

• Nem voltam Gyűrűk Ura hangulatban (Tudom, tudom. Ne ítélkezettek!)
• 40 oldalnyi szabály. Nem vicc. Oké igaz, hogy nagyon praktikus A5-ös formátumban van, és igazából a legnagyobb baj nem is az oldalak sokaságával volt - mert a játék maga nem bonyolult - hanem a szabálykönyv felépítésével. A nem konvencionális struktúrán keresztül tanulva a játékot minden nagyon logikus, de lehetetlen bármit is visszakeresni benne.
• Sosem játszottam még, macska-egér játékkal. (Hogy mi!?) Tényleg. Se Scotland Yard, se Police 07, se Drakula dühe, se Letters from Whitechapel, se Specter Ops. Bár ez utóbbit egyszer nagyon szerettem volna, máskor meg a Drakula dühét.
• A pár hónapos kislányom, Boróka. Ő nagyon jó kifogás, szinte mindenre.

De aztán, mikor Mordor hősége lecsapott a megyére augusztus elején, nem volt mit tenni menekültem a hűvös társasjátékklubba, hogy menekülhessek a Nazgulok elől. A Hunt for the Ring-ben ugyanis a Frodó játékos próbál eljutni a Megyéből - a party első felében - Bree-be, aztán - a második részben - Völgyzugolyba, miközben 4 Nazgul lohol a nyomában. Nem túlzok, ez nem egy kényelmes kirándulás a Megyében, épp csak kitettem a szőrös lábam a Zsáklak ajtaján és léptem hármat, a Bree felől érkező lidércek meg már ott szimatoltak körülöttem, én meg úgy éreztem, hogy nemhogy Völgyzugolyba nem fogok elérni, de még csak a faluból sem jutok ki. A Drakula dühét kritizálók, egyik fő fájdalma, hogy baromi nagy a térkép és egy csomó ideig csak céltalanul szédelegnek Európában, mire rábukkannak a vámpírfőnökre.

A Hunt for the Ringben baromi szűk a térkép, és bár az utak és ösvények hálózata jól használható, a Nazgulok elég hamar leszűkítik merre járhat a gyűrűhordozó.

(fotó: MkaY, BGG)

Ehhez - ha okosnak bánnak az erőforrásaikkal kockáikkal - egy csomó eszközük van: a sima kereséstől, a gyűrű közelségégnek megérzésén át egészen a setét varázslatok megidézéséig, minden a rendelkezésükre áll, amivel Frodó nyomára bukkanhatnak, ráadásul gyorsabbak, mint ő. Cserébe a hobbitnak segít Samu, Pippin és Trufa, továbbá lehetősége van szövetségeseket helyezni az utakra, amik gátolják és lassítják fekete lovasokat, de azok elkerülhetetlenül meg fogják találni a gyűrűhordozót, és ez így van jól, mert emiatt

nagyon tematikus a játék, szinte érzed a Nazgulok halott kezeit a tarkódon.

Amikor megtalálják Frodót az még nem jelenti a világ Középfölde végét. A Nazgulok megpróbálják korrumpálni, és ha a zsíros állami mordori szerződések nem elég csábítóak, akkor előkerülnek a morgul bökők, ami után Frodó menekülni kénytelen.

Ez akár jól is jöhet, hiszen ilyenkor a hobbitnak sikerül egy kis lélegzetvételhez jutnia a jeges szorításból, és tovább dolgoznia azon, hogy eljusson Bree-be. Nekem ez végül aránylag könnyen sikerült, de kellett hozzá az, hogy a Nazgulok egy ponton elszámítsák magukat.

Ha a gyűrűhordozónak sikerül eljutnia a Pajkos Póniba, akkor fellélegezhet, leguríthat egy-két pint sört, de a játszmának még messze nincs vége, de nem ám. Ha akarjuk, itt elmenthetjük a partit egy következő alkalomra, vagy miután kiürültek a sörös kupák mehetünk tovább: Tábla megfordít és a túloldalon folytatódik a kaland. Itt már a gyűrűhordozó nem dönthet minden egyes lépéséről, mivel innen a Vándorra van bízva Völgyzugolyig. Breeből kilépve választhat egy előre definiált utat, aztán már csak Gandalf segítségében bízhat. A második játékrészben ugyanis a szürke mágust irányítja a menekülő játékos, és próbálja elterelni a Nazgulok figyelmét és akadályozni őket Frodó korrumpálásban. Cserébe a túloldalon a Nazgulok leigazolhatják a csapatba az angmari boszorkányurat, a főnöküket, akinek van még egy két tuti trükk a tarsolyában.

Mi egyelőre a játék első felét játszottuk, és ez szabályértelmezésekkel, mindennel együtt jó 3 óra volt. (Igaz, velünk játszott Dávid, ezért ezt az értéket vissza kell osztani a Dave állandóval, ami 1,37, és akkor kijön a valós idő.) Ez elég hosszú volt, és a folytatást elnapoltuk, de a játékélmény minden percet megért. Régen játszottam, már ennyire izgalmas, ennyire feszült, ennyire interaktív játékot, ahol mindenki a tábla fölött agyal, latolgat, méreget, miközben én próbálok egy-egy szabad lépéshez jutni...

Összegzés: Nem tudom, hogy jobb-e mint a többi macska-egér játék, de aki szereti az ilyen típusú társasokat és/vagy a Gyűrűk Urát, azoknak mindenképp ajánlom kipróbálásra, az idei év egyik legjobb élménye volt az asztal körül, és már alig várjuk, hogy folytathassuk.

Kiegészítés: A játék egyébként a kiadó jóvoltából összeköthető a War of the Ring-gel.

Kategória: Kaland

Játékosszám: 2-5

Korosztály: 13+

Nyelvfüggőség: Közepesen nyelvfüggő

Értékelés: Egy alkalom után nem adok csillagokat, pláne egy fél parti után...

Vélemény Éva egy gonosz Nazgul szemszögéből: A film és a regény alapján bevallom, sosem gondolkoztam azon, milyen hobbitra vadászni, de a Nazgúlok a legkúlabb figurák az összes gonosz közül, ezért sosem értettem, hogyhogy nem kapják el Frodót? Mint kiderült, nyakon csípni a hobbitkát nehezebb, mint hittem. Nagyon összehangolt csapatmunka kell hozzá. Egyszerűnek tűnt elsőre, de ehhez képest nagyon összetett stratégiát követelt meg. A szerencsefaktor, amit az akciókockák a játékba hoznak, csak kezdetben tűnik nagynak, ahogy haladtunk, egyre kevésbé volt meghatározó, hogy mit dobtunk, inkább az, hogyan használtuk fel: ebben sokat ügyesedtünk. Közben néha úgy éreztem szárnyalunk egyik helyről a másikra, máskor meg tötyörögtünk egy helyben, szaglászva Frodó után. Tetszett az is, hogy vannak sötét helyek, de nem használtuk ki őket eléggé, ahogy a varázslatkártyákra sem helyeztünk elég hangsúlyt, pedig azoknak nagy jelentősége van. Azt gondolom, ezen mindenképp javítanunk kell majd

Ami a kinézetet illeti, a figurák kifejezőek, nagyon szépek, a tábla maga nem tetszik, az viszont kétségtelen, hogy a játék maximálisan hozza a regény hangulatát!