Essen '15 - Gyurci listája, 3. rész

Az első és a második után végre rátérek azokra a játékokra, melyeket ténylegesen most be is szerzek. Lehet meglepő lesz a lista, idén most már nagyon határozottan figyeltem rá, hogy elsősorban olyasmiket vegyek meg, amit vagy nehéz beszerezni később, vagy AZONNAL akarom. A részrehajlás látszatát elkerülendő továbbra is ABC sorrendben listázok.

Air Alliance

Kategória: Euró

A JaponBrand játékait jellemző módon nem lehet kapni idehaza, így Essen környékén érdemes átnézni a kínálatukat: a közös pont - nem meglepő módon - a Japóniában született alkotások európai forgalmazása és habár korábban én ezeket skippeltem, a Tragedy Looper óta igyekszem figyelemmel követni a dolgaikat.

Az Air Alliance egy légitársaság-menedzselős játék. A koncepció hasonló az [Airlines Europe-hoz], de a megvalósítás komplexebbnek tűnik, legalábbis az elég nehezen érthető szabálykönyv alapján: alapvetően küldetéseket kell teljesíteni (=utasokat reptetni), ezért pedig győzelmi pont (=mérföld) jár. Őszintén szólva nem teljesen világos, pontosan hogyan fog működni a dolog, de a koncepció meglepően szimpatikus volt, szóval vállaltam némi kockázatot és előrendeltem anélkül, hogy láttam volna konkrét kritikát.

Aya

Kategória: Családi játék

Ez a játék a rendkívül eredeti koncepciójával vonta magára a figyelmemet: a játékosoknak egymással együttműködve fel kell építenie egy tájképet, mindezt pedig dominók segítségével kell megtenniük. A kör során minden játékos húz egy darab dominót a saját raktárából. Ezeken a dominókon különböző kinézetű “folyódarabok” találhatóak, melyeket a játékosok felváltva tehetnek le: kezdhetnek új láncot, vagy folytathatnak egy már meglévőt. A cél, hogy a dominókat bizonyos szabályokat követve átvezessük tájkép-lapkákon, majd a megadott időkeret lejártakor minél kevesebb lökéssel megalkossuk a végleges “fotót”.

Miután a dominók ledőltek, összeszámoljuk a pontjainkat, melyekről én most nem akarok írni, mert ezért találták fel a szabálykönyveket, de azt azért jó tudni, hogy adott tájkép-lapkáért akkor jár sok pont ha hozzá passzoló dominókkal fedjük le. Nincs meghatározott győzelmet jelentő eredmény, ehelyett a szabálykönyv ad egy skálát, hogy mennyire teljesítettünk jól az elért pontszámunkkal.

A komponensek szépnek látszanak, a fűtőérték a fa dominóknak köszönhetően kiemelkedő, a játékmenet gyerekbarát és még olcsó is. Úgy érzem gyerekeknek tuti vétel, de még a felnőttek is élvezhetik. Mi baj lehet?

Bellz

Kategória: Családi játék

Az Ayáhóz hasonlóan a Bellz is eredeti koncepciójával emelkedik ki a “tömegből”: a játéktérként is funkcionáló, zsebben tartható kis táska negyven darab különböző színű és méretű csengettyűt tartalmaz, melyeket egy mágneses pálcával kell matatni. A cél egyszerű, minél több azonos színű csengettyűt kiemelni a pálcikával, melynek van egy vékonyabb és vastagabb vége is, a játékos pedig mindig dönthet melyiket használja.

Egyszerűnek hangzik, de a fizika fránya dolog, a csengettyűk ugyanis két oldalt is mágnesesek, így ha valaki túlhazárdírozza a dolgot, könnyen lehet, hogy nemkívánatos színek is felkerülnek a láncra, ekkor pedig az összes kis csengőt vissza kell tenni a játéktérre. Az nyer, aki a saját színéből kihalássza az összes csengőt.

Ha mostanáig nem keltetettem fel az érdeklődésedet, valószínű már nem is fogom. Ez persze fordítva is igaz, el lehet dönteni, hogy megér-e 17 ájrót. Nekem igen.

Curse of the Black Dice

Kategória: Családi játék

Odahaza lassan már a kerítés hajókorlát is kalózos játékokból készül, pláne mivel ugye nomen est omen, a blogunknak hivatalból kell követnie ezeket. Ezért különösen ciki beismernem, de a kalóz-szeretetem ellenére alapvetően némileg szkeptikus vagyok már a témával szemben, mivel ennél már csak a zombik elcsépeltebbek. Ennek ellenére jófiú voltam és megnéztem ezt a rövid (ez előny!) videót, majd elolvastam a szabálykönyvet és azon kaptam magam, hogy gyomortájékon elkezd mozgolódni AZ!*

Már a Curse of the Black Dice neve is mutatja, hogy kockákban nem lesz hiány: egyszerűnek tűnő játékról van szó, ahol a játékosoknak közösen kell megoldani egy küldetést, mely hat kalandból áll. A kalandok megoldásához közösen kell kockákat szétosztani: ekkor egyrészről ügyelnünk kell arra, hogy minél több kalandban részt vegyünk, mivel csak ekkor jár a jutifali, másrészről észben kell tartanunk, hogy az elrontott küldetésekért bünti jár. Mindemellett a többiekre is figyelnünk kell, mivel a legtöbb kincset összeharácsolt kalóz nyer, a többiek pedig a cápákkal vacsiznak.

A játékidő húsz perc, nyelvfüggetlen, kellemes elfoglaltságnak látszik. Preordereltem. Majd jelentek, hogy bejött-e (talán).

(*) - Új olvasók kedvéért: az “AZ” egy ellenállhatatlan érzés, ami akkor keletkezik, amikor a ragadozóként vicsorító gonosz társasjáték kidobja a kampóit, egyenesen bele a zsenge, rózsaszínű húsomba. Ha ilyenkor elkezdek kapálózni, csak azt érem el, hogy azok a kampók egyre mélyebbre és mélyebbre dolgozzák magukat, egyre jobban fáj: az egyetlen lehetséges megoldás ilyenkor, hogy elsétálok a boltba, lehúzom a kártyámat, ekkor a horgok maguktól kiakasztódnak és egy ideig nyugtom van.

ExoPlanets

Kategória: Euró

Az Exoplanets a Curse of the Black Dice készítőinek másik játéka, mely idén sikerrel vette a kickstarter-akadálypályát. Már a pénzgyűjtés alatt is remegett a kezem, de akkor visszatáncoltam, mert nem voltam biztos a dolgomban. Essen előtt aztán újra átnéztem, hogy mivel állok szemben és továbbra is tetszett a dolog, így aztán döntöttem.

Az ExoPlanetsben a játékosok egyfajta elemi természeti erőt képviselnek, akiknek a célja a legjobb-legmegbízhatóbb-legkiemelkedőbb-legszebb-legbíztatóbb bolygórendszer megalkotása, természetesen a többiek kárára. Elsőként bolygókat kell létrehoznunk, majd a saját vagy riválisaink sárgolyóin dominánssá kell válnunk. A legszimpatikusabbak a különleges effektek, amelyekkel a szomszédos bolygókra is kihathatunk. Ez kicsit kiszámíthatatlanabbá teszi a játékmenetet, és kölcsönöz egy kis hátbaszúrós életérzést, ami mindig kellemes melegeséggel tölti el a hideg törpecsillagomat szívemet.

A játékmenetet bonyolítják mindenféle kozmikus léptékű események, mint pl. a napkitörések és fekete lyukak, ezek hivatottak emlékeztetni minket, hogy akkor is csupán porszemek vagyunk a galaxisban, ha van egy egész naprendszerünk.

Kemet: Ta-Seti

Kategória: (Light) Wargame

Megjegyzés: Igazából ezt idehaza veszem majd meg, de attól még az esseni megjelenésekhez sorolom.

A Kemetről bővebben beszélgettünk a kalóz-rádióban: nekem személy szerint nagy kedvencem, de jogos az többek által megfogalmazott kritika, hogy azonos erősségű játékosoknál az utolsó körben az utolsónak következő játékos komoly előnyben van.

A Kemet: Ta-Seti a tervezők állítása szerint orvosolja ezt a problémát, de a kiegészítő nem áll meg itt: kapunk újfajta piramist (feketét) és a hozzá tartozó hatalomlapkákat. Ez automatikusan magával hoz egy dilemmát: négy piramisból választhatunk, de maximum csupán hármat építhetünk meg.
Kapunk még két modult, egy újfajta győzelmi kondíciót valamint a lelkek útját, amihez egy új board is jár. Utóbbit fixelgetésnek érzem, és a Lelkek Útja sem hozott tűzbe, az Arkham Horror óta ideges leszek, ha a kiegészítőben új táblát kapunk az alapjátékhoz… Igazából ezt a két modult nem néztem meg alaposan, mivel a kiegészítő automatikus vétel számomra, így nem volt szükségem az ismeretükre a döntéshozatalhoz: majd megnézem, amikor meglesz. Mindenesetre a szabálykönyv már elérhető, amennyiben valaki kíváncsi a részletekre.

Update: Ádám elég részletes előzetest írt erről a BGG-re.

Maze Racers

Kategória: Családi játék

Ismét egy gyerekjáték, mely nagyon megtetszett és biztosra veszem, hogy a fiaim imádni fogják. Egyszerű koncepcióról van szó: adott egy mágnestábla és sok-sok különböző formájú műanyagdarab. A játékosoknak adott idő alatt a lehető legtrükkösebb labirintust kell felépíteni, majd ki kell cserélni a táblákat, és az ellenfélnek a másikat megelőzve kell kijutnia a frissen épített útvesztőből. A gyorsabb nyer.

Sokkal többet nem lehet erről írni, megtetszett, remélem a gyereknek is megtetszik, ennyi.

M.U.L.E.

Kategória: Euró

A Lautapelit.fi kiadót alapvetően kedvelem: az Eclipse továbbra is előkerül időről időre, és habár a Nations-el csak egyszer játszottam, de visszagondolva tulajdonképpen az is tetszett, és ami még fontosabb, mindkettő motorját elegánsnak és stabilnak tartom, így az új játékaik nálam automatikusan figyelmet érdemelnek.

A M.U.L.E. borítóján található aranyos illusztráció azonnal mosolyt csalt az arcomra. Habár a kettőnek nincs köze egymáshoz, a humoros, kissé abszurd stílusról Eric Shanower és Skottie Young Oz képregény-sorozata jutott eszembe. A játék egy 1983-as videojáték társasjáték adaptációja, melynek megjelenésekor nekem a legnagyobb problémám a reggelire kapott kakaóscsiga belsejének a lecápázása volt, arról nem is beszélve, hogy a videójáték akkoriban mifelénk olyasminek tűnt, mint manapság a marskolonizáció.

Maga a játék egy kedves tematikával megáldott gazdálkodós-piacszimulációs játék, mely első ránézésre elég matekolósnak tűnik, de a szabálykönyv alapján éppen annyira van véletlenszerűséggel nyakon öntve, hogy ne legyen értelme differenciálegyenleteket megoldani fejben az asztal mellett (persze azért tuti lesz, aki mégis megpróbálja). A legszimpatikusabb elem a kör végi eseménykártya húzása: itt az első játékos húz egy szerencsés esemémykártyát amit oda kell adnia valaki másnak, majd az utolsó játékos is húz egy peches esemémykártyát, akit szintén odaad valakinek. Nem nehéz belátni, hogy a játékosok milyen módon fogják hasznáni ezt a mechanikát, szóval a véletlenszerűség mellett számíthatunk anyázásra is.

Szóval megvettem ezt is.

Pandemic Legacy

Kategória: Euró (asszem?)

Megjegyzés: Igazából ezt idehaza veszem majd meg, de attól még az esseni megjelenésekhez sorolom.

Korábbi cikkünkből idéznék, mivel a lényeg nem sokat változott azóta.

“Amikor kijött a Risk Legacy, nagyon tetszett a koncepció, de a RISK játékok finoman szólva sem a kedvenceim, így tehát kimaradt a dolog. Röviden, a Legacy vonal azt jelenti, hogy a rulebook ilyen Lutraalbum-SPAR szigetmánia formátumban érkezik, azaz vannak benne üres részek. A játékosok elkezdhetnek játszani, de bizonyos triggerek hatására ki kell bontani egy konkrét csomagot, választani belőle egy matricát, amit be kell ragasztani a rulebookba, a többit pedig szét kell tépni (!!!!). A lapok széjjeltépkedése elsőre zsigeri rettenetet váltott ki belőlem: olyan volt ennek a gondolata, mintha minden disznóvágáskor csak a hurkát tartanánk meg, a többit meg kivágnánk a kukába. Idővel aztán felfogtam a lényeget: a cél, hogy egy változatás egyszerre legyen meglepetés a játékosoknak, de ugyanakkor érződjön véglegesnek is. Ha csak egy sima fénymásolható checklist volna a dolog, akkor biztos nem volna a döntésnek ilyen komoly súlya.

A Pandemic ugyan sosem volt nagy kedvenc nálam, de ettől függetlenül jó és megérdemelten sikeres játéknak tartom. Most viszont úgy érzem, hogy a Legacy rendszer megadhatja a számomra szükséges pluszt, amolyan kampánymódot: egy vírusos, fertőzéses rettegésnek jelentős pluszt adhat egy váratlanul feltűnő új gócpont vagy egy újfajta mutáció. A "kampány" egy teljes évet fog felölelni, ahol nagyjából havonta történik valami kiszámíthatatlan. A dobozon szereplő Season 1 felirat pedig több mint sejtetés... Még az is lehet pár hét múlva jóval magasabban lesz a várós listámon.”

Meg is veszem…

Kunó: Nekem is meg kéne vennem, hiszen alapvetően hatalmas Pandemic-rajongó vagyok, de én továbbra sem tudok zöld ágra vergődni ezzel a beragasztom-széttépem mechanizmussal. Egyszerűen nem tudom elépzelni, hogy ezt valaha is megtenném, és ne öljön meg a kíváncsiság, hogy “mi lett volna ha”, mert azt az ágat is ki akarnám prbóálni. Szóval nem. Ha meg is veszek egy legacy-típusú játékot, soha-de-soha nem fogok ragasztani és tépni. Nem tudom, hogy ez lehetséges-e, de akkor sem. És ráadásul kölcsönkérni sem tudom… borzalmas!

Sheep & Thief

Kategória: Családi játék

Nagyon egyszerű tile placement (azaz “térképlap elhelyezős”) játékról van szó, melyben minden játékos megpróbálja feltérképezni a farmot, melyet bárányok, juhászkutyák és tolvajok népesítenek be. A játékosok egy házikóval és a közelében ólálkodó tolvajjal kezdik a játékot, hogy aztán körről körre a farm egyre nagyobb részét fedjük fel. Egy parti során a játékosok három alkalommal jutnak lapkákhoz, ezeket a “választok egyet, továbbadom a többit” módszerrel osztják szét egymás között, itt tehát érdemes lehet figyelni a többiek térképét.

A lapok szétosztása után mindenki elkezdi letenni a lapkáit, majd rögtön végre is hajtja a lapkán található illusztrációkhoz tartozó akciókat: bárányt tesz a lapkára, mozgatja őket vagy éppen mozgatja a tolvajt: ez utóbbi a játék legérdekesebb része, mivel ha a saját tolvajunkat mozgatjuk valamerre, a többi játékos tolvaj jelölőjét is ugyanabba az irányba kell léptetnünk. Ha ekkor az ellenfél tolvaja rálép egy mezőre, ahol bárányok legelésznek, akkor azok a barikák bizony átügetnek hozzánk, ami a végelszámolásnál jól fog jönni.

A játékidő húsz percre tehető és mivel nekem nagyon megtetszett a tolvajok léptetésén keresztüli interakció, így tőlem kap egy esélyt.