Évértékelő: 2016

2016 a telítődés éve

Már 2007. óta aktívan játszom, de csak 2009/2010-ben merültem el mélyebben a hobbiban. Az elmúlt 6-7 évben azért volt lehetőségem jó pár társast megismerni. Ez idő alatt összesen 130-140 társas volt a birtokomban, de 70-nél több sosem nyomta egyszerre a polcot. Persze nemcsak a saját játékaim kerültek terítékre ez idő alatt, hiszen a társaságunk készlete ennek többszörösére rúg. Sok mindent játszottam, és még annál is több mindent láttam. Az elmúlt években egyre csökkent a beszerzett új játékok aránya. Így volt ez 2016-ban is. De idén éreztem először azt, hogy alig mozgatnak meg az új megjelenések, és kifejezetten dühítenek az egy kaptafára készülő újat felmutatni nem tudó társasok. Ettől persze még kerültek új játékok a polcra, de most már inkább a lyukakat pótolom ki. Nézzük miről szólt nálam 2016.

A lejátszott partijaim száma 195 volt a tavalyi évben, ami messze elmarad a 2015-ben regisztrált 314 játszmámhoz képest. Ezt azonban nem a „telítődés” számlájára írom, hiszen társasozni épp úgy szeretek ma is, mint korábban. Az ok itt meglehetősen prózai: a nyári lakásfelújítás 3 hónapja alatt összesen 4 partira volt időm és energiám, míg egy hónapban átlagosan hússzor szoktam asztalhoz ülni. Ezt a fenti játszmaszámot 80 (2015-ben: 109 db) különböző társassal értem el, amelyek közel fele, 37 volt újdonság számomra. (2015-ben: 49 db)

2016 a T.I.M.E Stories éve

Januártól áprilisig A T.I.M.E Stories-nak meghatározó szerep jutott. Előtérben maradhatott volna utána is, ha a Space Cowboys nem késlekedik az újabb kalandok kiadásával. Mivel azonban a tavasszal megjelent Under The Mask óta nem kaptunk új kiegészítőt, háttérbe szorult. Kár érte, mert mára simán a kedvenc társasom lehetne a T.I.M.E Stories. Mivel egy nem pécsi barátom is tagja időutazó csapatunknak, ezért rendszerint egy kalandot egy egész hétvégén át játszunk, és kiegészítjük mindenféle mellékprogramokkal. Így a T.I.M.E Stories hétvégék narratív rendezvényekké váltak, és emiatt nehéz pusztán játékként gondolnom az időutazós társasra.

2016 a Ticket to Ride éve

A Ticket to Ride-ot korábban is ismertem, játszottam vele pár partit, de idén szippantott be annyira, hogy saját példányt is beszerezzek belőle. Nagy szerencsémre a vonatos játékokat nem kedvelő feleségemnek is hamar az egyik kedvence lett, és kifejezetten örültem, hogy a társasjátékozástól egyébként elzárkózó családom egy részével is sikerült megszerettetnem, aminek következtében ez a játék került elő egész évben legtöbbször. Összesen 16-szor ültünk le mellé, de nem csak Európában kalandoztunk, lévén az alapot újabb térképek követték (Afrika, Ázsia, India), hiszen a változatosság gyönyörködtet.

2016 a Star Wars: Rebellion éve

Elmondhatatlanul régóta vártam egy minőségi Star Wars társasjátékra. Amikor a Fantasy Flight Games pár éve megvette a Star Wars jogait, elkezdtem reménykedni, de aztán hamar kiderült, hogy az FFG csak a figurás, kártya- és szerepjátékok berkeiben mozoghat. Ennek következtében el is lepték a piacot a minőségi Star Wars játékok, de mindegyik kiadás erősen a gyűjtögetésre koncentrált. Még a kampány központú dungeon crawler, az Imeprial Assault is ide futott ki, én pedig le is mondtam arról, hogy valaha teljes értékű Star Wars társasjáték kerüljön az asztalomra. Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor a kiadó bejelentette a Rebellion érkezését. Több hónapnyi várakozás után, áprilisban végre setupolhattam az azonos nevű PC játék alapjain nyugvó társast, ami szerencsére nem okozott csalódást. Az egyszerű szabályokkal operáló Rebellionnak nem csak a doboza mély, de a játékélmény is. A kiadó ráadásul nagyon jól kapta el a Star Wars esszenciáját: Bár egy „felülnézetes” stratégiai játékról van szó, mégis központi szerep jut azoknak a hősöknek, amelyek nélkül csak egy sima aszimmetrikus game lenne az asztalon. A hossza miatt ritkán kerül elő, mégis hamar kedvenc lett.

2016 a Mansions of Madness: Second Edition éve

Már a Mansions of Madness 1. kiadásáért is odáig voltam meg vissza. Pusztán azért nem került már korábban a gyűjteményembe, mert a baráti társaságban már megvolt, és nem szerettem volna folyton keeper lenni. Márpedig a saját példányom determinálta volna ezt. A Fantasy Flight Games derült égből villámcsapásként, egy héttel a megjelenés előtt jelentette be a második kiadás érkezését, ami egy app vezérelt, teljesen kooperatív élményt ígért. Sokan nem szeretik a mobil alkalmazással megtoldott játékokat, de én sosem osztottam a véleményüket. Amíg egy app hozzátesz, és jobbá teszi az élményt, addig nincs ellene kifogásom. A MoM2 pedig bőven beváltotta a hozzá fűzött reményeket, az ősz egyik leggyakrabban játszott játéka lett, és még az Eldritch Horror-t is háttérbe szorította. A feleségem ráadásul elkezdte kifesteni a figurákat, ami tovább mélyítette az élményt. Nálam ez volt az év megjelenése.

2016 a Sponsio éve

A szóban forgó játékról nemrégiben írtam egy hosszabb bemutatót. Engem is meglepett, hogy a Mind Fitness Games újdonsága mennyire jól működik. Feszes, pörgős, okos játék kompakt dobozban, abszolút helye van a polcomon. Az év nem várt meglepetése volt.

2016 a Pandemic: Legacy éve

Bár 2015-ben még csak távolról szemléltem a játékot az azt körülvevő óriási felhajtás miatt, és a vonatkozó Kalóz-rádió adásban is meglehetősen hűvösen méregettem, a magyar megjelenésre azonban már én sem tudtam nemet mondani. Összeálltunk négyen, és közösen beruháztunk egy piros példányba. Hamar megszerettük, és elég gyorsan letudtuk a játék kétharmadát. Nagyon várom a folytatást, kíváncsi vagyok, hova lyukad ki a sztori, de én továbbra sem érzem ezt a világ „legjobb” játékának (lásd: BGG helyezés). A T.I.M.E Stories-t én még mindig sokkal jobban élvezem, de ugye ízlések és pofonok. Ugyanakkor vitán felül áll, hogy a játék második évadába is fejest ugrunk idén, ha megjelenik.

A legjobb megjelenések:

1. Mansions of Madness (2nd ed.): Korábban kitárgyaltam
2. Star Wars: Rebellion: Korábban kitárgyaltam
3. Sponsio: Korábban kitárgyaltam
4. A Feast for Odin: Örülök, hogy Uwe ki tudott lépni a „céklát, légcsavarra majd azt uránra váltva veszek egy lapkát, ami olcsóbban adja a céklát” bűvköréből. A Feast for Odin végre máshogy tornáztatja meg az agyat, a lapkával letakargatás remek ötlet és játék még úgy-ahogy tematikus is.
5. Adrenaline: A CGE egy szuper hibridet tett le az asztalra. Az Adrenaline egy klassz euro játék, egyszerű szabályokkal, tökéletesen passzoló témával!

Tetszett, de túl keveset játszottam velük, hogy rangsoroljam:
Quadropolis, First Class, Great Western Trail

A tavaly megismert játékokról nem írok listát, mert ugyan több korábban megjelent játékhoz is volt szerencsém, de a Pandemic: Legacy-n és a Runebound 3. kiadásán kívül mindegyikkel csak egyet-egyet játszottam.

A legjobb megismert kiegészítők:

1. T.I.M.E Stories: The Marcy Case: Bár mindegyik TS kaland remek volt a maga nemében, de számomra a hangulatával, a remek pop kulturális kikacsintásokkal egyértelműen ez volt a kedvenc.
2. 7 Wonders: Duel – Pantheon: A Párbaj eddig is az egyik kétszemélyes kedvencem volt, a kiegészítőnek pedig sikerült javítani az alapjátékon. A kártya elvétele nélkül végrehajtható akciók megtörik az eddig elkerülhetetlen ciklikusságot.
3. Five Tribes: Artisans of Naqala: Bár az alapjátékot nagyon szeretem, féltem tőle, hogy tovább bonyolítja, azt ami amúgy is. De be kellett látnom, hogy a játéknak pont erre a pluszra volt szüksége. Éljenek soká Naqala hegyei, amik gátat szabnak az analízis paralízisnek...

Csalódást keltő játékok:

Több olyan társassal is játszottam, amiből bőven elég volt egy. Az itt listázott game-ek sem voltak rosszak, csak a várakozáson alul teljesítettek (rangsor nélkül):

• London Dread: Remek megjelenés, szuper valós idejű tervezgetés, de - ahogy Gyuri is írta - a végjáték érthetetlen. Jobb lett volna, ha ezen dolgozik még egy kicsit a kiadó. Kár érte.
• Pandemic: Reign of Cthulhu: Lovecraft történeteit is szeretem és a Pandemicet is. Sajnos azonban ebbe a játékba egyikből sem került túl sok. Bár az illusztráció rendben van és az ismert mechanikák is felfedezhetőek; a narratív elemek és a pandemic kihívása azonban teljesen hiányzik a játékból.
• Hit Z Road: Az elsőrangú megjelenés mellé, egy kifejezetten semmilyen játékmenet dukált. Úgy tűnik Martin Wallace „hitel” nélküli játékai nem nekem valók.

A múlt év egy meglehetősen konszolidált év volt számomra, hiszen szám szerint 3 játékkal bővült a gyűjteményem: 13 beszerzésre, 10 eladás jutott; igaz, kiegek azért érkeztek szép számmal. Miközben arra számítok, hogy ez a tendencia fog folytatódni 2017-ben is (kevesebb játék, több kiegészítő), abban azért reménykedem, hogy játszani több időm lesz…