Évértékelő: 2021
2021 társasjátékos szempontból sok mindenben hasonlított 2020-ra. A tavaszra és az őszre erősen rányomta a bélyegét a pandémia, így tavaly is főleg itthon játszottam, de a nyár folyamán és koraősszel gyakorta felbukkantam a klubban. A tavalyi évben összesen 208 partit játszottam le, ahogy cseperedik a lányom évről-évre egyre több időm van a hobbimra (2018: 169 alkalom, 2019: 181 alkalom, 2020: 195 alkalom), 2021-es H-Index: 8, all-time H-Index: 23. Míg 2020-ban mindössze 35 különböző játékkal játszottam, addig tavaly 63 különböző társashoz volt szerencsém. Ebből a 63-ból 24 volt újdonság számomra, míg ez a szám 2020-ban mindössze 12 volt. Ez a változatosság elsősorban a nyári klubéletnek köszönhető. A legjobb dolog viszont egyértelműen az, hogy Boróka is "gamer-korba" lépett. Így már a számomra is értelmezhető társasokkal tudunk együtt játszani. A Katicabál óriási siker volt karácsonykor.
A készletembe amúgy 15 új játék került, és 6-ot adtam el. Ez a 9 db-os inkrementum évek óta a legnagyobb növekedés a polcomat illetően.
Az 5 leggyakrabban előkerülő játék a következő volt:
1. Kuruzslók Quedlinburgban - 12×
2. Sea of Legends - 11× és Carcassonne - 11×
4. The Lord of the Rings: Journeys in Middle-Earth - 10×
5. Istanbul - 9× és Star Wars: Dark Side Rising 9×
TOP 5
Nem teszek különbséget tavalyi megjelenésű, illetve a korábban megjelent, de csak tavaly megismert game-ek között, mivel összesen 24 eddig ismeretlen játék mellé ültem le, és azok közül sokkal épp csak egy partit játszottam. Így alakult a toplista:
5. Destinies
Óriási Bűnügyi krónikák rajongók vagyunk itthon, emiatt rögtön fejest ugrottam anno a Lucky Duck Games Destinies kampányába. Tavaly végre megérkezett a várva várt játék, de korán sem lett akkor siker, mint amire számítottam. Nagyon tetszik a játék ötletes és áramvonalas teszt- és fejlődési rendszere és a sötét tónusú, középkori történetek is; ugyanakkor mechanikailag nagyon repetitívek a kalandok (győzz meg X db embert, szedj össze Y db tárgyat). Leginkább a kompetitív mivolta zavar, valahogy jobban állt volna neki a kooperatív mód. Ezek miatt csak 5. helyen végzett.
Sosem próbáltam korábban egyetlen Shem Philips játékot sem, pedig az Északi-tenger és Nyugati királyság trilógiái elég ismertek. Egy kép keltette fel az érdeklődésemet, kicsit utánaolvasva pedig megtetszett a Szkítia fosztogatói annyira, hogy meg is vegyem. Egy jól sikerült, áramvonalas, munkáslehelyezős, versenyjáték tetszetős grafikával, arányos játékidővel, kompakt dobozban.
Ezt a játékot évek óta ki akartam próbálni, de valahogy mindig elkerültük egymást. Aztán idén októberben sikerült leülni mellé, és azonnal berobbant (hehe)! Már másnap beszereztem belőle egy példányt, és - ugyan csak októberben került a polcomra - végül 2021 legtöbbet játszott társasává vált. Bár a zsáképítés mechanika nem lopta be magát ezidáig a szívembe, itt ez mégis működik, a push-your-luck elemmel vegyítve, hihetetlenül izgalmassá téve a "Na, vajon, most mit húzok a zsákból?" élményt. Annyit még hozzátennék, hogy rögtön az 1. kiegészítővel játszottam/vettem meg, mert nem bonyolítja igazán a játékot, de a javasasszonyok tesznek egy-egy szelepet a partiba, amik minden játékost megsegíthetnek a kurzslókhoz "méltatlan" körökben is.
A Bűnügyi krónikák Millennium sorozata méltó folytatása az alapjátéknak. A 2020-as listámon az 1400-as kiadás a 3. helyen végzett. Az 1900-as év Párizsa a világkiállítással és az olimpiával szintén nagyon jól állt a játéknak, ami viszont igazán különlegessé tette az a szabadulószoba-játékokból ismert rejtvények. Emiatt is végzett egy hellyel előrébb, mint elődje. A Bűnügyi krónikák: 1900 üde színfoltja volt a nyarunknak.
A kalóz téma óriási gyengém (Forgotten Waters, Libertalia), így - bár erős kétségeim voltak a játékot illetően - beszálltam a Kickstarter kampányba. Aztán végül nem csalódtam... ó de mennyire nem! Nagyon szeretem az olyan játékokat, ahol a karaktereink egyre erősödnek a parti folyamán, miközben igyekeznek elérni a céljaikat (Runebound 3rd, Outer Rim) és a kalandjátékokat, ahol eseménykártyákon, egy könyv lapjain, egy alkalmazásban kibontakozik előttem egy történet (TIME Stories, Mansions of Madness, Outer Rim). Nos, a Sea of Legends tökéletesen hozza ezeket az elvárásokat. Remek karakterfejlődés, érdekes kalózkalandok várnak ebben a sandbox játékban, ahol a hírhedt(ségre törekvő) hőseink történetét egy alkalmazás narrálja, ami a döntéseink fényében vezeti tovább az egyes sztorikat, akár a szerelmünk, akár a nemezisünk, akár kapitányi küldetésünket próbáljuk teljesíteni. Az appon kívül pedig ott van az élő Karib-tenger a folyton a nyomunkban lihegő spanyolokkal és az általunk választott, saját pecsenyéjüket sütögető, nem-játékos frakciókkal. Ezekkel az egyre jobb hajóinkkal és a toborzott legénységünkkel szállhatunk szembe, vagy ha úgy tartja kedvünk, kifoszthatjuk velük valamelyik karibi várost is. A játékot gyors körök, arányos játékidő jellemzi. Több, mint 10 embernek mutattam meg tavaly a játékot, és egyetlen embert leszámítva, mindenkinek bejött.
Említésre érdemes
A top 5-ön kívül van még pár játék, amit kiemelnék:
- Talisman: Star Wars: Sosem gondoltam volna, hogy valaha lesz Talisman társasom, de a Star Wars köntös miatt megvettem, és közel sem volt olyan rettenetes, mint számítottam rá. Négyszer is előkerült, egyelőre marad a polcon.
- Star Wars: Unlock!: Az Unlock! 1. doboza nem volt annyira maradandó, hogy a folytatásokat is megvegyem, de a Star Wars tematikájút nem hagyhattam ki. Nagyon kellemes csalódást okozott a dobozban található 3 kaland, látszik hogy sok jó ötlettel gazdagodott az Unlock! sorozat az évek alatt.
- Awkward Guests: Ez az a játék, ami a Cluedo lenni szeretett volna: egy ötletes, taktikus, dedukció, ahol megpróbálunk rájönni, hogy rengeteg rosszakarója közül ki ölte meg Mr. Waltont?
Nagy visszatérők
- El Grande: Hihetetlen, hogy ez a játék több mint 25 évvel a megjelenése után is mennyire frissnek hat. Az áramvonalas szabályaival, néhány kártyával és fakockával, mellőzve mindenféle böszme figurát, elképesztő feszültséget teremt az asztal körül. A klubélet visszatértével az egyik első játék volt, amit magammal vittem. A parti külön pikantériája, hogy nemcsak én voltam idősebb a játékostársaknál, de az El Grande példányomat is korábban nyomták, minthogy ők megszületek volna. :)
- Istanbul: Még a pandémia előtt adtam kölcsön, és tavaly ősszel kaptam vissza, így igazi visszatérésről beszélhetünk. Annyira kompakt, okos kis játékról van szó, hogy bármikor szívesen leülök mellé az asztalhoz.
- The Oracle of Delphi: Ki nem állhatom Stefan Feld játékainak többségét. Olyanok, mint a vízben futás. A Delphit - bár rengeteg víz van benne - mégis nagyon szeretem. Ötletes kockamenedzsmentre felhúzott versenyjáték. Évek óta nem játszottam vele, tavaly viszont nyolcszor is előkerült.
Citromdíj
Azután, hogy felelevenítettem ezt a sok pozitív emléket, egy negatívumról is hadd emlékezzek meg: Azután. A játék jó, a mechanikák élvezetesek, a kaland szórakoztató, a kampány elágazik, nem lineáris, de a szabálykönyv egy elképesztő kalap ürülék! Nem értem, miért erőlteti a Plaid Hat/Z-Man ezt a "8 oldalba beletaposunk minden szabály" elvet, amikor láthatóan nem férnek bele. Nem elég, hogy rossz a felépítése - sem a tanulást, sem a visszakeresést nem segíti - de példák is alig vannak benne. A legnagyobb baj azonban, hogy a kalandkönyv lapjain játékba hozott, az adott oldalra vonatkozó szabályok sehol sincsenek kifejtve. Ha ezekkel kapcsolatban felmerül valamilyen kérdés (és elég sok fel fog merülni), akkor vagy nekem kell eldönteni, hogy mi legyen, vagy mehetek a BGG-re kutakodni. Még csak azt sem mondhatom, hogy majd a következő partira utánanézek, mert lehet, hogy soha nem fogunk újra kikötni ezen az oldalon. A Comanautsnál pontosan ugyan ez volt a bajom 3 éve. Nem vagyok hajlandó több Adventure book játékot megvenni, amíg ilyen nevetséges szabálykönyvekkel traktálnak.
Az év társasjáték-partija
Nyáron ismét sikerült leülni a tavalyi 4. helyezettem, a Forgotten Waters mellé. Hatan játszottunk, és a parti majd egy egész napot igénybe vett (igaz jó pár kisebb-nagyobb szünettel), de én még életemben nem nevettem és szórakoztam annyit társasjátékozás közben, mint ebben a Forgotten Waters játszmában. A parti mottója: "Kampókézzel nem tapsolunk!" azóta már önálló életet él.
"Soha véget nem érős"
Idén is folytatódott a TIME Stories hétvége sorozatunk. Sajnos a Space Cowboys kiadó sokkal kevésbé fókuszál már erre a játékra, így évente alig egy új kaland kerül kiadásra, de azt természetesen ki nem hagynánk. Az A Midsummer Night kalandban egy fura tótágas sheakespeare-i világban találták magukat ügynökeink. Bár a témát annyira nem élveztem, de annak örülök, hogy 6 év után is tud a sorozat mechanikai újdonságokat mutatni, és persze a "lóbüdzsé-koszpléj" még mindig felejthetetlen pillanatokat okoz.
Előretekintő
Január környékén általában még nincs túl sok elképzelésem az adott évről, idén viszont elég hosszú a várt játékok listája. Íme közülük néhány:
- Az előfinanszírozott játékok közül a Return to Dark Tower és a Tiles of the Arabian Nights érkezését várom a legjobban.
- A magyar megjelenések közül a Brazil: Imperial és a The Witcher: Old World birizgálja a fantáziámat.
- Remélem piacra kerül a TIME Stories Revolution: The Cavendish Manor is végre, hogy folytathassuk a TIME Stories hétvégéket. Az Oltréé valószínűleg már a polcomon lesz, mire ez az írás megjelenik, őrá is nagyon vártam már.