Gyurci 2015 avagy “mi az, ami kiállta az idő próbáját?”

Évről évre egyre finnyásabb vagyok. Az első év a “vegyünk meg mindent” mottó jegyében telt, a rákövetkezőben pedig a “backeljünk mindent KS-en” érzés dominált. Ezt váltotta a “Ugyan sosem fogok játszani vele, de a gyűjteményben legyen meg”, melyet hamarosan követtek a “Hovarakom ezeket?” és a “Jéééé, ez is megvan már három éve?” jeligék.

Az idő előrehaladtával aztán elkezdtem eladni a dobozokat, amelyek sokáig nem kerültek elő, mostanában pedig már azokat is eladom, melyek “csupán” átlagosak (és nem fűz hozzá, megmagyarázhatatlan érzelmi kapocs, de ez ritka). Sajnos annyira nagy a verseny a piacon és - be kell vallanom - olyannyira sznob lettem, hogy a hétköznapi “jó” játékok már nem férnek meg a gyűjteményemben. A kiemelkedő lett az új átlag.

Ennek tükrében azokat a játékokat rangsorolom, melyek az én szememben kiállják az idő próbáját, és akkor is képesek izgalomba hozni, amikor az újdonság varázsa már elmúlt. Igazságtalanság, de sok, amúgy korrekt játék tűnik el nálam ilyenkor a Semmi Különleges Süllyesztőjében. Blogger mivoltom most hátránnyá válik, mivel mind a három hűséges olvasóm jól ismeri az ízlésemet: őket nem fogja meglepetésként érni a lista.

I. Megtartós

1.Kingdom Death: Monster

Csapjunk is rögtön bele a lecsóba, nálam az idei év favoritja a KDM volt. Hogy miért azt egy monstre (háhá) négyrészes cikksorozatban fejtettük ki Ádámmal. A KDM egy sötét és kifacsart világban játszódó fantasztikus boardgame-RPG hibrid, amely tökélyre fejleszti a súlyos következmények érzékeltetését a játékosokkal. Újszerűségében párhuzamot lehet vonni a Pandemic Legacy-val, mely szintén a “következményeivel” hódít; a KDM a PL-el ellentétben tépkedés nélkül, viszont hosszabb időtávon valósítja meg a döntések súlyának érzékeltetést. A játék extrém árazása egyben garantálja az exkluzivitását: ez ugyan egy gagyi játék esetén nem volna érdekes, mert a szar dolgok nem lesznek jobbak attól, ha keveseknek van meg, a KDM esetében viszont mindig vigyorogva gondolok rá, hogy van valami igazán értékes és ritka dolog a gyűjteményben. CFP Gyurci Gold Medalist!

2. Castles of Mad King Ludwig

A kastélyépítős játék olyasmit ért el nálam, amire nagyon kevés játék képes: minden alkalommal, amikor szóba kerül eszembe jut, hogy “De jó is lenne tolni egyet ezzel most rögtön”. Sok játékom van, amit szeretek, de ezzel együtt is nagyon kevés hozza e zt az érzést. Ismertetőnk ugyan nincs róla, de a kastélyépítés vizuális mivolta, a kombótervezés és a másik játékos igényeinek megsejtése és kiaknázása mind-mind zseniális része a játéknak, a tematikailag kissé ugyan nehezen magyarázható, de a beárazásos mechanika pedig felteszi nálam az i-re a pontot. Biztos vannak hibái is, de nem akarok tudomást venni róluk, ne is próbálkozzon senki.

3. Tragedy Looper

A bronzérmet az idei év szembántóan ronda, mégis kiváló időutazós játéka viszi el, mely mindenkit rendesen berántott, amikor előszőr próbáltuk. A hátultesztelő ciklusba helyezett kritikám mondandója továbbra is helytálló: igazán egyedi és nyugati agy számára nehezen felfogható koncepcióról van szó, mely olyan mint egy tetszőleges Interpol szám: első nekifutásra érthetlen, hogy ezen mit esznek annyian, de az ismétlésnél rájössz, hogy remek dologba botlottál.

4. The Voyages of Marco Polo

Imi írt róla a blogra, én pedig az ő hatására próbáltam ki a játékot, amit egyáltalán nem bántam meg. Ízig-vérig euróról van ugyan szó, de valahogyan mégis egészen friss hatást kelt a játékmenet, holott az egyetlen igazi újítás a radikálisan eltérő szerepek: a többi mechanika jórészt ismerős. Bizonyos dolgokat tematikailag sem tudok megmagyarázni (pl. mit akarnak szimbolizálni a kockák), ami engem általában roppantul idegesít, de itt valahogy mégsem éreztem gondnak. A Marco Polo esetében a végeredményt többnek érzem a részek összegénél. Meg kéne vennem....

5. Catacombs

Ami a többségnek idén a Flick’em’up volt (azaz a szezonális ügyességi játék), az nekem a Catacombs. Messiásként vártam rá, reméltem, hogy a pöckölgetős játékok új királya érkezik. Utólag visszatekintve ez a cím talán nem jár neki, de ettől még egy remek korongpöckölős kooperatív játékról van szó, amelyen kisebb gyerekek is jókat hahotázhatnak. Labirintuskedvelőknek különösen ajánlott.

6. Vault Wars

Év végére esett be ez a kis húszdolcsis kickstarter játék és nagy meglepetést okozott, úgy fest végre sikerült beszállnom egy jó projektbe is:) Ezalkalommal a fantasy kliséraktárban hátrébb található polcokon keresgéltek a készítők: a játékosok itt sikeres kalandozókat alakítanak, akik már túl vannak a kincsvadászaton, tele vannak mindenféle ládikákkal meg szekrényekkel, melyek elvileg tömve vannak jobbnál-jobb cuccokkal. Ebből pénzt kell csinálni, így mindenki el is slattyog a kincsesláda-piacra, ahol megpróbálnak a lehető legjobb áron túladni a looton. A gond csak az, hogy sokszor a titkos ládika használhatatlan szeméttel van tele, ami a szerencsés vevő számára csak a licitálás végén lesz nyilvánvaló. Olyan remek kis licitálós fillerbe botlottunk bele, amellyel legutóbb egész este toltuk, persze a kiadósabb játékok kárára.

7. Pharaoh Gulo Gulo

Szintén az utolsó pillanatban kúszott be a toplistámra a Gulo Gulo újrakiadása, mely hatalmas sikert aratott a család körében, és amely akár már négy-öt évesek számára is könnyen érthető. Régész-szerencsevadászokat alakítunk, akik a többieket megelőzve szeretnének bejutni a fáraó kriptájába. A gond csak az, hogy a piramisban kísértő múmia nem szeretne segíteni nekünk, ezért lépten-nyomon csapdákba botlunk. Lépéseink sikerességét az határozza meg, hogy mennyire ügyesen emelünk ki eltérő méretű és színű golyókat egy kis fatálból: ha eközben kiesik a fáraó jogara (=hurkapálcika), akkor csapdába estünk, és mehetünk vissza a kezdőmezőre. A körök másodpercekben mérhetőek, senki nem unatkozik és felnőtt mivoltom ellenére is szívesen ülök le hozzá: éppen elegendő kiszúrási lehetőség szorult belé, melyet kis figyelemmel ki lehet aknázni, de ami még nem rontja el a játékát a kisebbeknek. A Maze Racer - Bellz - Pharaoh Gulo Gulo triumvirátusból ez a győztes.

8. Burgle Bros

Csoportos kickstarter keretében érkezett, melyről olyannyira elfeledkeztem, hogy Vilinek rendesen meg kellett győznie, hogy a gazdátlan példány az enyém, amit ráadásul már ki is fizettem. Örömöm a kipróbálás után csak még tovább nőtt, mivel a Burgle Bros egy nagyon hangulatos és nagyon nehéz tolvajos játék, ahol a tematika és a mechanika szuperül összhangba került (pedig plasztik figurák sincsenek benne). Ezalkalommal tolvajok vagyunk, akik meg akarják “mackózni” a jól védett széfet, aztán feltűnésmentesen lelépni a cuccal a tetőn át. Dolgunkat lézeres kapuk, csapdák és őrszemek védik. A játék nagyon nehéz, és talán picit túl sok a véletlen szerepe (hol, milyen szoba van a szinteken és merre mozog az őrszem), de a Burgle Bros ezzel együtt is nagyon egyben van, egy rejtett gyöngyszem.

II. Eladós

1. Rise of the Kage

Magammal szúrok ki, mert éppen árulom a cuccot, de az igazságot nem lehet hosszan elkendőzni. Ránézésre Descent-klónnak látszó, de valójában attól jelentősen különböző, amolyan Mark of the Ninja-wannabe lopakodós játékról van szó, amelyben brilliáns ötleteket tettek tönkre a használhatatlan szabálykönyvvel. Annyit mondok, hogy: komponensleírás -> négy oldal, ninja klán lore -> hat oldal, ninja + guard turn leírás -> KÉT oldal...WHAT. THE. ORBITAL. FUCK? A lelkem mélyén úgy sejtem, hogy ha valaki képes pár játék alatt kihámozni a készítők szándékait, esetleg hoz egy-két háziszabályt az imba Guard lapokra, az végül kiaknázhatja a játékban rejlő lehetőségeket, esetleg kifestheti a 100+ tényleg szép minit, de ez nem én leszek.

2. X-COM

Ez ugyan nincs meg, de ha meglenne, úgy adnám el, hogy a taknyán csúszna ki a házból. Kiábrándítóan nagy csalódás volt a játék, mivel a világon semmit nem hoz a PC előd hangulatából, amibe a Steam szerint a mai napig 196 órát rámoltam be. Van ellenben egy hisztis, appvezérelt üvöltözősdi, amit egy teljesen érdektelen kockadobálósdi követ. FFG ritkán bakizik ekkorát, ráadásul a külcsín rácáfol a kiadóra, a board rusnya, az UFO-kat a Cosmic Encounterből hasznosították újra, a kártyákon pedig a játékból vették a (engine!) grafikákat. Az egész szaglik a budget hozzáállástól, nyomokban sem fedezhető fel az a törődés, ahogy az FFG pl. a Star Warst kezeli.

III Kipróbálós

1. T.I.M.E. Stories

Igencsak várom Beckett Imi kritikáját a témában, ugyanis a point’n’click kalandjátékok sok-sok órát vettek már el az életemből. A koncepció, a grafika, a műfaj mind-mind tetszik, de egyszerűen nem bírom rávenni magam arra, hogy egy nettó négyórás játékra adjak ki egy szakajtónyi pénzt. Úgy érzem az Asmodee is rá akar menni az FFG által csúcsra járatott DLC koncepcióra (végülis melyik cég ne szeretné rommá keresni magát), de nagyon elhibázták a léptéket és ezzel egy kiváló kezdeményezést futtatnak zátonyra. Ne legyen igazam, mindenesetre nagyon ki kell próbálnom mihamarabb.

2. Pandemic Legacy

Ki ne hallott volna már a BGG új listavezetőjéről, mely - a más eszköztárral operáló és sokkal inkább rétegnek szóló KDM mellett - jelentőset merít a rougelike szellemiségből, ahogy igyekszik az asztali játékok között meghonosítani a valódi(bb) következmények adrenalinnövelő hatását. A bőséges cikk- és posztesőnek köszönhetően tisztában vagyok milyen játék vár a dobozban és alig várom, hogy 1.) hozzájussak egy dobozhoz és 2.) le is toljam a kampányt.

3. Tail Feathers

A Mice & Mystics gyenge pontom, lényegében minden megvan hozzá és még a kártyákat is lefordítottam, holott a gyerekek még nem nőttek bele a műfajba. A Tail Feathers nem dungeon crawler, hanem egy kétszemélyes taktikai harci játék, tehát még kisebb az esély hogy az asztalra kerüljön. Ennek ellenére semmi esély, hogy ezt sokáig a bolt polcán hagyjam, amint meglesz rá a keret, indul a gyűjteménybe, pláne, hogy crossovert is kapunk: az alapjátékban található egereket is használhatom a csaták során.