Essen '15 - Imi listája

Ha életmódmagazin lennénk, azt írnám, hogy a Spiel nem egy 4 napos rendezvény, hanem egy életstílus. Essen nem csak úgy megtörténik a gémer életében, a társasjáték-fanatikus ugyanis együtt él a Spiel tudatával: Az évet Essen előttre és Essen utánra osztja és a Spielre való készülés szerves része az életének. Követi a várható megjelenéseket, jegyzetel, és tervez már hónapokkal a rendezvény előtt. Ennek eredményeként elkészül a lista azon játékokról és kiegészítőkről, amik a legjobban érdeklik abból nagyjából 1000 megjelenésből, ami abban a négy napban elárasztja a játékosokat. Az a szép ebben, hogy ilyen listája nem csak azoknak van, akik mennek Essenbe. Azok a gémerek is rendelkeznek ezzel az összeírással, akik nem jutnak el Németországba, de nagyon szeretnek játszani. Így teszünk mi is. A kalózok közül idén csak én megyek Essenbe, és bár Gyuri és Kunó kihagyja, mind rendelkezünk egy listával, ami a számunkra fontos társasokat tartalmazza. Az elkövetkező napokban, frissítsétek gyakran a CFP a oldalát, mert megsorozunk titeket az esseni kartácsunkkal. Következzen ma az én listám:

Antarctica

Nem tudom, hogy Mac Gerdts találta-e fel a rondellás akcióválasztás mechanikáját, de az biztos, hogy ő tette nagyon ismertté. Szinte minden játéka erre a csavarra épül, legyen szó akár az Imperial-ról, a Navegador-ról, az Antike-ről, és ha jobban megnézzük, akkor a Concordia is erre a motorra épül. Azonban nem Mac Gerdts az egyetlen rondellahasználó szerző, gondoljunk csak Wolfganag Sentker és Ralf zu Linde Finca-jára. Ugyancsak rondellát használ az idén megjelenő Antarctica is, amelyben kutatóállomásokat és energiahordozó-termelő egységeket kell a legfagyosabb kontinensen létesíteni. A nap eközben sosem nyugszik le és körbejár az Antarktisz zónái körül, felolvasztva a jeget adott helyen, kiszabadítva ezzel a hajóinkat, amikkel aztán cselekedhetünk.

Bár a játék szabálya már elérhető, még nem olvastam el. Minden esetre az érdekes téma, a rondella és a fa szélerőmű-meepeleknek köszönhetően rajta van a radaromon. Link!

504

A Power Grid c. játéknak köszönhetően a zöld hajú, Friedemann Friese-ről a legtöbben már hallottunk, sőt én már pisiltem is vele közvetlenül szomszédos piszoárba. Az 504 c. új játékára azonban nem emiatt a „feszítő” kötelék miatt figyeltem fel. A "Fünfhundertvier" véleményem szerint az elmúlt évek legérdekesebb európai típusú társasjáték-projektje. Ahogy azt egy korábbi Kalóz-rádióadásban is taglaltuk, a szerző 9 játékmechanikai modult pakolt a játékba, és azok kombinációjából rakta össze az 504-et:

1. modul: áruszállítás
2. modul: verseny
3. modul: privilégiumok
4. modul: háború
5. modul: felfedezés
6. modul: utak
7. modul: többségszerzés
8. modul: termelés
9. modul: részvények

Ezekből aztán 504 különböző játékot kreált úgy, hogy minden játékban 3 modult alkalmaz (9 × 8 × 7 = 504). A szabálykönyv oldalai 3 részre vannak vágva, így kedvünkre lapozgathatjuk össze a nekünk tetsző játékot. Az sem mindegy, hogy melyik mechanika melyik helyen szerepel, azaz 134-es játék teljesen más, mint a 413-as. Bár mindegyik ugyanazt a 3 mechanikát használja, az első helyen szereplő modul határozza meg a játék céljait, és hogy miért kapnak a résztvevők pontokat, a második modul mondja meg, hogy milyen mechanikával juthatunk erőforrásokhoz, míg a harmadik hivatott megadni a játék „ízét”.

Akit egy kicsit is érdekel a társasjáték-tervezés, az valószínűleg kifejezetten kíváncsi lesz az 504-re, amit a zöldhajú szerző már 4 éve fejleszt, és az utóbbi időben egy számítógép teszteli a különböző játékokat. Hogy-e képes e beváltani a játék a hozzá fűzött reményeket, vagy csak egy érdekes kísérlet marad a társasjáték-tervezés históriájában, azt megtudjuk Essen után. Mindenesetre, aki tervezi beszerezni, kösse fel a gatyáját, mert komponensekben igen gazdag játékról van szó, és ez az árán is meglátszik. Link!

Discoveries

A Lewis & Clark c. játék nagy siker lett két évvel ezelőtti megjelenése óta. A worker placement és deck building mechanikákat ötvöző társasról szinte mindenki elismerően beszélt, és számos díjra jelölték. Mint tudjuk, egy társasjáték sikerének meglovaglásának számos útja van. Az egyik a kiegészítők készítése, a másik a brand-hez kapcsolódó, egyszerűsített, spin-off játékok piacra dobása: az eredeti játék „kártyásítása”, „kockásítása”. Ez utóbbi történt a Lewis & Clark esetén is. Annyiban azonban dicséret illeti a Ludonaute kiadót, hogy nem teljesen ugyan azt a sztorit akarják eladni nekünk. Amíg a neves előd egy versenyjáték volt a játékosok között a nyugat eléréséért, addig a Discoveries az utazás során tett felfedezésekre koncentrál.

A játékban mind egy csapat tagjai vagyunk, és a kalandjainkról írunk naplót. Az embereink dobókockák, amikkel különböző akciókat aktiválhatunk a táblánkon. Eddig ismerős a dolog a csavar a játékban, hogy nem csak a saját és a közös kockákat, de az ellenfél d6-jati is használhatjuk, ha jó az időzítésünk.

Mivel szeretem a kockás játékokat és a Vincent Dutrait rajzai ismét lenyűgözőek, ezért rajta tartom Cédrick Chaboussit szerzeményén a szemem. Link!

Grand Austria Hotel

A Lookut Games új megjelenése a 20. sz. eleji Bécsbe kalauzol minket. A Virginio Gigli, Simone Luciani szerzőpáros a kávéházak aranykorába kalauzol minket, ahol a kis panziónkból egy jól menő és világhírű hotelt szeretnénk fejleszteni. Ehhez ételeket és italokat kell beszereznünk, szobákat kell előkészítettünk, és személyzetet kel felvennünk. De a világ legpatinásabb hotelje is csak egy kalyiba, ha nem töltjük fel azt vendégekkel. A játékban abba a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mi döntjük el, kik látogassanak a hotelünkbe. Ha pedig teljesítjük a Klemens Franz által rajzolt vendégek igényeit a földszinti kávéházban, azok maradnak szállóvendégként is és bónusz akciókkal jutalmazzák fáradalmainkat.

Szemben a napjainkban igen népszerű kockaelhelyezős játékokkal a Grand Austria Hotel mechanikailag egy kockaelvevő motorra épül: A kezdőjátékos által gurított kockákat számuk szerint elhelyezzük a táblán. A 6 akció mindegyike annyiszor hajtható végre ahány olyan értékű kockát gurítottunk. Egy adott akció hozama pedig egyre fogy, ahogy vesszük el az adott akció mellől a dobótesteket. A szabály elolvasása után kicsit úgy érzem, mintha egy kifordított Marco Poloval lenne dolgom: Itt egy kocka letevése helyett egy elveszünk, megbízások helyett vendégek igényeit teljesítjük, és térképen való mozgás helyett ügyesen próbáljuk elszállásolni a vendégeket a hotel különböző szintjein. A hasonlóság talán nem véletlen, hiszen Simone Luciani a Marco Polo társszerzője is.

Mindent összevetve egy középnehéz euro-val van dolgunk, amit a nekem szimpatikus téma miatt is nagyon ki szeretnék próbálni Essenben. Link!

Mafia de Cuba

Van egy Werewolf paklim, de szinte sosem kerül elő. Nemcsak azért mert ekkora társaságban nem szoktam játszani, de azért is, mert nálam ritkán működnek az árulós, egymás szemébe hazudós játékok. Se a Resistance/Avalaon se a Coup, se a többi kisebb társasággal játszható blöffölős, deduktív darab nem jött be.

Most lehet mégis rászánom magam egy hasonló kaliberű társasra. A Mafia de Cuba több részlete is megfogott. Egyrészt Kuba a mai napig nagy szerelmem, három ott töltött hét sem vette el a kedvem tőle, és a talán a családban is könnyebben eladható egy kubás darab. Másrészt nagyon tetszik az ötlet, hogy a szivaros dobozt körbe adva minden játékos maga dönti el, hogy milyen szerepet választ a játékban: hűséges marad a keresztapához, vagy elárulja őt. Amikor hozzád ér a doboz, már van információd arról, hogy előtted mit vettek ki a játékosok, és ehhez tudod igazítani a saját játékodat.

Ezt a szépen kidolgozott társast nem fogom szem elől téveszteni. Link!

7 Wonders: Duel

A 7 Csoda a világ egyik legismertebb játéka lett élete öt éve alatta. Számtalan nyelvre lefordították, és megért 3 nagyobb illetve 1 kisebb kiegészítőt is. Antoine Bauza „Armada” címre keresztelt következő kiegészítőjéről egyelőre elég keveset lehet tudni. Még a tervezőasztalon leledzik, de hogy fenntartsa a franchise iránt az érdeklődést Bruno Chathalval párban elkészítették a 7 Csoda kétszemélyes verzióját, a 7 Wonders: Duelt.

Bár a 7 Csoda alapjában tartalmaz egy kétfős variánst, a játék kedvelői nem ezért szeretik a 7 Wonderst, ami több játékos esetén tündököl igazán. Egyszerű lenne azt mondani, hogy ez egy újabb rókabőr lehúzása egy ismert márkáról, de a két szerző rengeteg energiát feketetett bele és számos változtatást eszközölt, hogy kétszemélyesítse az ismert társast. És itt nemcsak olyan módosításokról beszélek, mint a kereskedés átalakítása, vagy hogy pusztán a tudomány vagy hadviselés segítségével meg lehet nyerni a játékot, de fogták és kihajították az eredeti draft motort is a játékból, ami miatt a 7 Csoda egyáltalán ismertté vált. Tovább erősíti az „ez nem csak egy újabb rókabőr” érzését a tény, hogy a kiadó szinte minden grafikát újrarajzoltatott az új játékhoz. Ebből is látszik, hogy a Repos is komolyan gondolja ezt a kétfős game-et.

Az első kritikák szerint Antoine és Bruno célt értek. A kritikusok egybehangzó véleménye szerint miközben a játék tényleg emlékeztet a 7 Csodára, mégis egy egészen más játékélményben van részünk. Mivel a 7 Wonderst a mai napig nagyon szeretem ez a játék mindenképpen a gyűjteményemben fog kikötni. Link!

T.I.M.E. Stories

Nemrég beszéltem a Kalóz-rádióban arról, mennyire szeretem az időutazást a tudományos-fantasztikus irodalomban és a filmművészetben. Ez a szeretet átöröklődött a társasjátékos hobbiba is, ezért mindig felkelti az érdeklődésem, ha egy játéknak ezt a nehezen megvalósítható témát választják a szerzők.

A Legacy: Gears of Time a mai napig a gyűjteményem egyik kedves darabja, de most úgy néz ki, hogy új játék ácsingózik a „Kedvenc időutazós játékom” címére. Manuel Rozoy szerzeményében egy titkos ügynökség tagjait alakítjuk, akiket a múlt egy ismert vagy sosem volt szeletében küldnek vissza, hogy megakadályozzák a szakadást az idő vortexén.

A játék maga egy „paklifelfedező” játék. Minden sztorit egy kártyapakli képvisel, amit apránként felfedezve jutunk a titok nyitjára. Minden történetben a kor egy-egy karakterének bőrébe bújunk és különböző helyszínek között mozgunk, ahol egy-egy kártyákból kirakott panorámaképet kell megvizsgálnunk. A panoráma egyes lapjait megfordítva a játék különböző próbák elé állít minket, amiket kockákkal majd megoldani, néha egyedül néha a társak segítségével. Mindenre persze nincs időnk, és ha az időnk elfogy visszakerülünk a jelenbe. Újra vissza kell tehát mennünk, egyre okosabban, tudva, hol nem érdemes időt pazarolni, és mire kell koncentrálnunk, ha meg akarjuk oldani a rejtélyt. És itt van az időutazó elásva: Újra és újra át kell élnünk ugyan azokat az eseményeket folyton tanulva az előző nekifutásokból, amíg rá nem jövünk a titok nyitjára. A játék hátránya, hogy egy kalandot egyszer lehet teljesen végigvinni, ami 4-6 óra játékidő. Ha már ismerjük ugyanis a csattanót nem nehéz újra végigjátszani a sztorit. Még ez sem lenne probléma, ha az alapdoboz elhalmozna minket kalandokkal, de sajnos csak egyetlen történetet tartalmaz, a többi kiegészítőként lehet beszeretni… Azért én belevágok. Link!

+1 Legacy: The Testament of Duke de Crecy: Five Families

Már volt egy cikksorozatunk az idén leginkább várt kiegészítőkről. Akkor még nem tudtam, hiszen csak nemrégiben érkezett hír, derült égből villámcsapásként, hogy a Legacy: The Testament of Duke de Crecy kiegészítőt kap! A 2013-ban megjelent alapjáték az év egyik kedvence volt nálam. A kártyakéz-menedzselő játék, amit a némi munkás elhelyezéssel öntött nyakon a kiadó, nem az egyedi mechanikájával lopta be magát a szívembe. Sokkal inkább a téma és a motor összhangja, valamint a nagyon szerethető megjelenéssel ejtett rabul. A családépítő játék nem tökéletes, de mindig remek történetek kerekednek a 18. századi lázas családalapításból… különösen ha Chantall-t, a hentes lányát is sikerül beházasítanod a családodba.

Bár a játék rendkívül szórakoztató, igényes, azért voltak vele problémák. Például a vállalkozások túl drágák voltak, ahhoz képest, amit adtak, és a játék nem volt túl interaktív. Ez utóbbin fog változtatni a Five Families kiegészítő, amely lehetőséget ad nekünk, hogy egy család bőrébe bújva saját tehetséges rokonainkat is rásózzuk az ellenfelekre, akiknek megéri beházasítaniuk a családtagjainkat. Cserébe majd egyszer jönnek egy szívességgel, amiből mi próbálunk hasznot húzni. A dobozban lapul még egy-két kisebb modul, de a címadó Five Families variáns lesz az, amiért ez a kiegészítő is a készletemben köt ki. Link!

Valamikor júliusban azt hittem, hogy alig érdekel valami az esseni megjelenések közül... Egy héttel a Spiel előtt úgy tűnik, ez lesz az eddigi legnagyobb zsákmányom.