English language review is below.

"In 2204, humanity is expanding into the wider galaxy in leaps and bounds. A new technology of linked jump gates has rendered most forms of transporation--including starships--virtually obsolete. Every place on earth, every distant planet mankind has settled, is now merely a step away from any other. And all seems wonderful...until a crashed alien spaceship is found on a newly-located world 89 light years from Earth, harboring seventeen human victims. And of the high-powered team dispatched to investigate the mystery, one is an alien spy..."

A "Megváltás" Peter F. Hamilton (Pandora Csillaga, Álmodó Üresség, Földre Hullt Sárkány) új univerzumában játszódó trilógia első kötete. Habár nem blogolok egy ideje, aki ismer tudja, hogy az elmúlt három év alatt PFH a kedvenc sci-fi szerzőmmé vált. Tudni érdemes, hogy Hamilton mindig egy történetet mond el a trilógiáiban, így ez a kötet előkészítésnek tekinthető, ez azonban ne kedvetlenítsen el senkit, mert nagyon okosan van felépitve a könyv, kerek egész a történet.

'Jelen'-történetszál

A 2200-as évek Földjén az emberiség a fénykorát éli, a Connexion cég által feltalált portálok lehetővé teszik hogy az ember nappalija a Földön, de a hálószobája már egy másik naprendszerben legyen. A Nemzetközösség sorozatban szereplő féreglyukakkal ellentétben ezeket a portálokat nem lehet csak úgy akárhova megnyitni: először el kell juttatni a célhoz a kapukat, ennek pedig a fénysebesség szab igen kemény határt. A könyv kezdetén az emberiség a kirajzás korai szakaszában van: sikeresen terraformáltunk néhány bolygót a legközelebbi rendszerekben és jópár úgynevezett kapuhajó úton van további csillagrendszerek felé. Az emberek élettartama is jelentősen megnőtt, mivel némiképp szerencsésen egy olyan jóindulatú idegen fajba (Olyix) botlottunk, akiknek a biotechnológiája lehetővé teszi a szervek (olcsó) megújitását.

Az egyik legtávolabb járó kapuhajó adja meg a történet kezdőlökését: a 89 fényévnyire lévő Beta Eridani rendszerbe érkező felderítő egy ismeretlen eredetű idegen űrhajóra bukkan, melynek a rakománya nagyon súlyos és vérfagyasztó kérdéseket vet fel. A vészjelzést küldő hajón emberekre bukkantak. Emberekre, akik több mint harminc éve hibernációban vannak (nem kell beijedni, ez még mind az első fejezet), azaz az univerzum hideg logikája alapján, nem lehetnének ott, ahol. Hamarosan egy kislétszámú "Kiértékelő Csapat" indul útnak, akik útközben elmesélnek egy-egy történetet a múltjukból. Ezek lazán összefüggnek és nagyon szépen bemutatják mind a karaktereket, mind pedig az utópia-közeli világ napos és árnyas oldalait. Szinte azonnal megtudjuk azt is, hogy a Kiértékelő Csapat egyik tagja idegen kém, akit le kell leplezni, mielőtt a hajó titkai feltárulnak. A struktúra ismerős lehet Dan Simmons Hyperionjából, aki pedig a Canterbury mesékből emelte el ezt a formátumot. A struktúra kiválóan működik, a kötet végére pedig elérik az űrhajó maradványait is, mely váratlan meglepetéseket tartogat.

'Jövő'-történetszál
A távoli és pontosan meg nem határozott jövőben járunk (Érkezés Után 570). Az emberiség űzött faj, akik nem maradhatnak sokáig ugyanazon a helyen, mivel a titokzatos Ellenség fáradhatatlanul hajszolja őket a galaxison keresztül. Megismerjük Dellian és Yirella felnőtté válásának történetét, akiket gyerekkoruktól kezdve az Ellenség elleni harcra nevelik.

A történetvezetés hétköznapibb, időrendben haladunk, és végig ugyanazok a szereplők köszönnek vissza az összes fejezetben, egyre idősebb kiadásban. Szereplőink szemein keresztül képet kaphatunk arról, hogy miféle áldozatokat vagyunk kénytelenek hozni a puszta fennmaradás érdekében, és hogy az emberiség nem riad vissza a felfoghatatlanul hosszú türelemjátéktól sem, hogy biztositsa a saját túlélését a legyőzhetetlen ellenséggel szemben. Ez a történet inkább a jövő bemutatásáról és az építkezésről szól, itt nem vár ránk óriási csavar a kötet végén.

Értékelés

  • Hamilton minden egyes művével egyre jobb íróvá vált. Ez itt is tetten érhető, a könyv sokkal feszesebb és rövidebb mint a korábbi könyvei. Minden flashback érdekes, és szépen összeáll a jelenkor történéseivel. A regény teljesen szexmentes, a Pandora-Judás duológia olvasói most fellélegezhetnek.

  • Az univerzum sokkal sötétebb, mint a korábbi sorozataiban. A Chronicles of the Fallers ugyan horrorisztikusabb volt, de a Salvationben erősebb a kilátástalanság, reménytelenség (és kisebb részben a paranoia) érzése.

  • Az egész 'Jelen' történetet áthatja a "Wolf in the Fold" hangulat, ami nekem nagy gyengém. Tudjuk hogy valaki áruló, de vajon ki lehet az. A narráció nagyon jó, végig tűkön ültem, a könyv végén pedig egy gigantikus csavart kapunk az arcunkba, mely sok korábban nehezen érthető eseményre magyarázatot ad.

A teljesség kedvéért álljon itt néhány egyéb meglátás. Nem feltétlenül negatívumok

  • Az Assessment Team fejezetek szereplői nagyon hasonlóak. Nincs erős saját karakterük, mindegyik valamilyen nyomozó akik valami után nyomoznak. Ha neveket felcserélték volna, az sem tűnt volna fel. Ebben Simmons Hyperionja sokkal erősebb volt.

  • Érdemes elismételni, amiről korábban szót ejtettem: ez a trilógia is egy történetet fog elmesélni és simán lehetne egy gigászi kötet is három helyett. A Salvation átgondoltan struktúrált, jól felépített regény, de ez csak a sztori kezdete. Akit ez zavar, az várja ki az október végén megjelenő második kötetet, melyről jövő hét elején fogok kritikát írni.

English language review

An absolutely stunning set up book for a new PFH trilogy. Very hard to properly review it in a spoiler free manner, which is essential for this book, as it has a strong who-is-the-traitor component, which is resolved by the last chapter.

Not going to recap the book plot + structure as it is done in many other reviews, but i loved both 'present' and far future segments very much. The Canterbury Tales-like stories-in-the-story type of storytelling method works great here just like it does in Dan Simmons' Hyperion, although in Salvation the characters in these stories are not really different, they are all cold professionals (with one exception, who is a passionate professional).

While I totally love PFH's galaxy-spanning epics like Pandora and Void books, I came to appreciate the smaller, more intimate scale seen in Abyss Beyond the Dreams and Night Without Stars. The reduced scope, thus more focused storytelling - fewer characters, tighter plots and personal fates at stake - all helped me to sympathize with and root for the cast in those books. Salvation carries on in that vein, as majority of the 'present' story happens or strongly ties to Earth and the plot is told through the eyes of 4-5 main characters. Some interstellar expansion have already happened to nearby stars, but the overall stage is still comfortably intimate.

The world is built with the usual thoroughness of PFH, we even get a detailed timeline at the end of the book, that I am sure gets expanded as the books progress. He reuses some of his usual building blocks such as portals, life extension, investigator-type characters, but these building blocks are also tweaked so they do not feel like a simple rehash. Some of them even carries huge plot implications as revealed at the end of the book (related to life extension methods).

The end of book is stunning, I immediately went back and re-read the prologue as well as some key chapters, and trust me you will go crazy over not being able to continue the reading right away. Guess I have read the last few chapters ~ten times, and it is confirmed already that in the next book things will turn very dire indeed for humanity (who enjoyed a kind of utopia in the first installment), one that I fully expect after this book, and would be disappointed if it hadn't happen. It is also an immediate continuation, PFH confirmed the story picks up 30 seconds after the ending of first one.