PortalCon 6

Imi: 2012 októbere előtt fogalmam sem volt a Portal kiadó létezéséről. Bár hallottam már a 51st State című játékról, de Ignacy Trzewiczek nevét nem tudtam kiejteni lévén a létezéséről sem tudtam. Aztán 2012 őszén megjelent a Robinson Crusoe, és mindez igen hamar megváltozott. Mivel az átkozott sziget nagyon hamar a kedvenc játékommá vált, elkezdtem alaposabban utánajárni, hogy ki, illetve kik állnak e nagyszerű game mögött…

A barátságom Ignacyval úgy kezdődött, hogy 2012 decemberében írtam neki egy geekmailt – ahogy tettem azt később Aontoine Bauza esetén is -, amiben gratuláltam neki a Robinsonhoz. Ebből aztán egy kisebb levelezés kerekedett. Amikor pár hónappal később kiderült, hogy 2013 nyarán Ignacy Kecskemétre látogat - és mivel addigra elég magabiztosan ki tudtam ejteni a nevét -, nem volt kérdés számomra, hogy mindenképp leruccanok aznap Artaxékhoz, hogy élőben is találkozzak a Robinson szerzőjével. Mivel akkoriban már aktívan figyeltem a Portal új megjelenéseit, így nem csak a Robinson Crusoe dobozát akartam dedikáltatni, de nagyon érdekeltek az új prototípusok is: Theseus, Legacy: The Testament of Duke de Crecy és a Tajemnicze Domostwo. Kiderült, hogy Ignacy élőben is legalább annyira közvetlen, mint a weben, és mivel a társasjátékozáson kívül is volt közös témánk, a beszélgetés a Skype-on folytatódott az elmúlt két évben. Ha valaki azt gondolja, hogy emiatt hívott meg Ignacy a PortalCon-ra, akkor téved. Ignacy ugyanis mindenkit meghív. Bárki mehet, az esemény ingyenes, és mindenkit nagy szeretettel vár. Hogy akkor miért írtam ilyen hosszú litániát? Egyrészt nyilván jót tett az egomnak, másrészt azért, mert bőven közre játszott ez a 3 év közvetlen kapcsolat abban, hogy végül tényleg elutaztunk Gliwiczebe.

Május elején, nagyjából egy időben bővült Kunó személyével háromfősre a CFP szerkesztősége és vált nyilvánossá, hogy a 6. PortalCon június 6-án tartatik. Mivel én már tavaly is kacérkodtam a gondolattal, hogy jó lenne meglátogatni Ignacyt a saját mikroklímájában, ezért bedobtam a közösbe az utazás ötletét, amolyan szerkesztőségi kirándulásként. Az út nem mellesleg remek alkalmat nyújthat, hogy személyesen is megismerjem Gyurit és Kunót, gondoltam. Gliwicze bár alig több mint 5 órányi autóútra van Budapesttől, rengeteg időnk lesz beszélgetni, és egymás nagyságát dicsőíteni. Természetesen nem csak az öntömjénezés motivált minket, mert akkor autózhattunk volna a Pécs-Nyíregyház távon is, de Gliwiczeben alkalmunk nyílt a Portal új prototípusainak kipróbálására is. Kunó és Gyuri nem hezitált sokat. Sőt Gyuri felvetette, hogy vigyük magunkkal Horváth Vilit is a JEM csapatából. Egyrészt, hogy az autó mindkét oldala ugyan akkora terhelést kapjon, másrészt hogy legyen valaki, aki lelkesen fotóz minket lengyelhonban. Az utazás szervezése végül elég könnyen ment. Ignacy felesége, Merry segített szállást foglalni Ignacy maga pedig folyamatosan tájékoztatott minket a programokról és a várható időjárásról.
Mácsó

Gyurci: Maga az út nagyon kellemes hangulatban telt: három darab CFP arcra jutott egy darab JEM-es arc, ez a többség pedig parlamentáris keretek között is komolynak mondható, így mindig könnyen jutottunk “egyezségre”, hogy ki vegye meg az autópályamatricát, vagy hozzon üdítőt. Körülbelül éjjel háromra érkeztünk meg a hotel portájára, de ez lehetett volna fél órával kevesebb, ha szó szerint méterekre a hoteltől nem tévedünk el kétszer is. Ezt mondjuk megkönnyítette egy sajátos körforgalom, melynek a fele le volt zárva, illetve a bevezető útszakaszon egy kötelező BALRAKANYARODÁS jel zavarta meg az egyszeri bevándórlót beutazót. Hogy a helyzet még rosszabb legyen, mindkét utat megpróbáltuk (köztük a behajtani tilosat is - de pszt), és mindkét alkalommal egy épülő autópálya töltésére jutottunk, ahonnan kiválóan látni lehetett a hotelt...csak épp út nem vezetett oda. Végül egy sehol sem jelölt szervizút vitt a hotelhez, ahol gyorsan bezuhanytunk az ágyba. Szerencsémre én aludtam el hamarabb, így csak másnap értesültem Vili panaszairól, hogy rugdosom álmomban. Másnap reggeli a gyönyörű hotelben, melyről nehéz volt elhinni, hogy csupán háromcsillagos, aztán autóba be, és irány a PortalCon.
Reggeli

Sajnálattal jelentem, hogy Gliwicze nem egy szép hely (legalább is amennyit láttunk belőle nem volt szép - Imi). Végig amolyan Blast from the Past érzésem volt, és itt főleg a szocialista múltra gondolok: az építészeti stílus egyértelműen a méltán híres rusztikus orosz irányvonalat követi (értsd: tömbösítés és kocka épületek). A PortalConnak egy ifjúsági központ adott otthont, amely a pejoratív hangzás ellenére ideális volt, volt légkondicionálás, sok asztal, az öltöző helyén pedig Portal játékok piaca. Érkeztünkkor Ignacy éppen beszédet tartott, de sajnos klingonul, így egyéb Portal legények meginterjúvolásával múlattuk az időt. Mikor véget értek a beszédek, mindannyian rászabadultunk a társasokra, és egy Mysterium (nem vagyok hajlandó lengyelül leírni) partit rögtönöztünk, amely mindannyiunknak bejött, ráadásul olyannyira hogy rajtam és Imin kívül rögtön jelezte mindeni a vásárlási szándékot (én megvárom a Libelludos kiadást, Iminek meg már egy ideje megvan).
Mysterium setup

Ekkor fény gyúlt piciny magyar agyamban, hogy “hoppá, itt még jól is járhatunk”, így aztán el is kezdtem szervezni a már jól ismert “CFP community servicet”, aminek köszönhetően teli csomagtartóval tértünk haza. Ha már Imi beszámolójának a felét az egotrip teszi ki, hogy ő és Ignacy mekkora szuperjó barátok, akkor hadd ne maradjak le én sem: a PortalConon töltött idő nagy részét számomra a facebookon való megrendelésgyűjtés és lengyel barátainkkal való hardball alkudozás tette ki játék helyett. Az útitársak mondjuk kicsit nehezteltek, mert az Imperial Settlers parti nagy részét a papírra irkálással és a lengyel fiúkhoz való rohangálással töltöttem, míg ők jókedvűen játszogattak, de hát ilyen a popszakma.
Imperial Settlers party

Az esemény vége felé levadásztuk Ignacyt egy interjúra. A kérdéseket még reggeli közben dobtuk össze a hotelban, és nem másra írtuk a kérdéseket, mint az éttermi asztalvédő papír üres oldalára. Imi és Kunó kicsit lázadoztak, hogy ez nem profi, meg így ne menjünk oda, írjuk be tabletre, de hajthatatlan voltam (mondjuk nekem nincs is marketingesem). Mondtam, hogy minek játsszuk már meg magunkat. Utólag aztán kiderül , hogy hibátlanul lehet kérdéseket feltenni papírról is, de az ennek a kutyázására fordított energiát lehet inkább a videokamera üzemeltetésre kellett volna fordítani, az ugyanis az interjú felénél lemerült (tech-savvy Imi nem kapcsolta ki a ledes kijelzőt a felvételhez). Marad a hanganyag, amit pár napja közkinccsé tettünk.

Az interjú után még megcsáklyáztunk egy Rattle, Battle, Grab the Loot prototípust, amit Imi testi-lelki, jó barátja, személyesen Ignacy magyarázott el nekünk, aki teljesen mellékesen a játék tervezője is és a Portal kiadó feje is egyben. Nekem személy szerint ez a játék tetszett a legjobban, és addig izegtem-mozogtam, amíg elértem, hogy erről én fogok írni.
Rattle, Battle, Grab the Loot, avagy "Portal Conbat"

Futball-rezisztens agyamnak köszönhetően csak szombaton napközben tudtam meg, hogy aznap este lesz a BL döntő, ami viszont már eléri az ingerküszöbömet, pláne ha mellette lehet társaságban sörözni, így vacsora után beültünk a bőrfoteles héderezőboxba, ahol az egész Portallal együtt néztük a mérkőzést. Ignacy azért még ide is hozott egy ismeretlen japóniás kártyajátékot, meg egy Rattle Battle protót, így a meccs alatt ezekkel múlattuk az időt. Nem kellett izgulni, hogy játék közben lemaradunk a gólról, mert valaki minden helyzetnél üvöltött, de ez már csak így szokott lenni.

A portalosok annyira jó arcok voltak, hogy elhozták a rendelésünket is, meg kaptunk egy rakás promót ajándékba, aminek a maradékát jól kisorsoljuk majd az olvasók között (igen, jól értitek, mi ugyanis helyzeti előnyből lenyúltunk párat magunknak, kemény világ ez, farkastörvények uralkodnak), amennyiben részt vesztek, ezen a fotópályázaton!
Az interjú nem volt profi, de legalább nem üres kézzel érkeztünk.

Kunó: A BL döntő, egy kis Rattle Battle és némi alkoholizálás után könnyes búcsút vettünk a Portalos srácoktól, és természetesen Ignacy-tól is. Meghívott bennünket jövőre, s Imi természetesen már a mondat közepén igent mondott rá. Félre is raktuk a maradék Zlotyinkat, hogy majd a PortalCon nyolcadik rendezvényén jól elköltjük mindenféle fura nevű sörre (mint ahogyan azt idén is tettük).

Az elmúlt két hét alatt leülepedtek bennem az élmények, és kellemes nosztalgiával gondolok vissza a tömény 2 napra – bármikor megismételném, még akkor is, ha összességében körülbelül 12 órát töltöttünk autóban és 12-t pedig társasozással. Hogy megérte egy napi játékért ennyit utazni? Mindenképpen, egyrészt a társaság miatt, másrészt a kaland és az élmény, harmadrészt az új játékok kipróbálása okán.

Ami részemről nagyon pozitív élmény volt, hogy nem volt akkora emberáradat, mint amiket az esseni képeken láttam: mindig le tudtunk ülni játszani, kellemesen tágas tér jutott mindenkinek, nem kellett sehol sem sorban állni. Kedves és közvetlen emberekkel találkoztunk, egyetlen egy negatív tapasztalatom sem volt senkivel, amikor idegenekkel kerültünk kapcsolatba. Egyedül Ignacyn lehetett érezni az este felé, hogy már nagyon unja huszonhatodszor is elmondani a Rattle Battle szabályait, meg a gyerekei is nyaggatták a feleségével egyetemben, de így is leült még zárás előtt megmutatni nekünk a játékot. (Azért azt tegyük hozzá, hogy a hazai Games Day-en szerintem több ember jelenik meg, és több játék kerül kipróbálásra, tehát nem is vagyunk úgy elmaradva a 3-4x nagyobb Lengyelországhoz képest).

Az egyik legkellemesebb emlékem a PortalCon után este, ahol is a kiemelkedő színvonalú szállodában megpihenhettünk. Egy kellemes vacsora után Gyurival ketten kinyitottunk egy üveg bort, Vili maradt a legendás zöld (igen, zöld!) sörénél, Imi pedig Ignacyhoz rohangált szakadatlan. Közben folyt a meccs, torkomon lefelé a gyümölcsös nedű, előttem pedig társasjátékok hevertek. Azt hiszem ennél geekebb élményt elképzelni sem tudnék, egyedül a csinos fehérnép hiányzott még az összképből, de az biztos, hogy ha újra házasodnék, azt valószínűleg nem egy lengyel leányzóval tenném.
Bor, mámor, Provance Gliwicze

További emlékezetes élmény még az utazás mellett maga a rendezvényen megismert társasjátékok egyvelege. Megerősítést nyert bennem, hogy imádok új játékokat kipróbálni és új emberekkel játszani, és ezen vágyam igencsak kielégült aznap. Kiemelkedő asztalcsapkodós vagy visítva nevetős társas-élményhez nem jutottam, így impulzivitásom nem talált magának kiutat, még a vezetés közben sem.

Három, kis egyszerű játék leírását táraztam be magamnak, amelyek kipróbálásra kerültek szombaton. Mindegyik valamilyen szinten kiemelkedett az általam ismert gémek tengeréből: volt köztük egy egyedi mechanizmussal megáldott partijáték, egy zseniális kétszemélyes, valamint egy déndzsönös könnyed szívatós-agyalós.

Imi: Két héttel a PortalCon után kicsit úgy érzem, mintha meg sem történt volna ez az utazás. Olyan rövid volt ez a két nap, és annyira gyorsan követték egymást az események, hogy az egész csak egy nagyon távoli, ködös álomnak tűnik. Egyetlen kézzelfogható bizonyítékaim ezek az élménybeszámolók... Illetve az a büntetés, amit kapni fogunk, ha kiderül, hogy mégis kell Lengyelországban autópályamatricát venni.
Ha Ignacy és Imi helyet cseréltek volna, tankönyvbe illő tornasor kerekedett volna ebből a képből.