The Voyages of Marco Polo

Szeretem a térképeket. Már egészen fiatalon is imádtam atlaszokat lapozgatni, különösen a történelem témájúakat. A régi idők világának képe és földrajza mindig segített beleélni magam egy adott történelmi szituációba, ahogy a Térképeken a világtörténelem c. könyvet olvastam. Az atlaszok vázolta világok iránti szeretetem átöröklődött a társasjátékos hobbiba is, és rajongok az olyan játékokért, amit térképen lehet játszani. Talán anno a Rizikó is ezért fogott meg középiskolás koromban, ki tudja. Bár Risk-et ma már nem nagyon játszom, azért mindig szívesen veszem elő a Thurn & Taxis-t, és a világtérkép az egyik oka, hogy jobban szeretem az Eldritch Horror-t az Arkham Horror-nál, csak hogy egy amerit is említsek.

Hallottam tavaly december környékén, hogy a Hans im Glück Marco Polo címen új játékot jelentet meg a Simone Luciani, Daniele Tascini tervezőpárosától, akik pár éve a Tzolk’in: The Mayan Calendar-ral tették le a névjegyüket a szakmában. Mondanom sem kell, a dolog teljesen hidegen hagyott. Aztán később a nürnbergi játékvásár képeit lapozgatva a neten észrevettem egy Ázsiát ábrázoló játéktáblát. Kiderült, hogy ez a Marco Polo boardja, és ez annyira tetszett, hogy el is olvastam az akkor már elérhető játékszabályt. Ma pedig már Marco Polo tulajdonos vagyok.

Íme a kép, ami elcsábított. [duchamp, BGG]

A teljes nevén The Voyages of Marco Polo c. játékban a híres utazó kortárasaiként kell eljutnunk Pekingbe, de előbb beszéljünk arról, mit is kapunk a pénzükért: A játék a Hans im Glück-től megszokott módon, Thurn & Taxis méretű tégladobozban érkezik. Egyébként szerintem ez a legjobb társasjátékdoboz-méret, lévén ideálisan hordozható: táska, hátizsák és szatyor kompatibilis. Nem is értem, miért erőltetik a négyzet alapú dobozt kiadók, pláne a lapos, fekvő kartontárolókat. No de, térjünk vissza az írás tárgyához. A Marco Polo doboza kellemesen nehéz, ami előre örömmel tölti el minden gémer szívét, mert érzi „kilóra legalább megvan a játék”. Felemelve a misztikus utazást ígérő fedelet, mindazzal találkozunk, amit egy 21. századi euro társastól elvár az ember: Korunk egy ismert társasjáték-grafikusa (esetünkben Dennis Lohausen) által készített tábla, színes-szagos szabályok, kártyák, kartontokenek, és fakockák helyett a ma már megszokottnak mondható egyedi formájú áru- és tevejelölők. (Vajon egy alkatrész-szépségversenyen a Five Tribes vagy a Marco Polo tevéi végeznének előkelőbb helyen?) A dobozban lapul még 31 dobókocka is, amik általában az ameri játékok velejárói, de most emelje fel a kezét az aki, még sosem játszott kocka-elhelyezős társast (pl.: Alien Frontiers, Die Burgen von Burgund, Bora Bora, Euphoria, Alea Iacta Est, Troyes, Praetor)…

Minőségi komponensek kevéssé szép asztalterítőn [campro, BGG]

… az Auf den Spuren von Marco Polo ugyanis ízig-vérig dice-placement játék. A parti folyamán a híres/hírhedt utazó kortársait alakítjuk, kezdve a testvérétől, Matteotól egészen Kubiláj kánig. De nem csak karaktert választunk magunknak a játék elején, kapunk még 9 kereskedőházat, 5 dobókockát és 2 tevét, hogy el tudjunk indulni. A feladatunk ugyanis, hogy Peking irányába utazva minél több velencei megbízólevelet teljesítsünk, és hogy utunk folyamán kereskedőházakat létesítsünk Eurázsia kisebb-nagyobb városaiban. Ezekért jár ugyanis a hőn áhított hírnévhez vezető győzelmi pont.

A kör elején minden résztvevő dob a kockáival, majd a felváltva következő játékosok ezeket helyezik le a táblára, így aktiválva a különböző akciókat, ahogy gyakorlatilag minden kocka-elhelyezős játékban.

•      **áruszerzés (arany, bors és selyem)**: A megbízások teljesítéséhez ezen árukra van szükségünk. Velencében a gazdagok ugyanis imádnak borsozott selymen guggolva aranyrögöket számolgatni.
  

•      **teveszerzés**: Az áru nem vánszorog el magától Velencébe, és mivel nem tudsz minden egyes megbízást személyesen elvinni taljánföldre, ezért szükséged van tevékre is a szerződések teljesítésére, illetve a további utazásaidhoz is.
  

•      **pénzszerzés**: Az utazáshoz legfőképpen pénz kell, ha nincs elég a beváltott megbízásokból, akkor majd kuncsorogsz.
  

•     **megbízás kérése**: A megbízások teljesítésére győzelmi pontot és pénzt vagy újabb megbízást vagy bónusz kockát vagy ingyen mozgást vagy árukat kapsz, ezért nem is taglalom tovább miért fontos kiszolgálni a borsozott selymen guggoló, aranyat számoló velencei patríciusokat.
  

•      **utazás**: Utazni mindenki szeret, de egy világ körüli út, nem csak manapság kerül igen sokba. A játék rövidsége és a mozgás drága volta miatt, nem árt pontosan megtervezni utazásunkat, mert mire észbe kapunk véget ért a parti, mi meg még mindig Moszkvában vagy Alexandriában héderezünk. Márpedig utazni jó. Nemcsak azért mert a győzelmi pontjaid harmadát adhatja a játék végén, de utazásunk állomásain kereskedőházakat alapítunk, amik körről körre bónuszokat adnak vagy exkluzív akciókhoz juttatnak minket.
  

Folyik a kétszemélyes játék [punkin312, BGG]

A soron lévő játékos kiválasztja a szimpatikus cselekvést, és leteszi az akció által megkövetelt kockákat. A végrehajtás előtt vagy után a játékosnak van lehetősége további ingyenes akciókat használni:

•      *Megbízásokat teljesít*
  

•      *Tevék beadásával bónusz kockát kér*
  

•      *Tevék beadásával kockaértéket módosít, vagy kockát újradob*
  

•      *További pénzt kérünk kocka beadásért*
  

Ha végeztünk a cselekvéseinkkel jön a következő játékos, a kör pedig addig tart, amíg az összes kocka el nem használták a játékosok. Ha az 5. forduló is véget ért, győzelmi pontokat számolunk, és a győztes pedig a győztes lesz.

Sokan mondják a Marco Polo-ra, hogy ez egy hálózatépítő játék. De nem, nem az. A hálózatépítő társasok ismertetője – ahogy a neve is mondja –, hogy optimális hálózatot próbálsz építeni. A játék izgalmát azok a döntések adják, hogy a hálózat egyes állomásairól merre, milyen irányokban terjeszkedsz tovább (pl.: Power Grid, Thurn und Taxis). Ezzel szemben a Marco Poloban 4 útvonal van, amiből a játék elején választani fogsz egyet különböző ismérvek alapján, és azon az egy úton igyekszel Pekingbe. Igaz, hogy van döntésed melyik városokban állsz meg és alapítasz kereskedőházat, de ez továbbra sem az ideális hálózat kiépítéséről szól, inkább csak megpróbálsz eljutni Pekingbe és a célkártyáidnak megfelelő városokba.

A gyakorlott d6-menedzser most rögtön azt kérdezi, mekkora a szerencse a szerepe? Erre azt kell válaszolnom, hogy általánosságban nagyobbat dobni jobb – mint a kockamenedzselős játékok többségében -, mert ezekkel több árut, tevét szerezhetünk, több megbízásból választhatunk egy 6-os esetén, mint egy 2-es esetén. Igaz, a játék kárpótol a nagyon rossz dobásokért. Ha a kör elején a kockáid összértéke 15 alatt van, akkor a különbséget elkérheted pénzben vagy tevében. Persze megesik, hogy a kisebb kockaérték jobb. Mégpedig akkor, ha olyan helyre akarsz kockát letenni, ahol valaki már megelőzött. Ilyenkor a legkisebb kockád pontértékét pénzben ki kell fizetned a banknak. Ilyenkor pedig jó, ha van egy 1-es vagy 2-es tartalékban. Ettől függetlenül azt gondolom, a magasabb dobott érték alapból jobb, de a előfordul, hogy átkozódsz túl sok 6-os esetén.

Nos, eddig mindez úgy hangzott, ahogy egy átlagos dice-placement játék szokott. Akkor mégis miért a játék körüli a hype? Hogy lehet még mindig 8 fölött a játék értékelése BGG-n 1500+ szavazat után is? Igen, úgy tűnik a Hans im Glück nem kockáztatott semmit. Amíg Marco Polot, a selyemúttörőt, a középkor egyik pionírjának tartjuk, addig a kiadó biztosra ment, jól bevált mechanikákat alkalmaz, kísérletezésnek, kalandvágynak nyoma sincs.

Bár a köztudatban az él, hogy Marco Polo járt Kínában, a tudomány mai állása szerint ez nem valószínű. Mivel tárgyi bizonyítékok nem igazán állnak rendelkezésre, ezért a kutatók csak a genovai fogságban íródott könyve filológiai vizsgálatára támaszkodhatnak, és az ott leírtakat hasonlítják össze ismert történelmi tényekkel. Bár Marco Polo saját elmondása szerint eljutott Kubiláj kán udvarába, ahol magas hivatalnoki pozíciót töltött be, mégis fontos eseményeket kever össze elbeszélésében. Ezért a kutatók ma azon az állásponton vannak, hogy vélhetően csak a Fekete-tengerig jutott, ahol távol-keleti kereskedők elbeszéléseit építette bele saját élettörténetébe. A kutatók továbbá figyelmen kívül hagyják azon elméletemet, amely szerint Marco Polo tényleg eljutott Pekingbe, de ott olyan jó minőségű ópiátokhoz jutott nagy mennyiségben, ami végül zavart okozott a memóriájában…

A játék egyetlen, igazán feltűnő eleme, a karakterek: Még pedig az, hogy a party elején választott történelmi karakterek, nem csak egy kis ízt, és hamiskás változatosságot hivatottak adni, mint a társasok többségében, hanem durván megváltoztatják az adott játékos viszonyát a játékhoz. A szerzőpáros nyilatkozta is korábban, hogy ez fontos szempont volt a fejlesztés során. Olyan karakterképességeket akartak, amelyek mind a játék egyik alappillérét rúgja fel. Ott van Rashid ad-Din Siman, akinek sohasem kell gurítani, csak simán az akció előtt eldönti, hogy a kockái hányas értéket mutassanak! Matteo Polo plusz egy kockával játszik, és körönként a zsebébe kap egy (állami)megbízást. Berke kánnak sosem kell fizetni, ha már elfoglalt helyre teszi a kockáit. Kubiláj kán pedig eleve Pekingből (és 10 ponttal a zsebében) indul. Még sorolhatnám, mert a 8 karakter tényleg durván különbözik, de a gémer, aki az előbb szerencse felől érdeklődött, félbeszakít, és azt kérdezi most tőlem: Ha a karakterek ennyire durvák, ki vannak egyensúlyozva? A válasz: Nem tudom. Mivel egyelőre 3 játék van mögöttem, inkább azt mondanám, hogy vannak karakterek, akik a kisorsolt városkártyáktól függetlenül jobban használhatóak, mint mások, és vannak azok, akiket adott körülmények között érdemes választani.

Matteo Polonak mindig csurran-csöppen egy állami megbízás [punkin312, BGG]

Összefoglalva tehát van egy megszokott kockás, munkás-elhelyezős játék, tele durva képességű karakterekkel, amikről még nem igazán derült ki, hogy ki vannak-e egyensúlyozva. Jogos tehát a kérdés, miért ez a felhajtás? Bárkit kérdezek, senki nem tudja igazán, mitől különleges a Marco Polo, csak azt, hogy alig várja a következő partit. Valószínűleg arról van szó, hogy az olasz szerzőpáros jól összerakta a játékot. A téma kellemes, a szabályok egyszerűek, a mechanika bejáratott, a játékidő optimális, minden játékosszámmal jól működik, magas az újrajátszhatósága, a karakterek pedig érdekesek. Én azt mondom, semmiképp ne menjetek el mellette szó nélkül. Próbáljátok ki, hátha nektek is annyira megtetszik, mint nekem. Megyek mert este játszunk, és még set-up-olnom kell.

Kategória: Stratégia

Játékosszám: 2 - 4

Korosztály: 12+

Nyelvfüggőség: Nincs.

Összegezés: A Hans im Glück nem bízott semmit a véletlenre egy bejáratott szerzőpáros, bejáratott mechanikákat használó játékát tette a boltok polcaira. Ettől függetlenül a Marco Polo egy áramvonalas, jól összerakott, Kennerspiel des Jahres mélységű darab lett, amivel mindenki akar játszani még egy újabb partit. Családoknak, baráti társaságoknak és gémereknek is jó szórakozást nyújt. Számomra (eddig) az év egyik legjobban sikerült játéka.

Értékelés: 8/10

Érdemes-e utazni a Marco Polo-ban? Bár az ismertetőimben nem szoktam kitérni stratégiai kérdésekre, a BaordGameGeek fórumain többeket nagyon izgat ez a kérdés. Valószínűleg maga, a nagy Marco Polo is elmerengett ezen: "Menni, vagy nem menni?", és lehet hogy ő is arra jutott, hogy elég csak eljutni Genovába, és ott szépen tollba mondani mindenféle kalandos utazást. A játék senkit nem kötelez utazgatásra, álldogálhatsz egy helyben Velencében, és teljesíthetsz egy rakat megbízást, ahelyett, hogy utaznál. Mivel én eddig mindig utaztam - mert erről szól a játék - ezért nem tudom, hogy jobb-e a kényelmes karosszékünket választani a kényelmetlen utazás helyett. Egy ügyes utazó 25-32 pontot simán összeszed a térképen a megbízásai mellett. Ha ezt a többletpontot ki tudjuk termelni azzal, hogy lemondunk az utazásról, akkor ez simán működhet. Egy biztos: Ha így nyersz, a játékostársaid nem vádolhatnak történelmi hiteltelenséggel!