Vault Wars

Tavaly év végén esett be ez a kis húszdolcsis kickstarter játék, utána pedig még hagytam ücsörögni a szekrényemben, hadd szokja kicsit a magyar sorbanállást. Mivel manapság a doboz mérete és a szabálykönyv hossza fordítottan aránylik a kipróbálás esélyeivel (értsd: nem szeretünk sok szabályt olvasni), ezért viszonylag hamar sikerült a társaságom farkastörvények uralta arénájában a csúcsra (azaz az asztalra) jutni.

Korábbi cikkemben némiképp tévedtem a tematikát illetően, ugyanis valójában a veszélyes kalandok során elhunyt kalandozók hátrahagyott javait árusítjuk ki (gondolom, mint örökösök). Ezek a gazdátlan ládikák elvileg tömve vannak jobbnál-jobb cuccokkal, ezekből kellene minél több pénzt csinálni. A kirendelt felszámolók el is slattyognak a kincsesláda-piacra, ahol megpróbálnak a lehető legjobb áron túladni a javakon. A gond csak az, hogy sokszor a titkos ládika használhatatlan szeméttel van tele, ezért aztán nem árt ha kirendelt csődgondnokaink meg vannak áldva némi kereskedelmi vénával, és esetleg jó pókerarccal: el kell kerülni, hogy a vevő számára túl hamar nyilvánvalóvá váljon, mit kap.

A Vault Wars könnyed, fél-egyórás elfoglaltság, ahol minden játékos a lehető legjobb áron szeretné értékesíteni a kincseket. Játékosszámtól függetlenül ~15 kamra tartalmát kell értékesíteni, csupán a körök mennyisége változik: három játékos esetén öt kör áll rendelkezésre, míg ha öten vagyunk, már csak három. A nagyobb játékosszám értelemszerűen feszesebb játékmenetet eredményez, ritkábban jutunk pénzhez és kevesebb időnk van a korrekciókra.

A játékmenetet elsősorban a Vault lapok vezérlik, melyet a játékosok egyenként játszanak ki, amikor rájuk kerül a sor. Ezeken a következők vannak(balról jobbra) feltüntetve:

• Láthatjuk, hogy az adott kamrában összesen hány darab kincs található…. (ikon: zárt ládika)
• ...ezek közül mennyi látható a vevők számára. (ikon: nyitott ládika)
• ...valamint hány darabot vehetnek szemügyre titokban (és véletlenszerűen) az érdeklődők a licit előtt. (ikon: látcső)

A fenti általános értékeken kívűl a legtöbb vault speciális szabályokat tartalmaz, amelyek tovább komplikálják a már így is fejüket vakargató vevők problémáit: elképzelhető, hogy a résztvevők csak egyszer licitálhatnak (utoljára sorra kerülő játékos előnyben); vagy éppen vaklicitet kell tartani, ahol mindenki egyszerre nyújtja be a rászánt aranyakat az asztal közepére. Megesik olyan is, hogy osztoznia kell a győztesnek a másodikkal, vagy akár megtarthatod a vault lapot, mely plusz pontot ér a játék végén.

Ha nem volna elég probléma, hogy időnként haszontalan - vagy éppen kifejezetten káros - lapot “nyersz” az aukción, ezekért ráadásul a kör végén tárolási díjat (upkeep) kell fizetni. A lelkes licitálgatás közepette tehát azért kell kicsit matekolni is, hogy amit veszünk, azt meg is tudjuk-e tartani. Ugyanis ha váratlanul kifogy a pénz, akkor sok-sok mínuszpontot érő corruption tokeneket kell magunkhoz venni.

A kamrákban található lapok önmagukban nem különlegesek: általában akkor járunk igazán jól, ha sikerül valamiből egy szettet összegyűjteni, ezek sok VP-t vagy sok pénzt érnek. A legérdekesebb tárgyak az artifactok, melyeket magunk elé tehetünk a körünk végén (ilyenkor nem is kell érte tárolási díjat fizetni), ezek a következő körökre adnak valamilyen képességet. Ekkor nyilván fontos számolni vele, hány kör van még hátra.

Egy parti általában egy óra alatt lemegy, az előkészületek pedig talán ha másfél percet vesznek igénybe, tehát ideális töltelékjátékról van szó. Filler mivolta ellenére a csapatomnak annyira bejött a Vault Wars, hogy egyik este egyszerre három partit is letoltunk egymás után, a komolyabb játékok meg hiába vártak a sorukra a szatyorban.

A szerencse szerepe természetesen nem elhanyagolható: mivel csak a saját kamráink tartalmát tekinthetjük meg teljes egészében az aukció előtt, ezért a játék legnagyobb részében hiányos információk alapján kell helyes döntéseket hozni. Az ellenfél vajon azért fedett fel egy értékes lapot, mert csak jó cuccok vannak a kamrában, vagy azért, mert csőbe akar húzni a sok eltitkolt junk lappal? A stratégia megfordítva is működik: a felfedett lap azért szemét, mert haszontalannak akarja beállítani a többi tárgyat, vagy nem volt választása és tényleg csak a kukabúvároknak ér valamit.

Sokmindent ki lehet(ne) következtetni az ellenfelek licitjeiből is, de persze ezt ők is tudják, így a machiavellista őrültek előnyben vannak: a tervek antiterveket fedhetnek el, melyekre mi ellen-antitervekkel válaszolhatunk, amiket kontra-ellen-antitervek követhetnek. A sor a végtelenségig folytatható, de csak egyvalaki jár jól a licit végén.

A Vault Wars meglepően jól skálázódik játékosszámtól függően, de a játék dinamikája teljesen más a sokjátékos-kevéskörös partikban, mint ha kevesen vagyunk: az elkövetett hibák következményei súlyosabbak, egy elrontott licitet pedig sokkal könnyebb helyrehozni ha még négy körünk van rá, nem pedig kettő. Érdemes tehát a stratégiánkat ehhez igazítani.

Apró figyelmesség a készítőktől, ami a befektetett energiához képest aránytalanul nagy elégedettséggel töltött el: a doboz mágneszáras, így nyitni és csukni egy - minőséget sugalló - apró mágneses kattanással lehet, a fedlap belső oldalára pedig egy player aidet kaptunk, melyet folyamatosan használtunk is. Emellett a doboz a játék során maga is kincseskamraként funkcionálhat, melybe a többiek elől el lehet rejteni a pénzt (a játék tulajdonosaként ezt az előjogot kisajátítottam magamnak).

Az ismertetőt sok másikkal együtt megtalálhatjátok a megújult ismertetők oldalunkon.

Kategória: Parti, Licitálós

Játékosszám: 2-5

Korosztály: 13+

Nyelvfüggőség: Közepesen nyelvfüggő

Értékelés: 7.5/10