Négyesfogatban: Legendary - An Alien Deck Building Game

Bevezető

Hát igen...tudom, hogy "hát"-tal nem kezdünk mondatot, de tutibiztos hogy a gimnazista magyartanárom nem olvassa a blogomat...vagy ha mégis, rá kell ébrednie: nincs többé hatalma fölöttem. Ez itt az én kis különbejáratú magyarnyelv-gyalázó szentélyem. Szóval akkor:

Hát igen...kevés olyan scifi zsáner van, amitől jobban összefutna a becsületes kocka szájában a nyál, mint az Alien. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy még az utolsó értékelhető filmtől harminc évnyi távolságra is lecsapnak a rajongók minden apró hírmorzsára - legutóbb Neil Blomkamp retconja kavarta fel az állóvizet.

Nem meglepetés tehát, hogy sokan felkaptuk a fejünket a hírre, hogy az arctámadó eltévedt, és véletlenül egy társasjátékdobozba petézett a technikus helyett, hogy aztán rengeteg vér és agyvelő robbanjon az arcunkba a dobozból...Bizony, ez nem túlzás: ez az első társasjátékom, amin 17+-os korhatár van feltüntetve. Ennek pedig valóban meg is van az alapja, mivel a kártyák meglehetősen naturális módon ábrázolják az idegenek vérgőzös tevékenységét, de erről majd később. Mindenesetre annyira rá volt mindenki gerjedve erre a játékra, hogy Essenből három dobozzal jöttünk el.

Beváltotta a hozzá fűzött reményeket? Lássuk.

Vili: Remény? A remény valahol a mantraként ismételgetett, majd késöbb már kétségbeesetten az 1-es Hall közepén égnek emelt kezekkel ordított "Do you have Arcadia Quest?" elhaló visszhangjaival a háttérben, fakó, szinte már élettelen hangon, a csomagoktól sajgó vállal, majdnem sziszegve az eladó arcába vágott "Három Alien-t kérek" közt és egy borús péntek reggeli nyomorultan villogó chat bejegyzés ( "Én ezt eladom" ) közt tünt el. Pedig volt egy pillanat, mégpedig amikor Gergő egy elképesztő szerencsét kihasználva kivette belőlem a petét - pedig már az Alien dekkeket kezdtem nézegetni - na az volt az a pillanat, amikor azt hittem, hogy a belőlünk egy emberként felszakadó "Hát ez kurva Epic!" kiáltás extázisában Gyuri végre megértette a deckbuilderek szépségét. Ekkorát utoljára 2. osztályban tévedtem, amikor nagyszünetben a fiúkkal megbeszéltük, hogy a lányoknak hogyan is működik.

Tom: Mi kocsival jöttünk haza, de Gyuriék mindig a trendek előtt járnak, ez esetben dobozzal.

Gyuri: Ez egész ügyes volt Tom. Kis gyakorlással még sokra viheted.

(Ide most képzeljünk el egy component dropot Vasel módra).

Játékmenet

A játék kezdetén dönthetünk, hogy a melyik film történetét játsszuk végig (akár kronológiai sorrendben), de az objective kártyákból akár saját magunk által összelegozott történetet is alkothatunk (értelemszerűen érdemes a filmekkel kezdeni). Ezek az objective kártyák határozzák meg a győzelmi feltételeket, ez pedig egy jó rendszer, mivel a különböző célokat egymástól teljesen eltérő módon kell teljesítenünk: az Alien 2 történetében pl. az automata ágyúkat kell telepítenünk a megfelelő helyre, majd fogságba esett kolonistákat kiszabadítani. Ezeket a célokat egészítik ki a location lapok, melyek különféle veszélyeket és helyi jellegzetességeket adnak a célokhoz. Ezek együtt igen nagy változatosságot biztosítanak, ami ugye újrajátszhatóságot is jelent egyben. Jelentem tehát, hogy ezen a fronton minden rendben.

Vili: A szereposztás szerint itt most nekem kéne a jó zsarunak lennem, lehet nem kéne az első érdembeni hozzászólásomat negatívumokkal kezdeni, illetve nem igazán negatívum, mert én ezt nem tartom a játék részének, olyan mint carcassonne térképen Warhammer 40k-s csatát játszani. Mármint az objective kártyák összekeveréséről és a legénység összeválogatásáról beszélek. Ugyanis a játék kétségkívűl legnagyobb erőssége, hogy teljesen szokatlan erősséggel hozza a filmek hangulatát. Amikor a helyszín, az események, és a karakterek mind a helyükön vannak, akkor szinte a szemed elött pörög le a film. A többiek körét szinte jobban várom mint a sajátomat, hiszen akkor már alig kell gondolkodni, átadhatod magad a történetnek, körömrágva figyelheted, hogy milyen elképesztő rettenet fog feljönni megint. Persze, minden nem lehet ugyanolyan, hiszen Bishopnak legalább háromszor kell végigmászni a szervízalagúton, a Nostomo-n meg csak egy Alien volt nem egy egész hordányi nyáladdzó szörnyeteg. A játék motorja lehetővé teszi, hogy mindebből egy nagy katyvaszt csináljunk és négy Ripley klónnak küzdjünk meg az Anya-Aliennel a börtönbolygón - aminek az égvilágon semmi köze az eredeti filmekhez.. (A bekezdés elején az volt a terv, hogy akkor itt most levonom a konklúziót, hogy ez mennyire nem menő már, de rá kellett jönnöm, hogy márpedig de, az nagyon is. Négy Ripley klón, érted...)

Tom: Számomra gyenge pont, hogy a 4 film végiggázolása után nem lehet történetekbe kapaszkodni, négy Ripley meg milyen hülyén néz már ki egy hajón, szerencsére már jön a Predatoros kieg.

"Board".

Az előkészületek meglehetősen időigényesek, első alkalommal pedig különösen: az objectivekhez tartozó paklikat szét kell válogatni, majd játékosszámtól függően picit dúsítani szeretetreméltó szörnyetegekkel. Össze kell készíteni a különféle character paklikat, ugyanis minden játékban csak négy szerepel a lehetséges tizenhatból (ez is rengeteget dob az újrajátszhatóságon). A nagyszámú pakli gyors előkészítésében a logikus tárolómegoldás a dobozban sokat segíthet, de ehhez elengedhetetlen a lapok rendezettsége és annak fenntartása.

Vili: Egy-egy játék előkészülete azért annyira nem vészes, ha szépen rendben vannak a lapok, és már egy 4-5 játék van mögötted, akkor pickpack össze lehet dobni. Viszont egy dolgot kiemelnék. Inkább kettőt, ja nem, hármat. A játék rengeteg pakliból áll ugye. Valaki a nyomdai előkészítés során kitüntető figyelmet fordított arra hogy az egy pakliban lévő lapok a nyomtatás során még véletlenűl se egymás után következzenek, ami miatt az első játékot megelőzi egy röpke 2 órás kártyaválogatós, a felelős felmenőinek dicséretével töltött délután. Ennek a valakinek a konspiránsa a grafikus, aki azt gondolta, hogy elegendő 6-os betűmérettel feltüntetni egy lapon hogy melyik pakliba tartozik. Anyátok. Az ilyenek tudnak feldühíteni, mert pont ezek nem kerültek volna semmibe, azt mégis engem, mint a vevőt szivatnak. Ráadásul amikor a 16 paklit összekeverve 5 pakliba csomagolták, valaki kitalálta hogy "Rakjunk 15-15 üres lapot a fóliával becsomagolt lapok mindkét oldalára, hogy nehogy bajuk essen". Ebből kifolyólag most van 100 darab üres lapom, amin minden alkalommal felidegesítem magam, kidobni meg nincs szívem.

Tom: a Legendary képregényes kiadása óta azért sikerült a műanyag dobozbelsőt újrahasznosított kartonpapírra cserélni, szóval amilyen szép a doboz kívülről, olyan ronda belül.

Ezen a remek nagyfelbontású képen a játékban szereplő összes lap fel van tüntetve és részlegesen el is van magyarázva.

Alap mód

A játék kezdetén minden játékos kap egy szerepet (pl. fegyverszakértő) és egy hozzá tartozó egyedi lapot, de a kezdőpakliját alkotó maradék tizenkét lap mindenkinek ugyanaz. Ezt a paklit a player maten a HQ névre hallgató területen található karakterlapokkal lehet bővíteni, illetve esetenként vékonyítani is (erre is szükség lehet).

Innentől kezdve a játékmenet nagyon egyszerű:

1. A kör elején húzni kell egy Hive lapot. Ezt szépen fel kell rakni a Complex mezőre, a többi ottlévő lapot pedig csúsztatni. Teljes egészében ezek a Hive lapok határozzák meg a játék dinamikáját, ebben a pakliban vannak a célok (objective), ellenfelek, események (events) és veszélyforrások (hazards) is.

2. A játékos kijátszik tetszőleges számú kártyát a kezében lévő hat lapból. Egy lap kijátszásakor a lapon szereplő összes erőforrást és spéci képességet megkapja a játékos (sok más deckbuildinget láttam, ahol kölcsönösen kizárták egymást a különböző típusú felhasználási lehetőségek). Fontos információ, hogy a kör végén a játékos minden lapot ki fog dobni a kezéből és nagyrészt a játéktérről is, ezért tartalékolni értelmetlen.

3. A lapoknak alapvetően kétféle felhasználása van: adhat csillagocskát vagy karmocskát. A csillagocskákkal plusz lapot lehet venni a pakliba (recruit), míg karmocskákkal a Complexben szereplő Hive lapokat (csak magyarosan...) lehet felderíteni (scan), vagy esetleg idegeneket ölni (kill).

4. Miután a játékos befejezte az akcióit, minden életben maradt idegen, aki beért a harci zónába, belesom a játékos arcába egy hatalmas szecskavágót, aminek következtében jár egy Strike lap. Ezek a lapok nem jók. Fájnak és hosszútávú alkalmazásuk halált okozhat (mellékhatások tekintetében kérdezze meg Bishopot).

5. A kör végeztével a játékos minden lapot eldob a kezéből és kevés kivételtől eltekintve a játéktérről is, majd húz hat új lapot és már következhet is a baloldali szomszéd.

Húspiac.

Alapjában véve ennyi a játék, azonban természetesen a fenti folyamatot jópár dolog meg tudja bonyolítani. Ezek közül kiemelném a legfontosabbakat:

• Coordinate képesség: Lényegében ez az egyetlen lehetőség, hogy egy játékos a saját körén kívül cselekedjen. Ezeknek a lapoknak a segítségével "A" játékos meg tud segíteni egy éppen soron következő "B" bajtársat, azaz adhat neki csillagocskát vagy karmocskát, amit aztán a "B" játékos tetszőleges módon használhat fel a körében. A felhasznált lap helyett "A" játékos húzhat egy új lapot, azaz nem éri veszteség és ugyanannyi lappal kezdheti meg a saját körét. Ez menő dolog.

Vili: Ez AZ egyetlen lehetőség, és pont ettől lesz elképesztően hasznos. Eddig szinte az összes játékot úgy nyertük meg hogy a végső csapást intéző játékost mindenki segítette. A sergeant lapok nem tünnek olyan csábítónak mint a csilli-villi karakterkártyák, viszont, mindíg elérhetőek, olcsók és nagyon nagyon kellenek.

Tom: És szerintem baromi erős is, ha elég jól koordináltuk az embereinket, akkor "könnyedén" összejöhet 10-12-es kill is.

• Karakterképesség: A legtöbb karakter rendelkezik egy spéci képességgel, ami egy szimbólummal van ellátva (harcos, technikus, medikus). Amennyiben a játékos a köre során leteszi a második ugyanolyan szimbólumot, úgy a második lapon lévő speciális képesség aktiválódik (az első azonban nem!). Ez volna a pakliépítő mechanizmus, mely egyben kooperatív szemléletet is igényel: megvegyem-e azt a harcost, vagy hagyjam meg a következő játékosnak?

Gyuri: Vilivel szerencsére egyszerű volt a kooperáció: ő mindent megvett ami tetszett neki, a többiek meg vihették a maradékokat:)

Vili: Ez azért volt, mert képtelen voltál megérteni, hogy mindenkinek specializálódnia kell ahoz, hogy ezek a kombók kijöjjenek. Ha egy karakter ész nélkül vett lapokat - "mert az nekem tetszik, és kész" - nem figyelve arra, hogy a meglévő lapjaival jól együttműködőket vegyen, akkor semmi értelmeset nem tudott csinálni. Az harcra viszont mindenkinek gyúrni kell, mert egy semmiből jövő facehugger-t ki kell tudni nyirni.

Gyuri: "Nem úgy volt, de mindegy":)

• Vigilante képesség: Ez ugyan négy játékból csak egyszer jött szembe (mivel nagyban függ a karaktertől, amiből ugye csak négyfajtát) viszünk a küldetésre, de ettől függetlenül fontos képesség: az ilyen lap a kijátszás után nem kerül a dobott lapok közé a következő körig, azaz a következő körben is fel lehet használni. Ez tehát egy burkolt kéznövekedés, ami jól tud jönni.

• Facehuggerek: Minden alien rajongó rémálma és szerelme egyben...a Strike lapok között ugyanis van arctámadó, ami azt jelenti, hogy ha záros határidőn belül nem nyírják ki a játékosok, akkor az áldozatnak szinte száz százalék, hogy reszeltek: be kell a paklibe keverni egy chestburstert és amint az feljön kézbe, emberünknek lehull a függöny. Szerencsére nem kell menni pizzát szeletelni, mert barátunk kap egy Alien paklit és innen kezdve ott szopatja korábbi csapatát, ahol tudja (lényegében ez a mechanika lökött át anno a holtponton, hogy megvegyem-e vagy sem ezt a cuccit - zseniális ötlet).

Vili: Azért láttunk már olyat, hogy a chestbuster-t sikerült kivenni a pakliból, szóval a halál annyira nem elkerülhetetlen. Illetve ha jól emlékszem Alien játékosból csak egy lehet, nem? És ha csak simán meghalsz, mert széttépnek a sima Alienek akkor mehetsz pizzát szeletelni.

Gyuri: Épp ezért írtam, hogy "szinte száz százalék", ott büdös nagy mázlink volt azért.

Ha ezt a lapod látod, akkor nagy bajban vagy te is, és a csapatod is.

A játék a harmadik objective sikeres teljesítésével ér véget, de ehhez véren és savon (de leginkább a kettő elegyén) vezet az út.

Áruló mód

Ha valaki beteges módon szeret szívni, annak van egy haladó mód, ahol már Burke-el is lehet játszani...itt pedig a cylon áruló célja, hogy elrendezze a többi játékos halálát.

Company confidential objective: Protect the Xenomorph at all costs. Crew expendable.

Ebben a játékmódban mindenki húz egy agenda lapot, mely aztán meghatározza ki a rosszfiú. A játék folyamán aztán a Hive deckből érkező lapok hatására az aktív játékos megnézhet egy tetszőleges agenda lapot, így lassan azért fény derül az áruló kilétére, de többnyire akkor már késő.

Van néhány részletszabály, amely csak ehhez a játékmódhoz tartozik: a játékosok itt egymást is lőhetik, nem csak az idegeneket.

Vili: A játék áruló nélkül is éppen elég nehéz, és az egész árulós mechanikából süt az izzadságszag. Effektíve sokmindent nem tudsz tenni a csapat ellen, leszámítva, hogy nem csinálsz semmi hasznosat, ha nyíltan vállalod vagy kiderül, hogy te vagy az áruló, akkor meg kicsinálnak. Ha szerencséd van és sokáig nem buksz le, egy jól időzített időpontban viszont a még életben lévő karakterek egyikét eliminálva, bebiztosíthatod a győzelmed. Szóval nem egy BSG.

Téma

A téma meglehetősen jól átjön: az objectivek és a helyszínek teljes mértékben a filmre épülnek, így a rajongók egy újfajta módon élhetik át kedvenc történetüket újra. A lapok eredeti illusztrációk szerepelnek, melyek szépek, egységesek és rettenetesen véresek. Az egész sokkal-sokkal jobb, mintha tré módon a filmből lennének 80-as évek hajszerkezetű emberkék bevágva a lapokra (a BSG az egyetlen játék, ahol megbocsátottam az ilyen fotósdiért).

Tom: Hozzátenném, hogy ahogy Gyuri is említette, nem csak a téma, hanem a filmek cselekménye is beépült a játékba (hatalmas win): az első részt játszva le kell hegesztenünk a szellőző átjáróit, és a Tökéletes Organizmust a légzsilipből kivágni az űrbe - fantasztikus érzés. Sajnos Sigourney Weaver lenge öltözetű fogócskája az Aliennel kimaradt az adaptációból.

A piros karikás megjelölés nem véletlen: belek, kitépett gerincek, vér és agyvelő mindenhol és minden mennyiségben. Ezt a játékot a legfelső polcra kell tenni, mert keményen odavághat egy kisebb gyerek lelkivilágának.

Komponensek

A player mat tetszik. Elsőre boardot vártam, de aztán megbarátkoztam ezzel a feltekerős akármivel. Szép és még tartósnak is tűnik. Nem tudom, hogy tartósabb-e mint egy board, de a célnak megfelel.

Tom: BEST IDEA EVER - nyilvánvaló, hogy a lapok egy harmadakkora dobozban is elférnek, a nagyobb méretet általában a tábla legkisebb egysége határozza meg (itt a playmat hossza), de VÉGRE összetekerheted és külön viheted magaddal, nagyjából még egy társasjátéknyi helyet megspórolva a hátizsákodban.

A maten kívül csak lapok és elválasztók vannak, szóval nincs sok jelentenivaló... Van viszont egy pakliravaló funkció nélküli lap (mindkét oldala hátlap). Azt pletykálták fórumokon, hogy a biztonság kedvéért tették a hasznos lapok szélére, hogy kevesbé sérüljenek. Ekkora hülyeséget mondjuk rég hallottam, mivel minden fóliában volt, de ez legyen a legnagyobb baj.

A lapokat természetesen be kell bugyizni. Minden dekket folyamatosan keverni kell, így szó sem lehet róla, hogy a lapok védtelenek maradjanak. Természetesen tudom, hogy vannak olyan az egyedfejlődésben megrekedt példányok, akik kiadnak 20k-t egy játékra, de sajnálnak még háromezret a bugyira. Magánvéleményem szerint ez olyan, mintha elmennénk a szemétégető mögötti placcra kurvázni, de sajnálnánk a pénzt óvszerre: veszélyes...

Tom: Ez sajnos igaz, első játék ELŐTT, a nézegetéstől is koptak a szélek, és persze mind sötét hátterű...

Összegzés

Eddig példamutatóan pártatlan próbáltam lenni. Ugye jól sikerült? Na de mi van a véleményemmel? Tetszett vajon nekem ez a játék?

Röviden és tömören: NEM! Ezt pedig úgy értem, hogy nagyon nem. Ok, az első alkalomnál még rózsaszín felhőben lebegtem, mint a kamasz, aki először smacizott. Viszont ezzel a játékkal legalább ötször játszottam, és minden alkalommal egyre kevésbé tetszett. Na de miért?

Leginkább azért, mert szerintem a rendszer rettenetesen béna. Nem vagyok a pakliépítésnek sem rajongója, sem szakértője, de egy párral már játszottam és messze ez tűnt a leggagyibbnak. Engem rettenetesen idegesített, hogy a kör végén minden lapot ki kell dobni: ezzel gyakorlatilag elúszott minden esélyem, hogy a pakliépítésen felül is befolyásoljam, hogy mi van a kezemben.

Vili: Azt kell megértenetek, kedves olvasók, hogy Gyurinak elsősorban nem a játékkal, hanem a pakliépítéssel van olyan szintű zsigeri problémája, amitől nem tul eltekinteni.

Bárki edit: Bárki, aki már játszott deckbuilding játékkal: Gyuri, azt ugye tudod, hogy minden pakliépítős játék erre épül?

Gyuri: Először is, tudom, hogy te voltál Tom, te gyáva tengerészgyalogos:) Másrészt nem így van, rengeteg deckbuilderrel játszottam, ahol tarthattál meg lapot.

Vili: Rengeteg? Lol tényleg? Kivel? Mert velem biztosan nem. Azokat a játékokat ahol van némi deckbuilding, de alapvetően nem erre épül, azokat ne soroljuk már ide. A Mythotopia NEM pakliépítős játék. A Core Worlds miatt évek óta könyörgök, hogy próbáljuk ki, de szerintem még Dominion-t se játszottál még velem. De nem baj ez, van aki szőkének születik, van aki okosnak, és van aki genetikailag rezisztálja a pakliépítést.

Gyuri: Rögtön elsőként a Pathfinder pont ilyen játék, azt sokat toltuk együtt:) És szerintem ahol a deckbuilding központi mechanika és a játékmenet motorja, az deckbuilding játéknak számít: ilyen volt a Mage Knight. Vagy a City of Iron. Kisebb mértékben még a Mythotopia is, nem tudom milyen alapon esett ki a szűrőn. Nem véletlen, hogy a fenti játékokban mind sokkal jobban tetszett a pakliépítősdi, mint az Alienben. Az igaz, hogy Core Worlds-el még nem toltuk, viszont abban is pont megtarthatsz egy lapot a következő körre, nem? A még nem játszott, de azért relatíve ismert kiadások közül a Nightfall is ilyen pl. ha jól emlékszem (Hejcén tolták).

Márpedig a pakliépítés nem gyors, és a szerencsés lapjáráson kívül időre is szükség van, hogy olyanná váljon a dekk, amilyennek én szeretném. Ez hatványozottan igaz öt játékosnál: mire újra sorra kerülök, már nagyon sokminden történt. Simán leérhetett a harci zónába néhány idegen, akikkel könnyen lehet, hogy nem is tudok mit kezdeni, mivel az előző kör végén túlnyomórészt csillagocskákat húztam.

De lássuk pontosabban: öt játékos esetén a Hive pakli egész pontosan 48 lapból áll. Számoljunk konzervatívan 45-tel, mivel vannak gyorsítólapok, meg mindenféle események és veszélyek is, amik plusz felcsapását eredményezi. Ez azt jelenti minden játékos nagyjából kilencszer fog sorrakerülni. Ezalatt kell felépíteni a paklit, de lesznek olyan körök is, amikor a lapjárás miatt egyáltalán nem tudsz venni semmit, míg a játék második felében már több lapot is lehet egyszerre vásárolni.

Vili: Hát ilyen ez a biznisz. Működik, mindenki nagyon sajnálja, hogy nem felel meg a pakliépítéssel szemben támasztott elvárásaidnak. Anniyban egyetértek, hogy kicsit kevés a pakli manipulálására adodó lehetőség. Itt szó sincsen Dominion szintű paklipörgetésekről, ha nagyon jól építkeztésl, és szerencsésen húztál, lehet zseniális kombókat összehozni és hozzá lehet jutni pár plusz laphoz a körödben. A coordinate is segít a pakli pörgetésében ( érted az egy plusz lap, és már ez is becsülendő ). A felesleges lapokat kidobni szinte egyáltalán nem lehet.

A másik problémám, hogy a játék döbbenetesen rosszul skálázódik játékosszám alapján. Szemléltetésképpen: két játékosnál a Hive pakli 39 lapból áll. Azaz a játékosok cirka kétszer olyan sokszor fognak sorra kerülni és a játék elején is nagyjából kétszer olyan hosszú ideig építgethetik a paklijukat, mielőtt belecsattana a szar a ventillátorba. Ez az egyensúlytalanság erősen érezhető a játékban is: az első (!!!) játékot ketten toltuk, és annyira simán nyertünk, hogy elkezdtük a szabályokat böngészgetni, mit rontottunk el (meglepő módon semmit). A háromfőseket is általában megnyertük, néha az elején volt kis riadalom, de aztán minden meg lett oldva. Öt játékosnál meg döglöttünk, mint a legyek a hidegfrontban.

Vili: Szerintem ez sem ennyire egyértelmű. Nagy átlagban egy játék adott számú kör alatt megy le függetlenűl a játékosok számától. A drone lapok elhanyagolható mértékben növelik csak a körök számát. A coordinate lapok jelentősége a játékosok számával egyenes arányosságban növekszik, hiszen a paklid tápolására kevesebb lehetőséged van , viszont egyre több játékos tud segíteni a körödben. Nyerük meg a játékot 5-en is - igaz hogy 3-an közben meghaltak, ez a legkevesebb amit egy Alien játéktól elvárok. :)

Gyuri: A drone lapok valóban elhanyagolható mértékben növeli a körök számát. A játékosszám csökkenés az, ami drasztikusan változtat ezen.

A kooperatív aspektus nekem rettenetesen kevés volt. A coordinate képességeken kívül nem tudsz beleavatkozni a másik körébe, és az ilyen lapokat mind venni kell. Tervezni is csak mérsékelten tudsz a következő körre, mert mindent ki kell dobnod: nagyjából tudod mi fog jönni, de nem tartalékolhatsz jó lapokat. Olyan is van, hogy a játékostársad beszív egy arctámadót, de a soronkövetkező játékosnak nincsek karmocskái, amivel megölhetné. Ilyenkor a többi játékos a világon semmit nem tud tenni, csak bámészkodni.

Tom: Halljátok az ameris fiút: szerencse van egy játékban! Felháborító!

Gyuri: Gyökér vagy:)

Vili: De igaza van. A filmben se tudtak sokat csinálni a felkapaszkodott facehugger-ekkel. Sokkal szarabb lenne, ha simán le lehetne őket kezelni, és nem indulna el gyomorból felfelé az a bizonyos zsigeri félelem minden alkalommal, mikor feljön egy ilyen lap.

Gyuri: Itt meghajolok érveitek elő. Átgondolva a arctámadó-dolgot, végülis valóban elég tematikus.

Az áruló felfedése is nagyon mesterséges nekem: a Hive dekkben vannak lapok, amely hatására az aktív játékos megnézhet egy agenda lapot. Miért? Itt a válasz:

"Hééé, fiúk kéne egy mechanika, hogy valahogy kiderülöljön ki az áruló."

"Ok, dobjunk be a Hive dekkbe valami felfedőlapot 'oszt jónapot"

Maga a játék a korábbi Legendary kiadványok pakliépítős mechanizmusára épít apróbb változtatásokkal. Ez azt jelenti, hogy elvileg össze is keverheted a korábbi dobozokat ezzel. Mivel ezt a Legendary rendszert Marvel cuccokal indították útjára, ezért egyelőre csak azokat lehet felhasználni: ez igazából akkora FAIL, hogy egy facepalm már nem is elég erős hozzá. Remélem senki nem gondolta egy pillanatra sem komolyan, hogy Ripley az exoskeletonnal megfogja Fátum dokit és kivágja a légzsilipen...

Pókember vs Alien???? WTF????!!!!

Szerencsére lesz valami Predator témájú kieg, ami alapvetően jól hangozna, ha nem lenne ilyen szutyok maga a rendszer. Bár mondjuk ezek után nem bánnék egy Vissza a Jövőbe kieget: Marty és a Doki berepülhetne mondjuk a Nostromo légzsilipjén a Deloreannel és egy platósautónyi trágyát zúdíthatna a Királynőre. Te magasságos!!!!

Vili: Ad egy: Nincsen meg egyetlen más Legendary játékod, még a lehetősége sincs meg, hogy összekeverd. Ad kettő: Ha nem tetszik, hát ne keverd össze. Senki sem fog erőszakkal rávenni. Lehet festetlen minikkel is játszani, mégse csinálod.

Na, remekül kirageltem magamat, váljék mindenki egészségére.

Kategória: Pakliépítő

Játékosszám: 1-5

Korosztály: 17+

Nyelvfüggőség: Erősen nyelvfüggő

Rövid vélemény: Nekem nagy csalódás volt a játék, a gyönyörű kivitelezés és a bejáratott, nagyon jól átjövő hangulat és tematika nem kárpótol a sekélyes játékmenetért, gyenge kooperációért és rossz skálazódásért. Mindazonáltal ha valaki hatalmas alien rajongó és hozzá tud jutni olcsón, azért megfontolhatja a beszerzést: nekem nem jött be a dolog, mert sokkal többre számítottam, de jobb elvárásmenedzsmenttel és nagyobb rajongással a téma iránt élvezhető lehet.

Sommás véleményem: Az űrben senki nem hallja, ahogy bánatosan sírdogálsz.

Ítélet: 4/10.

Vili: 4? Ez úgy jött ki, hogy dobtál egy kockával? Tudod mi a 4? A Monopoly meg az Operation az. Hát az, hogy neked csalódás volt, az csak téged minősít. Ez az egyik legfeelingesebb játék amit az elmult években játszottam, nagyon ritka hogy ennyire sikerüljön megragadni a hangulatot. A mechanika olyan amilyen, a lényeg, az hogy működik. Egészséges rendszerességgel zabálnak fel minket az Alienek, de a győzelmi mámor is kellő mértékben adatik meg. A játék teljes mértékben hozza azt amít igér, az hogy nem annyira pakliépítős, nem annyira kooperatív mint te azt szeretnéd, az tényleg a te bajod, majd játszom Tommal. - Vili 7/10

Tom: TLDR Gyuri szarul épít paklit, tehát a játék is szar, jóéjszakát!

Nekem alapvetően tetszett a rendszer, nem mondom, hogy nagy változások történnek játékról játékra, de az Alien filmek hangulata maximálisan átjön (pl. a kis újszülött mellkasrobbantó miután felfedték, szépen visszaszalad a szellőzőcsatornába és nem tudjuk megtámadni). Elsőre riasztó a képregényes grafika, de játék közben összeáll, a playmat csillagos ötös, gyönyörű és hasznos, szerintem rajongóknak kötelező. - Tom 7,5/10

Bala: Azt terveztem, hogy fejezetenként írok hozzá a cikkhez, de Vili és Gyuri párbeszéde annyira tökéletesen utánozhatatlan és teljes, hogy nem volt mit hozzáfűznöm végül. Éppen ezért szeretném megkérdezni Vilit (és más rajongókat), hogyha ebből a játékból kivesszük a témát, azaz az Alien filmeket, és mondjuk Én Kicsi Pónikkal kéne a virágos réten mindenféle veszélyes méhecskéket meg pókokat elkergetni, akkor ez a játék akkor is ilyen fergeteges lenne?

A válaszban szerintem mindenki egyetért: a nagy lócitromot. Ez egy Alien rajongóknak szóló Alien filmet eljátszó pakliépítős játék, amit a film és annak adoptációja visz el a hátán. És annak KIVÁLÓ – ezt elismerem. Nálunk, a baráti társaságban haltunk a röhögéstől, ahogy minden egyes felbukkanó kártyánál egy barátom elmesélte a filmhez tartozó történetet azoknak, akik nem látta a filmeket. Jó szórakozás volt, tényleg. Végigjátszanám a 4 filmet? Valószínűleg igen, a móka kedvéért.

A játék jó? Nem, a játék tök béna, mert gondolkodni, tervezgetni, taktikázni annyira minimálisan kell benne, hogy az már fáj. Mégis ajánlom a társasokkal ismerkedős játékosoknak, mert könnyed, egyszerű, tematikus és magával ragadó az Alien rajongóknak. A kicsit is tapasztaltabb játékosok – ha nem kifejezetten Alienisták – mindenképpen kerüljék a megvásárlását véleményem szerint. Az eurósok még a közelébe se menjenek – egyébként még talán egy eurogémer meggyőzését be merném vállalni, hogy játsszon a Zombicide-dal, de az Alient már nem tudnám eladni semmiképpen.

Nyilván, aki beleszeret, vegye-vigye – de Gyurival mi szóltunk. Az én pontom: 6/10